Amerikai Magyar Szó, 1963. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)
1963-03-21 / 12. szám
Thursday, March 21, 1963 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD A nagyipar nem vesz fel több alkalmazottat még a fokozott termelés ellenére se Az egész ország területén a munkanélküliség a legutóbbi 15 hónapban újabb magaslatot ért el. Dacára, hogy több munkalehetőség nyílt meg, az ország munkaerejének 6.1 százaléka munka nélkül van. Ennek magyarázata az, hogy a legtöbb üzemben, az acélipar kivételével a fokozódó termelés dacára nem vesznek fel uj munkásokat. A Wall Street Journal statisztikai kimutatást készített 69 nagyüzem alkalmazási terveiről, mely szerint ezek közül csak 22 szándékszik a normálisnál nagyobb rendes munkaerőt felvenni. 38 nagy cég, ezek között a Dupont Co., az Aluminum Co. of America, International Business Machines Corp., és az International Harvester Co. csak megtartják a régi alkalmazottaikat, vagy csak időnkénti szezonmunkásokat vesznek fel. Kilenc más cég, közöttük a Ford Motor Co. és a Chrysler Corp. pedig számos munkást elbocsát. Ugyanakkor mindezek a társaságok jelentik, hogy úgy a termelési, mint az eladási téren nagy fejlődések vannak, de amint azt a munkaügyi miniszter Wirtz is mondotta: a termelés nem nő elég gyorsan ahhoz, hogy lépést tudjon tartani az egyre növekvő munkát kereső nők és férfiak számával. Az egyik aluminiumgyár szószólója úgy nyilatkozott, hogy bár az üzlet sokkal jobban megy, mint tavaly, mindezideig nem látják szükségesnek nagyszámú elbocsátott munkás visszahívását. Ez a gyár a termelékenységét annyira megnövelte, hogy a múlt évi 82 százalék helyett most a termelőképesség 86 százaléát érték el. Mindez nem kíván több munkaerőt, mert a gyár bevezetett sok automatikus felszerelést és gyártási folyamatot. Ha csak ugyanannyit termelnének, mint az elmúlt évben, még elbocsátások is lennének. Az egyetlen kivétel az acélipar. Ebben az iparágban nagy rendeléseket kapnak olyan felektől, akik félnek, hogy nyáron acélipari sztrájk lesz és ezért raktárra rendelnek. Több acélgyártó tizem visszahívja elbocsátott munkásait és egyéb acélüzemeknél is megkezdték a termelést sok hónapos pangás után. Ai AFL-GIO vezeiőbizotiság ülése Semmit nem ajánlanak a tervek végrehajtására A sok nyilatkozaton kívül, amit az AFL—CIO szervezetek vezetőbizottsága Miami Beachen tartott ülésén tett, semmi határozott terv nem fó- gamzott meg a bizottság által jónak látott határozatok megvalósitására. Figyelmeztettek arra, hogy biztos gazdasági lanyhulásnak nézünk elébe, hacsak nem, történnek határozott lépések nagyirányu állami munka- program, az alacsonyjövedelmüek adóleszállitá- sa. a minimum órabér kiterjesztése és fokozottabb iskolai tervprogram terén. Közvetlenül, vagy közvetve a Kennedy-kor- mány volt a bírálat tárgya, mert az elnök által a képviselőházhoz beterjesztett javaslatok is messze alatta maradnak annak, amire az ország gazdaságának szüksége van. A szakszervezeti bizottság figyelmeztetése a munkanélküliség újabb növekedésével kapcsolatban, amely most 6.1 pontot mutat, csak kihangsúlyozta a helyzet súlyosságát. De mikor a bizottság határozatait megvizsgáljuk, azt látjuk, hogy semmi határozott tervet nem ajánlanak sem a problémák megoldására, senu a Kongresszusban tervbevett munkásellenes törvényhozás megakadályozására. Az egyetlen kijelentés errevonatkozólag az volt amit Meany a sajtónak tett, melyben annak a meggyőződésnek adott kifejezést, hogy nem hiszi, hogy ezeket a törvényeket megszavazzák, mert ezek a munkaadókra nézve is károsak lennének. Nagyon meglepő, hogy a mai világban a legnagyobb szakszervezet vezetőjétől jöjjön ilyen gyerekes kifejezés. De még nagyobb baj, hogy milyen hatása van az ilyen kijelentésnek a munkásságra. Meggátolja a munkásság hathatós szervezkedését a McClellan, a Goldwater-, és a Dirksen-féle munkásellenes törvényjavaslatok ellen. v.-. • .íGí De még az acéliparban sem fog az alkalmaztatás lépést tartani a nagyarányú termeléssel. Dacára, hogy az acélgyárak a múlt novemberihez képest 25—40%-kal több termelést várnak, a szakszervezet véleménye szerint legfeljebb 20%- kal lesz több az alkalmaztatás. Az egyik nagy acélgyár megbízottja igy nyilatkozott: “óriási mennyiségű acélt gyárthatunk majd az uj kohókőén anélkül, hogy sokkal több embert alkalmazzunk.” Minden jel arra mutat, hogy egyéb iparban is az uj gépek és eljárások erősen csökkenteni fogják a munkaalkalmat. Egyes gyárak abban az ellentétes helyzetben vannak, hogy együk osztályukban túlóráznak, másik osztályukban pedig elbocsátanak munkásokat. Avval indokolják ezt, hogy az elbocsátott munkásoknak nincs az a képzettségük, melyre a másik osztályban szükség van. Más esetekben azért tulóráztatják az alkalmazottakat, mert igy elkerülik, hogy uj munkásokat vegyenek fel. A gyár részére ez előnyösebb, mert az uj munkaerőnek járó társadalmi alapok költsége többet tesz ki, mint amennyit a túlóráért fizetnek. A szakszervezet tiltakozik a túlórázások ellen, mert ha ahelyett visszavennék az elbocsátott mun kásokat, vagy egyes esetekben uj munkásokat vennének fel, evvel csökkentenék a munkanélküliséget. A munkaügyi minisztérium sok szakértője evvel teljesen egyetért. Az olasz bányászok győzelmet arattak RÓMA. — Negyvenezer olasz bányász szak- szervezeti jogaiért vivott háromhónapos kemény küzdelem után teljes győzelmet aratott. A bányászszakszervezetek vezetői és a bánya- tulajdonosok megállapodtak az uj, országos kollektiv szerződés alapvető tételeiben, amelyek a bányászok csaknem minden követelésének kielégítését irányozzák elő. Az egyik fő követelés volt a szakszervezeti jogok elismerése a vállalatoknál. sére sem tudott határozott tanácsot adni. A Munkaügyi Minisztérium nyilvánosságra hozta azokat az adatokat, amelyek kimutatják, hogy ez évben 94 szerződés fog lejárni, melyben 1,200,000 munkás van érdekelve. Ezenkívül még 600,000 acélmunkás és még sok százezer egyéb munkás szerződése is megújításra kerül ebben az évben. Ha áttekintjük azon szakmákat, melyeket szak- szervezetek képviselnek, akkor arra következtethetünk, hogy a legfontosabb tényező amivel a munkások szembenéznek, az a gépesítés és az evvel kapcsolatos állásbiztonság kérdése. Nagyon sok esetben a 35 órás munkahét lesz a vitás kérdés, de az AFL—CIO vezetősége határozatlan álláspontja miatt az egyes szervezetek ebben a kérdésben magukra lesznek utalva. Ez volt az oka eddig is annak, hogy a rövidebb munkahét kérdése mindig elsiklott a tárgyalásoknál. Az AFL—CIO-nak kötelessége lenne egy országos munkaierv kidolgozása és ennek népszerűsítése a munkások között. Egy ilyen országos kampány mely Washingtonig elhatolna meghozná a gyümölcsét a szerződési tárgyalások alkalmával. ínséges program a bőség országában A farmszervezet elnökének megszívlelendő tanácsai A Farmerek Országos Szervezetének közgyűlésén, melyen 2,060 kiküldött vett részt, a szervezet elnöke James G. Patton a 44 államból összejött farmerek előtt igy jellemezte az ország gazdasági helyzetét: “Annak köszönhetjük az újra meg újra visszatérő pangást, a gazdasági lanvhaságot és az egyre növekvő munkanélküliséget, hogy Ínséges programot alkalmaznak a bőség gazdaságára.” Józan és praktikusan keresztülvihető terveket ajánlott, mely az ország gazdasági fejlődését évi 3 és fél százalék átlagról 7-től 10 százalékig tudná megnövelni. Azt ajánlotta, hogy az állam kezdjen el nagyméretű építkezéseket vízmüvek, vizduzzasztó gátak, gőzfejlesztő állomások, víztisztító és viz- sókiválasztó telepek és atomenergiaszolgáltatási müvek körül. A nyomdászok leszavazták a szerződési egyezményt (Folytatás az első oldalról) nöke kijelentette, hogy nincs teljesen megelégedve a szerződés feltételeivel, de az adott körülmé- nyk között a leghelyesebbnek tartja, ha a sztrájkot beszüntetik. Érvül hozta fel, hogy a többi hírlapi szakszervezetek, melyeknek tagjai nem dolgozhattak a sztrájk alatt, megvonhatják támogatásukat a Printers Uniontól, ha nem vetnek véget a sztrájknak. Elmer Brown, másik szakszervezeti vezető is azt a véleményét adta, hogy a körülményekhez képest a polgármester által kidolgozott szerződés a legjobb, amit várni lehet. A sztrájkoló tagság jórésze azonban zajosan adott kifejezést evvel ellenkező véleményének. Állandó, hangos közbeszólásokkal adták tudtára a vezetőségnek, hogy nincsenek megelégedve a szerződéssel. Végül szavazásra került a sor. Kétszer számolták meg a szelvényeket, de ugyanaz volt az eredmény: 1,621 volt ellene és 1557 mellette a szerződésnek. Az országos szakszervezet (International Typographical Union) jogában áll, hogy jóváhagyjon egy teljes számú, a helyi szervezet által tartott szavazást. (Referendum.) A helyi szakszervezetnek 10,000 tagja van. Mialatt a nyomdászok szavaztak, a város másik részében a Stereotypers Union tagsága a szerződés mellett szavazott. Ugyanekkor a Hirlap Postázok szakszervezete felfüggesztette a lapkiadókkal való tárgyalásait a legközelebbi gyűlésig. A Photo-Engraverek kijelentették, hogy csatlakozni fognak a tüntető sztrájkolókhoz, ha nincs megegyezés hétfő délután 4 óráig. Hétfőn délelőtt a nyomdász -szervezet vezetőbizottsága gyűlést tartott, melyen azt a határozatot hozták, hogy a tagságnak néhány napi időt engednek a vitás kérdések tisztázására és ha ez nem sikerül, akkor vagy általános szavazással döntik el a kérdést, vagy egy újabb taggyűlést hívnak össze kedvezőbb helyen fekvő helyiségbe, ahol a tagság nagyobb számmal vehet részt. A vasárnapi szavazáson a mühelyi nyomdászok nem voltak jelen és sokan mások sem vettek részt a gyűlésen. A Newspaper Ciliidnek a N. Y. Times-beli a Herald Tvibime-beli és Daily News-beli csoportja hétfőn a szerződés helybenhagyása mellett szavazott. A Photo-Engraverek és a Hirlapi Postázok, hétfői gyűlésük után úgy határoztak, hogy tovább folytatják a sztrájkot. A nyomdászok határozatának súlyos következményei lehetnek az egész szakszervezetre azzal, hogy megbontja a nyomdászok és a többi nyomdai szakmunkások szervezeteinek egységét. A Typographical Union elnöke, Elmer Brown kijelentette, hogy komolyan arra gondolnak, hogy megvonják az anyagi támogatást a szervezet 6-os számú csoportjától, hacsak meg nem változtatják szavazatukat és a szerződés mellett szavaznak. Egyelőre még nem akarnak ehhez folyamodni, mert remélik, hogy a helyi szervezet maga fog intézkedni, hogy rendbehozza a munkásokra káros helyzetet. A szervezet elnöke arra a veszélyre is figyelmeztetett, hogy a város szervezett munkássága is megvonhatja támogatását a nyomdászoktól, ha tovább folytatják a sztrájkot. A sztrájk tartamára minden szervezett nyomdász külön sztrájk-adót fizet be a sztrájkalapra, amelynek következtében sokan kevesebb pénzt visznek haza, mint amennyit a sztrájkolok kapnak ebből a fedezetből és a munkanélküli segélyből. Miután a hónapokig tartó sztrájk után a kérdésben levő szerződés a nyomdászok legfőbb követeléseit kielégiti, a szakszervezet vezetősége úgy véli, hogy a sztrájk folytatása csak árthat a nyomdászok érdekeinek és egységének. Az AFL—CIO a 35 órás heti munkaidő elérési
