Amerikai Magyar Szó, 1963. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)
1963-03-21 / 12. szám
AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, March 21, 196" A 40-es években egész határozottsággal uj versenytárs jelentkezett a távolsági utasforgalomban: a repülőgép. A légivonalak, a személyszállításra berendezett repülőterek elsősorban ismét északkeleten létesültek. A megmaradt távolsági személyforgalomnak mind jelentősebb részét főleg a két vasutóriástól vettek el. Lassan de biztosan a két vasútvonal bevétele egyre csökkent. A harcban a törvénykezés és a kormányzat teljesen szabad teret engedett a versenyőrületnek. Az uj gépkocsivállalatok, de a légivonalak is hosz- szu évekre adómentességet élveztek, tarifájukat és menetrendjüket kényiik-kedvük szerint fektethették le és változtathatták. Az utért, annak fenn tartásáért egyik sem fizetett. Az úttal a repülőgépnek egyébként sem volt baja. A vasútnak viszont régebbi törvények megkötötték a kezét, a díjtételeket nem változtathatták, a menetrendből nem emelhettek ki a személyvonatot, még ha üresen járt is, súlyos adótételeket kellett leróniuk és nagy összegeket adtak ki állandóan a vasútvonalak fenntartására és fejlesztésére. A vasutak panaszát nem vették figyelembe. Kísérlet sem történt arra, hogy a keletkezett zavarban rendet teremtsenek. Nem törődtek azzal, hogy a forgalom ésszerű elosztására kerüljön sor. Elkerülhetetlen volt ennek következtében, hogv a vasutak bevétel-kiadási, valamint vagyonmérlege a legkedvezőtlenebbül alakuljon. A kegye’emdöfést az adta meg, hogy csaknem két éve fokozatos gyorsasággal esett mindenütt a teheráruszállitás, amelynek jövedelmével eddig még sikerült a vasutaknál a könyvelési kiegven- sulyozási manőver. A kedvezőtlen gazdasági konjunktúra következtében csökkent a nversanvag és készáru szállítása. Az iparilag legfejlettebb terület vasutjai, a New York Central és a Penn- svtvania érezték ezt legelőször és legerősebben. Mérlegük teljesen felborult. Egy ut látszott még járhatóan1-: megszüntetni a közel egy • évszázados versengést s ezáltal nagy mértékben csökkenteni az önköltséget, A dollár- milliók százait lehetne igy megtakarítani. Egy Hiába akart a mellettem ülő pasas beszédbe elegyedni a bártenderrel, az csak hiimmögött neki. Kotta nélkül. Végül is megsajnáltam a pasit és magyarul rászóltam: “Mit vesződik vele?” Meglepetten nézett rám: “Hát a Miszter magyar ?” “Nem. Hottentotta vagyok. Dunántúli hottentotta.” “Régen itt tetszik lenni Amerikában ?” “Tetszett is, meg nem is, mégis vagy negyven éve itt vagyok.” “Mert még oly jól tetszik magyarul beszélni.” “Bár csak angolul tudnék oly jól csilingelni. Főharangozó lehetnék a zsinagógámban.” “Zsidónak tetszik lenni?” “Kinek tetszik zsidónak lenni? De az vagyok V an valami kifogása...” Gyorsan közbevágta:“.. Csak éppen kérdem. Nekem mindegy. Magyarországon csendőr voltam. De csak tizedes. A háború alatt. A Muraközben. De az én járásomban akkor már nem volt egy zsidó sem. Én nem bánthattam őket.” “Na, szép csendőr lehetett maga.” “A németek vitték el őket, még mielőtt engem kineveztek volna.” Kért még egy Seagrammot és a bártender odatolta elé az egész üveget. A honfi nekem is töltött. Egy hajtásra itta ki az italát és máris töltött, mig én csak szopogattam az enyémet: “Igya már ki oszt töltök”, mondta. “Tudja, ha az ember öreg, a jónak minden cseppjét cseppenként kell kiélvezni.” Hogy negyedszer töltött, én megmaradtam a másodiknál, sőt betakartam a poharamat a tenyeremmel amikor ismét tölteni akart nekem. “Csak egyet szoktam inni. Kettő jól esik. De három az orvosom ellen van.” Könnybe lábadt a szeme, úgy kért, hogy igyák még egyet vele. Láttam rajta, hogy szerencsétlen, hogy mint a vizbefuló akar belém kapaszkodni, hogy ne hagyjam faképnél, hogy hagyjam, hogy kibeszélje magát. Nem volt részeg, csak feloldódott volt. 13 maga magyar miszter! Most ippeg az automobil lostól jövök és ott úgy pofonvágott a feleségem, a Marcsa, hogy még most is kopog a fülem tőle. Én nem ütöttem vissza, de nem azért, mintha ő egy gyenge nő lenne, hanem a csendőrségi önfegyelem... tudja. De most leszopom magam, hazamegyek és úgy összeverem, hogy lenyeletem vele az összes aranyfogait és ne is beszéljen le róla!” “Nem beszélem le. A világért sem. Csak mondja meg, hogy min veszekedtek ennyire össze is, meg vissza is?” “Automobilt néztünk neki. Egy megtetszett. Minden volt benne. Magán járó volt, önműködő ez is, meg az is, power-kormányzó, fék, rádió, fütő, hütő, tükör itt is, ott is, aranycserép a virágnak, amikor a Marosának, tudja, ő a feleségem, vagy már tudja? Szóval nekik eszébe jutott, hogy nincs benne az a gomb, ami fel, lehúzza az ablakokat. Ha otthon maradtunk volna, mondtam neki, most fűrészelné becses tulajdon kezeivel a télre való tüzelőfát és felapritaná a nagy baltával és felemelne egy bomyut és beszaladna vele az akolba és most nem tetszik neki felkurblizni egy kis fogócskával az ablakokat. Mert lusta, mondom neki. Lusta főzni, felkelni, mozogni és a Vie Tanneyból maszirozza egy nála gyengébb asz- szony, hogy egészen el ne poshadjon a lustaságtól, mondom neki. Én bár magyarul magyaráztam neki ott az automobilos előtt, mert nem akartam megsérteni, mégis dühbe gurult és pofonvágott. Kétszer.” “Csendőr létére nem ütötte vissza? Milyen katona lehetett maga?” “Túlerő, tetszik tudni.” Felhajtott még egy hajtásnyit, kicsit beleborzongott, aztán rámnézett, mintha csak most vett volna észre: “Én nem ösmerem magát, Földi. Nem akarom tudni a nevét.” “Kölcsönös”, vágtam bele. “Én sem a magáét.” Felálltam és kezet fogtam vele. “Kölcsönös,” motyogta, de nem engedte el még a kezemet. “Tudja, az ember inkább elmond ide- genneic dolgokat, mint rokonnak vagy barátnak, mert köztünk marad.” “Hát Isten vele, Miszter Kölcsönös”, mondtam távozóban, “Ígérem, hogy köztünk marad.” Fura csemetepár lehet ez a két ember, őket sem a nekikvaló földbe ültette a sors. eddig teljesen szokatlan, szinte elképzelhetetlen megoldást lehetett volna alkalmazni minden problémánál; a versenyvitel által diktált majdnem üresen járó luxus expressz és személyvonatok, a teherkocsik raksúlyának csak egytizedéig terjedő kihasználása a félig kihasználatlan rekord- sebességű tehervonatok és sok más teljesen felesleges százas és ezres tétel mind elmaradhatna. Fel lehetne oszlatni a sok és nagyon költséges hivatalt, mely csak a versenyt szervezte. Mint progresszív lépést kellett volna üdvözölni a két vasúttársaság egyesítését. a ••> h‘r hallatára mégis gyászba borult. Ez érthető is mert ott a profitharácsolás megszállottjai ülnek. Hitvallásuk legfőbb tétele az őrii- viverseny. Ebben keletkeztek vagyonok, de el is vesztek. Még a vesztés pillanatában is uj vagyonok reményét látja a tőzsdespekuláns, ha a versenyőrület marad uralmon. Az egyesítés azonban szemben áll ezzel, mert egyelőre csak az egvesités gondolata volt fölvetve, de már ez is rémületet okozott. Attól kellett tartaniok, hogy kiterjed majd az egész amerikai vasutrendszerre és végre is hajtják, mert hisz valamennyi vasúttársaság válságos helyzetben volt. Egész sor vasúttársaság bejelentette, hogy több versenypartnert felhívott az egyesülés mérlegelésére. Végeredményben az vitte rá a tözsdéseket a vasúti részvények eladására, hogy megnézve a forgalom és a jövedelem alakulását, mindenütt a feltartha- tatlan esés tendenciáját látták és a vasúti részvényektől való gyors szabadulást gondolták a legjobbnak. Végül már mind olcsóbban, kötelekben, dobálták az eladási asztalokra. A részvényárak egyre estek. A legfontosabb amerikai újságok vezércikkei igy teszik fel a kérdést: “Megmenthe- tők-e a vasutak?” A vasutkirálvoknak bealkonvo- dott. A New York Central igazgatótanácsának elnöke, Robert Young öngyilkosságot követett el; 150 szobás kéj kastélyában, vadászfegyverrel agyonlőtte magát. Páratlan arányú rablógazdálkodás vitte csődbe az amerikai vasú trendszert. Ebben a cikkben a két legnagyobb vasúttársaság v'-yjn-ú*-. Még szövevényesebb, a kapitalista anarchia még* megdöbbentőbb példáját mutatja, ami a többi va5Utyálla,átnál:bekövetké’7ett. Ez már egy’következő cikk tárgyát fogja képezni. ‘ » .. -w"'w‘ w v w~v v » » ^ — — - KÖZVETLENÜL... BÁLINT IMRE ROVATA A - A A. A. A. A. A- A —. —. A A A ^ A- -A “Nagyon összevesztem a feleségemmel. Mariska. Tavasztól őszig Marcsa volt a tanyájukon. Nagyon zsíros parasztok voltak. Késő ősszel bevonultak a faluba, a főutcán volt a nagy házuk, még önműködő zongorájuk is volt és télen a Marosából Mariska lett. Aztán, hogy jöttek az oroszok, kivonultunk az osztagunkkal Ausztriába, bár nekem nem lett volna bántódásom, mert amint mondtam, egy zsidót se bántottam.” “Min vesztek össze ?” “Már régen forr bennem. Tudja, én önálló iparos vagyok. Otthon felszabadult szerszámkészitő voltam a háborúnk előtt persze. Frigadérokat veszek, amelyeket beadnak cserébe újért a kereskedőknek. Tőlük kapom azokat. Én át javítom őket egy kicsit, uj kilincset rakok rájuk, átspriccelem és a kereskedők, mint alighasználtat adják el azokat. Hat emberrel dolgozom. De én annyit dolgozok magam, mint hat ló.” “És a Marcsa?”, kérdeztem. “Én 6-kor kelek és a műhely melletti kávésboltban megiszom egy kávét egy melegített dántésztával. Tizkor átszaladok egy ugyanarra. Délután, amikor legjobban éhezek a vacsorára, felhiv az asszony, hogy mit akarok enni? Mi van? Minden. Ami csak van a fagyasztóban. Azért hiv fel, hogy legyen ideje, no nem főzni, csak kivenni az ételt a kaszniból és felmelegiteni. Még a francia krump lit is fagyasztva veszi. Már két éve nem főz. Töltött káposztát, mondjuk, vagy turóstésztát szalonnával. Vagy egy hazai pörköltet, almásrétest, meggyeset. Pedig tele a konyhája aluminium, meg rézedényekkel, meg falhoz állított kályhával, meg villanysütővel, meg villanypiritóval. önműködő villany kirántottsíitővel, nyársonsütővel, minden, ami vilannyal jár megvan neki; villanykannanyi- tója is van, meg habkeverője. Hála az istenét annak az Edisonnak! 5-re otthon vagyok s még csak tányérra sem rakja azt a vackot, pedig ott döglik a szekrényben a valódi kilencven dolláros edény rakás és ugyanabban az aluminium tányérban löki a vacsorát elém, amibe a gyáros fektette össze azt a vékony, de öreg húst, avval a huszonhét szem ráncos zöldborsóval. A kávé instant és a tej porból van. Még villanyos fogkeféje is van. Arra is lusta, hogy a fogkeféjét fel-lerángassa.” “Hátha fél, hogy letörik a karja!” “Márminthogy az én Marcsám fél? Figyeljen Arasutkirályok alkonya Irta: BE BRITS LA.JOS (Folytatás) A versenvkíizdeieni ezzel korántsem állt meg. Most már a két óriás között ment tovább, de mind inkább fokozódva. Eszközökben sohasem válogattak. A szabotázsakcióig menően nyílt ellenségeskedés állt fenn köztük. Az utas és az áru egymástól való e’.hóditása érdekében nem riadtak vissza attól, hogy fél vagy egvharmad kihasználással, vagy ha kell, üresen futó konkurrens személyjáratokat indítsanak; pazar Pullman-kocsit még pa- zarabbul berendezettel tromfoljanak le; kerülővel, hosszabb távolságra, nagy fuvardíj visszatérítéssel vigyék az árut. Amelyik ur maradt a csataté- , ren és egyedül, az rögtön csak zsúfolt vonatokat engedett meneszteni, felemelve a viteldijakat. E versenyben és ennek káros következményei mellett is úgy a New Y'ork Centralra, mint a Pennsylvaniára jutott a nagy személy- és teherforgalom és az óriási profit. Utast és árut jóidéig egyedül a vasút szállitott és az általános fejlődés mind több ilyet biztosított. A 80-as évektől azonban megváltozott ez a helyzet. Az időközben nagyarányú fejlődésen átment gépkocsi kezdett veresenyezni a vasúttal. Az autóutak elsőrendű hálózata is kiépült ez idő alatt, • ami az ország egész területén kezdte éreztetni a hatását, de a legnagyobb fokot érte el az északkeleti részen. Itt volt a legtöbb gépkocsi és a legjobban fejlesztett autóuthálózat. A személyvonatok hosszú sorát emiatt ki kellett * venni a menetrendből, a még megmaradtak kihasz náltsága is egyre csökkent. A tehergépkocsi is először a közeli forgalomban szedte el a legjobban .. fizető darabárut a vasutaktól, de nemsokára már a nagy távolságokra is kiterjeszkedett. Ezáltal a két vásutóriás legjelentősebb bevételi forrását vesztette el. A tehergépkocsi szekrénye egyre terjedelmesebb lett, horképessége is nőtt és a verseny ennek következtében már a kocsirakományu áruknál is érezhető lett. Olyan árutömegek, me- - Ivek több mint egy évszázadon át vasúti kocsi k- !\ ban nyertek szállítást, a tehergépkocsikra kerül- G tek.
