Amerikai Magyar Szó, 1963. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)
1963-04-04 / 14. szám
AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday April 4, 19(J3 8 Ml AZ IGAZSÁG A NUKLEÁRIS KÍSÉRLETEK BETILTÁSÁNAK LEHETŐSÉGÉVEL KAPCSOLATBAN? (Folytatás az első oldalról) minnesotai szenátor beszélt a szenátusban március 7-én. A kísérletek betiltása mellett felszólaló szenátor beszéde alatt a terem kongott az ürességtől és az újságírók karzata is az érdektelenség képét mutatta. A sajtótudósitások alig emlékeztek meg róla, pedig az egész népet érintő döntő problémáról volt szó. Humphrey megdönti az atomtilalom ellenzőinek az érveit A minnesotai szenátor az atomrobbantások betiltása ellenzőinek az érveit ismertette először, akik azt állítják, hogy' az Egyesült Államok számára azért nem előnyös az egyezmény elfogadása, mert igy nem tudja kifejleszteni a neutron bombát. (A neutron bomba ugyanis az atomhasadástól függetlenül jön létre. Szerk.) Humphrey rámutatott arra, hogy az Egyesült Államok érdeke a neutron bombával kapcsolatban épp az, hogy megakadályozza a Szovjetuniót és a többi országokat, hogy azt kifejleszthessék. A neutron bomba ugyanis, ha létre tudják hozni, sokkal előnyösebb azoknak az országoknak a számára, amelyek nem rendelkeznek nagytömegű nukleáris fegyverekkel, mert előállítási költsége jóval kisebb. Az Egyesült Államok viszont a költséges nukleáris bombák hatalmas készletével rendelkezik, tehát katonai szempontból nincs szüksége erre az uj fegyverre. Ha bevezetik az atomrobbantási tilalmat, akkor sokkal kisebb a valószínűsége annak, hogy rájöhetnek a neutron fegyverek előállitási módjára, mintha szabadon kísérletezhetnek szerte a világon. A második érve az egyezmény ellenzőinek az, hogy azért van szükségünk a kísérletek folytatására, mert tökéletesítenünk kell a rakétaelháritó rakétákat. Ez sem igaz. A rakétaelháritó fegyverek tökéletesítése nem támaszkodik elsődlegesen a nukleáris fegyverek kísérletére. Inkább az irányítástól, a távolságtól az elektronfizikától, stb., függ. Nem beszélve arról, hogy a rakétaelháritó fegyverek fejlesztése erőteljesebb rakéták készítésére fogja kényszeríteni a nemzeteket, amely majd áthatol az elhárításon. Ez további tökéletesítést fog maga után vonni az elhárítás terén. A végtelenbe nyúló fegyverkezési hajsza a teljes gazdasági kimerülésbe kényszeríti úgy az Egyesült Államokat, mint a Szovjetuniót és ugyanakkor egyik fél számára sem nyújt abszolút katonai előnyt. Harmadszor. Azt állítják, hogy a Szovjetunió már kifejlesztette rakétaelháritó fegyvereit kísérletek utján. De erre semmi kézzelfogható bizonyíték nincs. Ettől függetlenül nagy a különbség hogy milyen körülmények között lövik ki a rakétát; az, hogy békében meg tudják akasztani egy rakéta útját és kitérítik a pályájából, még nem jelenti azt, hogy a rakétaelháritás ugyanolyan jól működik a háborúban is, ahol a meglepő támadásnak van igen nagy szerepe. Negyedszer. Az?al is érvelnek az egyezmény ellenségei, hogy a kísérletek folytatására nagyobb fegyverek kifejlesztése miatt van szükség, éppen azért, hogy a rakétaelháritó rakéták akadályát leküzdhessék. Véleményem szerint — mondta Humphrey — minderre csak addig van szükség, amig fennáll a fegyverkezési verseny, hogy az Egyesült Államok elriaszthassa a Szovjetuniót egy nukleáris vagy konvencionális háború megindításától. De ezt a célt sokkal jobban el tudjuk érni avval, ha korlátozzuk a Szovjet fegyverkezését és lelassítjuk ennek menetét, mintha a saját készletünket növeljük. Az egyezmény kijátszásának a lehetőségéről ötödször. Azt is felhasználják érvül az egyezmény megkötése ellen, hogy ha a.Szovjet kijátsz- sza a kísérletek beszüntetésének a megállapodását, megadásra kényszerítheti az Egyesült Államokat a kommunizmussal szemben. Ez üres halandzsa, monta a minnesotai szenátor. Először is nagyon nehéz lenne az oroszok számára végrehajtani egy titkos kísérletet jelentős kockázat nélkül. Másodszor pedig, szinte a lehetetlenséggel határos kijátszani a tilalmat, kisérletsorozat formájában. Már pedig egy sorozat kísérlet kell ahhoz, hogy bármelyik fél katonai előnyhöz jusson a másik rovására. Végül harmadszor, a Hadügyminisztériumunk szerint, az Egyesült