Amerikai Magyar Szó, 1963. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)

1963-04-25 / 17. szám

Thursday, April 25, 1963 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 9 aHOGVan én-Cátont... z rjci: EHTT Nem kell takarékosság McNamara hadügyminiszternek kitűnő alkalma nyilt taktikai hadműveletek tanulmányozására, amióta kétoldali front-támadás célpontja lett a “TFX” repülőgép hat és fél billiós rendelése mi­att. A hadügyminiszter ezt az óriási rendelést Texas és New York központokkal működő cégnél helyezte el, holott ennek az árlejtése magasabb volt, mint egy Washington állambeli cégé. Szemben azzal a gyanúsítássá], hogy bizonyos politikai erők befolyásolták, McNamara e lépését azzal indokolja, hogy a tervezett repülőgépet — HA egyáltalán üzemképes lesz —, a hadsereg különböző ágai egyformán használhatják és az ő rendelése végeredményében legalább egy billió dollár megtakarítást fog jelenteni. A Pentagon tábornokai és a szenátorok egyfor­ma hévvel támadják a hadügyminisztert, mert őket az egy billiós megtakarítás nem érdekli. El­végre McNamarának is tudni kell, hogy nem őket terhelik a hadügyi és egyéb kiadások, hanem a dolgozók nagy tömegeit, akiknek az egész dolog­ba semmi beleszólásuk nincsen. Ezeket a néma és fizető tömegeket talán ér­dekli Pittman hadügyminiszterhelyettesnek a ki­jelentése, hogy nukleáris támadás esetén száz­millió ember számára van óvóhelyük, amelyeket csupán élelmiszerrel, vízzel, első segély és egyéb szükséges felszerelésekkel kell ellátni. Tekintettel arra, hogy az Egyesült Államok lakossága 180 millió, Pittman a jelenleg még el­hanyagolt 80 millióról is gondoskodni szeretne olymódon, hogy néhány százmillió dollárral még több épületet kiván olyan állapotba hozni, hogy azok védelmet nyújtsanak kisugárzások és egyéb veszedelmek ellen, ha a szóban levő nukleáris támadás valóra válik. Amig a helyettes hadügyminiszter ilyen ma­gyarázatokkal traktálta Estes Kefauver szená­tort, a főnöke az őt vizsgáztató szenátorokat szin­tén a nukleáris háború eshetőségéről leckéztette. Amiket ő mondott, az nemcsak a további száz­“Johnny Gome Lately” Szántó az Amerikaellenes Bizottság táborában Szántó János volt amerikai szakszervezeti ve­zér, aki évtizedekkel ezelőtt az amerikai magyar progresszív mozgalomban is szerepet játszott és aki 1949-ben az Amerikaellenes Bizottság üldözé­se következtében Magyarországon keresett és ta­lált menedéket, visszajött Amerikába — az Ame­rikaellenes Bizottság ölelő karjaiba. Szántó, mint lapunk azt már annakidején jelez­te, az 1956-os magyarországi ellenforradalom idején hagyta el — másodszor és utoljára — szü­lőhazáját. Amikor először hagyta el Magyarországot, a fasizmus elől menekült. Amikor másodjára “me­nekült”, akkor azt a kormányzatot hagyta cserbe, amely intézményesen felszámolta a fasizmust és antiszemitizmust Magyarországon, amely földet adott a magyar népnek, amely írást és tudást adott a népnek, amely felszámolta a magyar né­pet öldöklő népbetegségeket és amely — igen, sok hiba, tévedés ellenére — minden erejével a boldo- gobb jövő alapjait kezdte lerakni a nép számára. Szántó nagy árat fizetett azért, hogy visszatér­hetett Amerikába. Meg kellett tenni a Canossa járást az Amerikaellenes Bizottság elé, meg kel­lett csókolni a szennyes kezeket, amelyek befeke­títik Amerika nevét az egész világon és el kellett mondani a HUAC fekete inkvizitorai által meg­szövegezett vádat a magyar népi demokrácia és a szocializmus szent eszméje ellen. De Szántó János későn, tulkésőn tette meg a Canossa-járást. Akár tudja, akár nem. az Ame­rikaellenes fekete inkvizició napjai meg vannak számlálva Amerikában. Az az Amerika, melyből 1949-ben menekülnie kellett Szántónak, mccar- thyzmust bevezető fekete reakció Amerikája volt. A mccarthyzmus legsötétebb napjaiban, a Rosen- bergék és minden igazságok keresztrefeszitésé- nek korszakában, Magyarországon élt Szántó Já­nos. De. most visszajött és hajlandó volt elmon­dani a McCarthy-Walter-féle rágalmat: “Magyar millióknak óvóhelyekbe való befektetését teszi fe­leslegessé, hanem a már meglevő óvóhelyek cél­szerűségét is kétségessé teszi. Mert ugyan mit mondott hadügyminiszterünk? Többek között ezt mondta: Semmi értelme annak, hogy Amerika a hábo­rús készülődésben a Szovjetekkel versenyezzen. Véleménye szerint Amerika jelenleg ugyan előny­ben van, de csak idő kérdése, hogy a Szovjetek­nek is meg legyen minden kellékük ahhoz, hogy Amerikát elpusztíthassák. Azután még ezt is mondta: Lehetséges, hogy a birtokunkban levő pusztító fegyverekkel két-, sőt háromszorosan megsemmisíthetjük Oroszor­szágot, de ez a háromszoros fölény nem jelent semmit, ha az oroszok az ő pusztító fegyvereikkel képesek Amerika megsemmisítésére. Éppen ezért — és ez hadügyminiszterünk legfontosabb kije­lentése: A lefegyverzési tárgyalásokat nem ellenzi, ho­lott az ő katonai tanácsadói és a politikusok na­gyon is ellenzik. Ha McNamara helyettese azt ajánlaná, hogy a hiábavaló óvóhelyek helyett a hidegháború meg­szüntetésére és a BÉKE előkészítésére fordítsuk azokat a bizonyos százmilliókat, akkor ezt a há- Ixmus készülődés sötét labirintusában reménysu­gárként íidvözölhetnők. • A hadügyminiszter kétoldali harca olyan ténye­ket hozott felszínre amelyek e vizsgálatok nélkül talán észrevétlenül eltűntek volna a Pentagon útvesztőiben. Kiderült például, hogy egy nukle­áris hajtóerejü repülőgép tervezetére egy billió dollárt fecséreltek, mielőtt McNamara 1961-ben az egészet a szemétdombra hajította. Kiderült továbbá, hogy a west-virginiai Sugar Grove mellett egy rádiótávcső megépítésébe fog­tak, mielőtt a technikai problémákat alapos ta­nulmány tárgyává tették volna. A távcső megépítését Eisenhower adminisztrá­ciója kezdte 80 millió dollár költséggel anélkül, hogy biztosítékot kaptak volna arra, hogy a ké­szülék az eredeti tervezet szerint fog működni. A kiadások 200 millió dollárra rúgtak, amikor Mc Namara 1962-ben ezt is a szemétdombra haji- totta. Kennedy elnök McNamarát a Ford-gyár éléről szólította kabinetjébe. Az autógyár vezető tiszt­ségében gyakorlati tudást szerzett, hogyan kell minél kevesebb költséggel, minél nagyobb ered­ország egy nagy husvágógép, amely emberi élete­ket nyel, minden jogi eljárás és ésszerű ok nélkül” szajkózta a CIA és a bizottság által követelt bo­szorkányvallomást. Szántó János későn jött. Az Amerikaellenes Bizottságot el fogja söpörni Amerika lelkiismere­te. A haladás és a szocializmus azonban élni fog és Szántó Jánost élete utolsó napjáig -marcangol­ni fogja lelkiismerete, hogy harminc ezüstért és az amerikai útlevélért hajlandó volt eladni magát, múltját, meggyőződését és a sötétség pusztulásra Ítélt lovagjainak szolgálatába szegődni. Újabb áldozatokat követel a McCarran-törvény A fellebbezési bíróság még ki sem tűzte annak az ügynek a tárgyalását, melynek alapján a McCarran-törvény értelmében vádolt egyének kétségbevonják ennek az antidemokratikus tör­vénynek az alkotmányosságát, az igazságügymi­niszter máris beidéztetett újabb öt egyént a SACB (Felforgató Tevékenységeket Kivizsgáló Bizottság) elé kihallgatásra. Eddig 14 személy ellen indítottak hasonló eljá­rást és a hivatásos tanuk vallomásai alapján mindegyiket regisztrálásra kötelezték öt évi bör­tönbüntetés és tízezer dollár pénzbírság terhe alatt. A McCarran-törvény értelmében ez azt je­lenti, hogy a jelentkezőnek sajátmagának kell be­ismernie azt a valótlanságot, hogy felforgató és külföldi ügynök, kém. A fellebbezési eljárások már folynak, de a tárgyalást még nem tűzték ki. Az öt újonnan beidézett egyén: Irving Potash, Will Weinstone, Mildred McAdory és Daniel Ru­bin. Az eddig működő védelmi bizottság őket is védelmébe veszi, ami természetesen ez most újabb költségeket jelent. Felhívja a bizottság mindazo­kat, akik féltve őrzik demokratikus jogaikat, hogy küldjék adakozásaikat a bizottság címére: Hall-Davis Defense Committee, Room 1225 22 East 17th Street, New York 3, N. Y. ményt és minél magasabb profitot elérni. Ez Ford és a részvényesek helyeslésével találkozott. Ezt a tudást jelenlegi tisztségében McNamara hasznosítani igyekszik, de a Pentagon “katonai tanácsadói” és a “politikusok” nem helyeslik ta­karékossági törekvéseit, sem azon tervét, hogy 330 katonai gócpontot szereljünk le, amelyek kö­zül 72 külföldön, 258 pedig amerikai területen fekszik. A 72 külföldi és 258 belföldi gócpont fenntar­tása évenkint sok száz millió dollárba kerül. Ha ezeknek a leszerelését tervbe vettük, akkor azok­ra biztosan semmi szükség nincsen és a rájuk fe­csérelt százmilliókat okosabb, hasznosabb, becsü­letesebb lenne a nagyon is szükséges iskolák, kór­házak építésére fordítani. Igen ám, de a külföld és a belföld nem uj is­kolákat, nem uj kórházakat akar, hanem Und® Sam dollárjait, amelyeket a gócpontok környékén költenek el katonáink. Ezért nézik ellenséges szemmel McNamara józan takarékosságát. Ezért dolgoznak gőzerővel a washingtoni kijárók, hogy a szenátorokat és képviselőket megtakarítás he­lyett további fecsérlésre buzdítsák. A Pentagon tábornokait persze nem kell buzdítani. . . A washingtoni légkör olyan — és ezt a légkört a sajtó, a TV és a rádió az egész országban elter­jesztette —, hogy takarékosság mindenütt aján­latos és szükséges, a legtöbb esetben kivihető is, csak a háborús iparban nem. Ez az oka annak, hogy ahol a munkanélküliség a legnagyobb, a pol­gármesterek, kormányzók, képviselők és szenáto­rok ott fejtik ki a legnagyobb nyomást, hogy aa ő körzeteik uj és nagyobb hadi rendeléseket kap­janak, esetleg olyan körzetek rovására, amelyek­ben a munkanélküliség aránylag alacsony. Ez az oka, hogy a californiai szenátorok éppen, a napokban olyan terjedelmes sürgönyt kaptak, amelynek továbbítása 600 dollárba került és amellyel a santa monicai szervezetek több hadi­rendelés azonnali elhelyezését kérték, mert 3,000 szakmunkás már munkanélkülivé vált és kilátás van további ezer munkás letételére. California, Texas, Michigan és New York kü­lönösen, az ország többi részei általában, oda ju­tottak, hogy a gazdasági helyzet javítását, vagy a leromlás megakadályozását másként el sem tudják képzelni, mint hadiszer gyártással, a há­borús készülődés fokozásával. Végeredményben, mire fog ez vezetni? Hol vannak a bátor államférfiak, akik megállít­ják ezt a folyamatot, amelynek vége gazdasági összeomlás lehet?! ••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••• Fontos, hogy minél többen tiltakozzanak a Mc Carran-törvény végrehajtása ellen John F. Ken­nedy elnöknél és Robert Kennedy igazságügymi­niszternél és küldjenek másolatot a helybeli saj­tónak. Fórum a McCarran-törvény ellen Ritka alkalom lesz arra, hogy megtudja a kö­zönség milyen veszedelmet jelent a McCarran- törvény azokra a csoportokra, amelyek a békéért, a népjogokért és a gazdasági biztonságért küzde­nek, mondotta dr. Willard Uphaus, az Alkotmá­nyos Jogokat Védő Polgárbizottság uj elnöke. Dr. Uphaus a bizottság előadásán a törvény val­lásszabadságot fenyegető vonatkozásairól fog be­szélni, William Worthy jónevü néger újságíró a sajtó és utazási szabadság veszélyeztetéséről és Frank Donner szakszervezeti ügyvéd a munkás­jogokat fenyegető veszélyről, a McCarran-tör- vénnyel kapcsolatban. Ezt a fórumot április 26-án tartják a Woodstock Hotelben, 127 West 43-iki utcában, este 7.30-kor. Belépődíj 75 cent. Jegye­ket lehet rendelni a bizottság irodájából: Citi­zens Committee for Constitutional Liberties, 22t East 17th Street, New York 3, N. Y. j------------------------------------—----------7—\ A Szakszervezeti Bizottság rendezésében megünneplik WEIN STOCK LAJOS 60-ik születésnapját 1963 május 12-én, vasárnap a PALM GARDENS-ben. 310 W. 52nd St. New York, N. Y. Cocktail d. u. 5.30-kor. — Vacsora 6 órakor Rezerváció személyenként $5.00 Küldje rendelését Max Rosen cimére, 3115 Brighton 4th Street, Brooklyn 35, N. Y. k________________________________________f

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom