Amerikai Magyar Szó, 1962. július-december (11. évfolyam, 27-51. szám)
1962-12-27 / 51. szám
6 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, December 27, 1962 A JELENLEGI KUBAI POLITIKA MEGVÁLTOZTATÁSÁT KÖVETELIK KENNEDYTÖL Számos amerikai folyóirat szerkesztője állást foglalt a kormány katasztrófához vezető politikája ellen A Kuba-ellenes politika megváltoztatását számos szerkesztő követelte a Kennedy-kormánytól. Ezek a szerkesztők kifejezték aggodalmukat a közelmúltban lejátszódott kubai krízissel kapcsolatban, amiKor hajszál híján a nukleáris katasztrófa szörnyűségei szakadtak a világra. A Ken- nedv-kormánynak, mondja a nyilatkozat, nem lett volna szabad a háborús szakadék szélére vinni a világot, hanem a tanácskozás útját kellett volna választania. A nyilatkozatot, amely “katasztrofálisnak” nevezi Kennedy kubai politikáját, a következő folyóiratok szerkesztői írták alá többek között: Contact, Film Culture, Freedomways, Minority of One, Northwest Review, Palante, The Realist, Sanity and Vision. A nyilatkozat lényegét az alábbiakban közöljük : Október 22-én Kennedy elnök nyilvánosságra hozta, hogy a Szovjetunió rakétabázisokat létesi- tet Kubában. Az aggódó közvélemény hallhatta az elnök követelését, hogy a Szovjet távolítsa el ezeket a bázisokat és hogy a követelésének nagyobb nyomatékot adjon, elrendelte a hadsereg készenlétbe helyezését “minden eshetőségre”. Ezzel a nukleáris háború lehetőségének a megvalósulása bármely percben bekövetkezhetett. A “félelem hete”” megkezdődött. Az elnök azt állította, hogy kényszerből nyúlt az erőszak eszközéhez és a Szovjet kezdeményezése váltotta ki az erőszakkal való fenyegetőzést. Ugyanakkor tagadta a tárgyalás lehetőségét. A kormányon belül és az amerikai közvélemény jelentős részénél nem váltott ki tiltakozást sem az egyoldalú fegyveres blokád (ami háborús cselekedet a nemzetek hagyományos gyakorlatában), sem Kuba szuverenitásának a megsértése az Egyesült Államok repülőgépei részéről. A közvélemény az elnök parancsoló hangú ultimátumát Kubához és a Szovjetunióhoz sem ítélte el, hogy távolítsák el azonnal a támaszpontokat, vagy az Egyesült Államok maga fogja megsemmisíteni ezeket. A közvélemény és a külpolitika félelmetes egységet alkotott ezekben a napokban. Ez a legrosszabb formájú “gügye egység” volt. Ha a Szovjetunió nem egyezett volna bele a támaszpontok leszerelésébe Kennedy elnök azon ígéretével szemben, hogy tartózkodni fog Kuba megtámadásától, akkor a világ már elpusztult volna a nukleáris fegyverek által. Az elnök készsége, hogy megkockáztassa egy ilyen veszélyes háború lehetőségét, veszélyes és felelőtlen cselekedet volt. A mi két táborra oszló világunkban, ahol mindegyik többszörösen meg tudja semmisíteni a másikat, az erőszak és az erőszakkal való fenyegetőzés politikája “kudarcra van Ítélve.” Kennedy elnök arra hivatkozott a krízis kirobbanásakor, hogy nem volt más választása. De az Egyesült Nemzetek alapokmánya értelmében mégis lehetett volna más választása, sőt ez kellett volna, hogy legyen az egyetlen választás. Az alapokmány a béke és igazság szemszögéből veszi tekintetbe a nemzgtek között keletkezett vitákat és nézeteltéréseket. Amit erre az esetre előír, az világos és egyértelmű. A második cikkely első szakasza a független államok egyenlőségének az elvét fekteti le. A harmadik szakasz pedig azt Írja elő, hogy a tagállamok tárgyalások utján oldják meg nemzetközi vitáikat. A következő szakaszban viszont arról értesülhetünk, hogy minden nemzetnek tartózkodnia kell nemzetközi kapcsolataiban az erőszakkal való fenyegetőzéstől .bármely állam területi sértetlenségét, vagy 'politikai függetlenségét illetően. Az elnök megszegte ezeket az előírásokat, amikor lemondott a tárgyalásokról és arról, hogy Kubát mint független nemzetet ismerje el. Az a kérdés, hogy a rakéta támaszpontok fenyegetik-e a békét, ahogyan Kennedy állította, vagy sem, még nem jogosította fel az Egyesült Államokat arra; hogy feltételeket diktáljon Kubának. A Karib- tenger nem a “mi” tengerünk és Kuba sem a “mi” szigetünk és az olyan politika, amely nem veszi tekintetbe