Amerikai Magyar Szó, 1963. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)

1963-01-03 / 1. szám

AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, January 3, 1963 A valamikor nagy népszerűségnek örvendő Dubinsky t már észre sem vették az Urban League vacsoráján A 71-ik évében járó David Dubinskyről még mindig nagy előszeretettel Írnak a newyorki la­pok (legalább is addig, amig megjelentek.) Csak nemrég emlékeztek meg arról, hogy ellopták a kerékpárját a Times Square-en, amikor a kínai vendéglőben levest vásárolt a feleségének. Ugv Írtak erről, mintha a newyorkiaknak már nem is lenne más gondjuk, mint Dubinsky kerékpárjáért aggódni. Dubinsky nyilván 20 kerékpárt is köny- nyen megvásárolhatna havi fizetéséből anélkül, hogy lényegesebben megérezné a háztartása. Per­sze nem a kerékpáron volt itt a hangsúly, hanem azon, hogy a közvélemény emlékezetében tartsák az ILGWU elnökét és népszerűségét fenntart­sák. A népszerűség körül van ugyanis a fő problé­ma. A valamikor közkedveltnek kikiáltott vezér körül egyre erősebb lesz az ellenzék tábora. En­nek pedig nagyon is mély okai vannak, amit nem lehet egyszerű sajtópublicitással megoldani. ­A 400,000 tagot számláló Garment Union töme­geinek jelentős részét, kb. egynegyedét, négerek és portorikóiak alkotják ma már. Ezeknek a mun­kásoknak a jövedelme pedig igen alacsony és a munkakörülményeik igen rosszak- A House Labor and Education Committee, amelynek Adam Clay­ton Powell képviselő az elnöke, kihallgatásokat tartott legutóbb, amelynek folyamán kiderült, hogy a konfekció iparban a faji megkülönböztetés és előítélet jeleit lehet megfigyelni. Ez a meg­állapítás annál súlyosabban esik latba, mert a szegregáció kérdése ma a fő probléma az egész országban. Nem sokkal a faji diszkrimináció leleplezése előtt hozták nyilvánosságra azt a tényt is, hogy New York csaknem az utolsó a városok listáján munkabéreket illetően, amit főleg a konfekció iparban uralkodó alacsony munkabérek idéztek elő. Mindezekért persze a szakszervezet vezetősé­ge a felelős. Nem csoda, hogy a tömegek semmi hajlandóságot nem mutatnak Dubinsky elnök imádására. Ugyancsak alaposan megtépázta az öreg elnök- tekintélyét a Federation of Union Representa­tives (FOUR) legutóbbi szereplése, ahol a Du­binsky környezetéből kikerült emberek maguk fordultak szembe egykori vezérükkel és alaposan lerántották a leplet tevékenységéről. Ezek az egy­kori hívek elárasztották a sajtót olyan részletek­kel, amelyek sehogy sem illettek bele abba az el­képzelésbe, amit Dubinskyról addig alkottak a propaganda hatásaként. A Harper’s folyóirat decemberi számában meg­jelent cikk csak betetőzte ezeket a korábbi lelep­lezéseket. A cikk cime: “David Dubinsky: Miért inog az ő trónja.” Az Írója Paul Jacobs, aki a má sodik világháború előtt Dubinsky fizetési listáján szerepelt, mint szervező. Ennek a cikknek a mondanivalóját Dubinsky nem fogja hirdetni senkinek. Megállapításait sem t.üzi a kalapja mellé. Jacobs először megismétli a FOUR állításait, a ragaszkodást a konzervativizmushoz, a kis béreket, a bürokratikus rendszert a szakszerveze­tekben. A diszkriminációval kapcsolatban pedig a kö­vetkezőket mondja: “Ez a vád (diszkrimináció. Szerk ) a legélesebb problémát jelenti, amellyel DuMnskynek és veze­tőtársainak szembe kell nézniük, ők akkor emel­kedtek a hatalomba, amikor az IT GWU erejét a zsidó és olasz bevándorlók alkották. De ma né­gerek és portorikóiak alkotják az országos vi­szonylatban 4^0.000 főnyi tagság egv-negyedét és a New York városi tagság felét. És főleg New York az, ahol az NAACP álliltása szerint rosz- S7U1 bánnak a négerekkel és nortorikóiakkal. Akár széleskörű ez a diszkrimináció, akár nem. tény az. hno-v nagyon kevés kapcsolat van a növekvő méH-ékben spinesekből álló szakszervezet és ve- 7o*nv&rrp között. Sem néger, «jptti r.ortorikói nem tölt be magas hivatalt az TTGWU-ban. Dubinsky megmerevedett tekintélyuralmi ellenőrzése alatt, a szakszervezet öregedő vezetői egy korábbi kor­szak sémáját tükrözik.” A konfekció ipar szakszervezetének elnöke még kísérletet sem tesz arra, hogy megértse, miért fordult ellene a közvélemény. A pénz mindenható erejébe veti bizalmát, mint az üzletemberek, ö nyilván szentül megvan győződve arról, hogy meg vásárolhatja a “néger frontot”, amely majd ta­karja az ő sötét pontjait. Megpróbálta szétválasz­tani a néger szervezetet, de kísérlete nem járt sikerrel. Miután az NAACP kiáltkozta, most az Urban League-nál próbál szerencsét. Több mint ezer dollárért vásárolt jegyeket a Liga legutóbbi vacsorájára. De nagy csalódására és bosszúságá­ra, még csak nem is ültették a díszvendégek kö­zé. Egész későn valaki észrevette őt egy asztal­nál, távol a diszemelvénytől és a felköszöntések folyamán mérsékelt formában utaltak a jelenlé­tére. Dubinsky egyszerűen képtelen felfogni azt, amit A. Philip Randolph úgy nevez gyakran, hogy “a civil rights forradalma”, és amely most végigseper az egész országon. A 35 órás munkahét “nemzeti követelmény” Az International Association of Machinists el­nöke, Al J. Hayes, Londonban az automációról és következményeiről tartott konferencián be­szélt az amerikai gazdasági helyzetről, amely az automáció fejlődésével kialakult, s amelynek prob lémáit csak a munkaidő leszállításával lehet meg­oldani. Az amerikai munkásság nem ellenzi az auto- mációt, mint olyat, hiszen tudja, hogy az meg­könnyítheti az életét úgy a munkahelyeken, mint általában, mondotta Haves. Ehelyett azonban az automáció “hatalmas károkat okoz úgy a nemzeti gazdaságban, mint a nép körében.” Ez az ellentmondás abból áll, hogy “megenged­jük, hogy a technológia a munkások elbocsátásá­val lerombolja a vásárlóképességet az országban, amikor pont ez a technológia olyan helyzetet te­remt, amelyhez nagyobb vásárlóképesség szük­séges . . . Ha ezt az ellentmondást a kormány, az ipar és a munkásszervezetek közösen nem oldják meg, akkor az automáció a kilátástalanság eszkö­zévé válik.” Ezért a 35 órás munkahét bevezetését “a nem­zet parancsoló követelményének” nevezte Hayes, a fenti ellentmondás és a munkanélküliség meg­oldására. A gyáripar maga kétmillió munkanél­külit tudna elhelyezni a 35 órás munkahét beve­zetésével, mondotta. Az ellenzék: a nagyüzlet, a monopóliumok és a National Ass. of Manufacturers, “ugyanazokkal az elavult érvekkel” jönnek elő, amelyekkel a múltban a 72 órás a 60 órás és a 48 órás munka­hetet védték. Azok az érvek helyteleneknek bizo­nyultak akkor is, mivel az emelkedő termelékeny­ség a lerövidített munkahetet igazolta. Ez a hely­zet ma is, az automáció korszakában. Hayes rámutatott, hogy az adminisztráció ál­láspontja — a munkanélküliséget nem a rövidebb munkahéttel, hanem a nemzetgazdaság terjeszke­désével megoldani — helytelen, nem vezet ered­ményi-e. A történelem igazolja, hogy az elmúlt 10 esztendő alatt nem sikerült munkanélküliségtől mentes gazdaságot létrehozni és “ennek lehetősé­gére most sincsen kilátás”, állította Hayes. lérjavsfás halfst! hárlsvigls A munkáltatók rossz üzleti viszonyokat han­goztatnak és üzemlezárásokval fenyegetőznek, hogy a szakszervezeteket eltérítsék attól a szán­dékuktól, hogv tagjaik megélhetését béremelés­sel javítsák. De ennél továbbmenve. bérlevágás elfogadását kényszerítik rá ewes lokálokra és szakszervezetekre. így Chicago környékén az autók kiszolgálását végző állomásokon dolgozó 2,000 mechanikus részére a Teamsters lokál 15 cent órabérlevágást fogadott el. Milwaukeeben a hoteltulajdonosok azon panaszára, hogy a szoba­bérlet igen gyengén megy, az alkalmazottak el­álltak béremelési kérelmüktől. Az acéltermelők remélik, hogy a Steelworker Union és a United Auto Workers is szimpátiával fogja kezelni panaszaikat. A Swift húsfeldolgozó vállalat 35 százalékos profitemelkedésről jelentett ebben az évben, még­is egyes üzemei a munkásoktól követelnek áldo­zatot a nagyobb profit oltárán. Forth Worth, Texasban egy kis független unió 21 és fél cent órabérlevágásban egyezett meg Swift-tel, mig Atlantában a cég kijelentette, hogy március 2-án lezárja ottani üzemét, mivel a United Packing­house Workers tagjai bérlevágás ellen szavaztak. A United Packinghouse a Wilson & Co. Mem- phis-i üzemében sem fogadta el a cég által köve­telt bérlevágást, mire Wilson decemberben leállí­totta az üzem működését. Ugyancsak Memphis­ben, az Armour húsfeldolgozónál az Amalgamated Meat Cutters lokál 15 centes órabérlevágást foga­dott el és a cég még a jóléti juttatásokból is le­alkudott egy kicsit. Az elbocsátás, a munkanél­küliség réme az eszköz, amivel a munkások élet­színvonalát leszorítják, de ez az eljárás a nem­zetgazdaság szempontjából is káros. A Kaiser Steel “részesedési” terve Egy újabb “osztozkodási terv” került az ame­rikai munkásság elé, amelynek fő célja az, hogy meggyengitse a szakszervezetek harcát a rövi­debb munkaidőért és a bérek emeléséért. A mun­kásokat a nagyobb munkateljesítményre akarja irányítani, a nagyobb nyereség reményében. Ezt az újabb tervet a Kaiser Steel Corporation dolgozta ki a Steel Workers Union és a “közérde­ket” képviselő megbízottakkal. Január 11-én ke- nak felette. A terv lényege a termelés kiadásai­ról a Kiser üzem munkásai elé, hogy szavazza­nak csökkentésén alapszik. Amennyit az acél elő­állításának megállapított alapköltségén kivid meg tudnak takarítani, azt megosztják egymás között. A munkások a megtakarított összeg 35.5 százalé­kát kapják. A többit a Kaiser cég kajpja. A meg­takarítást a termeléshez szükséges nyersanyag, felszerelések és munkaerő költségeinek csökken­téséből akarják eszközölni. A megtakarításnak a munkásoknak járó összegéből juttatnának a munkaszerződésbe foglalt biztosítások, nyugdíj, vakáció és más jóléti alapokra is. A nagymérvű munkanélküliség, ami az acél­iparban létezik, nem kap megoldást ebben a terv­ben, amely magában hordja a munkairam na­gyobb megfeszítését és következetesen több mun­kásnak az elbocsátását. A Kaiser-terv előrelátóan ki is terjed erre, mert ajánlatokat foglal magá­ban az ennek következtében elbocsátott munká­sok átképzésére és elvesztett fizetésük egyrészé- nek megtérítésére. De az acélrendelések csökke­néséből munkanélküliekké vált alkalmazottak nem részesülnek ebben a kedvezményben. Az acélipar vezetői között nagy az érdeklődés a Kaiser-terv iránt. Úgy látják, hogy ezzel a munkások több más követelésének elejét vehetik, amelyekkel a szakszervezet eddig komolyan fog­lalkozott, mint a munkahét lerövidítésének kér­dése, vagy egy másik változat, a fizetett vaká­ció idejének meghosszabbítása. A Kaiser-tervben a szakszervezet vezetője, David McDonald is azt látja, hogy előnyöket jelent a munkásoknak. Ezt a véleményét azonban csak akkor látja beiga­zolnak, ha a tervet életbeléptetik és működése eredményesnek bizonyul. Hogy a terv hogyan tudná kielégíteni úgy a munkáltatókat, mint a munkásokat, az még nem volt eddig megmagya­rázva. Tény. hogy Edgar Kaiser, a vállalat igazgató­ságának elnöke, Kennedy elnökkel is ismertette a tervet és azután széleskörű kampányt indítot­tak a terv reklámhatására. A Steel Workers Unionnak 1963-ban lehetősége van arra, hogy a létező munkaegvezménv módo­sítására, uj követelések benyújtására tárgyalá­sokat folytathasson az acélipar vezetőivel. Ez ánrilisban esedékes, s bár a dátum kö^el van, McDonald még nem nyilatkozott, hogy mik a ter­vei errevonatkozólag. PAUL’S SHELL SELIGE GAS. OTL, BATTERY, TIRE, AUTO PARTS j 19505 Allen Road — Melvlndale, Michigan } Telefon: WA 8-9806 — SZŐKE PAL. tulajdonol I TMong.... * »■»jn'.ig; ? Iif mjjm» >-«- ■»- umm í-jljuOl» i.a-Ujs.i ;.<»i Mud >m. -jalom | ■ ■■ ■ ■ ■ i■■■■TTiTTn imTT■ ■ « Srrim -rVs «I «•«• Ilim> tTriTinr’ i » i ■ i ■ .................«Tu............. 1IÉ11 ,12-iä El Et LMsSÉGÉT AKOnWAk&H? 4

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom