Amerikai Magyar Szó, 1963. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)
1963-04-25 / 17. szám
12 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, April 25, 1963 Szigorúbb büntetési érdemeltek volna A Newark, N. J. szövetségi bíróság négy felelőtlen, embertelen “üzletembert” ítélt el a minap romlott tojás forgalombahozatala miatt. “Szabad vállalkozási” rendszerünk e négy oszlopos tagja a mindenható dollárért való tülekedésében azt a “brilliáns” trükköt eszelte ki, hogy a nagy csirketenyésztő vállalatoktól felvásárolták a kikölthetetlen tojásokat, (incubator reject eggs). Az ilyen tojásokat 18—21 napon keresztül 100 fokos hőségben és ugyancsak 100 fokos párában tartják kiköltés végett. Ha ez időszak végén a tojás nem kel ki, azaz nincsen csibe, akkor az ilyen tojásokat eldobják, vagy eladják vegyi üzemeknek. Ilyenkor a tojás már természetesen rothadófélben van, néha pedig holt csibéket is tartalmaz. — A négy felelőtlen gazember pedig az igy felvásárolt tojásokat először sterilizálta, aztán összekeverte egy kisebb mennyiségű jó tojással, majd szagtalanították, megfagyasztották és aztán eladták sütödéknek és más élelmiszergyáraknak ! A banda fejét, egy Alan Rutstein nevű “csirkefogót” egy évi börtönre, valamint öt évi felfüggesztett börtöbüntetésre, a másik három cinkost pedig pénzbüntetésre és ugyancsak öt évi felfüggesztett börtönbüntetésre,, a másik három cinkost Ezek a sötét alakok, akik képesek voltak embertársaik táplálására romlott, rothadt táplálékot, állati hullákat eladni, természetesen sokszorosan szigorúbb büntetést érdemelnek. De a szabad vállalkozási rendszer kesztyűs kézzel bánik a “szabad Vállalkozókkal”, ha azok túllépik az engedélyezett határokat. » A banda, akár a jövő héten ismét folytathatja az “élelmiszer” üzletet. A főcinkosnak azonban megtiltották, hogy ismét élelmiszerüzletbe fogjon. Nos, az ilyen “élelmes” üzletember számára van ezernyi más alkalom a mai rendszerben “tehetségét” érvényesíteni. Ha a gyomor “táplálásából” most kizárták, nyitva áll számára a szellem Az uj Arab Köztársaság Az arab egység kialakítása ezen sorok Írásakor fontos állomáshoz érkezett: elvi megállapodás született Kairóban az uj Egyesült Arab Köztársaság, Egyiptom, Szíria és Irak államszövetségének megalakításáról. A megállapodás jelentősége messze túlnő az arab világ határain, s kétségtelenül fontos tényező abban a világméretű küzdelemben, amelyet a gyarmati iga alól felszabadult afrikai és ázsiai országok folytatnak világpolitikai helyzetük megerősítéséért, erejük koncentrálásáért, előrehaladásukért. A gyannatositó imperializmus évtizedekkel ezelőtt azért szabdalta különálló államokra az arab világot, hogy egyenként könnyebben tudjon elbánni a kis országokkal. Az angol és a francia, majd később az amerikai imperializmusnak is előszeretettel alkalmazott módszere volt az arab Keleten is a különböző hatalmi csoportosulások kijátszása egymás ellen. Sok példával szolgáltak ebben a térségben is az “oszd meg és uralkodj” elv felhasználásában. Rendkívül nagy tehát a jelentősége annak, hogy kialakul egy egységes arab állam magja, mely előbb politikailag és katonailag, később pedig gazdaságilag is egységesen fejlődik és lép fel a nemzetközi porondon! Magától értetődő, hogy ez a folyamat nem zajlik le egyik napról a másikra, s nem mentes belső ellentmondásoktól sem. A mostani és végül is lényegében eredményesnek bizonyult tárgyalások is megmutatták, hogy nem kevés a vitás, és később még problémákat, megrázkódtatásokat okozható tényezők száma. Mindjárt első helyen áll az államszövetségről alkotott elképzelések különbözősége. A Baath Párt vezetői — Szíria és Irak táplálása. Betársulhat — ha van elég pénze — mondjuk valamely newyorki tablóidhoz, félpornográf magazinhoz, rádióállomáshoz. Ahhoz képest, amivel a tőkés sajtó táplálja a nagyközönséget, még Mr. Rutstein tojásai is — illatosaknak és élvezeteseknek minősíthetők! képviseletében — nem véletlenül hangsúlyozták a tárgyalások folyamán oly gyakran Egyiptom és Szíria első uniójának rossz tapasztalatait. Ez a magyarázata annak is, hogy az elvi megállapodás előbb született meg néhány — egyébként fontos — formai kérdésben, mint a politikai és gazdasági alapkérdések egész sorában, amelyek