Amerikai Magyar Szó, 1963. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)
1963-04-04 / 14. szám
Thursday April 4, 1963 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD A FRANCIA BÁNYÁSZOK Amikor De Gaulle elnök a legutóbbi választások előtt korteskörutján Nord'megyébe látogatott a bányászok előtt a szociális haladásról beszélt. Arról, hogy 1963 “szociális esztendő” lesz Franciaországban. Arról, hogy a "haza mindegyik gyermekére” jólét -vár. És arról is, hogy ilyen körülmények között “a sztrájkok anakronisztikusak és haszontalanok”, hogy “fel kell hagyni a . régi idők ósdi osztályharcával.” És a “szociális esztendő” hatvanadik napján a jobb életet, biztosabb és biztonságosabb munkát követelő bányászoknak a jólétet és szociális haladást Ígérő hatalom lényegében ez mondta: “Nem tárgyalunk veletek, húzzátok összébb a nadrág- szijat, fütyülünk a sztrájkjogra! A katona behívó plakát lényegében ezt mondta a sztrájkoló francia bányásznak: “A tárnába bevonulni! Végeztem, hátra arc!” A francia bányászok bebizonyították, hogy a sztrájkok nem idejét múlta harci eszközök. Az ötödik hetébe lépő sztrájk és mindaz, ami jellemzi. ami kiséri, s amit ez a sztrájk feltárt, önmagában is bizonyíték arra, hogy az osztály harccal nem lehet “felhagyni” — s hogy Franciaországban ezt a harcot vívják. Amikor a bányászok mozgósítása nem sikerült, korszerűbb eszközökhöz nyúltak: elsősorban a télevizióhoz. Pompidou miniszterelnök televíziós beszédében áldozatot kért a bányászoktól, s egy füst alatt megpróbálta a közvéleményt is ellenük hangolni, amikor a képernyőre festette az infláció ördögét: a béremelés, úgymond, további drágulásra, pénzhígulásra vezet. Pompidou a nemzeti érdekre hivatkozott, amikor azt sürgette, hogy érjen véget a sztrájk. Kétségtelen: ez a nemzet érdeke. A megoldás, a nemzeti érdeknek megfelelő megoldás egyszerű és gyökeres: meg kell fizetni a bányászoknak, ami jár nekik. És ez nem egyértelmű az inflációval. A pénz megvan. Csak annyi kellene, hogy elvegyék egy részét, nem is olyan nagy részét azoktól, akiknek szüntelenül emelkedik a profitjuk és odaadják a bányászoknak, akik a monopóliumoknak eddig is annyi hasznot hajtottak s hajtanak még jó ideig. A kommunisták jelszava szerint: “Fizessenek a gazdagok!” De a hatalom vonakodik—mert a hatalom a gazdagoké . . a bankházaké és a monopóliumoké. Lorraine bányabáróié, s azoké a trösztöké, amelyeknek Nord és Pas-de-Calais-medence államositott bányái annyi kedvezményt adnak. A Közös Piacban érdekelteké: akiknek jobb üzlet az olcsóbb ame-, rikai szén behozatala, mint a hazai szénbányászat korszerűsítése, akik bezáratják a tárnákat, akik mesterségesen csökkentik a széntermelést, akik ezrével teszik utcára a bányászokat — akiknek kisebb gondjuk is nagyobb annál, hogyan élnek Lens és Decazeville minden franciánál nagyobb gondu, rövidebb életű bányászai. Hadd sorakozzanak most itt a számok és adatok, a bányászélet és bányászhalál számai. A halálozási arány 25 és 54 év között: 10 ezer bányászra 66, ugyanennyi más munkásra 56, parasztra 42, szabadfoglalkozásura 32 haláleset. A bankárokról nincs statisztika... Minden ötödik francia bányász beteg: a szilikózis szétroncsolta tüdejét. Évente minden huszadik bányászt baleset ér. A kétszázezernyi szénbányász közül 45 ezret szilikózis, 98 ezret baleset miatt részleges rokkantnak nyilvánítottak. És a legrettenetesebb adat: a bányásztelepüléseken a gyermekhalandóság háromszorosa a nemzeti átlagnak. Ezektől a bányászoktól kérnek áldozatot. Tőlük tagadják meg jogos bérüket. Nekik mernek leckét adni hazafiságból. őket fenyegetik, őket akarják megtörni; ezeket a bányászokat akarják kiéheztetni! Szociális év, jólét, felesleges és idejét múlta osztályharc Pompidou televíziós beszédének másnapján Merlebach bányavároska sztrájkgyülésén a vájárok szakszervezetének titkára igy válaszolt a miniszterelnöknek: “Nekünk nem öröm a sztrájk és nem sport. Azért sztrájkolunk, mert kényszerítenek minket. Mert elegünk van a nyomorból, a hamis Ígéretekből, az emelkedő árakból Elég volt a