Amerikai Magyar Szó, 1963. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)
1963-04-04 / 14. szám
AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday April 4, 1963 Kaliforniai népszámlálás Washingtonban tovább folyik r a hadirepülő körüli vita Nehéz megállapítani, hogy kinek van haszna és kinek árt a Washingtonban folyó kongresszusi vizsgálat a TFX hadirepülővel kapcsolatban. De azt már is lehet tudni, hogy milyen eredménye lesz a közönség érdekei szempontjából, mert akár General Dynamics-é, akár Boeing-é a 6% milliárdos szerződés, a munkásnép fizeti meg valójában. Egyelőre csak az nyilvánvaló, hogy vádak és ellenvádak repülnek a különböző felek között és a dolog bonyolult hátteréből még nem lehetett tiszta képet kapni a valóságos helyzetről. Az éles viták folyamán azok, akik más véleményen vannak megvádolták McNamara hadügyminisztert avval, hogy rosszul informált és elfogultan cselekedett, amikor a repülőgép gyártásának 6 milliárd 500 milliós rendelését nem a Boeing Co.-nak, hanem a General Dynamics Corp.-nak adta. A helyettes honvédelmi minisztert egyesek részrehajlással vádolják és a légierők miniszterét, meg a hadügyminisztérium másik felelős tagját is különféle vádakkal illetik. A General Dynamics céget avval vádolják, hogy helytelen gyártási árkimutatást nyújtott be, hogy megkaphassa a rendelést és a Boeing társaságot avval, hogy nem tud belenyugodni abba, hogy más kapta a rendelést és ezért áskálódik. McClellan szenátor ellen az a kifogás, hogy ügyetlenül vezeti a kihallgatásokat és Jackson, demokrata szenátor ellen az, hogy politikai érdekek céljából indítványozta a kihallgatásokat. Jackson Washington állami -képviselő — ahol a Boeing gyártelep van — és mandátuma a jövő évi választásokon kerül megújításra. Szóval veszekednek s a népnek csak annyit mondanak: “nesze semmi, fogd meg jói.” Az igazságügyminisztérium megszorítja a kubai menekültek mozgási szabadságát | A közelmúltban történt támadások a kubai öbuiuen tanozKodó szovjet hajók ellen arra kényszeritették á kormányt, hogy bizonyos meg- gzigoritásokat alkalmazzon a Miamiban tartózkodó Castro-ellenes kubaiakkal szemben. Az igazságügyminisztérium rendelkezése megtiltja 18 kubainak, hogy elhagyja az Egyesült Államok területét, egyeseknek pedig, hogy eltávozzanak Dade county, Miami területéről. A neveket nem hozták nyilvánosságra, de Miamiból jövő hírek megerősítik, hogy a két titkos szervezet, az “Alpha 66” és az “Escambrayi második front” tagjai már megkapták a tiltó rendeletet. A kormány és az igazságügyminiszterium nyilatkozata kijelenti, hogy a kormány sem nem támogatja sem jóvá nem hagyja a Kuba elleni portyázó kalandokat, mert mint az elnök már előbb is rámutatott, ezek a támadások nem gyöngítik Kubát, hanem inkább ellenállóbbá és erősebbé teszik. Utasította a kormány az FBI-t és a Bevándorlási és Honosítási hivatalt, hogy a partörség és a vámőrség segítségével fokozottabb éberséggel őrködjenek a támadások megismétlése ellen. A kormány gondosan megfogalmazott nyilatkozata arról tesz tanúságot, hogy bizonyos aggodalmai vannak az iránt, hogy ha a menekült kubaiak tovább folytatják kalandos támadásaikat, evvel kiprovokálhatják azt, hogy Kuba megtámadja az eddig minden bántalom nélkül Kuba felett elrepülő amerikai kémrepülőgépeket, és a Szovjetuniót is akcióra kényszerítheti Amerika ellen. Tekintve, hogy az amerikai kormány állandóan bátorítja a menekült kubaiakat, hogy kövessenek el mindent a Castro kormány megdöntésére, eddig nem tett semmi határozott lépést a Castro-ellenes menekültek megfékezésére. Csak attól való aggodalom készteti a kormányt a jelenlegi intézkedésekre, hogy a portyázó kalandok beláthatatlan követkéz jnény eket okozhatnak. Angol hatóságok elfogtak 17 tagú Castro-ellenes bandát a Bahamas szigeteken Az Egyesült Államoktól kapott bizalmas hirt követően az angol rendőrség lesben várt a 17 tag- . bői álló Kuba-ellenes banda partraszállására. A bahamai szigeteknél portyázó kalandorbanda hajóján fegyvereket és bombákat találtak. A letartóztatottakat, akik közül egyik amerikai, angol