Államok által javasolt ellenőrzési rendszer mellett, a tilalom kijátszása nem változtathatja meg a jelenlegi hadászati egyensúlyt. Hatodszor. Azt állítják, hogy az Egyesült Államok által javasolt felügyeleti rendszer nem olyan hatásos, mint a korábban javasoltak. Az igazság az, hogy az uj felügyeleti rendszer jóval hatásosabb, mert felhasználja a tudomány újabb eredményeit a fegyverek felismerésére és a kísérletek megfigyelésére. Ez a felügyeleti rendszer jóval előbb működésbe is léphetne, mint a korábban javasolt ellenőrzési rendszer. A felülvizsgálást az Egyesült Államok és Anglia polgárai végeznék és nem kellene várni uj technikus csoport kiképzésére és betanítására. A rendszer keretében le lehet hallgatni az esetleges földalatti kísérleteket a Szovjetunióban és sokkal jobban fel lehet ismerni ezeket, mint ahogy azt a korábban javasolt ellenőrzési rendszerekkel kapcsolatban felbecsülték. Hetedszer. Azt is felhozzák érvül, hogy a felülvizsgálati módszer azért gyenge, mert nem foglal magában ellenőrző állomásokat a Szovjetunió területén belül. Az igazság az, hogy erre nincs is szükség, mert a lehallgató készülékek már olyan fejlettek, hogy ez teljesen felesleges lenne. Viszont az Egyesült Államok és a Szovjetunió egyaránt javasolták automata jelzőállomások felállítását egymás területén. Ezek a lezárt és lepecsételt műszerek pontosabban rögzítik az országon belül lejátszódó eseményeket, mint bármely megfigyelő csoport. A műszereket mindenhol külföldiek kezelnék. Az Egyesült Államok 7 ilyen állomást javasolt, a Szovjetunió hármat. Nyolcadszor. Az egyezmény ellenzői lassan minden érvükből kifogynak. Ha már semmi más nem akad, akkor azt állítják, hogy az Egyesült Államok által javasolt helyszíni felülvizsgálat nem elégséges. Humphrey rámutatott arra, hogy az uj amerikai javaslat sokkal hatásosabb, mert minden ismeretlen, fel nem derített eseménynél felülvizsgálatot követel, amelyet nem lehet majd el odázni. Azzal sem lehet tovább érvelni, hogy az amerikai javaslat vétójogot biztosit a Szovjetuniónak az ellenőrzési testület felett, mert a javaslat szerint a Szovjetnek nem lenne ilyen jogköre a felülvizsgálatot illetően. Az Egyesült Államok maga fizetné saját ellenőrző állomásait és a helyszíni ellenőrzésben részvevő küldöttségének a költségeit is saját maga fedezné, tehát senkinek nem lenne beleszólása anyagi ügyeibe. Ezzel sokkal szélesebb hatáskört biztosítanának a számára, mintha egy hármas bizottság közösen intézné a felülvizsgálat folyamatát. Amikor az amerikai küldöttség uj javaslatában leengedte az ellenőrzések számárt évi 8-ról 7-re, ugyanakkor megszigorította magát az ellenőrzés rendszerét. Minden alapot nélkülöznek tehát az egyezmény ellenzőinek az “aggályai.” Az egyezmény nagyobb biztonságot nyújt Humphrey szenátor befejezésül elmondta, hogy személyesen tárgyalt Kuznetzovval, a Szovjetunió helyettes külügyminiszterével az atomrobbantásokat betiltó egyezményről. Kuznetzov —■ akit a minnesotai szenátor a “legtehetségesebb és leghatározottabb” jelzővel illetett—kijelentette, hogy az amerikaiak álláspontja merevebb lett most mint a múltban volt. “ő (Kuznetzov) sokkal helyesebben Ítélte meg a dolgokat, mint sokan a mi kritizálóink közül itt az Egyesült Államokban” — mondta Humphrey. Sokan azt állítják, hogy az atomkisérletek ellen zésének politikája, amelyet az Eisenhower- és a Kennedy-kormányok követtek, atomfölényünk elvesztésével járt. Végeredményben sokkal jobban szolgálta volna az Egyesült Államok érdekét, ha a kísérletek eltörlését kimondó egyezményt már 1958-ban vagy 1959-ben elérhették volna. A fegyverkezési verseny — fejezte be beszédét Humphrey — a nukleáris kísérleteket is beleértve, kevesebb biztonságot hozott az Egyesült Államoknak, mint amit a fegyverkezés ellenőrzése és a lefegyverzési egyezmény által szerzett volna. Működésbe lép a fantázia Hiába sorakoztatják fel a legmeggyőzőbb érveket a robbantási tilalom mellett, a megegyezés ellenzőit nem tántorítja el semmi célkitűzésűktől. Ennek a célnak elérésére pedig nem válogatnak a fegyverekben. A legfantasztikusabb meséket gyártják arról, hogy a tilalmi egyezményt semmikép nem lehet betartani és ellenőrizni. A legnagyobb probléma az, hogy nehéz a közvélemény