Amerikai Magyar Szó, 1962. július-december (11. évfolyam, 27-51. szám)
1962-07-05 / 27. szám
Thursday, July 5, 1962. AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD I A MAGYAROS TÁPLÁLKOZÁSRÓL (Folytatás a 6-ik oldalról) . .kényelem. A koszt jó, de nekünk már igen zsíros és nehéz, ne mvagyunk szokva ehhez" Csaknem szóról-szóra ismétli, amit Schuberték és mások mondtak magyarországi látogatásuk után és amiért e sorok Írójával együtt támadásnak tették ki magukat, Idestova már egy esztendeje lesz, hogy Pesten sorban álltunk az egyik körúti élelmiszer-üzlet pénztára előtt, ahol véletlenül éppen előttünk egy hat láb magas, széles vállu amerikai próbálta megértietni magát a pénztárossal. Tolmácsnak jelentkeztünk, eligazítottuk a dolgát és együtt hagytuk el az üzletet. Amikor az utcára értünk, egy kisideig elbeszélgettünk a texasi “földivel’, aki valamilyen nemzetközi kongresszus amerikai delegátusa volt. Kölcsönösen megállapítottuk, hogy Budapest szép város, a környéke felejthetetlen, a magyarok barátságosak, előzékenyek. A feleségem aztán büszkeséggel a hangjában kérdezte: "És mit szólsz a remek magyar koszthoz?” “Bár ezt ne kérdezted volna,” — volt a válasz, — mert az én gyomrom bizony nem bírja. A nehéz ételek helyett már szívesen ennék egy sovány ‘hamburgert.’ Most vettem egy kis túrót és gyümölcsöt, ezt eszem ebédre, hogy a gyomrom pihenőt kapjon.” így beszélt a texasi látogató és tudvalevő, hogy Texas-ban nem a legsoványabb koszton élnek az emberek. ★ És végül idézzük dr. Flerkó Béla, pécsi orvos szavait, aki amerikai meghívásra és költségre több, mint hat hónapot töltött Amerikában és Miamitól Los Angelesig tartott előadásokat kutatási munkájával kapcsolatban. Egy alkalommal. amikor magyar konyháról volt szó, ezt mondotta : “Velünk lakik az anyósom, aranyos jó asszony, akit mindketten nagyon-nagyon szeretünk. Ellentétek időnkint csak a főzés körül merülnek fel, mert próbáljuk öt meggyőzni a nehéz, zsíros ételek ártalmasságáról Itt Amerikában a rántás nélküli főzés sokkal ésszerűbb, mint odahaza ” A fentiek elsorolásával nemcsak az óhazai illetékes fórumokat, hanem amerikai olvasóinkat is szeretnők meggyőzni arról, hogy amiként az oktatás a gyógykezelés, az építkezés, a. mezőgazdászat, — úgyszólván minden más téren, — úgy a táplálkozás terén is haladni kell a korral. A múlt tapasztalatai mutatják, hogy Magyar- országon ma már inkább van erre hajlandóság, mint az amerikai magyarok körében, akik a kivándorlásuk idején érvényes állapotokat használják ma is mérőlécként. Tavaly júliusban a nagy pesti újságok cikkeket közöltek arról, hogy a vendéglők tisztaságára nagyobb súlyt kell fektetni és korszerűsíteni kell a táplálkozást, örömmel olvastuk ezt, mert valóban elérkezett az ideje, hogy e téren változás, haladás történjék. Az országokban, amelyeket magyarországi látogatásunk előtt bejártunk, a táplálkozás sehol nem volt probléma. A feleségem mindenütt kapott rostonsült, vagy főtt húst vagy halat és hozzá egyszerűen főtt — rántás nélküli — főzelékeket, amelyek az én fő táplálékomat képezték. Egyedül csak Magyarországon kellett lemondanom a főzelék-evésről, mert minden főzeléknek egyforma rántás-ize volt. Sóska, spenőt, káposzta, zöldbab, borsó, tök-káposzta mind egyizii volt: rántás izü. A salátákról is le kellett mondanom, mert minden salátát agyon eceteztek, cukroztak. Ahol nem kaptam ecet és cükor-nél- küli salátát, vagy zsir-nélküli tojás-ételt, ott be kellett érnem vajas kenyérrel, esetleg gyümölcs- rizzsel, amit a legtöbb étteremben nagyon jól készítettek el. Egy körúti étteremben, ahol már-már törzsvendégeknek számítottunk, egyéb hijján tojás ételt kértem, amire a pincéi1 felvilágosított: '‘Sajnálom, hogy nem szolgálhatok. Van tojás, de nem friss, nem merem a vendégeimnek elkészítetni.” Ez alkalommal meggy-leves, jó magyar kenyér, vaj volt az ebédem. Tej nem volt, ásványvízzel kellett beérnem. • A