hadihajón szállították Nassau szigetre. Irta: VICTOR PERLŐ 17,500,000 lakosával lehetséges, hogy Kalifornia lesz az Egyesült Államok legnagyobb állama 1963-ban. Vizsgáljuk meg a legutóbbi adatokat, amelyeket még 1960-ban vettek fel. A Golden State (ahogy Kaliforniát nevezni szokták) gyorsan növekedett 165 éves történelme folyamán és a különböző időkben, különböző csalétekkel vonzotta bevándorlóit. Az utolsó tiz évben rekordmagasságot ért el a bevándorlók száma és túlhaladta a korábbi évtized ugyancsak magas bevándorlási statisztikáját is, amelyet gombamódra szaporodó municiógyárainak és katonai támaszpontjainak köszönhetett. A légierő rakétáit gyártó alkalmazottak és a hajóépitésnél dolgozók száma megkétszereződött —■ az 1950-es 105,000-ről 2'24,000-re növekedett 1960-ban. A fémgyártásban foglalkoztatottak száma, különösen a katonai szerződésekkel kapcsolatban, 53,000-ről 179,000-re ugrott. A villamosságban és villamosfizikában alkalmazottak csoportja, főleg a rakétáknál és az űrkutatásnál, 27,000-röi 147,000-re emelkedett. Ez a három hatalmas csoport foglalja magában Kalifornia gyári alkalmazottainak kétötödét, a los-angelesi terület teljes létszámának több mint a felét és San Diegonak a 75 százalékát. Aztán vannak helyek, mint a Mojave-sivatag, amely teljes egészében a “nagyvárosi terület” része lett, a katonai támaszpontok következtében. A Bank of America, legutóbbi évi jelentésében, Kalifornia növekedését a védelmi iparral és űrkutatással kapcsolja egybe, az állam különlegesen kiemelkedő helyzetéről beszél ebben a vonatkozásban és kifejezi a reményét, hogy “további növekedést érnek majd el az állam gazdaságának ezen a fontos területén.” A könyörtelen militariz- mus segítette az állam eme első számú bankját abban, hogy 13.4 milliárd dollár vagyont halmozzon fel, amiben 2.3 milliárd dollárnyi tengerentúli érték is szerepet játszik, ami a legmagasabb összeg ezen a téren, amellyel bármely bank rendelkezik. De vajon hasonló nyereséget hozott mindez Kalifornia dolgozó népének is? Los Angelesben és vidékén, a municiógyártás világfővárosában, a férfiak közepes évi keresete 5,684 dollár volt 1959-ben. Ez egy vagy két százalékkal volt magasabb, mint a Chicagóban és Clevelandon dolgozóké, akik pedig a legkevésbé katonai jellegűvé átalakított Központi Ipari Körzetben dolgoznak. A kisméretű los-angelesi előny, a municiógvártásban alkalmazott műszaki értelmiség nagyobb arányát tükrözi. A szakmunkások átlagjövedelme évi 6,088 dollár Los Angelesben, 200—300 dollárral kevesebb, mint Chicagóban és Detroitban és csak árnyalattal több mint Clevelandon. A férfi gépkezelők, évi 5,089 dollárjukkal, egyenlő helyen állnak a detroitiakkal, de Chicago és Cleveland mögé kerülnek 70, illetve 130 dollárral. Női irodai alkalmazottak évi átlagos 3,490 dolláros fizetéssel 70 dollárral vezetnek Chicago és Detroit előtt, és 180 dollárral vannak előbbre, mint clevelandi sorstársaik. Ha mindezt összevetve megvonjuk az egyenleget a keresetek között, akkor azt látjuk, hogy a militarizmus nem hozott döntő jövedelmi előnyt Kalifornia dolgozói számára. A fegyverkezés a munkanélküliséget sem szüntette meg. A népszámlálás idején a los-angelesi százalék 5.7 volt, összehasonlítva Detroit 7.8 százalékával, Chicago 4.3 százalékával és Cleveland 5.4 százalékával. A municiógvárak annak ellenére, hogy növekednek, a békés jellegű iparokéhoz hasonló ingadozást mutatnak alkalmazottaik számát tekintve. Kalifornia hadiüzemei nem járultak hozzá ahhoz sem, hogy egyenlő esélyt biztosítsanak a lakosságnak a munkavállalás terén. A nem-fehérek alkotják az állam munkaerejének 8 százalékát, de ezek közül csak 5 százalékot alkalmaztak azok az üzemek, amelyek hadi jellegű anyagokat gyártanak. Ezzel kapcsolatban még egy részletesebb statisztikát is ki fognak majd adni. Addig is megállapíthatjuk, hogy az általános számadatok azt bizonyítják, hogy a hagyományos faji megkülönböztetések ugyanúgy fennállnak, mint a többi ipari államban. A nem-fehérek átlagjövedelme évi 3,613 dollár, vagyis'71 százaléka a fehérekének; Michiganban évi 3,728 dollár, vagyis KIOLVASTAD A M/ GYÁR SZÓT? ADD TOVÁBB! 75 százaléka és Ohioban évi 3,433 dollár, vagyis 70 százaléka a fehérekének. A nem-fehér lakosság megkétszereződött az utolsó évtizedben, meghaladta az 1,250,000-et, a négerek létszáma ezen belül megközelítette a 900,000-et. De a faji megkülönböztetés szélsőséges formáival találkozhatunk. A Los Angeles szel szomszédos területeken elterülő városoknak, mint Comptonnak és Lynwoodnak a nem-fehér lakossága 4.1 százalék, illetve 3 ezrelék. Egyes, gyorsan növekvő municiógvártó központok lényegében kizárják a négereket. A 90,155 lakosú Búr- bank, a Lockheed gyár székhelye, csak 302 nemfehér lakossal rendelkezik. A 3 ezrelékes arány jellemző El Segundo-iíi, a Douglas gyár második legnagyobb központjára. Sunnyvaleban megötszöröződött a lakosság 1950 óta, mely Lockheed Polaris üzeme mellett fekszik. De 52,000 főnyi lakosságának csak 1.7 százaléka nem fehér. A North American-nak fontos gyárai varrnak Bell- flowerben és Downeyben, de e városok színes lakossága csak 0.5, illetve 0.7 százalék. Northrop- nak Anaheimban és Hawthorneban vannak fontos üzemei; ezeknek nem-fehér lakossága 0.7, illetve 0.9 százalék. A népszámlálási felmérés után, a fegyverkezési program a koreai háború óta soha nem látott méretű fellendülést mutat. De ez sem hozott gazdasági stabilitást. Kaliforniába. A gyári munkások száma csökkent 1961-ben, és 1962-ben is csak 5 százalékkal növekedett. Az újév óta uj munkáselbocsátások voltak, különösen a Skybolton és a B-70-en dolgozóknál. A Wall Street Journal január 23-i jelentése szerint ezreket tettek ki a munkájukból Douglasnál, Northropnál és a North Antericannál, és az újságcikk rámutat arra, hogy nagyon nehéz uj munkát találni ezeknek a munkanélkülieknek a számára, mert “hatalmas tul- tengés van szakmunkásokban ezen a területen.” Nem szabad persze eltúlozni a valóságot. Természetesen jobb a helyzet, mint az “Érik a gyümölcs” (Steinbeck világhíres regénye a kaliforniai nyomorról) megírása idején, és annál is jobb, ami ma megy végbe a félig éhező West Virginiában. Ha megkezdik majd a lefegyverzést, Kaliforniában természetesen lesznek gazdasági problémák. De ami a lakosság többségét illeti, beleértve a municiógyártásban dolgozókat is, általában előnyösebb helyzetbe fognak jutni, nem beszélve arról, hogy az idegek is megnyugodnak a hidegháború bevégződése miatt és megkezdődhet egy modern, békés célokat szolgáló gazdaság kialakítása. Akik máskép gondolkoznak, azok alábecsülik a békeidő előnyét az állam modern ipara szempontjából, s nem veszik tekintetbe, hogy technikailag és műszakilag képzett emberek százezreire van szükség a fellendítésére, és a szakmunkások millióira, hogy dolgozzanak benne. Csak meg kell majd nézni hogyan fog Kalifornia virágozni, ha megteremtik a külső ür felderítésével kapcsolatban a nemzetek közötti békés együttműködést és ezt kiterjesztik a Földre is! És ha elegendő kaliforniai segít majd megnyerni a békét, akkor hamarosan meggyőződhet róla, hogy igazam volt és a békés gazdaság válságát megjósló próféták tévedtek. Huszonöt bonni államtitkár közül tizenöt náci volt Berlinben a Demokratikus Németország Nemzeti Frontja épületében Albert Norden profesz- szor március 21-én nemzetközi sajtóértekezletet tartott. Elmondotta, hogy a bonni államban a fasiszták különös előszeretettel vették birtokukba az államtitkári tisztséget, mivel a miniszterek jönnek és mennek de az államtitkárok általában megmaradnak. Az államtitkári “árnyékkormány” irányitója Globke, a bonni kancellári hivatal volt hitlerista főnöke. Itt kell keresni a magyarázatát annak, hogy a bonni kormány 25 államtitkára közül 15 súlyos bűnökkel terhelt hitlerista. A sajtókonferencia újabb adatokkal járult hozzá Globke náci múltjának bizonyításához, terhelő bizonyítékokat szolgáltatott Hopf hadügyi államtitkárra. dr. Thedieck, dr. Vialon. dr. Hölzl és dr. Westrick államtitkárokra vonatkozólag is. Előadása második részében Norden professzor a Nyugat-Berlinben működő szövetségi közigazgatási bíróság jogászainak náci múltjára mutatott rá. 2