Amerikai Magyar Szó, 1963. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)

1963-04-11 / 15. szám

E. H. Neuwald: Meghalt a szomszédom A szomszédomat 13 hónappal ezelőtt ismertem meg, amikor beköltöztünk a 10-családos lakóház­ba. Közeli ismeretségünk abból állott, hogy talál­kozásaink alkalmával “good morning” köszön­téssel üdvözöltük egymást, amit időnkint “how do you do” jelszóra változtattunk. Közös házi­gazdánktól hallottam, hogy a felesége Mexikóban tehén-tej fogyasztása révén gyógyíthatatlan be­tegséget kapott és hogy a szomszédom gazdag ember. Ez .utóbbit valószínűleg azért adta tud­tomra, hogy ő — mint háziúr — értékesebb em­ber sziliében álljon előttem és ezideig puszta kí­méletből nem adtam tudtára, hogy igyekezete nállam csődöt mondott. Szomszédomat ilyen meghitt viszony fűzte hoz­zám egészen múlt vasárnapig, amikor a márciusi ünnepély hangulatával és a gyümölcsös túró — vagy a túrós gyümölcs — ebéddel telten hazaér­keztünk és az ajtónk alatt cédulát találtunk, amely röviden, de félre nem érthetően közölte ve­lünk a hirt, hogy szomszédom az előző éjszaka folyamán csendben és nyugodtan örök álomra hunyta szemeit. Halálhír soha nem érinti az embert kellemesen, ennek a hírnek sem örültünk. Sajnáltuk, hogy az asszony, aki amúgy is beteg, most itt maradt egyedül és őszintén reméltük, hogy a gazdag hí­rében álló ember hátrahagyott vagyona könnyí­teni fog az özvegyi életen és az egyedülléten. Másnap reggel virággal a kezünkben személye­sen fejeztük ki részvétünket az özvegynél és kö­szönettel elfogadtuk a megtisztelő meghívást a szerdán 10 órakor, a Sgnta Monica tmplomban rendezendő temetésre. Közben az egyik lakó, aki a házban “Mrs. Busy­body” néven ismeretes, telefonon érdeklődött, hogy történik-e gyűjtés koszorúra, vagy csokor­ra, ami ilyen esetben illő. Megnyugtattuk, hogy nincs mitől tartania, ilyesmiről nem .hallottunk. Egyben vigasztaltuk, hogy ha ő ellenállhatatlan vágyat érez ilyen akció levezetésére, az ellen sem­mi kifogást nem emelünk. Azóta nem hallottunk felőle. Közben egy másik lakó is telefonált és érdek­lődött, hogy megyünk-e a temetésre. Igenlő vá­laszunk hallatára engedélyt kért, hogy velünk jöhessen, mert a férje — aki temetések és eskü­vők alkalmával a kisérő szerepét tölti be —, szerencséjére éppen valahol a vidéken van. Az engedélyt persze készséggel megadtuk. Szerdán a jelzett időben a feleségem és a szom­szédom felesége kitüntető társaságában a közeli Sancta Monica templomba sétáltunk és a padok egyikében elhelyezkedve vártuk a fejleményeket. Utánunk elsőnek a koporsóba zárt holttest ér­kezett meg, ami könnyű volt, mert a bejövetelben hat férfi segédkezett. A fogadó bizottság egy pap­ból és öt ministráns fiúból állott. Azután az öz­vegy érkezett, fiával és három nőből álló kíséret­tel. A házigazda, akit a haláleset egyetlen büsz­keségétől, a gazdag lakótól fosztott meg, szintén megérkezett a feleségével. Néhány jelenlevő ház­beli lakón kívül mást nem ismertünk. Az egyik ministráns fiú kiosztotta az ilyen szo­morú alkalmakra összeállított mise-könyvet, me­lyet régi ismerősünk, Spellman bíboros szerkesz­tett. Amilyen gyorsan csak lehetett, áttanulmá­nyoztam a 32 oldalas könyvet, amelynek tartalma — bevallom — nagymérvű aggodalmat ébresztett bennem. Ugyanis a szöveg szerint a misemondó pap, a ministráns fiuk és a gyászoló közönség ko­operációjával, kötelességszerüen hivatva van az Úristent, egyetlen fiát, az angyalokat, szenteket, aposaolokat és mártírokat egvenkint és összesen ismételten felszólítani, hogy az én hirtelen eltá­vozott szomszédomat az őt megillető figyelemmel fogadják; összes bűneit ott helyben megbocsás­sák; gondoskodjanak arról, hogy azon a napon, amikor tűz emészti el a világot, az én szomszé­dom azok között szerepeljen, akik nem fognak el­pusztulni, hanem ellenkezőleg: örökké élni fog­nak ; tegyenek kötelező ígéretet, hogy nem fog­yják őt az ellenség kezeibe szolgáltatni; nem fogja a poklok kínjait szenvedni^ hanem a mennyei paradicsomban fog élvezetes helyet találni. A