Amerikai Magyar Szó, 1962. július-december (11. évfolyam, 27-51. szám)
1962-07-05 / 27. szám
6 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, July 5, 1962. AZ AMERIKAI MAGYAR - MAGYARORSZÁGON Irta: Eőrsi Béla Az amerikai magyar szivében magyar marad, nem lehet könnyen lelket változtatni. És mégis sok minden u at, különöset vesz észre, amit még Nyügat-Európában sem tapasztalt. Valahogy tapasztalatlannak, sőt félő gyermeknek érzi magát, ha megérkezik. így jól esik, ha a Magyarok Világszövetsége, vagy az IBUSZ, vagy valami élő rokona vár az emberre, segít a hordárnál és a szállitásnál. Szinte hihetetlen, hogy az ember szülőhazájában is tanácstalan idegennek érzi magát legelőször. Az amerikai magyar pedig már addig sok kérdőívet, esetleg élete megtakarított pénzének jelentékeny részét adta át az utazási irodában és sok jó tanáccsal, talán otthoni pogácsával indult el hazulról. Néha csalódás éri az embert, különösen ha lelkiismeretlen utazási irodában vette a jegyet és ezért sokszor hallunk jogos és jogtalan panaszt az itthoni tartózkodási tapasztalatokról. Ez adja meg a pár ismertető szónak a szükségszerűségét. i VIZŰM-: Kétféle vízumot lehet kapni a Ma- .gyarországra való utazáshoz. a.) A turista vízumot, amelyet könnyen és gyorsan adnak ki és a kérdőivet a turista irodánál állítják ki. Ennek van egy előnye: hogy néhány napon belül kiállítják és a formalitásokat is az utazási iroda végzi el. Ez esetben a turista az IBUSZ vendége, mégpedig fizető vendége. A másik fajta vízum . .b .) a látogató vizűm, amelyet a washingtoni Magyar Konzulátus rendesen sürgöny utján szerez be és amelynek a megérkezése bizony pár hónapig is eltarthat. Ennek az előnye, hogy nem kell semmit sem lefizetni az IBUSZ-nak, hátránya, hogy esetleg nem kaphat az utas szállodai szobát ,és megérkezéskor rokonai vagy szűkén laknak, vagy egyáltalán nem is laknak Budapesten. ! Jönnek a nehézségek Az illetőnek — ha utazási iroda utján kiván jönni — legalább 120.-dollárt kell lefizetnie, amely őt 2 heti első osztályú hotel ellátásra jogosítja; luxus szállodában a szoba ellátással együtt naponta $12.20 személyenként és két heti lefizetéssel kap egy hónapra minden további nélkül tartózkodási engedélyt.-magyar IBUSZ senkinek sem adott. A sorok Írója kétszer megjárta a kerek világot és tapasztalt turista lévén, csak a legjobb, legjobban megszervezett utazási irodákhoz fordult tanácsért. Igaz, ilyen helyen az ember kissé várakozni kénytelen, talán nem cseveghet sokat, unokái képeit sem mutathatja meg, de viszont szervezete és megbízhatósága révén biztonságot adhat az utazónak. Ismerjük viszont az Egyesült lÁlamokban gyakran felbukkanó szélhámos cégeket is, vagy egyes meglévő lelkiismeretlen vállalkozókat. Ezeknek áldozatai természetesen égbe kiáltanak, az IB- USZ-t teszik felelőssé, és rossz emlékekkel jönnek haza, ami igen káros úgy az egyénre, mint Magyarországra. Azért fontos mindig megbízhatónak ismert irodákhoz fordulni és- azok segítségét génybe venni. Nem állíthatjuk, hogy az IBUSZ tökéletes intézmény. Kétségtelen, hogy igen udvarias, igyekvő alkalmazottai mindent megtesznek, hogy a hiányokat pótolják. Néha érthetlen szabályokkal áll szemben az ember, amelyeknek csak hosszú magyarázatok után lehet sejteni az okát. Például* ha az ember Pestről Moszkvába (5 nap) vasúton akar menni, akkor a dollárt 11.60 forinttal váltják be, de ha ezt a világ legjobb repülőgépei egyikén akarja megtenni, akkor 23.20 forintért váltják be a dollárt. így az ember drága és jó repülőgépen olcsóbban, gyorsabban megy Moszkvába, mint a lassú vonaton. Az oka valószínűleg a nem megfelelő elszámolási rendszerben van, amelyben az IBUSZ csak áldozat. Van más kifogás is. Vegyünk egy szerény, majdnem teljesen a Social Security-ből (öregségi nyugdíj) élő embert, aki maga főz magának, szerényen él. Itt őt fényűző életre kényszerítik. Pl. lehet étkezni egy úgynevezett II. osztályú vendéglőben is, 10 forintért (40 cent), de az ő ebédje, amelyet az amerikai utazási iroda adott el neki, kb. 40 forint. Jól esik minden embernek egy kis “fényűzés’, és mindenki tudja Európában, hogy “minden amerikai ember milliomos”, de kétségtelen, hogy az öreg magyar ember a jó, Ízletes kosztot fényűzés nélkül is élvezni tudná. De ez már nem az IBUSZ hibája, mert hisz mindenkire egyénileg kiszabni nem lehet ilyesmit. Lényegében nem is oly nagy a különbség, mert a hajó, vagy repülőgép- jegy a kiadás leglényegesebb része, igy az a pár dollár többletkiadás otthon már nem oly döntő, bár ezen is lehetne segíteni. A sorok Írója azt ajánlotta az IBUSZ vezér- igazgatójának, Lánczos Jánosnak (akihez a Világszövetség — az idejött magyar amerikaiak őrző angyala révén jutott), hogy az öreg magyar amerikások részére (csoportban) különleges nem fényűző dijat állapítanak meg. Ezzel a kormány is jobban járna, mert talán százezrekre tehető azonknak a száma, akik szívesen jönnének el a szülőhazát meglátogatni. De ez természetesen nem az IBUSZ adminisztrációjától függ. Lelkiismeretlen, ÜSA-ban lévő utazási irodák Vannak egyéb hibák is. Elsősorban az erőszakos amerikai eladási szellem. Egy utazásnál minél több jutalékot elérni. Igv például a repülőtérről autóbusszal bejönni Budapesten 4 forint (16 cent); autóval, ha az ember kényelmes, vagy túl sok csomagja van, kb. 100 forint (ha a kocsit ki is kell hívni), ami $5.-nak felel meg, még ha 3 személy ül is benne. Volt olyan lelkiismeretlen ügynökség, aki ezért lődollárt számított fel. Ez ellen ugv lehet védekezni, hogy az utas az utazási irodától részletes ajánlatot kér, amely pontosan megírja az útiköltséget, az esetleg ezzel járó költségeket, az otthoni tartózkodás hány napig, mennyibe kerül, felszámitott-e a város nevezetességeinek meglátogatásáért, és mennyit fizetett, a ki- és beszállításért. Azután ha megérkezik bemegy az IBUSZ irodájába, azok — engem biztosítottak — szívesen átvizsgálják és megállapítják, volt-e “túlbuzgóság” az ügynök részéről? Más a kérdés a lelkiismertlen, vagy csaló ügynökségekkel szemben. A piketelés, a Better Business Bureau-hoz való panasz tevés, vagy a bíróság utján lehet eredményt elérni ilyen esetekben. Ez utóbbi sajnos elég drága és sok izgalommal és időtöltéssel jár. Az IBUSZ vezérigazgatója Lánczos János azonban személyesen megígérte, hogy ahol ily eset bebizonyítható — az IBUSZ az illető cégnek felmondja a szerződést. Összefoglalóan: azt ajánljuk, hogy ha a látogatóknak panaszuk van, mondják el az IBUSZ előzékeny közegeinek, avagy Írják meg a Magyarok Világszövetségének, amely mindenkor önzetlenül és szívélyesen megvizsgáltatja ügyüket. Másrészt ne legyünk türelmetlenek, mert hiszen Olaszországban, vagy Franciaországban sem élhetnek meg egy nap $8.-on alul. Ha az Egyesült Államokban idegen városba megyünk, ez az összeg alig-alig elég a szoba kibérelésére. Végre is fizető vendégek vagyunk, ingyen az ember csak levegőhöz jut. Nézzük ezt a magyar társadalom sezmpontjá- ból. Tudvalevőleg a nagyvilág hidegháborúban «zenved. Magyarországon Amerikából alig volt látogató és uBdapest túl gyorsan fejlődött — a luxus-hotel építésre nem jutott erő, de nem is Volt szükség rá. Csak 3 év óta van intenzív látogatás, hisz csak 2 éve, hogy nem kell külön State Department (Külügyminiszteri) engedély, hogy Magyarországot meglátogathassák. így a magyar szállodaipar nem rendelkezik annyi hotelszobával, hogy nagy tömegeket (mint pl., májusban az Eszperantó Kongresszus tagjait) minden előkészület nélkül elhelyezze. Ez az Egyesült Államokban is igy van. Próbáljon valaki szobát kapni egy városban, ha a Schreiner-ek sáskái megjelennek, vagy Los Angelesben a Rose Bowl idején! Az IBUSZ-nak tehát igen nehéz feladatot kell végeznie, hogy minden turistának jó szoba jusson, hogy a turista szép emlékekkel távozhasson. Ez annál is ilnkább nehéz, mert az amerikai magyarok szeretnének a szállodákból kiszaladni és rokonaikkal (sokszor vidéken, vagy szomszéd- államban) tölteni az idejüket. Képzeljék el a problémájukat: megjön egy csoport amerikai magyar és azoknak 14 napra lefoglalták a szobákat, a csoport jelentékeny része el kívánja hagyni a szállodát. A szálloda jelentékeny veszteséget seznvedhet, mert szobái üresen állanak, saját hibáján kivül. Mégis a magyar állam (IBUSZ) méltányos és a befizetett összeget, természetesen forintban 10 százalék jutalék levonásával (amelyet az intézmény már előzőleg a turista irodának megfizetett) visszafizeti. Ez több, mint becsületes dolog. Az Egyesült Államokban egy 14 napra lefoglalt szobát csak úgy uk-muk-fuk otthagyni nem igen lehet. Az utazási irodák megválaszt fisa Egy utazási irodának sincs monopóliuma. Ez rpssz üzlet lenne. A sorok Íróját a japán és ausztráliai útjához is a Los Angeles-i utazási irodákhoz utasították, ahol jobb felvilágosítást és kiszolgálást találhat, mint a japán vagy más állam ‘fciredeltségénél. A tény az, hogy monopóliumot a E. H. Neuwald: A magyaros táplálkozásról Meggazdagodás ingatlan vásárlással Ezzel a címmel E. H. Neuwald külmunka- társunk két cikkben mutat rá azokra a kockázatokra, amelyek bizonyos ingatlanok vásárlásával járhatnak. Olvasóink figyelmét előre is felhívjuk ezekre a cikkekre és kérjük, hogy elolvasása után mutassák meg barátaiknak, ismerőseiknek, szomszédjaiknak, akik nem olvasói lapunknak, de akiket e cikkek szintén megmenthetnek keserves csalódástól, amely hangzatos, de félrevezető hirdetésekkel kínált ingatlanok vásárlásával járhat. “KORTÁRS, Irodalmi és Kritikai Folyóirat” 1959 novemberi száma Csák Gyula “ A paraszti világ alakulása Mezőtúron” cimü cikkét közölte amelyből idézzük a következő szakaszt: “Valójában: többször bizonyítva láthattam, hogy a túri ember most már nem sajnálja magától az ennivalót, de az étkezésre az a jellemző, hogy kalorikusán bőséges, összetevők tekintetében azonban rossz és ennek következtében —kórházi statisztika bizonyítja — a gyomorbaj sem ismeretlen arrafelé.” .. Ugyanez a megállapítás helytálló lenne Budapestről és Magyarország minden más vidékéről is. Dr. Bach Imre egyetemi tanárral, kórházi főorvossal ebédeltünk Budapest egyik jó éttermében és beszélgetés közben kérdeztük: “Emlékszünk, hogy régente aránytalanul sok magyar- volt gyomorbeteg, vannak-e még ma is sokan gyomorbetegek?” A kiváló belgyógyász válaszát érdemesnek tartottuk szórul-szóra leirni: Miért ne lennének? Ilyen táplálkozás mellett! Sokan inkább betegek és operáltatják magukat, de esznek, amit nem szabadna és nem mondanak le az ártalmas, zsíros eledelekről.” Egész Magyarországon keresve sem találhattunk volna olyan embert, aki hivatottabb lett volna erről a kérdésről nyilatkozni, mint dr. Bach Imre. • A Magyar Szó ezévi március 8-iki számában “Az ötéves tervben tovább javul a táplálkozás” cimü cikkben olvastuk, hogy a “zsir 21.7 százalékkal haladta meg a biológiailag szükséges mennyiséget,” továbbá, hogy “táplálkozási szempontból különösen a sok zesiradék kifogásolható.” Ugyancsak a Magyar Szó március 29-iki számában “Mi idézi elő a cukorbajt?” cimü hirben olvastuk, hogy “az öröklési tényezőkön kivül a túlságosan zsíros étrend, a testmozgás háinya, stb. szintén hozzájárul a kór kialakulásához.” Nem láttam, hogy lapunk e cikkeiből idézett megállapítások ellen az olvasók köréből történt volna kifogás, vagy tiltakozás, amiből arra következtetek, hogy a tulzsiros táplálkozás hátrányairól azok is meggyőződtek, akik egy-két év előtt úgy vélekedtek, hogy a “zsíros ételek nem kritikát, hanem dicséretet érdemelnek.” Ezt minden esetre haladásként kell elkönyvelni. • Néhány hónap előtt, Los Angelesben lakó barátnőnk átadta Londonban lakó rokonai levelét, amelyben beszámoltak magyarországi látogatásukról és többek között ezt írják: “Az Astoria-ban szép szobánk volt és minden (Folytatás a 7-ik odalon)
