Amerikai Magyar Szó, 1963. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)
1963-04-04 / 14. szám
Thursday April 4, 1963 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 4 Munkás és szakszervezeti hírek A vidékről városba kerülő gek és a külföldi anyagi és katonai segélyek. Ehhez hozzáadhat] uk meg a múlt háborúkból eredő munkakeresok szomorú sorsa költségeket, a hadviseltek segélyeit stb. és az Mit tesznek a nagyvárosok a vidékről beözönlő munkanélküli emberek nyomorának az enyhítésére? Csak nagyon keveset, sok helyen úgyszólván semmit. Minden alkalommal, amikor egy kisfarmot a szomszéd nagy, gépesített farm bekebelez, minden alkalommal, amikor egy bánya uj, mechanikus felszerelést vezet be, a vidékről nagyvárosba vándorlók száma egyre növekszik. Ezeknek a vidéki embereknek és családjaiknak a nagyvárosban való elhelyezkedésé sok problémát hoz maga után. Már maga az uj, városi élethez való hozzászokás nagy nehézségeket jelent. De a városokban ezenkívül még számos olyan dolog várja őket, amelyek ellen a városi hatóságok eddig nem sokat tettek. Ezek között vannak az uzsora célját szolgáló nyomortanyák, a csaló kereskedők és mások, akik kihasználják a városi életben való járatlanságukat. Az újonnan jöttek jórésze nem is tudja, hogy milyen jogok és előnyök illetik meg a városban és hova forduljanak bajos ügyekben. Kellene, hogy megmutassák nekik az utat az iskolázottság hoz, a szakmatanuláshoz, a műveltséghez, hogy élvezni tudják a nagyváros adta kulturális előnyöket. A vidékről jött munkások nagyrésze tölti meg a legrosszabb állapotban lévő nyomortanyákat, mert nem engedhetik meg a magas.városi házbéreket, amig csak szerencséjük jobbra nem fordul és jobb lakást tudnak kivenni. De amig kényszerítve vannak ezekben a lakásokban lakni, ráadásul még őket okolják a lebu- jok nyomorúságos állapotáért. Szembe kell nézniük a nagyvárosban ellenük irányuló előítéletekkel, a gyakran hangoztatott tévhitekkel, hogy ezek az emberek nem szeretnek dolgozni, semmi- rekelők, piszkosak és tönkreteszik a lakásokat, ahol laknak. A valóság az, hogy ezek között az emberek között, mint más embercsoport között is vannak különféle emberek. Sokan elgondolkodhatnának azon, hogy mennyi életerő van bennük, ha képesek nekivágni a bizonytalannak egy jobb jövő reményében. Ha az ország gazdasága úgy fejlődik, hogy egy re inkább gépesíthetik a farmokat, a bányákat és egyéb üzemeket, miért nem tudják megoldani azt is, hogy ennek a fejlődésnek ne legyenek számkivetettjei? Az első dolog, amit a nagyvárosok megtehetnének, mielőtt még hathatósabb eszközökkel segítenek az, hogy felkarolják az ujonnanjötteket és segítsenek nekik a városi élethez való illeszkedésben és az állásszerzésben. Mennyi a népjóléti és mennyi a hadi költségvetés? Ha mögéje nézünk a szélsőjobboldali reakció által nagy port felvert állami “népjóléti költekezésnek” és megvizsgáljuk, hogy az egész államkiadás mire megy, meglepő és csak kevesek által tudott dologra jövünk rá. Nagyon érdekes felvi- lágositó adatokat szolgáltatott Frank Church, idahoi demokrata szenátor az Utah egyetemen tartott beszédében. Hangsúlyozta, hogy nem jó vég vár arra a kormányra, amely a nép jólétét nem tartja szemeiéit. Kihangsúlyozta, hogy már az alkotmány is magában foglalja azt, hogy a kormánynak kötelessége a nép jólétét előmozdítani. Rámutatott arra, hogy a szélsőjobboldali reakció politikai muníciónak használja azt a kifejezést, hogy “jóléti állam” (Welfare State) • és szerteszét az országban azt hireszteli, hogy ez juttatta az országot a tönk szélére. Church azt* ajánlotta, vizsgáljuk meg az óriási állami költségvetést és nézzük meg, hogy mire ment a legnagyobb összeg. Az 1963-as költségvetés megtekintésénél nyugodtan mondhatjuk, . hogy az állam “hadiaállam” (War State) és nem “jóléti