Amerikai Magyar Szó, 1963. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)
1963-04-04 / 14. szám
Thursday April 4, 1963 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HITNGARIAN WORD 3 Kubai invázió Miamiban írja: PAÁL MÁTHÉ A “régi jó időkben”, amikor még a magyar földesurak, gyárosok, bankárok korlátlanul nyúzhatták a dolgozó magyar népet, a szolgabiró, a jegyző a kakastolfas csendőrökön keresztül nagyon erélyesen vigyázott, hogy a szegények között ne legyen összetartás, ha már a lelki zsandá- rok, a különböző papok pokollal való fenyegetése nem volt elég hatásos. Nagyon jó eszköznek bizonyult erre a nacionalista uszitás is, mert a tudatlan, elnyomott magyarnak jól esett, hogy ő, a földhöz ragadt szegény, még talál valakit, akit lenézhet. Ebből az időkből származik az a mondás is, hogy “adj a tótnak szállást, kiver a házból.” Hát most aztán az Egyesült Államoknak is megvan a maga “tót”-ja. A kubai menekültek Miként 1956-ban idecsalták a magyar ellenforradalmárokat, ugyanezt a hidegháborús taktikát használják fel most kormányférfiaink Kubával szemben. S mint a magyar kormány, úgy Castro- ék is azzal a jelszóval, hogy “hadd hulljon a férgese”, szabad utat engednek mindazoknak, akik felülnek a csábitó Ígéreteknek. S jöttek olyan tömegesen, hogy a kubai kormány nem győzte az útleveleket kiállítani nekik. Hogyisne, amikor a kormányunk megkülönböztetett vendégszeretettel fogadta őket. Nemcsak a Batista-diktatura haszonélvezői és terroristái jöttek, hanem azok a politikusok is, akiknek a gyomra nem tudta bevenni a forradalmi kormány azon intézkedéseit, amelyek következtében a kubai forradalom különbözik azoktól a “forradalmaktól”, amelyek Latin-Amerika más országaiban végbementek és melyeket a külföldi imperialisták pénzeltek : Castroék ugyanis a földet a szegény földnélküli proletároknak adták, s ugyanerre a sorsra jutottak a szabotáló tőkések gyárai, bányái, a szállodák, játékkaszinók, bankok is. így azután a földbirtokosok, bankárok, gamblerek, prostituáltak és mások, 250—300 ezer ember Uncle Sam szerető karjaiban talált menedéket. Itt azután berendezett lakások bérét, havi 100 dollárt és rengeteg élelmet, ruhát, bútort kaptak az amerikai adófizetők pénzén, s egyiktől sem kérdezték, hogy szüksége van-e segélyre, boldog s boldogtalan megkapott mindent, amit szeme és szája megkívánt. Ez a hatalmas népvándorlás nem vonult végig az országon, hanem Floridára szorítkozott, egyrészt., mert ennek az államnak az éghajlata hasonló a kubaihoz, másrészt, mert közel van Kubádig itt a néger munkás sokkal kevesebbet kap ugyanazért a munkáért, mint a fehérbőrű munkás. Floridában nincs minimális órabér, sőt a szállodai és éttenni alkalmazottak borravalóra és mellékkeresetre számítva, fizetés nélkül is hajlandók dolgozni. Az üzletekben az elárusitónők többsége kubai. Ä megyei ügyész megállapítása szerint a kubaiaknak tudható be, hogy az amúgy is magas bűnözés az országban a legmagasabb fokra emelkedett Miamiban és az egész megyében. A segélyiroda szószólója megállapította, hogy a megyei segélyre szoruló amerikaiak és főleg négerek megközelítően sem kapnak olyan arányú segélyt, mint a kubaiak, mert ezek minden ellenőrzés nélkül kapják azt még akkor is, ha nagy bankbetétjük, üzletük, vagy munkájuk van; mig az amerikai munkás csak végszükség esetén kaphat segélyt. Az iskolaszék vezetője bejelentette, hogy a megye egész iskolarendszerét megnyomorította a kubaiak inváziója, mert nemcsak veszélyessé vált az iskolák zsúfoltsága, de mivel a gyermekek a nyelvet nem tudják, meggátolják a tanitás menetét, sokkal többet kell velük foglalkozni, mint a többivel, miáltal ezek hátrányba kerülnek. Ugyan akkor anyagilag is túlterhelik az iskolaszéket, mert a kubai gyermekek teljesen ingyenes oktatást, taneszközöket és lunch-ot is kapnak. Teljesen ingyenes kórházi és gyógyszer-ellátásban is részesülnek. A szakszervezeti vezetők bérletörőknek és adott esetekben sztrájktörőknek nevezték már őket. Miután a parkokat, játszótereket teljesen kisajátították, őrült autóhajtásukkal a járókelők életét veszélyeztetik, mindenütt erőszakosan és kihívóan viselkednek, a hatóság attól fél, hogy egy szép napon faji összeütközés robban ki, amely azután veszedelmessé válhat. Mindezeket egy hivatalos vizsgálat alkalmával mondták el, amit két képviselő vezetett, de orvosságot nem találtak a helyzetre. A más államokba való telepítésben látják az egyetlen megoldást. De ugyanakkor megállapították azt is, hogy az eddig államköltségen elszállított kubaiak jóré- sze visszajött Miamiba, miután más államokban nem kapják meg azt a korlátlan és ellenőrzésmentes segélyt, amit itt kapnak. Megállapítást nyert az is, hogy egyrészt a kubaiak jól érzik magukat Miamiban és nem akarnak innen elmenni, másrészt ismerve Miami problémáját a kubaiak miatt, nem igen akarják más közületekbe befogadni őket, mert hiszen nekik is megvan a maguk problémája a munkanélküliekkel. hoz. Miami A kubaiakból vagy 200,000-en Miamiban marad tak, ahol a hatóságok, egyházak, különböző szervezetek nagy ünnepléssel fogadták a jövevényeket, mindaddig, amig rá nem döbbentek, hogy a “vendégek” a szó szoros értelmében uralják a várost és ma már kétségbeesetten szeretnének szabadulni tőlük. De “fogtam törököt, nem ereszt” — álapitják meg kétségbeesetten. Miami egyike azon városoknak, ahol legnagyobb a munkanélküliség, s az autóbalesetek és bűnözések száma a legnagyobb Dade Countyban. S ami a legrosszabb, éppen a nép legszegényebb rétegét sújtja a “kubai átok”. A megye legnagyobb ipara a kiszolgáló ipar, a szállodák, éttermek, mulatók, üzletek, apartment házak személyzeti ellátása, melyben főleg nőket és négereket alkalmaztak a múltban. Ezt az ipart megszállták a kubaiak, s ugyancsak egy pár könnyű ipart, mint az aluminium- és konyhabútor-ipart, a tü- ipart és a műanyag gyárakat is. A szövetségi munkaközvetítő hivatal főnöke szerint ezekből az iparokból több mint 50,000 amerikait, főleg néger munkást, szorítottak ki, nem beszélve a házimunkából kiszorult néger nőkről. Ezek már régen kimerítették munkanélküli biztosításukat és a város, illetve megye segélyirodáiban kapnak annyit, hogy éhen jie haljanak, de csak akkor, ha már eladták autójukat, televíziójukat és nincs semmi luxustárgyuk. Mig a kubai vendégektől ezt nem kívánják meg. Nem ritka eset, hogy a kubaiak a pénz- és élelmisegélyért Cadillac-on mennek a segély irodába. A munkaadók azért alkalmazzák a kubaiakat, mert olcsóbban dolgoznak, mint az amerikai munkások, még a négereknél is kevesebb bérért, peArról nem beszéltek a vizsgálat folyamán, hogy a város minden részén láthatók kubai katonai alakulatok, melyek udvarokon, parkokban és nem ritkán a nyílt utcán gyakorlatoznak és készülnek arra, hogy megismételjék a két évvel ezelőtti, csúfos kudarcba fulladt inváziót. De most már csak úgy, ha a U. S. hadihajók és repülőgépek előzőleg szétrombolják Kubát és a marinok velük együtt mennek rohamra, vagyis egyszóval ez a társaság úgy akar uralomra jutni, hogy előbb elpusztítják Kubát, halomra ölik a kubai népet és megreszkiroznak egy harmadik világháborút. Ma már a polgári lapok olvasói mind gyakrabban tiltakoznak a háborús uszítások ellen. A kubai levitézlett urak továbbra is jönnek Miamiba és a Castro-kormány nem gátolja, sőt szívesen elősegíti, hogy elhagyják a szigetországot, mert igy megszabadulnak a parazitáktól, ha a U. S. kormány hajlandó őket elszállítani. Miami népe és' hatóságai nagyon sötétnek látják a helyzetet; ha ez az invázió tovább folytatódik, úgy a lakosság többsége szembekerül az idehozott kubaiakkal. * AMCR1KAI ^ p c/rtfx<fifC€r' Published every week by Hungarian Word, Inc. 130 East 16th Street, New York 3, N. Y. Telephone: AL 4-0397 Ent. as 2nd Class Matter Dec. 31, 1952 under the Act of March 2, 1879, to the P. O. of New York, N. Y. Előfizetési árak: New York városában, az DSA-ban és Kanadában egy évre 910,00, félévre $5.50. — Minden más külföldi országba egy évre $12.00, félévre $6.50. A magyar kormány szabadon engedte a politikai foglyokat (Folytatás az első oldalról) lödéssel figyeli a Magyar Népköztársaság amnesztia rendeletét. Kádár János miniszterelnök március 21-én terjesztette erről a javaslatot a parlament elé. Ezt követően a sajtó kérdéseire Nezval Ferenc igazságügyminiszter nyilatkozott az amnesztia kérdéseiről : A Magyar Népköztársaság belső rendje olyan szilárd és politikai, gazdasági és társadalmi fejlődése olyan eredményeket ért el, mely meghozta a nép politikai és erkölcsi egységét és lerakta a szocializmus alapjait. Mindezek és az 1956 óta tapasztalható csökkenő államellenes és köztörvényi büntettek tették lehetővé, hogy az Elnöki Tanács a kormány javaslatára elhatározta az amnesztiát. A rendelet hatálya kiterjed minden államellenes bűncselekmény elkövetőire, polgári és katonai személyekre egyaránt. Közkegyelemben részesülnek azok, akiket a bíróság a felszabadulástól a rendelet napjáig államellenes bűntett miatt elitéit, továbbá a háborús bűnösök közül azok, akik büntetésük kétharmadát már letöltötték. Az Állami Tanács rendelete kegyelmet ad azoknak is, akik a személyi kultusz időszakában visz- szaéltek hatalmukkal és megsértették a szocialista törvényességet. Nem részesülnek amnesztiában azok a háborús bűnösök, akik még nem töltötték le büntetésük kétharmadát, vagy megszöktek a felelösségrevo- nás alól. Nem vonatkozik azokra sem. akik az ellenforradalom előtt, valamint utána kémkedés, hűtlenség, vagy hazaárulás bűntettét követték el, valamint azokra, akik ezeknek elkövetése után a felelősségre vonás elől külföldre szöktek, vala- valamint a visszaeső bűnösökre sem. A szocialista humanizmus jut kifejezésre a jogszabálynak abban a rendelkezésében, amely a kiszabott büntetés nagyságára való tekintet nélkül elengedi a fiatalkorúak, a teherben levő nők, a kisgyermekes anyák, az 50 éven felüli nők és a 60 év-en felüli férfiak, valamint az életet veszélyeztető gyógyíthatatlan betegségben szenvedők hátralévő büntetését. A törvényérejü rendelet szerint a köztörvényi büntetéseknél egyharmaddal csökken a büntetése azoknak, akiket eredetileg 6 évnél nem hosszabb; felével azoknak, akiket 2 évnél nem hosszabb szabadságvesztésre büntettek. A rendelet teljesen elengedi azoknak a büntetését, akiket egy évnél nem hosszabb szabadság- vesztésre, javító-nevelő munkára, ill. pénz főbüntetésre ítéltek. Büntetőeljárás nem indítható, ill. nem folytatható azok ellen, akik a közkegyelmi elhatározás megjelenéséig olyan bűntettet követtek el, amelynek várható büntetése egy év vagy kevesebb. Ez utóbbiaknál a büntető eljárást meg kell szüntetni. A társadalomra különösen veszélyes bűnözőkre nem terjed ki az amnesztia. A kormányzat nem téveszti szem elől a közrend és a közbiztonság érdekeit. A kegyelem nem vonatkozik azokra, akik gyilkosságot, szándékos emberölést, rablást, gyújtogatást, a társadalmi tulajdon felgyujtását vagy robbantását követték‘el. Akik az amnesztiát követő három éven belül szándékos bűntettet követnek el és ezért elítélik . őket, nemcsak az újonnan elkövetett bűncselekmény büntetését kell kiállniok, hanem érvénybe lép az a büntetés is, amelyet most amnesztiával törölnek. Az Elnöki Tanács élhet kegyelmi jogával azok esetében is, akikre a kegyelmi rendelkezések a fentiek értelmében nem vonatkoznak, ha ezt kérik, és ha a körülmények a különleges méltánylást indokolttá teszik. Közkegyelem alá esnek azok is, akik tiltott határátlépéssel hagyták el az országot. A rendelet egyéb rendelkezései ép- ugy vonatkoznak a külföldön élő magyár állampolgárokra, mint azokra, akik itthon élnek. A rendelet továbbá lehetőséget teremt a korábban elítélteknek zavartalan elhelyezkedésükhöz és a társadalomba való beilleszkedésükhöz. OHIRA japán külügyminiszter kijelentette, hogy a japán kormány nem fogja betiltani olajcsővezetékek Szovjetunióba való exportját. • A BONNI belügyminisztérium közölte: Bi- dault-nak még annak idején Bajországban tudomására hozták, hogy nemkívánatos személy »a NSZK-ban.