keszthelyi, balaton-melléki nagyszállóban egy este a “vacsorám ’’vajas-kenyér volt paradicsommal és ásványvízzel. A feleségem vacsorája: két szélet kenyér ásványvízzel, mert a beutalt vendégek számára két étel volt: sertés pörkölt, vagy kirántott sertéshús. “Főzelék” helyett sűrű rántás volt kapható. A körúti “Berlin” elsőosztályu étteremben egy este örömmel láttam, hogy az étlapon ötféle főzelék szerepelt. Megkérdeztem a pincért, van-e közte olyan, amelyik rántás nélkül készült? “Nincs kérem semmilyen” — válaszolt — “a főzelékek mind elfogytak.” “Este hét órakor?” — kérdeztem. . .” ‘Nem készítünk sokat mert kevesen esznek főzeléket. Tessék talán burgonyát enni.” Még jó, hogy vajaskenyér és paradicsom kapható volt. Keszthelyen próbaképpen bementünk a “Béke” étterembe, ahol a sok húsétel mellett az étlapon a következő “köretek” szerepeltek: Rizs, petrezselymes burgonya, vajas burgonya, hasáb burgonya, galuska, tarhonya, spagetti és párolt káposzta. Miután az orvos nem rendelt hizó-kurát számunkra, visszamentünk a Nagyszállóba, ahol az ismerős poncér azzal az örömhírrel fogadott, hogy “diétás” étel főtt rizs volt, belevágva erősen fűszerezett, nyári kolbásszal és a tetején félig elolvadt vaj-kockával. Megkértük a figyelmes pincért, hogy vigye gyorsan vissza a szakácshoz és hozzon vajaskenyeret paradicsommal. • A Rákóczi utón egy jó szálloda éttermében az igazgatóval beszélgettünk arról, hogy ha a belföldi vendégek valóban ragaszkodnak a régimódi, nehéz, zsíros ételekhez, talán jó lenne korszerű ételeket készíteni a külföldi vendégek számára, akik nem bírják a magyaros kosztot. Azzal próbálta a kérdést elintézni, hogy “kérem, a magyar konyha a külföldön mindig első dijat nyer.” Ezt persze nem vontuk kétségbe, de megmagyaráztuk a szakértőnek, hogy aki elé EGYSZER odateszik a gazdagon elkészített magyar ételeket, hogy az illető versenyben elbírálja azok minőségét, megvan az eshetőség arra. hogy az első dijra jogosítsa. EGYSZER! De a turisták nem bírják napról-napra a szokatlan nehéz ételeket, közülük sokan egyetlen egyszer sem kívánják. Akibe pedig ÉLLANDÓAN tömik a nehéz, zsíros ételeket, azok előbb-utóbb kórházban, operáló asztalon végzik pályafutásukat, ahová gyomorfekéllyel, cukorbetegséggel, szívbajjal vagy egyéb nyavalyával kerülnek, hogy az általános, beteges elhízást ne is említsük. • Sokat lehetne még a magyaros táplálkozás hátrányairól beszélni, de fejezzük be ézt az Írást néhány megjegyzéssel a dohányzásról. Mint máshová, Magyarországra is vittünk magunkkal néhány csomag amerikai cigarettát, amit sziv-es- ségek ellenében osztogattunk szét. Elfogadták, de rendszerint magyar cigaretára gyújtottak rá, mert az amerikai “túl gyenge.” Dr. Flerkónak is hiányzott az erős magyar cigaretta. Csak immel-ámmal használta a “gyenge” amei'ikai cigarettát, amig rátalált importált francia cigaretta fajtára, amelynek erőssége megközelítette a magyar cigarettáét. Angliában éppen most erős kampányt folytatnak a cigaretták ellen, amelyekről ISMÉT bebizonyították, hogy elősegíti a tüdő-rákot. Amerikában egyelőre a cigaretta-gyárosok sok milliós hirdetései akadályoznak egy általános kampányt a dohányzás ellen. Magyarországon vájjon mikor fog sorra kerülni az “erős” cigaretták gyengé- bekkel való helyettesítése, — ha már a cigaretta káros szokásának megszüntetéséről egyelőre — sajnos — nem lehet szó? És végül: az eszpresszó kávézást is meg kell említenünk. Az angol otthonokban, irodákban, üzletekben egy csésze, tejjel gyengített teával vendégelik a látogatókat, üzletfeleket. Magyarországon “eszpresszóval”. Olyan erős fekete kávéval, hogy “megáll benne a kanál,” mert csak igy iható, a régi-módi tejes-kávé “moslék” amit nem lehet meginni. Valamikor egy pohár jó bor, egy-egy “spriccel1” volt a nemzeti ital, amit méreg erős eszpresszóval helyettesítettek. Lehetőleg “DUPLÁVAL” és időnkint konyakkal felbuzditva. A kitűnő magyarorvosi kar dolga annak a megállapítása, hogy az eszpresszó-szokás milyen hatással lesz az uj nemzedékeke egészségére, idegrendszerére. Az orvosok kötelessége lesz javasolni, hogy a drága valután importált ártalamas kávézásról igyekezzenek leszoktatni a lakosságot, — vagy: az ő mulasztásuk lesz szemet hunyni az ártalmas szokás felett. A Népi Köztársaságokban a legnagyobb érték az ember. Csak addig érték az ember, amig egészséges. Ez a fő oka annak, hogy a magyaros táplálkozásról ii'tunk és annak korszerűsítését javasoljuk. A másik oka: a turista-forgalom fokozása fontos kérdés és a külföldi látogatók kielégítése a táplálkozás terén már nagyon időszerű lenne. Az előretörő, boldog Magyarországnak minél több turistát és minél kevesebb kórházi beteget ki vánunk! A stagnáló Amerika Gunnar Myrdal, közismert svéd közgazdász, aki évekig az Egyesült Nemzetek Európai Gazdasági Bizottságának volt az igazgatója és jól ismeri az Egyesült Államokat, azt állította, hogy “a legnagyobb probléma az, hogyan lehetne az Egyesült Államokat kihúzni a gazdasági pangásból. Ez sokkal fontosabb mint Laosz, vagy Berlin, amivel megtöltik a napi sajtót.” Myrdal több könyvet is irt Amerikáról. Legutóbb Washintgtonban járt látogatóban, ahol a lenti kijelentését tette. Hozzáfűzte azt is, hogy “az Egyesült Államok szembenállása a Szovjetunióval és a Kínai Népköztársasággal gyenge, ami szintén a stagnálásának a következménye.” Elitélőleg nyilatkozott azokról az amerikai üzletemberekről és közgazdászokról, akik azt állítják, hogy itt gazdaságilag minden rendben van. “Ez a magatartás amerikaiatlan”, mondotta Myrdal. A Wall Street Journal, a gazdasági hanyatlások történelmére hivatkozva, azzalbiztatja olvasóit, hogy “a jelen prosperitás még el fog tártaid néhány hónapig, mielőtt a következő hanyatlás megkezdődik.” Még csak 15 hónapja, hogy a fellendülés megindult. 1854 óta az üzleti terjesz-, kedés átlagos ideje 80 hónap és azóta csak kétszer történt (1912-13 és 1919-20-ban), hogy a. fellendülés 18 hónapnál rövidebb ideig tartott. A második világháború után a fellendülés legrövidebb ideje 25 hónap volt 1958-60-ban. A gazdasági körforgás azonban az ipari termelés növekedésétől függ, aminek alakulásában számos tényező játszik közre. Nem a múlt történelem, hanem az uj korszak tényezői az irányadók, amelyekről az amerikai közgazdászok nem nyilatkoznak őszintén. AZ ERDŐVÉDŐ HANGYA Az erdőben —- miként a szántóföldön is — a káros rovarokat vegyszerrel irtják. Ez azonban a hasznos állatvilágot is veszélyezteti. Ezért erőteljesebben kell alkalmazni a biológiai leküzdés módját, ami azt jelenti, hogy kívánatos a kártevők természetes ellenségeinek elszaporitása. A gyapjas pille vagy az erdei fenyő bagolypilléje stb. elleni harcban különösen serény munkatársunk a vörös erdei hangya. Ezért e rovar életmódját alaposabban is tanulmányozzák. Megállapították, hogy egyetlen hangyaboly lakói napi százezer, nyaranta tehát kb. tízmillió ártalmas rovart* • pusztítanak el. Népi jelentéktelen a hangyák talajjavító munkája sem. Ez annak köszönhető, hogy a földbe járatokat vájva lazítják a talajt, a szerves anyagok behordásával pedig -gyarapítják a humuszt. Kísérletileg megállapították, hogy bükkösökben 45, a tölgyesekben 80, az erdei fenyvesekben 4 növényfaj magját szállítják. Hasznos1 ságuk miatt az erdészek e hangyákat tervszerűen szaporítják. i y VW"'V'V ^.^ v ^ . ► DIANA Sósborszes kapható! * i ; : | EZT mindenütt használják. ^ «• Európában bevették kockacukron, feketekávéban, teában. < ; Köhögés, nátha ellen, torokfá- ‘ \ jásnál is alkalmazzák, ha azt * j a dohányfüst és por okozza. * , FőVíppsn pedig bedörzsölik * ' vele a mellet, hátat és a fáj- < j dalmas izmokat. Üzleteknek is -< j árusítjuk. Megrendelhető an- < i goiul $L25 beküldésével i j LUSCOE Products Ilié, ; 806 Broadway, Buffalo 18, X,T< \ ! * Ka kiolvasta lapunkat adja tovább! Más is tamitbat betölt!
