Amerikai Magyar Szó, 1963. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)

1963-02-21 / 8. szám

rhursday, February 21, 1968 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 11 HÁROM LÉPÉS AZ ÉLETBE HÓBA fagyva kanyarodik a fehér utszalag. Szegélyén az ismert fekete betűs tábla: SÁR- VIELLÉK. Régebben előbbre állt vagy 50 mé- errel — az ut mellett roskadozó cigányputrik je- ezték a község kezdetét — aztán egy intézkedés ittette uj helyére. De a kunyhók nyomorúsága ovábbra is Sármelléké maradt. Barna sárból fa­kasztották őket. Kenyérhéjszinüből. Két cigánylegény veri baltával a szélső kunv- íót. Csattannak az ütések, jobbról, balról, szag­gatott ritmussal. Megállnak, homlokukat törlik. Meddig éltek a kunyhókban ? Húsz évig ? Harmin- :ig? Nem tudják. Kiköpnek a hóra. Omlik a szá- ■az sár, az előtűnő fagerinc olyan, mint a csont­váz. Törik le a darabjait: jó lesz tüzelni. Az uj házban. Az uj házak a putrisok mellett emelkednek a lombtetőn. Fehérsárga cseréptetős házak. Igazi házak: téglából, cementből, mészből. Hét szoba- íonyhás lakás. Négy család január 7-én költö­zött be. Eljöttek a rokonok is az ünnepségre Za- ából, Somogyból. Álltak a szobákban, megtapo­gatták az ágyakat, bútorokat, aztán elmentek. Szótlanul, ahogyan jöttek. A többieknek februárban kellett volna beköl­tözniük. De két nap múlva odaálltak a tanácstit­kár elé: — Engedjen be minket is a házba. — Nem lehet. Nincs bútor benne. —Amott sincs.. . — Nedvesek a falak. —Engedjen be. Elemészt minket a tél. A titkár összeráncolta a homlokát, tétován, a hajába túrt. ' —Meg mán úgyis mindegy. Már beköltöztünk. Szép házak. Az egyik okker-sárga, a másik fe­hér. Közeledtiinkre morgó haragos kutya fut dénk. Sárga a szőre, mint a házfal. Gyerekek vsödülnek ki a hangra, csapatban, hancurozva. Feketék, fényes szeműek, ingben, meztiláb, hóci­pőben, felemás papucsban. Az első lakás a vaj­dáé, Bogdán Jánosé. Nyolc gyei'eke van. De betó­dulnak a szomszéd lurkók is. Hányán vannak? A szobában három ágy, asztal, székek,, szek­rény. A padló tisztára mosva. A falakon szent- képek. Nagyon színesek. Szent György lovag fe­dél- lovon, égő szivü Mária, s ni csak, Ferenc József szakállas arca: “Emléklap 1914—1916. Szűz Mária könyörögj érettünk, és a vitéz har­cosainkért!” Hogy kerül ide? — Nem vallásosak. Égy se jár templomba — mondja Sencz Aladár tanácstitkár. — Csak hát szép színesek a képek. Nyúlánk fiúcskát szólítok meg, Bogdán Ferit. Tízéves forma. —Édesapád hol van? — A faluba ment — int a fejével. — Édesanyád? — Az is. — Jobb itt lakni? — Hát! — Miért? — Melegebb van! Furcsán dallamos a hangja. — És még? — Meg nagyobb is! — És még? — Világ is van! Odaugrik a kapcsolóhoz. Felkattintja. Elhalkul a zsivaj. Megilletődött tekintetek. De csak egy pillanatra. Újra lárma, a jókedv hangjai. —Jársz iskolába? — Hát! — Tudsz olvasni? — Hát! — Apukád? — ő még nem. — De jár iskolába? — Hát! Felnőttéi a szomszéd lakásokban sem találko­zunk. Mindenki a községbe ment. Folyik a zár­számadás a Biztos Jövő Tsz-ben. Márpedig ott dolgozik Bogdán Ferenc, Bogdán Pál, Bogdán Rozi, Orsós Gábor, Orsós József. Ott vannak a többiek is, hajtja őket a kíváncsiság. A közgyűlésnek vége, tart a kifizetés. A cigá­nyok a sor végén állnak. A többiek tréfálkoznak velük. Nem gúnnyal — inkább együttérzően. — Te jössz Rozi, itt a pénzed — mondja a sző­ke hajú adminisztrátor. Virágos, rózsaszín kabát, piros szoknya, piros kendő. Bátortalanul nyúl a boríték után. — Számold meg. 1185 forint. A többit már megkaptad. — Nem sok — mondja, de nevetős hangon, boldogan. — Ha többet dolgozol több lesz! Simogatja ropogtatja, a százforintosokat. Ma­ga elé rakja, rendezgeti, az ajka is mozog, mint­ha számolna, de csak érthetetlen fél szótagokat dünnyög. — Ne simogasd mert megfiadzik! Nevetés. Ketten is