állam.” Az állami költekezés fele közvetlenül a hadierőkre megy. A másik felének legnagyobb része közvetve és különböző utakon szintén a háborús célokat szolgálja. Az űrbéli és atomenergia kísérletek és a Central Intelligence Agency (állami kémszolgálat) szorosan a nemzetbiztonsággal függnek össze, úgyszintén a diplomáciai költséA kapitalista világ nem müveit csodákat 1962- ben, még Nyugat-Németországban sem, amely pedig az utóbbi években meglepte a világot. Gazdasága eddig 7%-os emelkedést mutatott évente, 1962-ben azonban 4%-os emelkedéssel kellett megelégednie. Japán, amely 1961-ben képes volt 19%-os emelkedést felmutatni, 1962-ben szerény 5%-os emelkedéssel az átlagos fejlődésü országok soraiba lépett. Az Egyesült Államok kormánya sem váltotta be a 10%-os fejlődés Ígéretét és a szokásos 3%-nál többet nem ért el. A gazdasági fejlődés üteme azonban nem minden. A szomorú tény az, hogy az Egyesült Álmokban 5.6%-os volt a munkanélküliség, amit csak Kanada (6%) szárnyalt túl. Az Európai Közös Piac országaiban csak 2.9%-os , a többi európai országokban 3.1%-os volt a munkanélküliség, Japánban pedig 0.9 százalékos. Az Egyesült Államokban a munkanélküliek főleg a szakképzetlen munkások soraiból kerültek ki, s ezekhez jött az automáció miatt munkát vesztett munkások serege (főként a puhaszén bányászatban). A U. R. statisztikai hivatala nemrégen kiadta az ötvenes évek (tiz év) adatait. A mezőgazdasági munkások száma 37%-kal csökkent, vagyis 7.047.000- ről 4,415,000-re apadt. A város több mint 2.5 millió munkást tudott a tiz év alatt felszippantani. Az iparban foglalkoztatottak száma 21%-kal növekedett, vagyis 15,306,000-ről 18,535.000- re emelkedett a számuk. Az értelmiségi osztály 58%-kai emelkedett, ami azt jelenti, hogy a tanítók, fizikusok, stb. száma nagy mértékben növekedett. A pénzügyi és ingatlan ügynökségek 41%-kal növekedtek. Az állami hivatalnokok sem maradtak hátra: a bürokrácia tiz év alatt 27 százalékos emelkedést mutatott/' Nem hiába, hogy olyan súlyos adókat kell fizetni a lakosságnak. A szegény munkások soraiban viszont visszaesés mutatkozott. A szénbányászok száma 56%- kal csökkent, utána jöttek a vasúti és vasúti szállítási alkalmazottak, itt 31%-os a veszteség (habár erős szakszervezeteik vannak). A női munkások száma, akik a legrosszabbul fizetett munkások, szintén csökkent, 21%-kal. Ennél a fénynél az automáción kívül a külföldi verseny is közrejátszhatott. A főbb gazdasági események 1962-ben A legismertebb ezek között az acélipar áremelési próbálkozása és a tőzsde-krach. Vegyük ezeket egyenként, bár a nagy polgári lapok szerették volna a két eseményt összefüggésbe hozni. Az acélipar áremelését a U. S .Steel elnöke, Roger Blough szerette volna keresztülvinni, miután az acélmunkások a sztrájkról lemondtak és béremelést nem követeltek. Kennedy elnök ellentámadással felelt, mire az acélipar vezetői kénytelenek voltak meghátrálni. Semmit sem fektettek be jobb gépekbe és 40,000 embert elbocsátottak. A külföldi konkurrencia erősen szorítja ezt a profitéhes ipart; 1962-ben egy billió tonna acél eladását veszítették el. Az év másik nagy eseménye a május végén kitört tőzsde-krach volt. A veszteség papíron 23 billió dollár volt egy hét alatt. Azért nevezhetjük ezt papiron való veszteségnek, mert a komoly befektetők nem adtak el semmit, csak a gyenge kezek és a spekulánsok. Az értékpapírok 27%-kal csökkentek (jun. 26-i árfolyamot számítva). Vajon ennek mik voltak az okai? A nagy üzlet szabotálása, mellyel vissza akarta fizetni az acélárak emelésének megakadályozását. A tőzsdeközönség ezután már nem hitt a gyors meggazdagodás lehetőségében. A nyár folyamán a nagyipar ezekből megmaradt összeg mindössze 20 százaléka az egész állami költségvetésnek. Ennek is csak egy kis része, mindössze 7 százalék