előtt bebizonyítani, hogy állításaik teljesen lég- bölkapottak. így például, amikor az oroszok lefényképezték a Hold túlsó oldalát akkor egyes szenátorok nyugodtan célozhattak volna arra, hogy egy kisebb expedíciót is ledobtak a Hold túlsó oldalára és ott kísérletezik ki fegyvereiket. Hiába érveltek volna a béke hivei, hogy ez fantasztikus állítás, bebizonyítani nem lehetett volna a valótlanságát. A Rand Corporation egy ilyen fantasztikus elképzelést agyait ki, amikor azt állította, hogy egy “ólomernyőt” lehet vonni a külső űrben és ezt ráakaszthatják egy léggömbre, igy elzárják az áruló gamma sugarakat, amelyek különben lelepleznék a kísérletek nyomait a földi megfigyelő állomások előtt. Szerencsére egy nem befolyásolható tudós, dr. Hermán Hoerlin, Los Alamosból, rámutatott arra a szenátusi kihallgatások folyamán, hogy egy ilyen ólomléggömbnek a felbocsátása az atomkisérletek mellett, “különlegesen bonyolult” lenne és a “tudósok munkaerejének az elpazarlásával járna.” De csak nagyon kevesen hallották ennek a kiváló tudósnak a nyilatkozatát, mig azok, akik azt állítják, hogy az oroszok csak azért akarnak egyezményt kötni, mert aztán meg szeretnék ezt szegni, a legszélesebb nyilvánosságot kapják. Az Atomenergia Egyesült Kongresszusi Bizottsága egyáltalán nem helyezett súlyt arra, hogy megállapítsa a földalatti robbantások lehallgatásának a lehetőségét. Egyáltalán nem tárgyalták meg a bizottság előtt a középázsiai Semipalatinsk ban végrehajtott szovjet földalatti kísérlettel kapcsolatos észrevételeket, mert akkor kiderült volna, hogy milyen könnyen meg tudta ezt állapítani az AEC. Sőt, magában az Egyesült Államok-' ban végrehajtott földalatti kísérletek megfigyelésének a lehetőségéről sem esett szó a bizottságban. A közvélemény csak Rusk külügyminiszter nyilatkozatából sejthetett valamit abból, hogy a mi nukleáris robbantást ellenőrző felszereléseink “jobbak annál, mintsem hogy teljesen fel lehessen fedni.” Az “üregben robbantás” meséje A bizottság tehát húzódozott attól, hogy részletesebben foglalkozzon olyan kérdésekkel, amelyek a nukleáris egyezmény megkötésének jogosságát bizonyították volna, viszont hosszasan elidőzött olyan mondvacsinált “problémákon”, amelyek kétségeket ültethetnek az emberek fejébe. Ezek közé tartozott az üregben végrehajtható kísérleti robbantás is. Dr. Teller és tanítványa, Richard Latter szerint, lehetőség van arra, hogy egy mély üregben végrehajtott 300 kilotonos erősségű robbantást egy kilotonosnak tüntethessenek fel. Ennek az állításnak a lényeges része az volt, hogy a kemény szikla vagy sóréteg letompitja a robbantást. Ám azóta kiderült, hogy ezek nem hogy tompítanák a robbantást, hanem még erősitik is. Ennek ellenére, Teller livermore-i laboratóriuma biztosította a bizottságot, hogy a mély üreg elmélete továbbra is fennáll, csak most már nem 300-zal csökkenti a robbantás lemérési lehetőségét, hanem csak 190-nel. Az egész Teller-Latter-elmélet csak arra jó, hogy kétségeket plántáljon a megegyezésre törekvők gondolkodásába. Egy olyan üregnek a megalkotása, amely egy ilyen titkos kísérletnek a végrehajtásához kell, szinte megoldhatatlan gyakorlati probléma elé állítaná a bányamérnököket. Nem is beszélve arról, hogy senki nem mutatott rá a bizottság tagjai közül arra, hogy egy ilyen robbantás legfeljebb 100 tonna erősségű lehet és nem érheti el a kilotonok mértékét. De még egy aránylag kis robbantáshoz is, mint amit egy kilo- ton tizedrésze jelent, 95 láb átmérőjű üreg és két 2,000 láb hosszú tárna szükséges. A 95 láb átmérőjű üreg olyan nagy, mint egy 9 emeletes épület. A Bányahivatal szakértői szerint, mindezek a munkák 40,000 tonna só kivájását tennék szükségessé. Ha 8 tonnás teherautókat használnak, akkor ez 5,000 teherautórakományt jelent. Senkinek nem jutott eszébe, hogy megkérdezze, hát hogyan lehet egy ilyen hatalmas vállalkozást végrehajtani anélkül, hogy elkerülnék a leleplezést? Az alluvium A kísérletek beszüntetését ellenzők újabban az alluviumba vetik minden reményüket. Alluvium- nak nevezik a folyólerakodás következtében létrejött homokos, fövényes talajt. Carl Romney szerint, aki a Légierő szakértője, a Szovjetunió területén kívül felállított megfigyelőállomásokról, 2
