Amerikai Magyar Szó, 1962. július-december (11. évfolyam, 27-51. szám)

1962-12-13 / 49. szám

Thursday, December 13, 1962 13 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD A JAPÁN GAZDASÁG PROBLÉMÁI A nyugat-európai üzleti körök Japán kereske­delempolitikai offenzivájaként jellemezték Ikeda miniszterelnök háromhetes nyugat-európai uta­zását, amelynek során a Közös Piac öt országába, a Német Szövetségi Köztársaságba, Franciaor­szágba, Belgiumba, Hollandiába, Olaszországba, továbbá Angliába látogatott el. A Közös Piac tag­államainak vezetőivel folytatott tárgyalásairól csak semmitmondó közlemények láttak napvilá­got. A londoni megbeszélések annál eredménye­sebbek voltak. Japán—angol kereskedelmi, letele­pedési és hajózási egyezményt Írtak alá, s a szokványosnál is jobban hangsúlyozták a tárgyaló felek egyetértését a megvitatott gazdasági és “politikai kérdésekben. A három aláirt szerződés közül a kereskedelmi a legjelentősebb. Anglia ebben — a nyugat-euró­pai államok közül elsőként — kötelezettséget vál­lal, hogy a japán gyártmányú áruk importjánál nem alkalmazza az általános vám- és kereskedel­mi egyezmény (GATT) 35., megkülönböztető cikkelyét, vagyis Japánnak is megadja a GATT- államok között szokásos kedvezményeket, és nem hoz hátrányos intézkedéseket a japán importcik­kekkel szemben. A japán nagyipar régi vágya teljesült ezzel. Anglia mindössze annyi fenntar­tással él a most aláirt egyezményben, hogy csak az esetben korlátozza a japán importot, ha az kárt okozna egyik vagy másik angol iparág egészének. Ikeda nyugat-európai kőrútjának tulajdonképpen ez a fő eredménye, továbbá az az esetleges re­mény, hogy az angol mintára Japán kereskedelmi szerződést köthet egy későbbi időben a Közös Piac tagállamaival is. A japán nagytőke képviselői izgatott várako­zással figyelték a miniszterelnök nyugat-európai tárgyalásait. A tőkés világban végbemenő gazda­sági integrációs törekvések ugyanis mind nehe­zebb helyzetbe hozzák a sajátos viszonyok között levő japán burzsoáziát. E helyzet fő jellegzetessé­gei a következők: a japán nagyipar a második világháború utáni stagnálásból rohamos fejlődés­nek indult és a termelés emelkedésének ütemében minden kapitalista államot megelőzött (a háború előtti világkereskedelmi részesedését azonban még nem érte el); külső kapcsolatai egyoldalúan az amerikai nagytőkéhez kötik, a japán áruk szá­mára nyitott amerikai piac viszont annyira teli­tetté vált, hogy ebben az irányban az export to­vább már lényegesen nem növelhető, az ame­rikai segélyen tengődő távol-keleti félfeu- dális-kapitalista államok és a krónikusan tőke­hiánnyal küszködő egyéb kapitalista országok csak kevés lehetőséget biztosítanak az export nö­velésére, hiszen felvevőképességük nemhogy nö­vekedne, inkább csökken. A külső tényezőkön kivid belső gyengeségek is korlátozzák az értékesítési lehetőségeket. Japán a legfejlettebb tőkésországok sorában a negyedik helyre került ugyan, a néptömegek életszínvona­la,, a kereseti lehetőségek azonban változatlanul alacsony szinten maradtak. A Le Monde cirnü francia polgári újság 1962 júniusi helyszíni be­számolója szerint a munkásságnak csupán env- harmada keres annyit, hogy emberhez méltó éle­tet éljen. A másik harmad valahogy “megél”, a harmadik harmadhoz tartozók pedig “nyomorúsá­gos viskókban élnek, s olyan körülmények között dolgoznak, annyit és oly csekély bérért — nem is szólva függőségükről —, hogy attól elborzadná­nak az európai munkások.” A japán nagytőkének tehát semmi kilátása sincs arra — minthogy szó sem esik a munkásság helyzetének javításáról —, hogy értékesítési gondjait a belső piac felvevő- képességének növelése enyhítené. Ikeda miniszterelnök azért kelt útra, hogy tá­jékozó tárgyalásokat folytasson: mennyire haj­lanak a Közös Piac országai és a többi nyugat­európai tőkéshatalom a kapuk kitárására a japán export dlőtt. Túlságosan kedvező fogadtatásra semmiképpen sem számíthatott, s ilyenben nem is volt része. Miután azonban Anglia feloldotta a GATT 35. cikkeivé, mn°f uj reménység nyílt meg a japán nagytőke előtt. Igen jellemző kép alakult ki azon a tárgyalá­son, amelvet a hazatért miniszterelnök az úgyne­vezett legfelsőbb exporttanács tagjaival tartott. Ikeda hangsúlyozta, hogy a nyugat-európai tőkés kormányoknál csak akkor remélhet az eddiginél kedvezőbb fogadtatást a iapán exnort gondolata, ha annak egész rendszerét átalakítják. Ez a kö­vetkezőt je’enti: a japán tőkések nemcsak azért tudnak a világpiaci ár alatt nagy tömegű kínálat­tal jelentkezni, mert a rendkívül olcsó munkabér mellett i<mn alacsony önköltséggel állítják elő Vrmékeiket, hanem azért is, mert a kormány je­lentős támogatást nyújt az exportőröknek. Az erre felhasznált összegeket a lakosság adóiból teremtik elő, s a szociális juttatásokból vonják el. Ez a rendszer ugyan nem ismeretlen a nyugat­európai tőkés kormányok gyakorlatában sem, mi­vel azonban a japán exportban ez állandó ténye­ző, a Közös Piac kormányai “tisztességtelen üzle­ti előnynek” tekintik, és megkülönböztető intéz-- kedéseiket is ezzel magyarázzák. Aligha valószínű, hogy a japán nagytőke a jö­vőben lemondana a kormány által nyújtott ártá­mogatásról. Valamilyen reformra, látszatintézke­désre azonban mégis szükség van, hogy a Közös Piac kormányainak gyanúját elaltassák, és a ja­pán export “üzleti tisztességességét“ bebizonyít­sák. Egy ilyen folyamat persze hosszú idő, bo­nyolult szervezeti és egyéb intézkedések megho­zatalai, körmönfont üzleti mesterkedések és tár­gyalások sorozatát igényli. A japán legfelsőbb exsportíanács mindenesetre a lehetőségekhez ké­pest igyekszik gyorsan cselekedni. A kormány elé terjesztett négypontos javaslata a következő­ket tartalmazza: uj exportrendszer kidolgozása, ennek törvényhozási biztosítása, diplomáciai kez­deményezések az export fellendítésére és a gyen­gén fejlett országokkal folytatott kereskedelem expanziója. Hogy az uj exportrendszer kidolgozá­sa mennyire nyugtatná meg a “tisztességtelen vetélytárstól” tartó nyugat-európai tőkéseket, az a jövő titka. Ikeda azt reméli, hogy az angol kor­mányt máris sikerült megnyugtatnia, és az angol példa hatásos lesz egész Nyugat-Európában. Tokió kereskedelempolitikai offenzivájának idő szerűségét a japán export világpiaci megoszlása indokolja. A legutóbbi adatok szerint Japán kivi­telének harminc százalékát az Egyesült Államok, harminc százalékát a délkelet-ázsiai országok, kb. 11 százalékát pedig az európai tőkésállamok veszik át. Ez utóbbi 11 százalékból hat