kutyaéletből. Emberhez méltó életet akarunk! Ezért válaszoljuk önnek: nem, Pompidou ur! Adják meg, amit kérünk, hiszen kérésünk jogos és igazságos.” A bányászok jogos és igazságos harcát támogatja az egész francia nép. Körülöttük formálódik az igazi nemzeti egység: azoké a munkásoké, akik velük sztrájkolnak és segítik őket, a pékeké, akik kenyeret, a szőlősgazdáké, akik bort küldenek nekik, a kereskedőké, a háziasszonyoké, az is■I ELKESEREDETT HARCA kolásoké, akik gyűjtenek a sztrájkbizottságoknak, a papoké, akik imádkoznak a bányászok sikeréért, azoké a millióké, akik Arras püspökének pásztorlevelével együtt vallják: “A bányászok ügye valamennyiünké.” ötödik hete sztrájkolnak. Nem tudni még, hogyan végződik a küzdelem, meddig kell még kitartaniuk, milyen erőt szegez még szembe velük a hatalom, de annyi máris bizonyos, mégis bizonyos: győztek. Győzelmüket nem lehet százalékokban mérni, de a kollektiv mozgósítás kudarca, a kormány meghátrálása, a szolidaritás tömegmozgalma láttán elmondhatjuk: a sztrájkolok erkölcsi sikere, politikai győzelme máris “százszázalékos.” Krízis a bolíviai ónbányák körül A legnagyobb bolíviai ónbányák vezetését 1961-ben az állami vezetés alatt álló Bolivian Mineral Corporation, másnéven Comiblo vette át. A súlyos nehézségekkel küzdő ónbányák problémáinak megoldására egy u. n. Háromoldalú Szerződést dolgoztak ki Bolivia és az Amerika közti Fejlesztési Bank, az U.S. Nemzetközi Fejlesztési Ügynöksége (AID) és Nyugatnémetország közt, 18 millió 810 ezer dollár befektetésére. Bolíviának az ónbányák adják meg gazdasági alapját és külföldi valutájuk 75 százalékát ebből merítik. A tervbevett 10 éves fejlesztési programot is erre a külföldi valutára alapozzák. Azonban az ón ára élesen hanyatlott a világpiacon és az egyre növekvő munkáselégedetlenség, a rossz gazdálkodás, a kormány helytelen vezetése és alaptőke hiány miatt az ónbányák a gazdasági válság egész sorozatán mentek keresztül. Egyedül a múlt évben a Comibol vesztesége 5 millió dollár volt. A hároméves Háromoldalú Szerződés összegét főleg uj ónrétegek felfedezésére, uj felszerelési befektetésre és a sok ezer elbocsátott bányász kártérítésére fogják - fordítani. A bolíviai ónbányák problémáinak megoldására azonban ennél sokkal többre van szükség. A legjövedelmezőbb ónbányák már majdnem mind kimerültek. A bányákban túlsók a személyzet és teljesítőképességük alacsony. Anyagbeszerzésükben akadályok vannak és néha napokig tétlenül állnak, amig elromlott felszereléseket pótolni tudnak. A munkások növekedő igényei is egyre több tőkét vonnak el a bányáktól. A munkásvezérek közt sok kommunista van és ezeknek követelései visszhangra találnak az éhbérért dolgozó munkások körében. Ha egyszer egy bányász elkezd a hírhedt, már közmondásosan ismert ónbányában dolgozni, a statisztikai adatok kimutatják, hogy a rettenetes egészségtelen viszonyok következtében legfeljebb öttől nyolc évig fog tudni dolgozni. Ez alatt az idő alatt az egészsége annyira leromlik, hogy a bányászattal járó betegségekből kifolyólag munkaképtelen lesz. Az ónbányászok zsúfolt és egészségtelen odúkban laknak, minden egészségügyi felszerelés nélkül s húsnak, tejnek napokig nem látják a színét. Ilyen körülmények közt nem csoda, ha a bányászok gyakran sztrájkkal fenyegetnek. A múlt év folyamán négy különböző sztrájk a Comibolnak naponta 40 ezer dollár veszteséget jelentett. A Comibol most az előtt a fogas kérdés előtt áll, hogy a bányatulajdonosok szokásához híven milyen intézkedéseket tegyen a bányászok megfékezésére. Hogy a Háromoldalú Szerződés sikeres legyen, szükséges lesz a bányászok ezreit elbocsátani, a sztrájkokat betiltani és a munkás- ellenes törvényeket könyörtelenül végrehajtani. A szakszervezeti vezetőknek a bányák technikai kérdéseibe való beleszólását is meg kell szüntetni. Sokan, az öntudatosabb munkásvezérek közül a Háromoldalú Szerződést és az Alliance for Progresst imperialista intézményeknek nevezik s a kormány bizonyos liberális tagjaival együtt sürgetik, hogy a kormány fogadja el a Szovjetunió