misemondónak kötelessége még külön is figyel­meztetni az Úristent valamikor régen Ábrahám­nak és utódainak adott Ígéretére és bennünket — a gyászoló közönséget — megvigasztalni, hogy amikor Gábor őrangyal megfujja azt a bizonyos trembitát, akkor az előttünk elhaltak után illő sorrendben ránk is sor kerül és a felhőkben mi is találkozunk a mennyekből alászálló Úristennel, hogy attól kezdve a társaságában legyünk mind­örökké, ámen. Mint mondottam, mindezt súlyos aggodalommal olvastam, mert mi lesz — gondoltam —, ha a mindentudó és mindenható Úristen előtt kiderül, hogy az én hirtelen elhunyt szomszédom most először szerepel kihűlt halmazállapotban ebben a templomban, amelyet vasár- és ünnepnapokon gondosan elkerült, legfeljebb akkor jutott lőtá- volba, amikor hithü és beteg feleségét kisérte a bejáratig? Mi lesz akkor, ha kiderül, hogy a mi­semondó számomra is kilátásba helyezte, sőt kö­telezően megígérte, hogy azon a bizonyos végze­tes napon a felhőkben találkozni fogok a mennyek bői alászálló Úrral és kíséretével, holott köztudo­mású, hogy megrögzött templomkerülő vagyok és templomba engem csak ilyen alkalmi kényszer visz, vagy a kíváncsiság, hogy megtekintsek egy- egy régi építészeti műremeket és különben is a halálon túl teljesítendő Ígéretekből egy fikarc­nyit sem hiszek el? De hirtelen eltávozott szomszédomon és saját személyemen kívül még egyebek miatt is aggód­tam. A kezemben volt a 32-oldalas Spellman mise­könyv, amelynek szövege annyi kéréssel, figyel­meztetéssel, követeléssel járult az Ur, az angyalok és összes szentek, apostolok és mártírok elé, hogy azok teljesítése minden idejüket elfoglalja egy napra, vagy legalább egy-két-három órára. Mi lesz akkor a szegény vietnami parasztokkal, aki­ket égő bombák ellen kell megvédeni? Mi lesz amerikai katonáinkkal, akik a haza védelmében az égő bombákat hajigáiják, de számítanak az an­gyalok oltalmára a védekező gerillák golyói ellen? Mi lesz azokkal a félkegyelmüekkel, akik 80—90 mérföldes sebességgel száguldanak az országuta­kon, ahol 60 mérföldes sebesség van csak meg­engedve és az angyalok, apostolok és szentek ál­landó figyelmére van szükségük, hogy életben maradjanak és mást meg ne öljenek? Mi lesz a sok száz millió éhezővel, akiket csak egy hajszál köt nyomorúságos életükhöz és ez a gyönge haj­szál könnyen elszakad, ha a védőszentek figyel­mét néhány órára az én hirtelen elhalt, templom­kerülő szomszédom mennyei fogadtatása és az én jövőbeli sorsom tartja lekötve? Mi lesz sok, sok millió szegénnyel szerte a világon, akiknek semmi­jük nincs, csak az a beléjük oltott ál-hit, hogy rájuk az angyalok, a szentek és az apostolok vi­gyáznak, éjjel-nappal, 24 órán át, kávé-szünet nélkül ? Miközben ilyen aggodalmakkal eltelten figyel­tem a szertartást és a misemondót, aki sűrűn hajtogatott a ministráns fiú által felkínált borocs­kából, kiváncsi voltam, hogy az Ur itt szereplő jámbor szolgája tudna-e megnyugtató választ ad­ni aggodalmakkal telt kérdéseimre? És a templom egyetlen nyitott ablakát feszülten figyeltem, lá­tom-e a jelét, hogy azon át menekül a mindenbe belekontárkodó ördög, akit a tömjén erős füstje biztosan hirtelen távozásra kénvszeritett? Egy hajszálon múlott, hogy füst miatt nem követtem az ördögöt, persze az ajtón és nem az ablakon át. . . Régen vallom, hogy az ember — ha nyitva tartja a szemét -— mindig, mindenütt, mindenből tanulhat, kis gyerektől csakúgy, mint miséző pap­tól. így tudtam meg a mise-könyvből, hogy az apostolok és mártírok között szerepel egy Chryso- gonus nevű, akihez eddig nem volt szerencsém és alig vártam, hogy hazaérjek és a lexikonból megtudjam, hogy az illető apostol-e, avagy már­tír és ha igen, hogyan sikerült e kitüntető cím­hez jutnia? Sajnálattal állapíthatom meg, hogy a Funk & Wagnalls New Standard Encyclopedia 6-ik köteté­nek 351-ik oldalán, ahol Chrysogonus-nak a Ohry- socolla és Chrycolite szavak között kéne szere­pelnie, ilyen név nincsen. A bővítésre alaposan rászoruló tudásom tehát szaporodott azzal, hogy ilyen nevű apostol vagy mártír létezik, mert a 32-oldalas mise-könyv 19-ik oldala ezt bizonyít­ja, de hogy az illető ki-fia-lány volt? — arra egyelőre nem találtam választ. A mise után, az a hat, aki betolta, megint ki­tolta az én hirtelen elhunyt szomszédom hült te­temét tartalmazó csillogó koporsót, amelyet be­emeltek a szintén csillogó Cadillac autóba, amely elrobogott vele a motorkerékpáros rendőr nyo­mában. Valamelyik környékbeli temetőben fog a volt. szomszéd pihenni. A gazdag embernek nehezebb a mennyországba kerülni, mint egy meglett te­vének a tü fokán átbújni, de azért én kivánom ne­ki, hogy azon a napon, amelyen tiiz emészti el a világot, ő mégis találkozzék a felhőkben az Úrral, az ő angyalaival, szentjeivel, apostolaival és már­tírjaival, nem felejtve Chrysogonust sem, akiről a temetés napján hallottam először és akivel kö­zelebbi ismeretségbe aligha fogok kerülni. Bevallom, nem is akarok! Közeledik a Május Elseje A Május Elsejei Bizottság röplapok tömeges szétosztásával és utcai gyűlések rendezésével ké­szül a Május Elsejei ünnepélyre a newyorki Union Square-en. Ben Luberoff, a bizottság titkára ar­ról adott jelentést, hogy 250,000 röplapot készí­tettek úgy angol, mint spanyol és más nyelveken, s azokat New York különböző vidékein adják a közönség kezébe. “Ifjúsági bizottságot is szerveztünk — mond­ta Mr. Luberoff —, hogy azokat a fiatalokat is bevonjuk a munkába, akik a május elsejei ünnep­ség jelszavait igyekeznek munkálkodásukkal egész éven át a gyakorlatba ültetni.” A Május Elseje legfőbb jelszavai: A BÉKE, TELJES EGYENLŐSÉG A NÉGER NÉP RÉSZÉ­RE, A RÖVIDEBE MUNKAHÉT és a $1.50 MI­NIMÁLIS ÓRABÉR TÁMOGATÁSA. Albizottságokat is szervez a Május Elsejei Bi­zottság, melyek a kulturprogramot és a szónokok megszerzését szorgalmazzák. A Május Elsejei Bizottság tiszteletbeli elnöke Gellért Hugó, alel- nöke Arthur Knight, titkára Ben Luberoff, pénz­ügyi titkára Miriam Baumel, s ifjúsági direktora Philip Garcia. Kiveszik a néger gyermekek szájából az ételt A fehér faj felsőbbrendűségét hirdető Green­wood, Miss.-i reakció a legaljasabb módszerektől sem riad vissza, ha faji megkülönböztetésről van szó. A szövetségi kormány polgárjogokat védő bizottsága vizsgálatai folyamán a kormány által kiosztott ingyenes iskolai étkezéssel kapcsolatban olyan állapotokat talált, melyek bizonyítják, hogy ezeket is a négerek elleni megkülönböztetéssel osztják ki az éhező gyermekek között, vagyis, a néger gyermekek éheznek, mialatt a fehér gyer­mekek jóllaknak. A Greenwoodban történt vizsgálatokból kide­rült, hogy januárban 23 fehér gyermek közül egy kapott ingyenes ebédet. A néger gyermekeknél csak 60 közül egy részesült az ingyenes ebédben. Ebben a mississippi-i városban a néger és fehér iskolai tanulók létszáma körülbelül egyenlő. A vizsgálatok azt is kimutatták, hogy a múlt évben Greenwoodban a fehér gyermekek négyszer annyi ingyenes ebédet kaptak, mint a néger gyer­mekek. Tekintve, hogy ezeket az ingyenes ebéde­ket szükségi alapon osztják szét, a sokkal szegé­nyebb sorban élő néger lakosság gyermekeinek járna a nagyobb számú ingyenes koszt. A bizott­ság kijelentette, hogy határozottan kivételeznek az iskolai étkeztetésekkel. Az adatokat titkos for­rásokból szerezték, mert az iskolai hatóságok nem voltak hajlandók közreműködni. AZ OLASZ lapok hirt adtak egy házasságról, amelyet a 13 és fél éves, Assunta Belsito kötött Torino közelében egy 22 éves katonával. A MOSZKVAI egyetem biofizikusai elektroni­kus, vihar-előrejelző készüléket szerkesztettek. Ez 15 órával a közelitő vihar kitörése előtt meg­állapítja annak útvonalát és sebességét. NEM KELL CSOMAGOLNI! ­HM KELL VÁMOT FIZETNI! , A legrövidebb időn belül segíthe­ti rokonait IKKA-csomagokkal! Felveszünk rendelést gyógyszerekre. A “Kultúra” megbízottja. — Magyar könyvek. — Saját köny­veit Magyarországból kihozhatja általunk KÉRJEN ÁRJEGYZÉKET JOSEPH BROWNFIELD 15 Park Row New York 38, N.Y. Mindennemű biztosítás. Hajó- és repülőjegyek Telefon: BA 7-1166-7 A A A ék i_______*

Next

/
Oldalképek
Tartalom