Amerikai Magyar Szó, 1963. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)
1963-01-03 / 1. szám
Thursday, January 3, 1963 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD AZ AMA “TOTALIS HÁBORÚT” KÉSZÍT ELŐ A MEDICARE ELLEN Az orvosszövetség a dollárok millióit költi el propaganda célra, a társadalmi betegségbiztosítás megakadályozására Dr. Edward R. Annis, az American Medical Association hivatalba lépő elnöke kérkedve jelentette ki, hogy szervezete megnyert “egy nagyobb ütközetet” a Medicare program legyőzéséért folyó harcban. Annis a kongresszus legutóbbi ülésszakának meddő vitáira célzott, amikor az AMA támogatóinak sikerült elütnie az idős embereket a társadalmi betegségbiztosítástól. “De a háború tovább folyik”, mondta az AMA vezére, “mi megtanultuk a leckénket.” Ezzel arra a propaganda kampányra célzott, amelyet megindítanak a filmek, a rádió, a televízió, az újságok és folyóiratok utján a magánérdek védelmében, a közösség érdeke ellen. A harcias orvos még attól se riadt vissza, hogy Hitler szótárából kölcsönözzön kifejezéseket harca leírására, amikor bejelentette, hogy az állami és vidéki orvosszövetségek és ezeknek helyi orvostagjai töltik be a “rohamcsapatok” szerepét az ő általa meghirdetett háborúban. Annis szerint, egész mostanáig az orvosok húzódtak attól, hogy az újságokban és folyóiratokban idézzék kijelentéseiket, mert attól tartottak, hogy reklám jellegűnek tűnhetnek ezek a nyilatkozatok. “De most már tudomásukra hozták, hogy nemcsak erkölcsi szempontból kifogástalan, hanem még szükségszerű is, hogy idézzék az ő kijelentéseiket, mindaddig, amig amit mondanak, az egész orvosi hivatás érdekében mondják és nem a sajátmaguk hatalmasabbá tételére.” “Az állami és vidéki orvosszövetségeket”, hangsúlyozta Annis, “tényeket tartalmazó felvilágosítással látják majd el az AMA chicagói központjából, hogy azt továbbítsák a helyi tagokhoz. A ‘hallgatás bűnét’ nem bocsáthatjuk meg többé.” A hatásos propagandához persze pénz is kell. Az orvosok szövetségének ez persze nem okoz problémát. Pénzük bőven van.- Nem beszélve arról, hogy még mindig jobban járnak, ha propaganda célokra költik el a dollárok millióit, mintha a kormány bevezetné a Medicare törvényt, ahol az idős betegjeiktől beszedett orvosi dijakat veszt hetik el. A Medicare bevezetésével azonban még nagyobb “veszély” is fenyegetheti az AMA-t. A közvélemény rájöhet, hogy mennyivel jobb és hatásosabb a társadalombiztosítás, mint az eddigi “szabad” orvosi ellátás, és követelheti a Medicare általános kiterjesztését. Mi lesz akkor a nagy profittal? Erre célzott az AMA hivatalba lépő elnöke, amikor kijelentette, hogy szervezete jelentős mértékben fogja növelni a propaganda célokra fordított összegeket. Már eddig 1,300.000 dollárt költöttek el kiadványokra és a közvélemény “megdolgozására”. A legutóbbi politikai kampány alatt, amikor a Medicare-t tárgyalták a kongresszusban, 1,800 hirdetési kiadványt küldtek szét a vidéki orvosszövetségeknek és az állami szervezeteiknek, hegy helyezzék el ezeket az újságokban. A harcias Annis a következő szavakkal küldte harcba szervezete sajtófőnökeit: “Ha valóban hisznek az egyéni szabadságban és a szabad piac erényeiben — ha elfogadják a profitot, mint a kapitalista gazdaság nélkülözhetetlen kellékét —, akkor megkérhetem önöket, hogy fordítsák idejük és tehetségük egy részét ennek megőrzésére.” Az American Medical Association hivatalba lépő elnökének harcias beszéde, amely az Editor & Publisher folyóiratban jelent meg, rá kell, hogy döbbentse az amerikai közvéleményt, hogy milyen kemény ellenállást kell leküzdenie, ha nem akarja, hogy országa a társadalmilag elmaradottak közé kerüljön. Köztudomású, hogy már az európai tőkésországok legtöbbjében is bevezették a társadalmi betegségbiztosítás valamilyen formáját, nem beszélve a szocialista országokról. Angliában már 14 éve érvényben van az általános, az egész nemzetre kiterjedő betegségbiztosítás és nagyszerűen működik. A reakciós amerikai orvosszövetség persze nem fogja feladni hatalmas profitját — önként. Minden