marad egészségügyi, közoktatási és egyéb jóléti céioKra. A nagy hűhóval emlegetett állami költségla- szállitásnál jó lenne, ha az illetékesek figyelembe vennék, hogy nem a népjóléti alapok azok, amelyeket redukálni kell, hanem a 80 százalékos hadiköltekezés. csökkentette leltárát. A republikánusok a választások előtt szerettek volna egy kis üzleti pangást, hogy ezzel csökkentsék a demokraták esélyeit. Az igazi ok azonban nem ezekben keresendő. A kapitalisták folyton rettegnek az inflációtól, a tőzsde- és az ingatlan viszont jó védelem ez ellen. Főleg ez okozta 'a tőzsdeárak emelkedését — a valódi érték fölé. A tőzsdespekulánsok hasznot akarnak csinálni az eladásnál, de az értékpapírok nem hoznak többet 3%-nál, mig a takarékpénztárak 4.5%-os, sőt 4 % % -os kamatot is fizetnek. Mindenki várta a tőzsde bukását, ami be is következett, mert az amerikai közönség már nem félt annyira az inflációtól. Az értékpapírok visszaestek valódi értékükre, ami bár fájdalmas operáció, de elkerülhetetlen volt. Voltak még 1962-ben olyan események, amelyek nem jutottak a nagyközönség elé. Óriási sikereket aratott az amerikai ipar exportja. Coca- Cola, a National Cash Register Co., a Colgate- Palmolive, stb. termékeinek 40%-át vitte ki az országból. A Singer gyár pl. évi 640 millió dolláros üzletének 57%-át külföldön helyezte el. Az amerikai nagytőke erős iramban vándorolt külföldre, ahol nagyobb a profit és olcsóbbak a munkabérek. Az Európai Közös Piac országaiba 1962-ben 881 millió dollárt fektettek be. Az amerikai beféktetések a külföldi országokban 1962- ben a következő képet mutatták: Kanada 12.3 billió dollár Nvugal-Európa 8.6 billió dollár Dél-Amerika 8.4 billió dollár s más országokban 6.1 billió dollár A kapitalista országok ipari termelése a következő volt 1962-ben > Egyesült Államok 45.3% Európai Közös Piac országai 19.6% Kanada 2.4% Japán 5.0% ..Más európai államok 11.7% A világ többi része (nem szocialista) 11.7% 1962-ben az Egyesült Államok nem került ki gyengébben a világgazdaság uraimaen iuivo Küzdelemből, mint egy évvel ezelőtt. Hagy muEtkásfünSetés Londonban Szemtanuk véleménye szerint 20 év óta nem volt olyan nagyarányú elkeseredett tüntetés, mint ami a londoni parlament előtt végbement kedden, marc. 26-án. A fővárosba beözönlő tüntetők az ország leginkább sújtott területeiről jöttek, ahol a munkanélküliség a legrosszabb, Anglia északi részéből, Skótországból és észak Írországból. A tüntetők hangulatából kitűnt, hogy mennyire elkeseredettek a kormánnyal’ szemben, amely nem veszi komolyan a tétlenségre kényszeritett munkások siralmas állapotát. A város közepén vonuló tiltakozó munkástömeg olyan feliratokat vitt, amelyek az ipar államosítását, munkát, a konzei'vativ párt lemondását és Macmillan miniszterelnök eltávolítását követelték. Később a nap folyamán a tüntetők politikai gyűléseket rendeztek, amelyeken tovább követelték az államosításokat és a munkanélküliség enyhítésére a túlórázások beszüntetését. Jellemző az angol munkások harcos hangulatára, hogy az egyik gyűlésen a munkás-szónok elitélte a Munkapártot és az angol szakszervezeteket, amiért nem támogatták a munkástüntetést. Háromezer részvevő a kubai szolidaritási kongresszuson Egyes brazil hatóságok egyébként —a reakciós Lacerda kormányzóval élen — változatlanul mindent elkövetett, hogy aKubai Szolidaritási Kongresszus munkáját hátráltassák. Ennek ellenére Argentina, Chile, Uruguay, Brazília, Peru, Venezuela Bolivia Paraguay és az Egyesült Államok küldöttsége a kongresszusban részt vett. Pénteken március 29-iki ülésen több mint háromezren vettek részt. • 12345678901011121314151617181920212242233456789097 • I A SZÁMOK BESZÉLNEK j « írja Eörsi Béla S 1—1 oo • 12345678901011121314151617181920212242233456789097 • Az Egyesült Államok gazdasága 1962-ben