és Csehszlovákia által Bolíviának felajánlott sokkal kedvezőbb gazdasági segítséget. óriási pusztítást okozott a Bali-szigeti vulkánkitörés A sajtó többször hirt adott az Indonéziához tartozó Bali-szigeten működő Agung vulkán ismételt kitöréséről. Az eddigi pusztításokról most kiadott hivatalos jelentés megdöbbentő összesítést tár a világ elé. Eszerint a vulkánkitörés eddig 1264 halálesetet okozott. A sziget északkeleti részéiben levő Karangasem városát á lávafolyam teljesén elszakította a külvilágtól. A városban állítólag már nincs semmi élelmiszer. Az ötezres települést az éhhalál réme fenyegeti. Jáva-sziget keleti részéből helikoptereket indítottak ebbe a körzetbe, hogy megkíséreljék az elszigetelt terület lakosságának elszállítását. A sziget kormányzója közölte az AP tudósítójával, hogy 75 ezer ember elvesztette otthonát . és minden vagyonát. 65 ezer paraszt ideiglenesen hajléktalan. Több ezer ember örökre el fogja hagy ni szülőföldjét. Az egyetlen megoldás — mondotta —, elszállítani a hajléktalanokat más indonéz szigetekre. Az Agung tűzhányóhoz közeli területeken, az egykor oly dúsan termő rizsföldeket vastagon lepi be a vulkánhamu. A fák koromfeketék. Egy maroknyi fü sem maradt meg. Megdöbbentő kép — írja a helyszínről egy újságíró —, hogy néhá- nyan, akik megmaradtak, elhordják a szikladarabokat kertjeikből, s felássák a vulkáni hamu borította földjüket. Ezek még remélnek. Sukarno elnök Bali-szigetét veszélyes övezetté nyilvánította. A szociális ügyek minisztere rövidesen Babra utazik, hogy személyesen irányítsa a mentési munkálatokat. U Thant, az ENSz-fő- titkára, táviratban ajánlott fel az indonéz kormánynak segítséget a világszervezet részéről. A jávai rádió megszakítás nélkül sugározza figyelmeztető közleményeit Bab-sziget lakosságának. Egy lengyel professzor megcáfolja a Kelet-Európáról fennálló téves fogalmakat A Washington Egyetemen tanít ebben a félévben dr. Antoni Kuklinski lengyel földrajztudós. Az egyik napilap tudósítójának adott véleményében dr. Kuklinski rámutatott arra, hogy a keleteurópai államok mennyire különböznek attól a képtől, amelyet az amerikai előítélet alkot róluk. Megmagyarázta, hogy Kelet-Európa államainak megvan a maga történelmi háttere és sajátságos életmódja. Ami egyesíti őket, az a második világháború romjain felépült gazdasági forradalom és ennek megvalósítója, a szocializmus. Arra a kérdésre, hogy az u. n. “vasfüggöny” mögötti országok “csatlósai”-e a Szovjetuniónak, dr. Kuklinski kifejtette, hogy ezeknek az országoknak is megvan-a saját közös piaca, amely a Szovjetunió, Lengyelország, Csehszlovákia, Ke- let-Németország, Magyarország, Románia, Bulgária és Albánia kölcsönös gazdasági együttműködéséből áll. Ennek a gazdasági együttműködésnek nem áll semmi útjába, mert az államok kezében van a gazdaság. Természetes, hogy a Szovjetunió játszik ebben vezető szerepet annál az oknál fogva, hogy területe hétszer olyan nagy, mint Lengyelországé, a következő legnagyobb államé. Azt is említette, hogy Lengyelországban a gondolat- és véleményszabadság a történelem folyamán különbözött a többi öt körülvevő államok helyzetétől. Az Amerikában elterjedt kommunistaellenes nézetekre azt a megjegyzést tette, hogy tisztában van azzal, hogy a megoldásoknak több módja van és ezért a gazdasági kérdések tanulmányozására ellátja amerikai tanulóit úgy a Kelet, mint a Nyugat kiadványaival és rájuk bizza, hogy melyiket kövessék. AFRIKAI ÚJSÁGÍRÓK számára megnyílt az első nemzetközi továbbképző tanfolyam Nairobiban. Az első tanfolyamon hét országból tizenöt újságíró vett részt. • BORISZ Petrovszkijt, a neves Lenin-dijas szívsebészt a szívsebészetben elért eredményeiért az ír Sebészeti Főiskola tiszteletbeli tagjává választotta. A MAGYAR SZÓ ELŐFIZETŐJE, EGY JOBB VILÁG ÉPÍTŐJE! MINDENKI IRHÁT Jó ANGOL LEVELET Több mint száz levelet tartalmazó könyv. — Gyakran használt angol szavak és nevek szótára A KÖNYVET TANÍTÓ IRTA Megrendelhető $1.25-ért a Magyar Szó kiadóhivatalában 130 East 16th Street, New York 3, N. Y. \______________________f