még mindig függőben vannak. Az elvi megállapodás — amennyire a már nyilvánosságra j ütött elhatározásokból erre következtetni lehet — kompromisszumos alapon született. A kompromisszumban Nasszer elnök, úgy látszik, engedett centralisztikus elképzeléseiből; Szíria és Irak vezetői viszont messzebbre mentek eredeti, csupán egy laza konföderációt előirányzó terveiknél. Mindenesetre az a tény, hogy Egyiptom vezetői és az ottani lapok még mindig hangoztatják, hogy a Baath Párt Szíriában szerintük a lakosságnak csak egy töredékét képviseli, jelzi, hogy a kétféle elképzelés az elvi megállodás után is megmarad. Az uj Egyesült Arab Köztársaság csakis akkor lehet hordozója az arab népek valódi érdekeinek, ha elsőrendű céljának a szociális haladás előmozdítását és a világbéke ügyének szolgálatát tekinti. Az államszövetséget létrehozó egyiptomi, iraki és sziriai politikai erők e törekvéseiket hangoztatják is. De e törekvéseiknek kétségkívül súlyos korlátja, az arab egységtörekvéseknek veszélyes tehertétele az a kommunistaellenesség, amelynek több arab országban többé vagy kevésbé teret engednek. Ez kétségtelenül veszélyezteti az arab népek igazi érdekeit, mert utat nyit az imperialista befolyásnak, belpolitikáikig csakúgy, mint a nemzetközi politika porondján. Az arab egység fontos tényezője az imperializmus ellen folyó világméretű harcnak, de az állam- szövetségben rejlő valamennyi lehetőség csakis akkor tud realizálódni, ha azon belül gátat emelnek a visszahúzó, a reakciós erők elé, ha az állam- szövetség értelmét és célját egyértelműen a társadalmi haladásban s az antiimperialista harc foly tatásában látják az arab világ vezetői. —r—‘W'yrm^ KÖZVETLENÜL... BÁLINT IMRE ROVATA ^ A <*. A. A J.AÍ. A<> A A... Egy délután, a huszadik század legelején betoppant hozzánk Vili nagybácsim. Nem éppen top pant, de'nem is vánszorgott; úgy a kettő között lézengett. Nagyot sóhajtogatott még akkor is, amikor pedig már a szilvalekváros kenyeret ette. Pedig be éhes lehetett! Miután megitta a bögre tejszínes kávéját, még le is nyalta bajusza aljáról a tejszínes szilvalekvárt. Megígérte, hogyha pénzhez jut, akkor butéliás bort fogunk inni ká- vélötty helyett. “Több cikóriát, tehettél volna a kávéba, Sogór- asszony”, kritizálta anyámat, éppen csakhogy ne nézzük koldusnak. “Vizes volt. Legközelebb hozok neked 3 skatulyával. Ne spórolj a cikóriával! Az teszi a kávét.” Apám éppen szállította a nadrágokat az üzletbe, mert annakidején nadrágszabóságban specializálta magát. Nem volt az kismiska hatvan nadrágot, bugyorban, háton, gyalog a Lajos utca végétől, ami akkor már svábterület volt, a Főtérre vinni, ami akkoriban zsidó-országnak számítódott. Akkora volt a teher, hogy a villamos nem vette fel, még a pótkocsi sem. Ahogy megjött, apám csak ránézett a Vili bácsimra és csak kérdezte köszöntés helyett: “Na, mi a baj ?” “Az Artemus.” “Az nem Artemus, Vili bácsi, hanem Artemis és az..egy görög istennő volt, aki Zeus...” “...Bárcsak megmaradt volna istennőnek”, vágott az én tudálékonyságomba a Vili bácsi. “Akkor nem vitte volna el a pénzemet. Húsz kiló handikap ölte meg. Pedig még a második körben ő vezetett.” “Azok az átkozott lovak”, sóhajtott a társalgásba anyám. “Dehát, amig nekünk van mit enni, addig neked is jut,” mondta vigasztalóan, mert áldott jó szive volt. Vilii bácsimhoz jó szívvel lenni, tényleges áldottság kellett. “Adj tiz pengőt, Marci!” “Enni kapsz. Megmondta az asszony, de pénzt nem kapsz. Mondom én. . . A te lovaid nem lovak, hanem feneketlen zsákok.” “Most szállítottad a szajhát.” “Fele a zálogházba ment, mert lejárt a zálogcédula a függönyökről, meg az ágyteritőkről. Másik felének négyszer annyi helye volna.” “Majd csak kitalálok valamit”, mondta a Vili bácsi és kiment az utcára, hogy amint mondta, vacsora előtt még gondolkodni akar és sokan vagyunk a szobában és mindenki dumál. És rám mutatott, hogy még én is rendreutasitottam. Pedig egész idő alatt csak azt mondtam, hogy az nem Artemus, hanem Artemis. Mivelhogy valakire haragudnia kellett és Artemus nem volt kéznél, rám haragudott. Nem is jött vissza. Elejtett szavakból tudtam, hogy egy éltesebb varrónőnek udvarolt, özvegyasszony volt és csak azért nem vette el feleségül, mert akkor választania kellett volna á lovak és az asszony között. Apám azt mondta, hogy ösmeri az asszonyt és ő is inkább egy lovat választana, ha nem is az összes versenylovakat, mint Vili bácsi: “Oly csúnya az az asszony, mint a fekete éjszaka”. Ma már tudom, hogy Vili bácsim is csak akkor aludt nála, ha nagyon le volt -törve. Vagy félévig nem láttuk Vili bácsit, mig egy szép, késő nyári nap ragyogó, frissen beretvált arccal, kifent bajusszal evvel a csatakiáltással robogott be hozzánk: “Artemus vitte, Artemus hozza.” És kirakott az asztalra egy staneclit, amelyből kolbász, csá- szárhus és kvargli hullott az asztalra. Kvargli kis gömbölyű sajtdarabka. Kicsiny, de büdös. Nagyon büdös. Anyám inkább elmulasztotta a csá- szárhus és a kolbászfalatokat, semhogy együtt maradjon a szobában a kvarglival. Egy másik cső magból butéliás bor került az asztalra. Csak kivonatosan mesélem el a következőket, mert én is csak elejtett szavakból tudom a dolgot merthogy a kolbász jobban érdekelt és nem figyeltem oda, csak amennyit az udvariasság, a nagybácsim iránti kötelező szeretet megkívánt. Arról volt szó, hogy Vili bácsi felcsapott Arte- musznak. Tudni kell, hogy Vili bácsim, amikor nem futottak a lovak vásárról vásárra utazott egy két koffernvi férfiszövettel. A koffertető volt a pult és a bolt. Konkurrensét Krausz (Sanyinak hívták, akiről már annyit mesélt a Vili bácsi, hogy úgy ösmertük őt is meg a feleségét is (azok ketten járták a vásárokat), mintha csak a szomszédunk lett volna. Ezeknek kocsijuk, két lovuk volt, sátruk és “nagy raktáruk” nemcsak szövetben, hanem cseh-vászonban‘*is. Amelyik vásárra a Krauszék mentek, Vili bácsi ki se pakolt. Az első vonattal fordult is már vissza. Ez a Krausz most kénytelen volt elvesztegetni az áruját, mert a lánya férjhez ment és hozományra kellett minden krajcár. Éppen csak a kocsi, a lovak és az üres sátor maradt. És az élelmességük. Ez a Krausz tehát Vendel néven felcsapott százéves jövendőmondónak és vásárról vásárra kocsizott bolondsipkával a fején. Felesége hálóréklijébe bujt, amelyre a csillagok jelei voltak rárakva, a skorpió, a rák, az ikrek és a többiek körök és három-, négyszögek között, hogy a rékli tele legyen velük és egy nagy színes üveggömbből jósolt, már ahogy a felesége egyenként beengedte a sátorba az embereket. Fejenként húsz krajcárt fizettek, ami akkor nagy pénz volt és sok jót kellett azért jósolni. Na most, Vili bácsim lepipálta ezt a Kra- uszt. A barátnője nemcsak pénzelte az ügyet, hanem is egy indiai slafrokot is varrt neki, amelyre egy valódi müvésznövendék festett szimbólumokat, babilóniai, héber, arab, indiai és perzsa motívumokat, amelyeket autentikus könyvekből másolt. Az ő sátra csikósra volt festve és a tetején batris villanylámpa “öntött” fényt a Vili bácsi fejetetejére, mert sötétség volt a sátorban, már- csak azért is, nehogy valaki felösmerje. De ami a fő: Vili bácsimat Artemusnak hívták és nemcsak vacak százévre jósolt előre, hanem ezerre, ő egy óriási könyvből jósolt, amelyet egy ócskás- nál talált. Valami banknak lehetett a könyve és Vili bácsim mégjobban megöregbitette füsttel, szakításokkal és sárral. És nem abban specializált, hogy csak egyéneknek jósolt volna, hanem amint az egy ezeresztendős jóshoz illik, az egész emberiséget vette szeghegyre. Árvizet jósolt négyszázévre, ami hatszázharminc napig fog tartani és utána kétszáz évig és nyolc napig szárazság lesz, de boldogság is, mert az emberek sivatagban fognak élni, mint a régi zsidók. . satöbbi ... satöbbi és kilencszáz év után tűzvész jön, nem kell félnünk, mert. . . addigra a tengerben, bent a tengermélyén leszünk: és hajók, teneralat- ti hajók fognak közlekedni és a levegőben akkora hajók fognak repülni, mint a bécsi nagyhajó a Dunán... Ahogy apám látta, hogy Vili bácsi annyira beleélte magát a fantáziájába, hogy azt mintha szinjátszotta volna, rászólt: “Vili! Csak nem hiszed el magadnak azt a. . . azt a tengeralatti hajókat. . . meg azt a nagy repülőgépet?” “Miért ne?” “Gondoltam, hogy svindlizel, de már most látom, hogy bolond vagy!” Utólag bocsánatot kell, hogy kérjek Vili bácsitól apám nevében is. Nem volt ő se svindler, se pedig bolond, hanem fantáziája volt. És ha valamit örököltem volna tőle a fantázia terén, köszönet érte.