befolyását és összeköttetését latba veti a társadalmi biztosítás elgáncsolására. A tömegek csak úgy érhetnek el eredményt vele szemben, ha NEMCSAK mmim LENNE SZÜKSÉG FÖLDREFORMRA Az adóit kijátszó telekspekulánsok óriási adót zsebelnek be a közpénzekből Mig kormányunk sürgeti a latin-amerikai államok uralkodó osztályait, hogy szerkesszék meg földreform törvényeiket, azalatt semmit nem tesz nek az országban garázdálkodó nagybirtokosok megfékezésére. Pedig bőven akadna tennivaló ezen a téren. Hawaii szigetén például, a 2.3 millió acre magánkézben lévő földterületnek csaknem a fele 60 nagybirtokos tulajdona. Eddig hiába kísérelték meg a demokraták, hogy az adókivetésnél emeljék fel a nagybirtokosokra kirótt összeget. Ezek a hatalmas vagyonnal rendelkező földtulajdonosok ugyanis a mezőgazdaságban érvényes adókulcs alapján fizetik az adójukat, ami aránylag kisebb összeget tesz ki, mintha az iparban és kereskedelemben érvényes adókulcs alapján adóztatnák meg a jövedelmüket. Thomas P. Gill, hawaii-i demokrata képviselő dolgozik a legkitartóbban azon, hogy a földvagyonra magasabb adót vessenek ki, mint az épületekre és más olyan értékre, amely gazdasági befektetésből származik. Ezzel akarja megjutal- - mazni azokat a tulajdonosokat, akik megjavítják a földjüket és áldoznak arra, hogy termékenyebbé tegyék s ugyanakkor megbüntetni azokat, akik elhanyagolják. Az ilyen adórendszer, Gill szerint, segitene feloszlatni a nagybirtokrendszert. Hawaii-nak most teljesen demokratákból álló adminisztrációja van és rajtuk áll, mit valósítanak meg abból, amit eddig hirdettek.. . De nem kell olyan messzire mennünk, mint Hawaii, hogy a nagyjövedelmü földbirtokosok osztályával találkozzunk. Virginiában is bőven akadnak ilyenek. A Washington Post szerint Virginia államnak 550,000 dollárt kell fizetnie két olyan földterületért, amelynek együttes kitérje- lése 2 és fél acre. Csakhogy ez akis terület az államok, közötti highway útjába esik. így az egyik 5 dollár és 68 centbe fog kerülni négyzetlábanként, mig a másik 4 dollár és 75 centbe! Fz a telekspekuláció folyik az egész országban 3 $40 milliárd highway program keretében és mindenütt a közpénzből fizetik ki az ügyes spekulánsok hatalmas profitját. A közpénzeknek ezt a nagyfokú elherdálását el tudnák kerülni, ha nagyobb adókat vetnének ki a földértékekre, illetve a föld valódi értéke alapján állapítanák meg az adót. Ugyancsak a Washington Post jelentette azt is, hogy Marylandben a telekspekulánsok hatalmas mértékben használják ki a hat évvel korábban hozott törvényt, amely lehetővé teszi, hogy a helyi adókivetők a földet mezőgazdasági értéke alapján becsülik fel és nem vizsgálják meg, mire is használják a valóságban. A törvényhozók szerint ez a törvény segíti a farmereket abban, hogy folytassák földművelésüket. A valóságban a spekulációt segíti. A nagy földterülettel rendelkezők élvezik az adókedvezményt, mig közben már azon spekulálnak, hogy miként adják el mezőgazdasági célra bejelentett területüket a gyorsan növekvő Washington és Baltimore külvárosi házépítő vállalatainak — telekként. A két földterület közti különbséget az alábbi példa nagyszerűen ábrázolja: egy 150 acres farm közelében, amit 80 dollárra becsülnek acre-ként, hivatalosan, vannak telkek (a földjük ugyanaz a minőség), amelyeknek acre-ját 600-tól 900 dollárig becsülik. A 150 acre-os földterület tulajdono sa azt állitja, hogy ő farmer és ezért alacsony mezőgazdasági adót fizet annak ellenére, hogy már kérvényt adott be, hogy farmját 279 épülethez szükséges telekké alakíthassa át. így a gyakorlatban láthatjuk, hogyan segíti a törvény a nagybirtokkal rendelkező telekspekulánsokat. Nem kell mást tenniük, mint a terményt a földön hagyni amig nem tudják beseperni a pénzt háztelekké változtatott szántóföldjükért. Számos más állam is hozott törvényeket a “farmerek védelmében”, Marylandhez hasonlóan. Ezeknek az államoknak az adófizetői is “övezhetik” majd ennek a spekulációt elősegítő törvénynek az “előnyeit.” ugyanolyan elszántan és kitartóan harcolnak a haladás előmozdításáért, a közvélemény felvilágosításának az utján! KÖZPÉNZ PAZARLÁS A Freeport Sulphur Co. minden kétségen kívül magánvállalkozás, mégis az Egyesült Államok kormányának kerül majd pénzébe a vállalat nikkel-kobalt bányáinak az elvesztése. A világpolitikai események keresztülhúzták ugyanis a Freeport Sulphur Co. profitszerzési szándékait és a győzelmes kubai forradalom után Fidel Castro kormánya államosította a vállalat bányáit. A szenátus különbizottsága vizsgálja most ki a vállalat körüli bonyodalmakat, amelyek Louis Brooks szerint, aki a kormány számvevőségi tisztviselője, 92 millió dollárjába kerülnek az amerikai adófizetőknek. A vállalatnak szerződése volt a kormánnyal a védelmi célokat szolgáló anyagokra vonatkozóan. A 8 milliárd dolláros állami készlet összegyűjtésében a Sulphur Co. is fontos szerepet kapott. 248 millió dolláros szerződést kötöttek az Eisenhower-kormánnyal nikkel és kobalt szállítására. A kubai bányák államosításakor 85 millió dollár veszett el a cég számára, ami kétszeres veszteségnek számit. Először, amit maga a cég vesztett, másodszor, amit az a csdport bank, acél- és gépkocsitársaság vesztett, amelyik kölcsönözte a pénzt. A szenátusi albizottság irányítója, Symington szenátor (D., Mo.) elrendelte, hogy a vizsgálatot újév után teljes erővel folytassa le az Internal Revenue Service, hogy pontos képet kapjanak az állami veszteségekről. Az eddigi szenátusi vizsgálat nyomán nyilvánosságra került adatok is már furcsa megvilágításba helyezik a kormány megrendeléseit. Az 1957-ben kötött szerződés alapján a vállalat olvan megrendeléseket kapott kobalt és nikkel szállítására, amelyekre a modern hadviselési feltételek mellett semmi szükség nem volt. A Freeport Sulphur elnöke, L. M. Williams, tagadta a szenátusi bizottság előtt, hogy John Hay Whitney-nek valami szerepe is lett volna a vállalat számára annyira előnyös szerződés kiharcolásában. Whitney az igazgatótanács elnöke volt korábban és csak azért mondott le.erről a nagyjövedelmü állásáról, mert angliai nagykövetté nevezték ki a szerződés megkötése előtt. Lehet, hogy a szenátus semmi furcsát nem talál abban, hogy egy vállalati igazgatót nagykövetté neveznek ki, de a közvélemény biztosan elgondolkozik majd felette, hogy milyen kvalitások alapján esett rá a választás? Az is különös, hogy miután-WfíTU ney magas kormányhivatalba került, kötötték meg az államra olyan káros, de Whitney volt cégére oly előnyös szerződést... A kobalt és nikkel szállítására megkötött szerződés egyébként olyan nagyfokú pénzpazarlás, hogy Arthur S. Flemming, aki az Office of De-; fense Mobilization (ODM) feje volt, nem is akart beleegyezni. Az ODM-nek kellett megkötnie a szerződést és ez hosszú ideig húzódott. De nem azért voltak a Freeport Sulphurnak magas összeköttetései, hogy egy ilyen “csekély” akadálytól — mint attól, hogy az ODM vezetője ellenzi a rendelést — meghátráljon. A hosszú ideig húzódó tárgyalások végül is hirtelen megegyezéssel végződtek és maga Flemming irta alá a kormány részéről a negyedmilliárdos megrendelést. Érdekes még megemlíteni, hogy Flemming hamarosan elkerült az ODM éléről és egy sokkal “jámborabb”. hivatalnak az élére került: népjóléti miniszter lett belőle. Szélhámoskodás — vízzel A lehetőségek hazájában valóban minden lehetséges. Lehetséges egy gallon vizet 3 dollár 75 centért árusítani. És még csak nem is iható vizet, hanem sós, ihatatlan tengervizet! De mielőtt az az ohiói “szabad vállalkozó” aki ebbe a nagyszerű üzletbe belefogott teljesen kihasználhatta volna a “korlátlan” lehetőségeket, a Food and Drug Administration leintette az illetőt. De a gondolat ugylátszik nagyon csábitó volt, mert a minap megint akcióba kellett az FDA-nek lépni. A United Salt Co. egy Houston, texasi “vállalat” $1.50-ért árusított “tengeri sót” másfél fontos dobozokban, azt állítva róla, hogv nagyszerűen gyógyítja “a rákbetegséget, azonkívül az elmebait.” Azok, akik bedültek az ilven hirdetésnek, azok valóban elmebajosok és valóban gvógykezelésm szorulnak, de nem tengeri sóval, hanem mindennap egy tucat hideg zuhannyal,
