Amerikai Magyar Szó, 1963. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)

1963-01-10 / 2. szám

Thursday, January 10, 1963 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 7 Geréb József A reakció veresége SZÉLJEGYZETEK Amerikai újságírók az 1962-es év legfontosabb híranyagát a kubai esemé­nyekben találták meg. Az év 10 legfontosabb hire Ilyenkor — az év utolsó napjaiban —, az ame­rikai újságírók, akikhez most már a rádió és a televízió hírszerkesztői is csatlakoztak, egymás­közti szavazással állapodnak meg abban, hogy sze rintük mely események szolgáltatták az év leg­fontosabb 10 hírének anyagát. Az év vezető, vagyis legfontosabb hírének meg­állapításában minden vita nélkül megegyeztek. Úgy találták, hogy az év legfontosabb híranya­gát a kubai események szolgáltatták. Mint isme­retes, október havában az amerikai kémrepülő­gépekkel felvett képek hirüladták, hogy Kuba te­rületén az oroszok távlövegállomásokat szereltek fel, amelyeket az amerikai militaristák “tűrhetet­lennek” találtak és gyors mozgósítással nagy had­erővel vették körül a csak 90 mérföldnyire fekvő szigetet, majd az elnök bejelentette, hogy az Egye sült Államok kész akár háborúval is kierőszakolni, hogy a szigetről az oroszok távolítsák el a távlö- vegeket és bontsák le a kilövő állomásokat. Az “erő” joga Az egész világot megdermesztette a közelgő nukleáris háború szele, amely — ha kitör — sok­száz millió ember halálát és esetleg a mai civili­záció kipusztitását is maga után vonhatta volna. Az amerikai követelésnél megszűnt minden nem­zetközi, vagy erkölcsi jog hangoztatása; csak egyetlen egy jogra, az ERŐ JOGÁRA hivatkoztak. Tekintettel arra, hogy az Egyesült Államok ha­sonló irányítható bomba-állomásai körülfogják a Szovjetuniót, kérdezni lehetett volna, hogy miért csak az Egyesült Államoknak szabad irányítható lövegek céltáblájává tenni más országokat? Miért nem szabad az a többi országoknak is? A válasz csak az ERŐRE való hivatkozás volt — aki bii’ja, azé a jog! Jelen esetben ugyan bírta mindkét nagyhatalom. Igaz ugyan, hogy szakér­tők véleménye szerint az Egyesült Államoknak annyi nukleáris bombájá van, hogy azokkal akár husz-szor is el tudja pusztítani az egész emberisé­get, a Szovjetuniónak azonban nincs olyan sok bombája, ez csak tizszer tudná elpusztítani a Föld összes lakóit. Igaz, hogy az is éppen elegendő len­ne, de azért jelen esetben mégis a józanabb en­gedett és kiegyezéssel oldották meg a kérdést. Ezúttal nem próbálták ki, hogy melyik fél tudná tökéletesebben elpusztítani a világot. Ezúttal még nem, de vajon a következő alkalommal sikerül-e még idejében a józan ész sugallatára hallgatni? Az űrhajózás fejlődése A híranyagok sorában a második helyre az űr­hajózás került. Az orosz Titov, Nikolajev, Popo­vich és az amerikai Carpenter és Glenn repülései, továbbá a Vénuszt és a Marsot megközelítő ada­tokat kutató rakéták mutatják az űrhajózás rend­kívül gyors fejlődését. A harmadik helyre azok a hírek kerültek, me­lyek az Egyesült Államok déli részében folyó küz­delmekről szólnak, amelyekben az amerikai nége­rek a faji megkülönböztetés.ellen harcolnak. Ezek központjában természetesen a Mississippi Egye­temre felvett James Meredith hősi kitartása, más­részről pedig Ross Barnett kormányzónak az Egyesült Államok elleni lázadása áll. Ez a harc még sokáig fog tartani, mert egyesek részére a fajgyűlölet éppen olyan jó “business”, mint má­sok részére a háború. A negyedik hirt az országos kitüntetésben ré­szesített dr. Frances Kelsey szolgáltatta, midőn a megcsonkult csecsemők születéséhez vezető “thalidomide” orvosság használatát nem engedé­lyezte és igy elejét vette annak a nagyszabású szerencsétlenségnek, amit ez a szer Angliában és Nyugat-Németországban okozott. Ötödik helyre a newyorki börze állandó nagy ingadozása jutott. Az elmúlt évben többször is nagyot zuhantak a részvények árai, de lassan­ként mindig emelkedtek is és igy nem követke­zett be, amitől annyira féltek, hogy mint 1929 ok­tóberében, az árak lezuhantak és többé nem emel­kedtek, ami a harmincas évek nagy depresszióját eredményezte. Kina és India A hírek sorrendjében a hatodik helyet a Ki­na—India határvillongások hírei töltötték be, amelyek befejezőjé a kínai csapatoknak Indiába való benyomulása volt. Noha a kínaiak elsöpör­ték maguk elől a kisszámú és rosszul felfegyver­zett indiai erőt, mégis minden megokolás nélkül hirtelen visszavonultak és Indiát egyezségre szó­lították fel. Ezt, az eddig pontosan meg nem sza­bott határ feletti összekoccanást, az úgynevezett “szabad világ” sajtója nagyon kihasználta,, re­mélve, hogy igy a két ország közt komoly nagy háborút erőszakolnak ki, ami a háborús szállítók részére profithozó lenne. Ez az ügy az év végén még mindig nagy kérdőjelet mutat. Az acélmunkások sztrájkja, de még inkább az acélbárók törekvése az acél árának a felemelésé­re, szolgáltatta a hetedik helyet. Ebben az eset­ben történt, hogy Kennedy elnök az acélbárókat Truman módjára SOB-nek nevezte. Később be­vallotta, hogy csak a Kennedy-családban már megszokott “elszólást” ismételte. IWWWWWWWWWWWWWVtMWWVUWVWU —» » T T <m V V ▼ T T T V Ahogyan én látom... hja: EHN Furcsa bogarak A napilapok, a' hetenkint megjelenő magazinok és a havi nyomtatványok a mai vészterhes idők­ben sok komoly cikket közölnek, amelyeket illik elolvasni, ha lépést akarunk tartani az esemé­nyekkel. Ugyanakkor a sok komoly olvasmány között elég furcsa bogarat ii* talál az olvasó, de ezek a furcsaságok is jellemzőek arra a világra, amelyben élünk és amelyben a jövő nemzedéket neveljük. Ezeket a furcsa bogarakat időnkint gombostű­re tűzöm és amikor a gombostű megtelik, csak két dolgot lehet csinálni: közszemlére tenni, vagy szemétkosárba dobni az egész gyűjteményt. Ez alkalommal a gyűjtemény egy részét az olvasó elé tárom. HIVATALOS ÜNNEPEK előtt bizonyos forgalmi szakértők rendszerint előre megállapítják, hogy hány jó amerikai lesz automobil-baleset áldozata az ünnepnapok alatt. Ezenkívül jó tanácsokkal is ellátják a vezetőket, akinek a vakációzás előtt a legkisebb gondjuk is nagyobb annál, minthogy a tanácsokat köves­sék. Elég baj! Labor Day előtt például a szakértők azt taná­csolták, hogy nappal is gyújtsuk fel az autók lám­páit és ezzel “figyelmeztessük a kollégákat a bal­esetek veszedelmére.” A mi környékünkön az autók százai valóban éjjel-nappal fogyasztották a villanyáramot, talán az ország más részeiben is és ennek következtében az eredmény az volt, hogy “csak” 501 derék amerikai honpolgárt küldtek a másvilágra az autónak nevezett kivégző eszkö­zök. A szakértők szerint ezt a “jó eredményt” a lámpáknak köszönhetjük. Persze nincs mód meg­tudni, hogy hány halott lett volna kivilágítás nélkül. HOLLANDIÁBÓL JÖN a hir, hogy a holland asszonyokat (legalább is azokat, akiknek nincs más gondjuk), az utóbbi időben a férjek aggasztják. Ezek a tisztaságról és kíváncsiságról ismert nők azt állítják, hogy az élethatár meghosszabbítása következtében a fér­jek a kelleténél tovább élnek és ezért számukra egyre nehezebb ugyanazt a férfit szeretni, becsül­ni és kiszolgálni. Néhány évtized és a dolog kezd unalmassá válni. . . “Count Marco”, aki abból él, hogy újságokhoz intézett levelekre válaszol, a holland asszonyokkal azt próbálja elhitetni, hogy a férj olyan, mint a hegedű: minél öregebb, annál jobb, csak meg kell szokni őt. Szerinte minél tovább van a ház körül az “öreg”, annál jobban kell őt szeretni, becsülni és kiszolgálni. Az a gyanúm, hogy a holland férjek (és általá­ban a férjek mindenütt a világon) száz percent­ben aláírják s magukávé teszik Marco ‘gróf’ véle­ményét. A kérdés az, hogy erre a tanácsra mit válaszoltak a holland asszonyok ? EGY ASSZONY OLVASÓ azzal a kérdéssel fordult kedvenc újságjához, hogy hol tehetne szert kéményseprőre? A válasz- szal önként jelentkezett egy másik olvasó. Azt ajánlotta az asszonynak, hogy kéményseprő kere­A választás is bejutott az első 10 hir közé, ahol a nyolcadik helyet kapta. Ennek a választásnak a fontossága a Kennedv-adminisztráció győzelme és a túlzó jobboldal csúfos bukása volt. E csúfos bukásban osztozni kellett Richard Nixon, volt alelnök és republikánus elnökjelöltnek is, akit igy egyszer és mindenkorra eltávolítottak a politikai szintérről, ami nagy megkönnyebbülést jelent az ország népének. A kilencedik helyet Billie Sol Estes több millió dolláros csalásai foglalták le. Kitűnt, hogy meg­vesztegetésre kész, ügyes politikus még mindig jó talajra talál az Egyesült Államokban. Hiába lepleztek már le igen sok megvesztegetőt, a fér­gesek helyére újabb és még nagyobb svindlerek kerülnek. A tizedik helyre az Egyesült Nemzetek hirei kerültek, központjában a kongói belső harcok el­simításával és U Thant főtitkár megválasztásá­val. Ezek a hirek az Egyesült Nemzetek erősbö- dését mutatják. WWVWWWWWWWVWtfWVrt/WWWWWUWW sése helyett vegyen egy hosszú láncot kössön tég­lát a végére, másszon fel a háztetőre és a téglát jól megforgatva eressze végig a kémény belse­jében. Aztán jöjjön le és az egész maskulanciát huzza keresztül a tűzhelyen. A tanács nagyon jól hangzik, elég egyszerű az egész, de jó lenne azt is tudni, hogy hány asszony követte a tanácsot? Hányán másztak fel a ház­tetőre a láncos téglával, hány szőnyeget, bútor­darabot kellett gyorsan kitisztítani és hány vállal­kozó került kórházba, miután sokkal gyorsabban jött le a háztetőről, mint mászott fel? KENNEDY ELNÖK tanácsadói az amerikai ifjúság fizikai állapo­tának hosszadalmas és alapos kivizsgálása után jelentették, hogy a legjobb tanulók azok sorából kerülnek ki, akik fizikailag is a legjobb állapot­ban vannak. Ez a “kivizsgálás”—mint minden hivatalos ki­vizsgálás —, valószínűleg milliókba, de legalább is százezrekbe került és az egészet megtakarít­hatták volna, a tanácsadók is hasznosabb “kivizs­gálásra” fordíthatták volna értékes idejüket, ha ismerték volna azt a régi latin mondást, hogy “ép testben, ép lélek.” De ha nem ismerték. .. NAGYON RÉGI MESE, hogy valaki a gyógyszertárban irtószert kér le­gyek ellen. A gyógyszerész valami port ajánl a következő utasítással: “Fogja meg a legyet, fek­tesse a hátára, csiklandozza a hasát és amikor a nevetésben eltátja a ’száját, öntsön bele a por­ból. Biztos hatás!” Amire a vásárló azt mondja: “De doktor ur, ha megfogom a legyet, agyonüthetem.” “Agyonütni — az is jó” —, volt a “doktor ur” válasza. A régi mese ezzel a Miamiból érkezett hírrel kapcsolatban jutott eszembe: Mr. Norman Green a háza mögötti csatornában két 6-láb hosszú ali­gátort fedezett fel és első ijedtségében az állami Vad- és Hal-bizottsághoz telefonált, ahonnan a következő tanácsot kapta: “Vegyen egy háromágú kampót. Akasszon rá nyers husdarabot. A kampóhoz erősítsen egy 4-lál> hosszú vasrudat. A vasrudhoz kössön erős láncot, vagy kötelet. A láncot vagy kötelet erősítse egy oszlophoz. Ha az aligátor a hússal együtt bekap­ja a 'kampót és igy felakasztja magát, ak­kor — lőj je agyon.” Ha Mr. Green elég ügyetlen vagy óvatlan volt ahhoz, hogy nem volt kéznél háromágú kampó, nyers hús, 4-lábas vasrúd, erős lánc vagy kötél és oszlop, vajon elég élelmes volt-e ahhoz, hogy megkérdezze: nem lehet mindjárt agyonlőni a fenevadat? Ez egyszerűbb lett volna, de az is lehet, hogy a Vad- és Hal-bizottság szabályai szerint igy tör­vényellenes. BARRY GOLDWATER, aki szélsőjobboldali programmal elnök, vagy legalább is elnökjelölt szeretne lenni, a republiká­nusok egyik kollektáló ebédjén azt javasolta, hogy necsak Kuba fölött, hanem a Szovjetunió fe­lett is folytassuk a “U-2” repülőgépekkel való kémkedést. Jó lenne az elnök-aspiráns szenátort felvilágo­sítani arról, hogy azok a hamis oroszok (és kínai­ak is) egyszer már lelőttek egy ilyen repülőgépet és annak Amerikára nézve nagyon kellemetlen következményei voltak. Ha nem hiszi, kérdezze meg Eisenhower tábor­nok urat.

Next

/
Oldalképek
Tartalom