százalék­ban részesedik a Közös Piac hat országa, három százalékot vesz fel Anglia, a maradék pedig elosz- lik a többi európai tőkésország között. A számok jól mutatják, hogy a tőkés világpiacon belül mi­ért Nyugat-Európában kínálkozik a legjobb ter­jeszkedési lehetőség a japán export számára. Józanabb japán üzletemberek ismét felvetették Ikeda utazása kapcsán: miért nem használja fel jobban a kormány azokat a tág lehetőségeket, amelyeket a szocialista világrendszer országaival — elsősorban a Szovjetunióval és a népi Kíná­val — folytatandó kereskedelem jelent. Közis­mert strukturális gyengesége például a japán iparnak, hogy hatalmas és korszerű nehézipara igen szegényes nyersanyagbázisra támaszkodik. A világ negyedik legnagyobb acéltermelő orszá­gának nincs vasérce, az utóbbi években elkészült mammutkapacitásu komplex kőolajfeldolgozó és vegyipari kombinátot nem tudják ellátni hazai nyersolajjal, stb. E körök hangsúlyozzák: a Szov­jetunió szállíthatna például jelentős mennyiségű kőolajat és magas vastartalmú ércet, tehát azt adhatná, amire a jaoán iparnak szüksége van. Ellenértékként elfogadhatna acél- és olajipari be­rendezéseket, késztermékeket, amelyeknek eladá­sa egyébként exportgondokat okoz a japán ke­reskedelemnek a tőkés piacon. A tokiói kormány kereskedelempolitikái át bí­ráló üzletemberek elégedetlenek azzal az előiránv- zattal, hogy a szocialista országokkal lebonyolí­tandó japán kereskedelem aránya 1970-ben is csupán az összforgalom öt százalékát én' el. En­nél jóval többre volna lehetőség. A szovjet kor­mány számtalanszor kinyilvánította ama vélemé­nyét, hogy a szocialista és kapitalista országok kereskedelmét a kölcsönös előnvök alapián lehet és kell fejleszteni. Ami Japánt illeti, már eddig is sok előnyt élvezett a’ Szovjetunióval lebonyolí­tott üzletkötésekben. Csak a legutolsó példát em­lítjük: három jelentős jaoán hajógyár 35 ezer regiszter-tonna tartálvhniótérre kanott szovjet .megrendelést. — A jelentések szerint a japán haióioar fennállása óta ez a legnagyobb egyedi megrendelés. Amikor a japán kormánv visszautasitia a szo­cialista országokkal folytatandó kereskedelem bő­vítését elsősorban politikai okokból cselekszik. Az Egyesült Államok általi megszállás, majd az amerikai—jaoán “védelmi egyezmény” elvan po­litikai függőségben .tartia a tanán kormányt, amely erősebben bat az üzleti érdekeknél. E po­litikai függőség világlott ki Ikeda nvugat-enrónai pobtikai nyilatkozataiból is, amelyekben mindvé­gig hidegháborús hangot ütött meg. S ezzel -Tanán dilemmája teljessé válik. Bőví­tené kereskedelmét, növelné exportiát. az Egye­sült Államok által szabott politikai korlátok azon­ban csak az olyan zárt tömbök felé engedik tájé­kozódni, mint a Közös Piac, vagy az olyan fejlet­len országok felé, mint Dél-Vietnam, Dél-Korea stb., amelyek viszont gazdasági gyengeségük mi­att képtelenek számottevő forgalmat lebonyolí­tani. A “(ÖSÉllETr MNM 10,000 amerikai katona teszi kockára az éle­tét Dél-Vietnamban, ahol Ngo Dinh Diem diktá­tor uralmának a fenntartásában segítenek. A Viet Cong partizánjai ellen folyó harcokban heli­koptereket vezetnek és tanácsokat adnak a dik­tátor csapatainak, hogy milyen módszereket al­kalmazzanak a népi felkelők ellen. De egy jelentős