hozzálépnek, segítenek a számolásban, meg az aláírásban is, mert még csak most ismerkedik a betűkkel. Pedig iskolába járt Bogdán Rozália. Meg a többi Bogdán és Orsós. A lakáshoz, munkához tudás is kell. A gyerekek is tanulnak, igy hát gyakran útra kelnek a felnőttek, elmennek Stenger Mária tanítónőhöz az esti iskolába, bir­kóznak a betűvetéssel. • A TANÁCS épületében banklett van, vagy hat- vanan ülik körül az asztalokat. A zsebekben pénz — jól fizetett a tsz. Negyven forintnál több a munkaegység. A hordókban bor, a fejekben em­lékek, tervek. Amolyan pótközgyülés ez, újra megbeszélik az elmúlt esztendőt. Adomák sorjáz­nak, történetek kerekednek. Mi meg a cigányok­ról beszélgetünk a község vezetőivel, Kovács Pál párttikárral, Lukács Béla tsz-elnökkel, Matyi József brigádvezetővel, Sencz Aladár tanácstit­kárral. Érzékeny területhez értünk. Mindenkinek akad mondanivalója. Formálódik a kép. Cime ea is lehetne: a sármelléki putrik végnapjai. — Tavaly tavasszal határoztuk el: lerombol­juk a sárviskókat, lakáshoz, munkához juttatjuk a sármelléki cigányokat. Nyolc családról, majd­nem ötven emberről volt szó. Végrehajtó bizott­sági ülésen beszéltük meg a tennivalókat... — A tervből valóság lett. Két régi épületet ala­kítottunk át lakóházzá, közös összefogással. A. megyei tanácstól 150,000 forintot kaptunk, a já­rás is adott néhány ezret, a községfejlesztési és szociális alapból szintén lekerekítettünk vala­micskét. — Ez azonban mind kevés volt. Mit csináljunk? A tsz-hez, a község lakosságához fordultunk segít­ségért. Az elnök meghallgatott, bólintott rá. Mert­hogy nem beszédes ember. Ám hamarosan megér­keztek a szakemberek, kőművesek, ácsok — meg­kezdődött a munka. Húszezer forintnyi társadalmi munkát végzett a község lakossága. S természete­sen ott dolgoztak a knuyhósor lakói is. . . —A bútor is társadalmi adakozás gyümölcse. Székeket, asztalt a keszthelyi nőtanács adott, 15 ágyat a lesencetomaji szociális otthontól kaptunk, s épp a napokban jelentkezett a Veszprém megyei rendőrkapitányság: ők is küldenek nyolc ágyat az uj házak lakóinak. Izgatott, mélyről jövő mondatok. Már többen vagyunk. Bővül a kör. Az emberek egymás sza­vába vágnak. Tán észre sem veszik, hogy kilép­tünk Sármellékről — már sokkal többről van szó. — Kétszázezer cigány él Magyarországon —• mondja halkan a párttitkár, Maga elé néz. — A munka! Az a legfontosabb — igy Matyi József brigádvezetö. — Hogy megszokják a min­dennapos tevékenységet. A felelősségérzetet. Itt kezd alakulni az ember. . . Az én brigádomban többen dolgoznak közülük. Azt hiszem, náluk ki­vételt kell tennünk. Jobban serkentené őket, ha havonta kifizetnénk a munkaegységeiket. Hiszen semmi tartalékkal nem rendelkeznek. — A tanulás! Az a fő! írás, olvasás nélkül félember az ember. . . — S a lakás? A kunyhóban ki sem egyenesed­hettek. Olyan ez, mint amikor az ember először két lábra állt. . . —Kétszázezer ember... ismétli a párt titkár. Zuhognak a mondatok, mint a baltacsapásokj a kunyhók sárfalán. Visszhangoznak bennem a bucsuzás után is. A határban még egyszer fel­tűnnek az uj házak szabályos vonalai. Világos ablakszemekkel néznek utánunk. Lakás Munka. Iskola. Három lépés az emberi élet felé. Havas E. WWWWV'/UWMW<',WV WWWWWVWWWWVWW WAW^nnAAlVVAnAWrfUVVUVVlAAAAAMnMVUVVMMVVVVIWJWVVVM/VMMI/VVWVVUVVVUVVVVVVVWAM AZ INÁRCSI JOGTANÁCSOS Ártatlan tréfálkozásként kezdődött. Volt egy értekezlet Budapesten, amelyre Perényi Istvánt, az inárcsi Március 21 Tsz elnökét is meghívták. Szívesen elment, mert nagyon közelről érintette a vitatárgy: a termelőszövetkezetek jogi képvise­letéről volt szó. Perényi István olyanfajta ember, aki nem szokta véka alá rejteni a véleményét. Most is felszólalt és elmondotta, hogy a tsz-ek bi­zony eléggé ki vannak szolgáltatva a különböző vállalatoknak. Minden vállalatnak van képzett — ő igy mondta: “dörzsölt” — jogtanácsosa, aki vitás esetekben — érthető módon — igyekszik a vállalat javára billenteni a mérleget. Viszont a tsz nem tekinthető egyenlő partnernek, hiszen a legtöbbnek nincs olyan embere, aki el tudna iga­zodni a paragrafusok útvesztőiben. “Egy olyan tsz-ben, mint a miénk is, ahonnan 14 millió fo­rint értékű áru megy el évente, s rengeteg válla­lattal került kapcsolatba, nagyon elkelne egy ta­pasztalt jogász...” Az értekezlet szünetében ugyanerről a témáról beszélgetett dr. Lányi Lászlóval, a Pest megyei ügyészség “tsz-szakértőjével.” Perényi újra szóba hozta, hogy jó lenne egy jogász, és a be­szélgetés vége az lett, hogy megegyeztek. Dr. Lányi László megvált előző munkakörétől, ahol szintén a tsz-ek jogi problémáival foglalko­zott, s ez év január 1-én hivatalba lépett, mint az inárcsi Március 21. Tsz jogtanácsosa. Az eltelt néhány hét azt mutatja, hogy nem fog tétlenül üldögélni, lesz dolga bőven. Mindjárt a kezdet kezdetén három kártérítési perben vál­lalta a szövetkezet jogi képviseletét. Azután felül­vizsgálta a tavalyi szerződéseket, és rendet te­remtett az uj szerződések dzsungeljében. Sok tsz-t ér károsodás amiatt, hogy nincs aki figye­lemmel kísérné a kötelezettségeket, a határidő­ket, érvényesítené a tsz jogait, követeléseit. Mit vár a tsz tag a jogtanácsostól? Perényi István igy válaszolt erre: “Egy olyan mezőgazda- sági nagyüzemben, mint a miénk, ma már éppúgy nélkülözhetetlen a jogász, mint az elnök, a mező­gazdász vagy a könyvelő. Mi azt várjuk tőle, úgy dolgozzon, hogy jogtalanul ne érhesse károsodás a szövetkezet tagságát, őrködjön a tsz érdekein! Ez lesz a fő foglalkozása. A saját bőrünkön érez­tük, mennyire hátrányos, hogy nem tudunk el­igazodni a bonyolult jogi kérdésekben. Egy ma­gamfajta parasztember hogyan is tudna megis­merni minden paragrafust, hiszen nyalábszámra jelennek meg a rendeletek, az utasítások. És ha valamiről nem tudunk, hamar megvan a baj. De nemcsak azt reméljük, hogy a vállalatokkal, a fel­sőbb szervekkel boldogulunk könnyebben, ered­ményesebben, hanem abban is bizunk, hogy a ta­gok is választ kapnak jogi .természetű kérdéseik­re, problémáikra. S valószínűleg kevesebb levelet visz a posta a járási, megyei, fővárosi szervek­hez.” S mit mond az újdonsült jogtanácsos? — Ez a foglalkozásom, innen kapom a fizeté­semet, tehát a tsz érdeke egyúttal az én érdekem is. Ez igy jobb, mintha csak másod-harmad, vagy tizedállásban foglalkozik egy jogász valamelyik tsz jogvédelmével. Öt éve van több-kevesebb kö­zöm a tsz-ek jogi problémáihoz. Bevallom: azon túl, hogy a legmesszebbmenőkig igyekszem meg­felelni tsz-jogtanácsosi munkakörömben, van még egy külön elképzelésem is. Szeretném még jobban beledolgozni magam a tsz-jog témakörébe, hogy ebből a vállalkozásból szakértőként kerüljek ki. Egyelőre Budapestről jár ki Inárcsra. Dabasra, mikor, hol van dolga. Tárgyalások, értekezletek, szerződéskötések és igy tovább. Elemében van, s úgy látja, hogy jogtanácsost tartani nem luxus a tsz számára. Megszerette a falut, a szövetkeze­tét, jól érzi magát a szövetkezeti gazdák között. — El tudom képzelni — mondja gondolataiba merülve —, hogy idővel végleg inárcsi lakos lesz belőlem. Olyan érdekes, olyan mozgalmas és vonzó a mai falusi élet. B. S. NEi KELL CSOMAGOLNI! NEM KELL VÁMOT FIZET!!!! I , A legrövidebb időn belül segithe- i ► ti rokonait IKKA-csomagokkal! \ ► < , Felveszünk rendelést gyógyszerekre. A “Kultúra" , y megbízottja. — Magyar könyvek. — Saját köny- ( veit Magyarországból kihozhatja általunk , KÉRJEN ÁRJEGYZÉKET ; JOSEPH BROWNFIELD \ ► 15 Park Row New York 38, N.Y. < ► Mindennemű biztosítás. Hajó- és repülőjegyek < (► Telefon: BA 7-1166-7 • < * -*• -*• ■*- ^ ^ -*■

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom