Amerikai Magyar Szó, 1963. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)

1963-04-25 / 17. szám

Thursday, April 25, 1963

AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD

5

Conor O'Brien:

KIK ÉS MIÉRT TÁMOGATTÁK CSOMBÉT?

(Befejező közlemény)

Ennél veszélyesebb volt azonban a katangai rádió közleménye. A rádió közölte a csapatokkal, hogy a kongói parlament határozatot hozott a csendőrség leszereléséről, s ezt a parlament nevében az ENSz alakulatai fogják végrehajtani, utá na pedig bevonulnak a központi koi-mány egységei. Mi cáfolatot adtunk ki, de a helyzet zavarossá vált, mert a katangai rádió más feltételezett akciókról is hirt adott, s ezeket mi nem cáfoltuk és valóban szerepeltek is terveinkben.

. Hiari közölte, hogy az akciót vagy szép. 13-án, szerdán délután 3 óráig (Hammarskjöld megérkezésének időpontjáig), vagy a főtitkár három napra tervezett leopoldvillei tartózkodásának befejezése után kell végrehajtani. Hammarskjöld jóváhagyta ezeket az akciókat, de kínos helyzetbe kerülne, ha leopoldvillei tartózkodása alatt összeütközés volna Katangában. Én azt választottam, hogy mivel a katangai hatóságoknak tudomásuk van szándékainkról, minél gyorsabban hajtjuk végre az akciót, annál jobb.

Hiari megkérdezte, hogy összeütközés esetén mennyi idő alatt lehetne úrrá lenni a helyzeten. Radzsa dandártábornok, a katangai ENSz-csapa- tok indiai parancsnoka azt válaszolta, hogy az ellenállás szempontjából nézve a posta és a rádió- állomás a. legveszélyesebb objektumok. De még ha szívós ellenállásba ütköznének is ott, maximum két óra alatt letörhetnék.

Hiari egyetértett azzal, hogy szép. 13-án kora reggel kell végrehajtani az akciót. Ez a döntés azon a feltevésen alapult, hogy Csőmbe, akinek a cselekedeteit ellenőrizni fogjuk, utasítani fogja csendőrségét, működjön együtt velünk. Senki nem kételkedett abban, hogy ha az afrikai csendőrök parancsot kapnának erre, teljesítenék. A csendőrség elméletileg teljesen afrikaiakból állt, s igy a megmaradt zsoldosoknak és európaiaknak nem lett volna semmiféle törvényes indokuk arra, hogy az afrikaiak nevében lépjenek fel.

Véleményem szerint alapjában véve helyesek voltak az elképzeléseink, kivéve Csombéra vonatkozó feltevésünket, amely végzetes tévedésnek bizonyult. Hiari és Fabry szept. 12-én napközben elutaztak Elisabethvilleből. Fabry utoljára még ezt mondta nekem: “Bármi történjék, csak semmiféle félintézkedést!”

Végzetes felsülés

Szept. 13-án 4 óra 20 perckor Le Roche-ban lövöldözést hallottunk. A lövöldözés egyre erősödött. “A posta” — mondta Radzsa tábornok. A többiek hallgattak.

4 óra 30 perckor még mindig tartott az erős lövöldözés. Csengett a telefon. Csőmbe elnök volt. Roppant izgatottan beszélt, többször megismételte: “Mit jelent ez? Mit jelent ez?”

Közöltem vele, milyen utasításokat kaptam, s felkértem, adjon parancsot .csapatainak az ellenállás beszüntetésére. Csőmbe azt válaszolta, hogy mind a két félnek be kell szüntetnie a tüzet. Kijelentettem, hogy ha a katangai csapatok megteszik ezt, az ENSz erői nem fognak tüzelni. De ellenőrzésük alá kell hogy vegyék az előirt objektumokat. Határozott rendelkezéseket kaptam ugyanis, s ezektől nincs jogom eltérni.

4 óra 45 perckor Csőmbe újra felhívott. Közölte, hogy segédtisztjének, Mvamba őrnagynak kiadta a parancsot: a katangai csapatok szüntessenek be minden ellenállást az ENSz-csapatokkal szemben. Ekkor felkértem, hogy tegyen nyilatkozatot a rádióban Katanga különállásának megszűnéséről. Kérdéssel válaszolt: “Garantálja személyi biztonságomat ?”

Kijelentettem, hogy amennyiben hajlandó együttműködni a központi kormány képviselőivel, akik már elindultak Katangába, felhatalmazásom értelmében nemcsak személyi biztonságát, hanem tartományi elnöki tisztségének megtartását is garantálhatom. Csőmbe egyetértését fejezte ki. Javasoltam neki, hogy a tőle fél mérföldre levő Le Roche-ban tisztázzák a részletkérdéseket. Azt válaszolta, hogy biztosítják számára ENSz-kato- nákból álló kíséretet, mert fél, hogy- útközben agyonlövik.

Abban a pillanatban nem álltak rendelkezésünkre kisérőkül kivezényelhető katonák. Mialatt elküldtünk a kiséretért, amely nem érkezhetett meg azonnal, Tombelaine felajánlotta, hogy saját kocsiján elmegy az elnökért. Csőmbe közölte, hogy várja.

Amikor letettem a kagylót, Tombelaine elmosolyodott. Olyan megkönnyebbülést éreztünk, amilyenben azután sokáig nem volt részünk. Tombelaine elrobogott az elnöki palotához.

Diktálni kezdtem Csőmbe rádiónyilatkozatának tervezetét. Még nem fejeztem be, amikor visszatért Tombelaine, de Csőmbe nélkül. A palotánál a kapuőr, akit felingerelt a még mindig folytatódó távoli lövöldözés, le akarta őt tartóztatni, s amikor elindult visszafelé, utána lőtt. De a legkellemetlenebb hir az volt, hogy Tombelaine az elnöki palota környékén egyetlen ENSz-katonával sem találkozott, holott a terv szerint csapatainknak be kellett volna keríteniük a palotát.

A “Mortor”-mtivelet kezdett eltérni a kitűzött iránytól.

Katangában van a pénz

Fél 7 tájban három tudósitó érkezett Le Rockéba. Szemtanúi voltak a postánál lezajlott véres összecsapásnak. Rendkívül izgatottak voltak. Közöltem velük, hogy a Biztonsági Tanács februári határozata alapján járunk el, s bár vérontás következett be, amelyet egy mesterlövész provokált, aki valószínűleg az engedetlen zsoldosok közé tartozott, Csőmbe hajlandó a tűzszünetre. Kijelentettem továbbá, hogy Katanga különállása véget ért. Nyilatkozatom eltért a Leopoldvilleben később elhangzott más nyilatkozatoktól, s az ENSz-tit- kárság emiatt nehéz helyzetbe került.

Amikor kockán forognak katangai érdekeik, a pénzeszsákok üvölteni kezdenek. S erős hangjuk van. Mint az olvasó bizonyára tudja, “a nyugati sajtó és közvélemény” szinte egyöntetűen szivet- tépő jajveszékeléssel válaszolt akcióinkra.

Dr. Linner később tett nyilatkozatai szerint Hammarskjöld nem tudott előre a “Mortor”-mü- velet terveiről, a műveletet Linner felelősségére hajtották végre, Hammarskjöld általános utasításainak megfelelően és szándékainak ismeretében. Linner állítólag nem tudta, hogy Hiari és Fabry letartóztatási parancsokat adtak át nekem. Amennyiben igy van, ezek a megbízott munkatársak nem tájékoztatták őt (talán Hammarskjoldot sem) erről a rendkívül fontos lépésről.

De akár tudott Linner és Hammarskjöld minden utasításról, amelyet mi kaptunk, akár nem, ha voltak is hiányosságok ezen a téren, mind a ketten hamm1 világos jelentést kaptak a szép. 13-i hadműveletekről. »

Véleményem szerint a jelentések birtokában Hammarskjöld csak kétféleképpen járhatott volna el. Ha nem helyeselte és nem szándékozott jóváhagyni Katanga különállásának erő alkalmazásával történő megszüntetését, eljöhetett volna Elisabethvillebe és tisztázhatta volna, milyen ren delkezéseket kaptunk, amennyiben kételyei voltak ezt illetően. Nem kellett volna rám építenie, hanem személyesen kellett volna mielőbb megvalósítania a tűzszünetet, szükség esetén akár a korábban fennállott helyzet alapján. Utána hatásköri túllépés miatt le kellett volna váltania Linnéid, Hiarit és engem.

Ha viszont jóváhagyta, vagy szándékában állt jóváhagyni akcióinkat, nyilvánosan megindokolhatta volna őket, hivatkozva a Biztonsági Tanács februári határozatának “A. 1.” cikkelyére. Ez a határozat polgárháborús helyzet esetére előírta az erő alkalmazását. A főtitkár közölhette volna, hogy Katanga szeparatista kormánya polgárháborút szitott s folytatott a tartomány északi s központi kerületeiben,' polgárháborút szitott Katanga és Kongó más tartományai között, s még Dél-Katanga városaiban is gyűlöletet szitott a törzsek között. Közölhette volna azt is, hogy mivel az ENSz-csapatok az “A. 1.” cikkely alapján alkalmaztak erőt, főtitkári minőségében, a februári határozat adta felhatalmazás alapján köteles segítséget nyújtani a központi kormánynak ahhoz, hogy helyreállítsa törvényes jogait ebben a tartományban.

A két ut közül bál-melyik elfogadható lett volna. A tragédia az volt, hogy Hammarskjöld az elfogadhatatlan harmadik utat választotta.

Egy hamisítás következményei

A főtitkár úgy határozott, hogy egy olyan hivatalos beállítást fog terjeszteni, amely eltitkolja az igazságot, elleplezi azt, ami a valóságban történt. Az ENSz aktiv beavatkozását védelmi akciónak tüntette fel. Tudom, hogy Hammarskjöld tisztelőinek kínos olvasni ezeket a sorokat, mint ahogy nekem is kínos volt ezeket leimi. Véleményem szerint nem szabad eltérni az igazságtól.

íme, az ENSz S.4940. sz. okmányának idevágó része. Ezt az okmányt szép. 14-én tették közzé. Hammarskjöld akkor Leopoldvilleben tartózkodott.

“15. §. Ezért az ENSz fegyveres erői szept. 13- án kora reggel óvatossági rendszabályokat foga- natositottak, hasonlónkat az aug. 28-iakhoz, és szükségesnek tartották, hogy elejét vegyék az uszító rádióadásoknak, s véget vessenek a törvényesség és a rend másfajta veszélyeztetésének is a külföldi katonai és félkatonai személyek őrizetbevételének és eltávolításának felújítása során. Ekkor riadót fújtak, mert tűz ütött ki az ENSz garázsában. Az ENSz katonái a garázs felé tartottak, de tüzet nyitottak rájuk egy épületből, ahol köztudomásúan külföldi tisztek tartóz kodtak. Az ENSz-katonák ellenállásba ütkötek s tűzharcba keveredtek akkor is, amikor a stratégiai pontok felé tartottak, vagy az objektumokat őrizték a városban.”

Nem vagyok O’Brien, ha ez tényleg pontos jelentés arról, ami szép. 13-án reggel Elisabethvil- leben történt.

Az ütközet egészen másként kezdődött. Először is a katangai és európai egységek ellenállással fogadták az ENSz-csapatok előre megtervezett akciót. El sem tudom képzelni, honnan ered az az értesülés, hogy “felgyújtották” az ENSz garázsát. Amig Elisabethvilleben tartózkodtam, nem kaptam hirt ilyen tűzről, s nem is tettem ilyesmiről jelentést.

Az S.4940. sz. okmány soha ki nem ütött tűzvészt oltott el, s ennek a történelmi valótlanságnak súlyos gyakorlati következményei lettek. Az ENSz minden tekintetben hazug helyzetbe került.

A lezajlott eseményeknek ez a beállítása súlyosan hátráltatta az ENSz nagy politikai hivatásának teljesítését.. Az ENSz mindmáig nem teljesítette ezt a hivatását, még mindig nem vetett véget Katanga különállásának.

Amig az összeütközés véget nem ért, nem láttam az S.4940. sz. okmányt, és sohasem hittem volna, hogy a közvélemény előtt igy állíthatják be akcióinkat.

Véleményem szerint, ha az ENSz akkor nem próbálta volna leplezni akcióit, hanem éppen ellenkezőleg, szilárdan az eredeti terv szerint járt volna el, véget vethetett volna Katanga különállá sának.

Mint Arthur Gavshon Írja “Dag Hammarskjöld titokzatos halála” cimü érdekes könyvében. Riches angol nagykövet szép. 13-án este felkereste Hammarskjoldot és lord Home-tól kapott utasításokra hivatkozva közölte vele, hogy Anglia meg vonja támogatását az ENSz-től Kongóban, ha a főtitkár nem ad “elfogadható magyarázatot” a Katangában történtekre, vagy nem ad biztosítékot arra, hogy az összecsapásnak a leggyorsabban véget vetnek.

Az S.4940. sz. okmányban a katangai eseményekről tett hivatalos jelentést szánták annak az “elfogadható magyarázatnak”, amelyet lord Home állhatatosan követelt. Később, szép. 15-én, amikor Leopoldvillebe érkezett lord Lansdown, hogy nagyobb súlyt adjon Riches nagykövet elképzeléseinek, Hammarskjöld a ndolai (Mint tudjuk, a főtitkár, útban Ndola felév repülőszerencsétlenség áldozata lett.) misszióval együtt erőfeszitése- ket tett az angol kormány második követelésének teljesítésére (biztosíték a hadműveletek mielőbbi megszüntetését illetően”).

. Ez az okmány formailag jelentés volt, amelyet az ENSz kongói hadműveleteinek vezetője a főtitkárnak terjesztett elő. A főtitkár azonban szép. 14-én (ez az okmány kelte) Leopoldvilleben tartózkodott, s az ENSz mechanizmusában járatos emberek közül senki sem kételkedett abban, hogy az akkor közzétett jelentést közzététele előtt feltétlenül figyelmesen elolvasta.

S bármekkora ma a hitetlenség a nekünk adott utasításokat illetően, nehéz elképzelni, hogy Hammarskjöld és Linner ne tudta volna azt, amit tudott Hiari és Fabry, főleg, ha figyelembe vesz- szük, hogy az ENSz parancsnokságát tájékoztatták a “Mortor”-müvelet katonai vonatkozásairól. “Mortor” hindi szó. Korántsem azt jelenti, hogy “Riadó, felgyújtották a garázst!” vagy “Segítséget nyújtunk a tartományi hatóságoknak a rend fenntartásához!” “Szétzúzni” — egyszerűen eny- nyit jelent.

Az ENSz katonái életüket kockáztatták Elisabethvilleben. őszintén szólva joguk volt tudni, mi a helyzet. Az S.4940. sz. okmány nem mondott igazat, sőt világos célt sem mutatott nekik. Pontatlanul ismertette a tényeket a katonai akciók okának fontos kérdésében, s megtévesztő és homályos nyelvezettel is hamis fényben tüntette fel az ENSz műveletét.