ezeket a tényeket, megérdemli, hogy elitéljék. A kormány hü maradt abban is saját erőszakra pozott politikájához, hogy kikötötte feltételként: csak akkor szünteti meg a blokádot és hagy fel a sziget légiterének a megsértésével, ha Kuba elfogadja a nemzetközi helyszíni ellenőrzés feltételét. Nem kétséges, hogy a nemzetközi ellenőrzés alkalmas arra, hogy egy nemzet békéjét és biztonságát garantálja. De ha az Egyesült Államok követelése jogos, akkor Kubának is joga van ahhoz, hogy határozott biztosítékot kapjon az invázió és az emigránsok további zavaró betörései ellen, akiknek az Egyesült Államok nyújt segítséget. ígéretek nem elégségesek. A nemzetnek meg kell értenie, hogy Kuba függetlensége nem lehet vita tárgya. Ez a krízis második tanulsága. Kennedy politikájának külföldi visszhangja Nyugat-Európa és Latin-Amerika kormányai nem kritizálták Kennedy elnök kubai politikáját. A New Statesman október 22*-i számában Anthony Howard élesen mutatott rá arra, hogy a brit kormány milyen szolgai módon viselkedett: “A brit kormány nehezen fejezhette volna ki brutá- lisabban függőségi helyzetét, mint ezen a héten”, ii’ta. I. F. Stone pedig maró szavakkal bélyegezte meg a latin-amerikai politikusok gerinctelensé- gét, amikor ellenállás és ellenvetés nélkül ütötték rá a pecsétet az elnök intézkedéseire. “Az elnök talán azt hiszi” — irta Stone —, “hogy helyreállította a presztízsünket a nukleáris tömegpusztulás megkoekáztatásával. Az igazság azonban az, hogy még jobban veszélyeztette ezt, mint valaha; a tüntetések százai, amelyek a világ összes országaiban lejátszódtak, önmagukért beszélnek.” A krízis békés megoldásának az elősegítését óhajtották a népek és mintegy negyven nemzet meg is ragadta a kezdeményezést ezen a vonalon. Ezeknek a közbelépésére kérte U Thant főtitkár “az összes fegyverszállitmányok önkéntes felfüggesztését Kubába és a zárógyürü által foganatoIgaz, hogy még van néhány hetünk az évi jövedelem bevallására, de az előrelátó adófizető már jóelőre gondoskodik arról, hogy a számára legkedvezőbb helyzetet megteremtse. Ezen a téren érdemes tanulni a nagyjövedelmüektől, akik kihasználják az adótörvények által nyújtott minden eshetőséget, hogy a lehető legalacsonyabb fokra szorítsák az adójukat. Az. is igaz viszont, hogy erre nekik a legagvafurtabb adószakértők állanak a rendelkezésükre, akik ügyesen tudnak manőverezni az adótörvény betűivel és úgy el tudják rejteni a gazdagok jövedelmét az adó- mentesség alá éső kiadások szövevényébe, hogy a legbecsületesebb adóellenőr sem képes onnan kikaparni. Az adótörvények (mintha csak arra készítették volna) rengeteg lehetőséget adnak erre, de kimondottan a korporációk számára, amit azok nem ig hagynak kihasználatlanul. Az élelmes kö- zépjövedelmüek sok esetben képesek a maguk javára is felhasználni az adótörvények réseit. A kisjövedelműnek már nehezebb dolga van e téren. Először is azért, mert a törvény be sem várja, hogy lesz-e a dolgozónak elég jövedelme az év folyamán a megélhetésének fedezésére vagy sem, a kötelező 20 százalékos adót minden héten levonják a fizetéséből. Az évvégi adóbevallástól függ aztán, hogy visszakaphat-e az adófizető valamit a lefoglalt összegből, vagy sem. Mert kisebb mértékben ugyan, de a kisjövedel- müeknek is vannak olyan kiadásai, amit az adótörvény adómentességgel ruház fel. Ilyen kiadások pl. bizonyos adósságok kamatjai, a munkához szükséges ruházat, felszerelés és ezeknek jókarban tartása (mosás, javítás), műszaki irodalom beszerzése szakszervezeti dijak, jótékonysági adományok, egészségügyi kiadások és mások. Az adóbevallásnál ezeket az adómentes kiadásokat kétféleképen lehet feltüntetni. Az alacsony jövedelemmel rendelkezők részére az adótörvény egy átlagos 10 százalékot engedélyez adóménte- sitésre. Ha az ebbe a kategóriába tartozó kiadások ebben az évben nem haladtáik túl ezt az ösz- szeget, akkor nem is kell azokat részletezni, hanem igénybe lehet venni a 10 százalékos engedményt. Ha azonban az adófizetőnek különleges kiadásai voltak ebben a keretben, akkor érdemes sitott hajóátvizsgálások ugyancsak önkéntes felfüggesztését.” Mint ismeretes a Szovjetunió elfogadta U Thant javaslatát, mig az elnök figyelem- * be sem vette. Az ENSz főtitkárának a felhívása után nem sokkal, kutattak át egy szovjet kereskedelmi hajót. A Szovjet mérsékelt magatartása/ nak a következtében nem került sor komolyabb incidensekre. Majd a rakéták eltávolítása is bekövetkezett és ezért lélegezhetett fel a világ. Nem meglepetés tehát, hogy miután a feszültség megenyhült “számos semleges küldött (az ENSz-nél) Kruscsev és U Thant közös érdemének tulajdonította — és Kennedynek lényegében semmi szerepet nem tulajdonítottak ezzel kapcsolatban —, hogy elkerültük a háborút.” (Thomas J. Hamilton Írása a New York Times október 30-i számában.) A béke útja Az elmondottakból világosan következik, hogy a jelenlegi kubai politika egyáltalán nem öregbiti az Egyesült Államok nemzetközi tekintélyét — állapítják meg az említett folyóiratszerkesztők. Ezért feltétlen szükséges ennek a politikának az alapos felülvizsgálása s megváltoztatása. A washingtoni politika már jóval a Bay of Pigs vidékén végrehajtott invázió előtt (1961 április) is hibás volt, mert az erőszakra épült és ugyanígy hibás ma is. A megváltozott magatartás első lépéseként ismét fel kell venni a diplomáciai viszonyt a Castro- kormánn.val. Ez bizonyítéka lehetne annak, hogy Amerika valóban hajlandó minden állam számára biztosítani azt a gazdasági rendszert, amelyet , maguk választanak. Havannai képviseletünk ujra- megnyitása lehetőséget biztositana arra is, hogy tárgyalásokat kezdjenek azoknak az Egyesült Államokbeli állampolgároknak a kártalanítását illetően, akiknek vagyonát államosították. így a két ország közötti kereskedelem is folytatódhatna. A másik lényeges lépés az összes külföldi támaszpontok nemzetközi ellenőrzés mellett való megszüntetése. Csak ezáltal lehet csökkenteni a háború kitörésének a veszélyét és a béke biztosítását, amelyet most, hogy kockán forgott, tanult meg becsülni az amerikai közvélemény. minden tételt külön*,kimutatni, mert joga van .nagyobb adómentesítésre. A részletezés a második formája az adómentes kiadások feltüntetésének. Valamely csekély lehetősége a kisjövedelmű adófizetőnek is adva van, hogy egy kis előnyt szerezzen magának. És pedig, ha az év végefelé olyan kifizetetlen számlái vannak, amelynek ösz- szege adómentesítés alá esik, ügy tanácsos ezt az összeget az év lejárta, azaz dec. 31-ike előtt kifizetni, ha ezzel az átlagos 10 százalékon felülire emelheti az adóengedményre benyújtható ösz- szeget. De ha ezekkel a kifizetésekkel sem emelkedik az adómentességi tétel a 10 százalékra, vagy azon felülre, akkor éppen ellenkezőleg kell cselekedni, vagyis el kell halasztani a kifizetéseket az uj év utánra, hogy a következő év adómentes összegébe lehessen beleszámítani. Fontos tudni azt, hogy csak azokat a kiadásokat lehet levonni, amiket az adófizető ebben az évben eszközölt. Például, ha ingatlan adókivetése van valakinek, amelynek összege levonható a jövedelmi adóbevallásnál, ezt csak úgy teheti, ha ,ki is fizeti dec. 31-ike előtt. Ha január 1-én fizeti ki, akkor már csak a jövő évi adóbevallásnál jöhet számításba levonás szempontjából. Különös figyelmet Kell torditani az egészség- ügyi kiadásokra. Ennél csak az az összeg adómentes, amely meghaladta jövedelmének 3 százalékát. Ha tehát ebben az évben az egészség- ügyi kiadásai meghaladták ezt a határt, akkor ajánlatos azokat az év vége előtt rendezni, vagyis kifizetni, hogy az adóengedményre jogos összeghez legyen csatolható. Viszont ennél is el kell halasztani a számlák kifizetését januárra, ha nem jelent előnyt az adófizetőnek ebben az évben. Adószakértők bizonyos esetekben még rövid- lejáratú kölcsön felvételét is ajánlják, hogy ezzel a kifizetésre váró számlákat az év lejárata előtt kiegyenlítse az adófizető, ha ezzel jelentős adólevonáshoz juthat. Néha az adómegtakarítás sokkal több, mint a kis kamat, amit a kölcsönvett összegért fizetni kell. Mivel a legtöbb ember szakértővel készítteti el adóbevallási jelentését, legjobb, ha a fentiekre a tanácsát jóelőre kikéri. NÉHÁNY JÓTANÁCS ADÓMEGTAKARÍTÁSRA
