Amerikai Magyar Szó, 1963. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)
1963-03-21 / 12. szám
Thursday, March 21, 1963 AMERIKAI MAGTAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 9 Nem egyezik meg a lap ügyvezetőségével Tisztelt Szerkesztőség! Nagyon időszerűnek tartottam Lusztig Imre hozzászólását a lap március 7-i számában. Szerintem is foglalkozni kell kritikailag az orosz-kinai nézeteltérésekkel, sőt ismertetni kell azokat Nem egyezem meg a néhány héttel ezelőtt megjelent szerkesztői üzenettel, melynek lényege az volt, hogy ez nem a mi problémánk, bízzuk az illetékes országokra, van nekünk elég problémánk és törődjünk azokkal. Ez volt a lényege annak a válasznak is, amit a szerkesztő Lusztig I. levelére adott. Viszont mi nem élünk légüres térben, sem elefántcsont-toronyban, hanem szerves részei vagyunk a világ dolgozó táborának és annak az egész világot átfogó mozgalomnak, amelynek legfontosabb célkitűzése a világbéke biztosítása. Ez áll a szerkesztő által felsorolt 6 pont élén is. Viszont kétségtelen, hogy a békemozgalom legfontosabb kérdése ma az orosz—kínai ellentétek meg oldása. így szerintem elképzelhetetlen, hogy egy békéért harcoló lap olvasói előtt eltitkoljuk azokat az ellentéteket, amelyek a két gigászi szocialista állam között éppen a békéért való harcban fenn- állanak. Helyesebben, miért kell a Magyar Szó olvasóinak ezt a kérdést a polgári lapok hazug, elferdített, kárörvendő tudósításaiból tudomásul venni, ahelyett, hogy lapunk tárgyilagos ismertetéséből tudnák meg a két álláspontot, ha már lapunk arra a nézetre jött, hogy nem foglal állást a kérdésben. Holott nem kellene nagy bátorság ahhoz sem, hogy leszögezze a lap az álláspontját ebben a végtelenül fontos kérdésben. A lap olvasói azután hozzászólhatnának. Hiszen nem élünk elzárkózott életet, hanem szerény erőnkhöz képest ismertetjük a tömegekkel a békeharc fontosságát. De képtelenek vagyunk hozzászólni a kérdéshez, mert lapunk nem ismerteti azokat. Remélem, hogy az olvasók hozzászólnak ehhez a kérdéshez és az ügyvezető bizottság haladéktalanul változtat álláspontján, s nem úgy intézi el a kérdést, hogy majd csak a Labor Day-i lapkonferencia változtathat rajta. A mi lapunk olvasói nem egyszerű üzletfelek, hanem lapunk harcosai, fenntartói, akiknek a véleményét nemcsak az évi 1 apkonferébeián kell figyelembe venni, hanem évközben is. Igaza van a szerkesztőnek, hogy tanuljunk a múlt hibáiból, ne ismételjük meg azokat, ne legyünk dogmatikusok és ilyen fontos kérdésben ne legyünk “semlegesek” olyan formában, hogy a kérdést az amerikai magyarság legerőlehaladot- tabb része, lapunk olvasói előtt eltitkoljuk. Paál Máthé A MAGYAROK VILÁGSZÖVETSÉGÉNEK SZEREPE Tisztelt Szerkesztőség! Néhány megjegyzést szeretnék tenni “D” olvasó leveléhez, amely a lap március 7-i számában jelent meg. A művészek 99 százaléka képességével nem a nagy tömeget neveli és szórakoztatja, hanem ugv szólván kizárólag hírnév és vagyonszerzésre használja. Ezért nem volt nehéz kitalálni, hogy ki az az EGY komoly művész, akit a levél méltat, aki “a mi táborunkban működik.” Semmi okot nem látok arra, hogy elhallgassuk a nevét: Gellert Hugóról van szó, aki valóban a legnagyobb amerikai művészek egyike; valóban szüntelenül harcol a reakció minden fajtája ellen; Hm KELL CSOMAGOLNI! — NEM KELL VÁMOT FIZETNI! ] , A legrövidebb időn belül segithe- i ► ti rokonait IKKA-csomagokkal! < ■ ► < i, Felveszünk rendelést gyógyszerekre. A “Kultúra” , y megbízottja. — Magyar könyvek. — Saját köny- ^ ^ veit Magyarországból kihozhatja általunk ► KÉRJEN ÁRJEGYZÉKET < ! JOSEPH BROWNFIELD i ► 15 Park Row New York 38, N.Y. < ► Mindennemű biztosítás. Hajó- és repülőjegyek < ► Telefon: BA 7-1166-7 < akinek művészi rajzai évről-évre díszítik a Magyar Szó naptárának fedőlapját és aki — igaz: “még nem volt látogatóban az óhazában.” Nem tudnék még egy embert említeni, aki nálánál méltóbb lenbe area a megtiszteltetésre, hogy a szülőföld meghívja és vendégül lássa. Viselkedésével és a megfizethetetlen értékkel, amellyel évtizedeken át hozzájárult a haladó mozgalom küzdelmeihez, kiérdemelt minden megbecsülést, minden tiszteletet. Kétségtelen, hogy barátainak, tisztelőinek serege nagy örömmel látná, ha “D” gondolata testet öltene és a Magyar Népi Köztársaság elismerésének jeléül vendégül látná Gellért Hugót. Ami a levélíró “kritikai megjegyzését” illeti, a véleményünk eltérő. A Magyarok Világszövetsége lényegében az, amit a neve félreismerhetetlenül kifejez: olyan szövetség, amely a VILÁG MAGYARJAIÉ. Ennek a szövetségnek a lapja, a Magyar Hírek, a világon bárhol tartózkodó MAGYAROK LAPJA. Az “ország kapuja” valóban “nyitva áll minden jóakaratu látogató számára” és ami kor a Világszövetség “hivatalos megtiszteltetésben” részesít egy hazalátogatót, akkor azt rendszerint azért teszi, mert az illető MAGYAR, mert évtizedek után visszahúzta a honvágy, a kíváncsiság, vagy a szeretet, amely hosszú idő után is odaköti a hazai röghöz, a rokonokhoz, barátokhoz, vagy a régen nem látott faluhoz. A Magyarok Világszövetsége nem kutathatja, hogy a turista igazi, vagy “ál-liberális, ál-müvész, ál-«agyiparos”,_ avagy kimondott reakciós-e, .meri ez nem a Világszövetség dolga. Emellett, számos esetben adta jelét, hogy KÜLÖN MEGBECSÜLÉSBEN részesíti azokat, akikről köztudomású, hogy “egy emberöltőn keresztül.. . kitartottak a, nemzetközi szolidaritás szent eszméje mellett és, következetesen támogatták a magyar nép küzdelmét egy jobb jövőért.” De akik ezt nem tették, mint hazalátogató papok, üzletemberek, vágy akár munkások, — azok előtt éppen úgy “nyitva áll a kapu," azokat éppen olyan vendégszeretettel fogadják, niint másokat, akiket arra “D” érthetően méltóbbnak tart. Biztosak lehetünk, hogy ha Gellért Hugó, a Ml NAGY MŰVÉSZÜNK valóban hazalátogatna, akkor a magyar földön olyan fogadtatásban részesítenék, amilyen neki kijár, amilyet viselkedésével, munkájával sokszorosan megérdemel. E. H. Neuwald A TAVALYINÁL százzal több öntevékeny művészegyüttes szerepel a Vas megyei tavaszi kulturális szemlén, amelynek körzeti bemutatói megkezdődtek. Különösen nagy gonddal készül a seregszemlére a benevezett 53 énekkar, amelyek közül a legjobbak fellépnek majd az ősszel Vas megyében rendezendő országos munkás-dalosta- lálkozón is. FUH A BeKEHM.C SZOLGÁLATÁRA» Hat kisfilm az amerikai békeszervei etek harcát mutatja be a háború ellen A Living Theater New Yorkban hat uj kisfil- met ismertetett az elmúlt napokban. A színház vezetősége telt ház előtt tartotta bemutató előadását és a bevételt a New York-i Általános Sztrájk a Békéért nevii szervezet céljaira fordította. A kétórás előadás folyamán bemutatott filmek általános tetszést váltottak ki a nézőkből. A leghosszabb a hat közül, a “Women for Peace” eimü volt. Ennek a dokumentum-filmnek a felvételeit amatőr fényképészek készítették és Harvey Richard állította össze a felvételeket. A Women’s Strike for Peace szervezet tevékenységét mutatja be 1962 első nyolc hónapja folyamán. Négy asszony jelenik meg a vásznon, akik Ca- liforniából jöttek New Yorkba, hogy a genfi békekonferencián résztvegyenek 1962 tavaszán. Itt csatlakoznak hozzájuk a többi amerikai asszonyok, hogy együtt utazzanak Genfbe. Képeket mutatnak be ezután- a moszkvai és az accrai (Ghana) békekonferenciáról 1962-ben. Az előadás szemtanúi szerint, a felvételek olyan jól sikerültek, hogy a felvonuló asszonyokat megörökítő kép vetítése folyamán a nézők érezték a résztvevő szereplők fáradságát. Ez a nevadai rakétakilövőhely előtt történt, ahol az ország minden részéből összegyűlt asszonyok vonultak fel tüntetésre a perzselő nyári meleg és a forró sivatagi szél ellenére. Idős és fiatal, néger és fehér asszonyok kis gyermekeket vezetve, vagy gyermekkocsikat tolva tüntetnek az egyik képen az Egyesült Nemzetek Szövetségének a székháza előtt New Yorkban. Aztán még californiai üzletnegyedekben, Las Vegasban, vagy a Fehér Ház előtt Washingtonban láthatjuk a nők tiltakozását az atomrobbantások ellen. Ezt a filmet hosszasan megtapsolták a nézők. A “The Walk” cimü film felvételeit is amatőr fényképészek készítették. Ezek között ott találhatjuk azt a négy fiatalembert, akik tagjai voltak a San Franciscoból Moszkvába “gyalogló” csoportnak. Barátságosan és barátságtalanul viselkedő emberek fényképeit láthatjuk azokban az országokban, ahol keresztülutaztak. A Szovjetunióban az emberek barátságosan veregetik a felvonulók hátát és sokan tapsolnak nekik. Mosolyognak rájuk és szeretettel ölelik meg a résztvevőket. Kislányok virágot nyújtanak át a békeharcosoknak és egy helyen még táncra is perdülnek az országúton egynéhány orosz társaságában. Franciaországba való belépésükről is láthatunk néhány felvételt. A rendőrség tagjai jelennek meg a vásznon, amikor megtagadják az engedélyt a fiataloktól, hogv kiszállhassanak a csónakjukból. Mindegyikük beleiigrik a vizbe és a partra úszik. A parton a rendőrség összefogja őket és visszaviszi a csónakba. Midőn a csónak elhaffvia a kikötőt. franciák integetnek utánuk a navE-ól. A “Tovs on a Field of Blue” cimü film a legsikerültebb alkotás a levetített darabok között. Ezt szakember készítette, Rich Evans a neve. A filmben nincs párbeszéd. Egy idős emberről szól a történet, aki berúgott karácsony este, televíziója előtt ül és háborús műsort figyel. Elbóbiskol és álmában újra átéli első világháborús élményeit, amikor fiatal katonaként résztvett a harcokban. Félálomban, felriadva álmából, kinéz az ablakon és két kisfiút lát kisurranni a ház kapuján., Korábban látta őket egy csoport gyermek társaságában, amint háborúsdit játszottak. Utánuk rohan. Úgy képzeli, hogy ezek az ő első világháborús ellenségei. Amint eléri őket, hirtelen felvillan egy kép abból az időből, amikor gránátot dobott egy német katonára. Odamegy a katonához és felemeli a tesét; a katona szájából vér szivárog. Megborzadva a látomástól, elfordul és rémülten elszalad. A két kisfiú hazamegy, otthon kinyitják ka- karácsonyi ajándékcsomagjukat. A film végső jelenetében láthatjuk, amint az egyik fiú kezében tartja ajándékát, egy hosszutávu játék hadirakétát. Ezután rajzfilm következett, amelynek a címer “H-bomba az Egyesült Államok felett.” Alkotója, George Zabriskie, bemutatja, hogy milyen következményekkel járna, ha egy H-bomba felrobbanna. Kimutatja, hogy már elegendő hidrogénbomba áll a rendelkezésre arra, hogy az egész földi, életet megszüntesse. A rajzfilm arra a következtetésre jut, hogy a világ nem engedheti meg ma- - gának a háborút és a béke az egyetlen lehetőség. Az atomerőt bemutató jelenetben láthatjuk, mennyire nincs védekezés a hulladékanyagok ellen. A zenei aláfestés is hatásos. Az egész jelenet alatt a “Rain, Rain, Go Away, Come Again Another Day” gyerekdalt éneklik. A “The Hole” cimü alkotás szintén rajzfilm. Két emberről szól, akik New York utcái alatt húzódó alagutak egyikében dolgoznak. Sok, felesleges társalgás után, végre a nukleáris fegyverek: veszélyére terelődik a beszélgetésük. Megegyeznek abban, hogy a jelenlegi helyzetben, ha valaki megnyomja azt a bizonyos “gombot”, akkor véve lehet mindennek. Ez pedig “véletlenségből” is megtörténhet. Amikor ezt mondják, akkor hirtelen, hatalmas dörrenés és robbanás hangjai zavarják meg őket, és mire a két ember kijön a földalatti üregből, már csak egy szétrombolt New Yorkot látnak maguk előtt. A hatodik film, Ray Wisneskinek “Doornsbow”' cimü munkája, a leggyengébb a hat közül. A tízperces cselekmény nyilvánvalóan e»y szobában játszódik le, ahol fiatal emberek őrülten forgolódnak, jönnek és mennek, micr kislángok me<rc«on- kitott babákkal játszanak. A háttérből kiszűrődő' rock-and-roll zenéje rendörhanvrwVká akikul, akik közük a tömeggel, hogy az óvóhek-re kell vonulniuk. de az emberek ért me«rtao-adink. A tnevlehe- tősen zavaros filmnek nem volt sem eleje sem véve. A űrt fűmet a Brandon Film vállalat hozz« ke-*; reskedelmi forgalomba.
