Amerikai Magyar Szó, 1963. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)
1963-01-10 / 2. szám
8 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, January iu, lup.> Levelek a Szerkesztőhöz Az ebben a rovatban kifejtett nézetek nem szükségszerű* en azonosak a szerkesztőség álláspontjával. — Olvasóink hozzászólnak a közügyekhez. ^r%AAAA/WVAAA/V\AA/WVWWWWV<AA/VA/>/WWWWWVMW/\/W/\/WWVWWVW\AWA«VW NAPTÁRUNKRÓL Tisztelt Szerkesztőség! A naptárt részben átolvastam, sőt élvezettel, mivel kitűnő, értékes és tudományos cikkek, versek vannak benne. Szerény bírálatom szerint ez a naptár akkor is megérdemelné az elimerést, ha csak azokat az értékes cikkeket tárta volna az olvasó elé, melyeket Geréb említett dec. 20-iki cikkében, márpedig amint látjuk, annál sokkal több értékes és tudományos cikkel is szolgál az olvasóknak. Bár a szerkesztőség megírta, hogy sok cikk kimaradt a naptárból, melyek szintén fontosak lettek volna, de ugyanakkor tudomásunkra adja az okokat is, amiért igy történt. Mindamellett meg vagyok győződve arról, hogy lesznek, akik kritizálják a naptár tartalmát, vagy azt, hogy kimaradtak egyes cikkek, s ez talán helyénvaló is, mert ha mindent egy fejbólintással helybenhagynánk, az azt jelentené, hogy vagy nem tudunk, vagy nem akarunk gondolkozni és nem akarunk a korral sem haladni. Már pedig én ezt nem tételezem fel a Magyar Szó olvasóiról. Ha valamikor elő is adódik, hogy a kritikánk nem üti meg a mértéket, ez talán nem is olyan nagy baj, mert mint Geréb említi sokan vannak az olvasók között, kiknek nincs több iskolájuk mint 2 elemi. Nekem még annyi sincs Ferenc Jóska szent és sérthetetlen apostoli király és Senyey báró jóvoltából, mert hát mi szüksége lett volna egy béres- vagy gulyás-cseléd gyermekének 65 évvel ezelőtt az iskolázásra. Hiszen elég volt, ha megtanultunk imádkozni, mert hát a tudásnak ez volt a legfontosabb része. Ha most azután 70 éves korunk után valamikor nem helyesen bírálunk egy helyes és megfelelő cikket, s a cikk Íróját ok nélkül megkritizáljuk, az illetőnek nem szabad sértve éreznie magát, mert tudnia kell, hogy a kritika nagyon is jóakarata, csak az a baj, hogy a kritikus hiányos tudással rendelkezik, aminek nem ő az oka, hanem mint Geréb is irta, az iskolázás hiánya. Aki szeret s tud kritizálni, az foglalkozzon vele. mert a kritika hasznos a haladás és fejlődés érdekében, ha az jóakarattal és hozzáértéssel történik. Kalapot emelve üdvözlöm mindazokat, akik bármilyen részben hozzájárultak a naptár előállításához, ugyancsak tisztelet jár a szerkesztőségnek és külmunkatársaknak, az Írógárdának, külön köszönet Rév. Grossnak azért a gyönyörű Írásáért, melyet a hetven éven felüli olvasóknak szentelt. Nem szabad megfeledkezni Gellért Hugóról sem a sokszínű művészi munkájával kapcsolatban. Kívánok minden jóakarata testvérünknek jó egészséget az uj esztendőre. Szalay József A naptárral nagyon meg vagyunk elégedve, igen sok szép olvasnivaló van benne, igy most tél idején van ráérő időnk olvasgatni. Szántó V. és neje • A kalendárium megfelel a mai időknek, igen sok jó olvasnivaló van benne és elég jól láthatók a betűk, ami nekem igen jó, mert bizony már nem jól látok. Paul Kiss • A kalendáriumba csak belenézni volt időm, de látom, hogy sok szép kép van benne. Megértem a levelükből, hogy ha lehet, próbáljunk előfizetőt szerezni a naptárral. Szívesen teljesíteném kérésüket, ha fiatalabb volnék, de már 76 éves vagyok, gépkocsim pedig nincs, gyalog pedig nem tudok járkálni. J. Tarjányi • Küldöm a kalendárium árát, sajnos nem vagyok abban a helyzetben, hogy extra segélyt is mellékeljek. De betegségem ugyanaz, ami a többi olvasóé, vagyis az öregség és az ezzel járó pénzhiány. Ami az uj előfizetőket illeti, nem várnék felszólításra, ha volnának ismerőseim, de ha lehetőség kínálkozik, Ígérem, meg fogom ragadni az alkalmat. P. Hensperger A naptár érdekes és szórakoztató. Sajnos, mi idősebbek, akiknek a lap olyan sokat jelent még ma is, csak kevés segítséget nyújthatunk. Remélem, hogy az amerikai magyar munkásság teljes tudatában van annak, hogy harcos lapunknak élni kell, bármilyen áldozatok árán is, hiszen ez az egyetlen magyarajku lap Amerikában, amely bátran szembeszáll az igazságtalanságokkal. Mrs. Beringer • Dicséretet érdemelnek, akik a mai viszonyok között megtalálják a lehetőségét egy ilyen évkönyv kiadásának az amerikai magyar életben. Olexo E. Háborúban vagyunk (Folytatás az első oldalról) ha névlegesen nem is, a gyakorlatban Diem hadserege amerikai vezetés alatt áll. A partizán harc ellen kiképzett különleges egységek, amelyeket, mint ‘tanácsadókat’ küldött US Vietnamba, 12000 főnyi hadsereggé nőtt. Ma már nyíltan résztvesz- nek a partizánok ellen vezetett támadásokban. A jelentések eddig 57 amerikai haláláról számoltak be, akiknek fele ütközetben vesztette el életét. Amerikai katonák támadják a diktátor kormányzata ellen fellázadt népet, amerikai fegyverekkel, amerikai repülőgépekről, amerikai parancsszóra. Ez háború, a szó legszorosabban vett értelmében. Pedig az Egyesült Államok nem üzent háborút Dél-Vietnamnak. A kongresszusban, amely egyedül hivatott arra, hogy háborút nyilvánítson egy ellenség ellen, soha még szóvá sem tették ezt a kérdést. Mégis amerikai hadsereg harcol egy nép ellen, amely nekünk nem ellenségünk, amerikai hadigépezet támogat egy véreskezü diktátort a nép ezreinek legyilkolásában és szigorú rabságban tartásában és amerikai katonák halnak meg olyan rendszer érdekében, amely teljes ellentéte az amerikai demokratikus felfogásnak. És ehhez a törvénytelen és az alkotmánnyal szembeszálló eljáráshoz az amerikai nép adódollárjainak millióit és az amerikai nép fiainak életét áldozza fel a washingtoni kormány. Meddig tűrheti az amerikai nép, hogy a nevében folytassák Dél-Vietnamban a szabadságért küzdő nép kinzását? Néha napvilágot lát nyomtatásban egy szemtanú riporter hátborzongató leírása a kegyetlenségekről, amiket a parasztok ellen elkövetnek hivatalosan, amerikaiak segítségével. A Christian Science Monitor jan. 7-iki számában egy AP-jelentés adatokkal cáfolja azt a híresztelést, hogy a partizánok kommunistáktól kapott segítséggel harcolnak. “Pár hónappal ezelőtt a gerillák házilag készült, vagy régi francia fegyverekkel álltak szemben a nagy amerikai gépekkel rájuk rontó csapatokkal. Most, az elfogott amerikai fegyverekkel sikeresen harcolnak a helikopterek ellen”, mondja a jelentés. Felsorolja a partizánok által zsákmányul ejtett különböző ame rikai fegyvernemeket. “De még most is használnak régi fegyvereket. Egyik helikopter, törzsében nyílvesszővel, tért vissza bázisára”, Írja az AP. Dél-Vietnam népe eltökélten, a nehézségektől és áldozatoktól vissza nem riadva, harcol a szabadságáért és emberibb életért. A koreaihoz hasonló “piszkos háború” folyik Dél-Vietnamban. Ehhez az amerikai nép nem adhatja beleegyezését. Nem is adta. Miért áldoz Kennedy elnök amerikai életeket a zsarnokság oltárán ? [ OEKCSI MARGIT ÍRÁSAI l HOL TARTUNK A TÖRTÉNELMI ADATGYŰJTÉSSEL? Mindig nagy érdeklődéssel olvasom a lapunkban olykor megjelenő cikkeket, amelyek a MAGYAR- ORSZÁGI TÖRTÉNETI MUZEUM részére a magyarság tömeges kivándorlása adatainak és emlékeinek összegyűjtésére kérik a múlt század végén, vagy a mai század elején kivándorolt magyar testvéreinket. Jónéhány figyelmet keltő és buzdító cikk jelent meg már eddig is a Magyar Szó hasábjain. Geréb József egyik régebben irt cikkében behatóan foglalkozott ezzel a már nagyon is idejénvaló kezdeményezéssel, mig Eörsi Béla, a Magyar Szó nov. 8-i számában statisztikai alapon ismertette az akkori magyar “menekültek” nagy számát, felidézni akarván a még köztünk levők emlékezetében — a velejáró nehézségek emlékeivel kapcsolatban — azt esetleg itt-ott meghúzódó kis emléktárgyakat v. bármilyen arravonatkozó adatot. E. H. Neuwald a november 29-én megjelent cikkében nagyon helyesen közelitette meg ezt az elég későn megkezdett mozgalmat amikor azt Írja: “SEGÍTHETÜNK TÖRTÉNELMET ÍRNI” és aki figyelemmel átolvasta a cikkben leirt irányítást, egyben megérti, hogy az nem is olyan nehéz, amilyennek látszik. És a nincstelenek tragikus kivándorlásának sorát megírni — TÖRTÉNELEM. Komoly, nagy munka ez, melynek elkészítését az Amerikában is sokak által ismert Gyetvay János és Gárdos Emil vállalták magukra és a Magyar Szó megértő olvasóitól már többször meg jelent buzdító cikkek arra mutatnak, hogy sokar vannak olvasóink között, akik felismerik a kivándorlás története megörökítésének szükségességét és azt is, hogy ez már halasztást nem tűrő ' követelmény és mindezek ellenére — az anyag gyűjtése mégis nagyon lassan indul meg. A Szánd Ferenc által felajánlott “adatkincs- tár”-nak nevezhető gyűjtemény rendkivül értéket jelent és egy ilyen sorozat összegyűjtése és megőrzése mély és nemes gondolkodásra vall. Megérdemli az elismerést, amit — hiszem — a “Tör- téneti Muzeum” igazgatóságától meg is fog kapni, féltve őrzött kincsei átvétele után. Sajnos igaz az, amit már többen is megállapítottak — és személyes tapasztalataim is vannak ezen a téren —, hogy “pucolnak rendületlenül”! De nem nehéz megérteni a kivándorlás történeti adatainak és apró emlékeinek elkallcdását, (ami főképpen a sok költözködésnek köszönhető.) Különösen azok értik ezt meg, akik valamennyire is ismerik, vagy emlékeznek az első világégés előtti évekre, amikor közhely volt a “muffol Miska” szójárás, mert bizony a szegény “zöld” magyar az utolsó volt akit felvettek a munkába és első volt kit letettek s a szegény “burdos missis” szenvedte meg amikor a szegény sorsüldözött nekivágott a nagy bizonytalanságnak és elfelejtett neki “gudbájt” mondani. Történetírás ez, amelyet kötelessége a MA történelmi alakjainak a MULT-ról—a JÖVŐ történelmi alakjai számára megírni Ismerjék meg azon RÉGI JÓ VILÁGOT — talán vannak még elegen, akik emlékeznek — amikor NEM DIPLOMÁKAT HOZTAK MAGUKKAL csak egy vándorbotot és vagy háromnapi eleséget az útra, amig a hajóhoz elérkeznek. Nem a csillogó színben festett propaganda és kalandvágy csábította az embereket, hanem egyetlen vágyuk hajtotta őket, hogy “párszáz dollárkát” összeéhezzenek, hogy kis vályog és sárpadlós házacskájukon a már rothadásnak indult szalmát ujjal cserélhessék ki, vagy valami jobbal fedhessék be, esetleg ha volt pár hold föl- decskéjük, kifizethessék a rátáblázott adósságot, hogy ne vehesse el tőlük a bank. Ezért indultak a nagy bizonytalanságnak, otthagyva feleséget, gyereket, szülőhazát. S mi várta itt a szükség menekültjeit? Sok katasztrófa, sok keserű csalódás és nélkülözés volt osztályrészük mielőtt az első pár dollárkát bankba tehették. Jól kihasználták és azután kidobták, lenézték, de a pénzüket mindenféle ravaszsággal elszedték a szegény tapasztalatlan, tájékozatlan magvaroknak, akiket NEM ISKOLÁZTATOTT KI AZ AKKORI FERENC JÓSKA KORMÁNY! Sokan vannak még itt azok közül, akik hasonlót átéltek vagy előttük játszódott le, vagy talán vannak ilyen ismerősök — AZOKHOZ FORDULOK KÉRÉSEMMEL segítsünk megörökiteni a múltat a jövő számára.. Segítsük Gyetvay Jánost és Gárdos Emilt megkezdett nagv munkájukban. Csináljunk egy nagyobb kutatást házunkban, lakásunkban. garázsban, pincében, padláson, ládák- fenekén, biztosan fogunk találni olyan emléket, amelytől — bár nehéz megválni — de egyszer mégis meg kell válni és akkor kidobják mások. Lehet az régi újságcikk, ócska naptár, egyleti életre vonatkozó bármily emlékek, Írások, programok, képek, kirándulásokról. Bármi ami a magyarság régi életkörülményeit, magán, vagy egyleti életét tükrözi vissza. Kedves munkástestvéreim: SEGÍTSÜNK TÖRTÉNELMET ÍRNI!