részük csak feljegyzéseket készít a harctéri ese­ményekből. Ezek a “jegyezgetők” a Hadügymi­nisztérium különböző ügynökségeinek az emberei, akik a dél-vietnami elkeseredett küzdelmet hasz­nálják fel uj harci módszerek és fegyverek kikí­sérletezésére. A Mekong folyó deltájában lejátszódó esemé­nyekről és az ország középpontjában elterülő, eső öntözte felföldön dúló küzdelmekről pontos je­lentéseket küldenek a megfigyelők ide az Egye­sült Államokba. Leírják hogyan a legjobb egy helikoptert felfegyverezni, mi a legjobb mólja a napalm-bombák ledobásának, stb. Mindezek iránt igen élénk érdeklődést : - usit: a hadsereg kötelékébe tartozó Combat Develop­ment Branch, Fort Rucker-ben (Alabama)., A az első Air Commando Group az Eglin Air Force Bázison (Floridában). Innen kerülnek tovább a feldolgozott jelentések a hadügyminiszter hiva­talában felállított különleges kutató csoporthoz. A Wall Street Journal saigoni tudósítója közli Charles J. Timmes vezérőrnagy nyilatkozatát, aki iőnöke az Egyesült Államok katonai tanács­adó csoportjának Dél-Vietnamban. Timmes sze­rint: “A mi katonai tanácsadóink első kézből nye­rik itt tudásukat egy olyan háborút illetően, me­lyet az Egyesült Államoknak esetleg máshol kell megvívnia.” Azok a katonai tanácsadók, akik befejezik át­lagosan 12 hónapig tartó vietnami “tanulmány­út jukat”, rendesen a Fort Bragg-ben (N. C.) lévő Special Warfare School-ba kerülnek, vagy valamilyen más központba, amely ugyancsak a szakiskolája a felkelések leverésének. Ezeken a szakembereken kívül, még ki­sebb kapacitású katonatiszteket is nagy számban küldenek a dél-vietnami harcok szinterére. Ezek­nek a legnagyobbrészt főhadnagyokból álló cso­portoknak a tagjai különleges kiképző tisztek, akiknek csak az a feladatuk, hogy gyakorlati megfigyeléseiket az otthoni kiképzőtáborokban felhasználják. A hadseregen kivid, természetesen, a többi fegyvernemek is elküldik képviselőiket a harcok szinterére. A szakemberek “tapasztalatszerzésén” kívül még a fegyverek gyakorlati kikísérletezésének a lehetőségére is különleges alkalma nyílik hadügy­minisztériumunknak. Az Egyesült Államokban gvártott újfajta géppisztolvtól kezdve, amelyek­nek .223-as kaliberű lövedéke állítólag olcsóbb, mint a szokásos töltények, a nadrágzsebben hor­dozható lángszórókon keresztül egész a villamos- áuimmal működésbe hozható aknáig, minden öl- döklpszer kinróbálására bő lehetőség adódik. Csak egy lényeges dologra nincs lehetőség ott Dél-Vietnam harcterein: a népek békés együtt­élésének az elsajátítására. Kormányunk nagy­arányú katonai beavatkozása a polgárháborúba, még jobban elmérgesiti a helyzetet a Távol- Keleten és nagymértékben járul hozzá Amerika népszerűtlenségéhez a volt gyarmati népek- köré-, ben. !r ▼ V t ▼1 „ /? ,*. '▼ w r1?^ Í - Rf.TFSHÁZ és CUKRÁSZDA \ ! > 1437 THIRD AVENUE, NEW YORK, N. Y. , : ► (A 81-ik Street sarkán) Telefon: LE 5-8484 t * Mignonok, születésnapi torták, lakodalmi, Bar- , ► Mitzvah-torták. — Postán szállítunk az ország , minden részébe. — Este 7.30-ig nyitva Aim A .. —a PAUL’S SHELL SERVICE f GAS, OTL, BATTERY, TIRE. AUTO PARTS 19505 Allen Road — Melvindale, Michigan Telefon: WA 8-9806 --- SZŐKE PÁL, tulajdonos j

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom