Amerikai Magyar Szó, 1962. július-december (11. évfolyam, 27-51. szám)
1962-12-06 / 48. szám
12 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, December 6, 1962 Kádár beszámolója a MSZMP VIII. kongresszusán (Folytatás) A falusi nép helyzete ... A termelőszövetkezetek szervezésében a párt szigorúan megtartotta az önkéntesség lenini elvét; ... A falvainkban végbement hatalmas változások érzékeltetésére lássunk egy példát. Harminc évvel ezelőtt Drégelypalánk községről és lakóiról igy irt Móricz Zsigmond: “Hogy él a nép? Nagyon nehezen, nagyon keservesen. Van legalább 30 család, amelyik ősz óta nem látott kenyeret, s aratásig nem is fog. De nagyon sok család van, ahol már évek óta nem vágtak disznót és semmi zsirozójuk nincs. A legszegényebbek nem is krumplin élnek, hanem kukoricán. Megfőzik a szemes kukoricát vízben és azt eszik reggel is, délben is, és vacsorára is.” Drégelypalánk ma termelőszövetkezeti község. A termelőszövetkezetnek 5 millió forint közös vagyona van. Egy termelőszövetkezeti tag évi átlagos jövedelme 15,000 forint. Nemcsak zsirozóban nincs hiány, hanem a cukorfogyasztás is többszörösére nőtt. Ma az egy lakosra jutó évi cukorfogyasztás a községben 41 kilogramm. A falu 480 lakóházából 186-ot a felszabadulás óta építettek. Jelenleg ebben a kétezer lakosú kis községben 386 rádióelőfizető és 20 televizió-előfizető van. összesen 193-an járatnak újságot. A falunak 1961-ben épült fel a művelődési otthona könyvtárral és 220 személyt befogadó mozival. Ami pedig áll Drégelypalánk községre, az ma áll úgyszólván minden magyar falura. Ha Móricz Zsigmond vagy József Attila, a magyar élet szenvedélyes vizsgálói, a közelmúlt hiteles tanúi, körülnézhetnének városainkban és falvainkban, megerősithetnék, hogy eltűnt a “hárommillió koldus”, az “ezernyi fajta népbetegség, szapora csecsemőhalál” világa. A végbement társadalmi változások legfontosabb eredménye, hogy társadalmunkból véglegesen eltűntek a kizsákmányoló osztályok. A kizsákmányoló osztályok gazdasági felszámolása mar a korábbi években megtörtént. De ameddig a mezőgazdaságban a magántulajdon és a kisáru- termelés uralkodott, megvoltak a kizsákmányolás újjászületésének gazdasági lehetőségei is. A mezőgazdaság szocialista átszervezésével azonban egyszer s mindenkorra megszűnt hazánkban annak a lehetősége, hogy egyik ember kizsákmányolja a másikat. A volt kizsákmányoló osztályok tagjainak és még inkább azok leszármazottjainak túlnyomó többsége, tudomásul véve a népi hatalmat, az uj társadalmi rendet, beleilleszkedett az uj viszonyokba, és munkával keresi meg kenyerét. Társadalmunkban ma már nincsenek olyan osztályok vagy számottevő rétegek, amelyeknek az érdekei ellentétesek volnának a szocializmussal. A szocializmus teljes felépítésének napirenden levő feladatai összhangban vannak az egész dolgozó nép érdekeivel, érthetőek, vonzóak és lelkesítők számára. Rendszerünknek vannak ugyan még aktiv ellenségei, de számuk fogyatkozik, és mindinkább elszigetelődnek szocializmust épitő népünk tengerében. A tanulóifjúságról ... A szocialista nemzeti egység kialakulásával összefüggő fontos kérdés a szociális származás helyes kezelése is. A Központi Bizottság kongresszusi irányelveiben ott van az a tétel is, amely kimondja: “nincs szükség többé tanulóifjúságunk származás szerinti kategorizálására.” Ez a tétel egyes elvtársaknál nem talált helyeslésre és megértésre. A Központi Bizottság javasolja a kongresszusnak e tétel megerősítését és jóváhagyását. Javaslatában a megváltozott osztályviszonyokból, népi demokratikus rendszerünk erejéből, feladatainkból indul ki. A tanulóifjúság származás szerinti kategorizálása helyes és igazságos volt fejlődésünk korábbi szakaszán. Történelmi késést kellett behoznunk, hogy a munkásosztály és a parasztság fiai, akik nemzedékeken át el voltak zárva a művelődés lehetőségétől, megfelelő arányban jussanak be a főiskolákra. Ez kommunista álláspont volt, és javára vált, használt a nép ügyének. Most azonban arról van szó, hogy ennek a korlátozásnak további fenntartása nem használ, hanem egyenesen árt a szocialista építésnek. A jövő tanévben középiskolai vagy főiskolai felvételt kérő fiatal már a felszabadulás után, a mi rendszerünkben született. Igazságtalan volna fiatal embereket a továbbtanulás lehetőségeiben korlátozni szüleiknek egykori, az ő világrajöttük előtt volt osz- tályhelyzete miatt. Arra is gondolnunk kell, hogy ezek a fiatalok már a szocialista társadalomban élik jövendőjüket. Változatlan követelmény: olyan fiatalokat vegyenek fel az egyetemekre és főiskolákra, akiknek magatartása jó, szemlélete haladó, és kiválóan tanulnak. De ne legyen a magyar ifjúságnak egyetlen, mégoly kis rétege sem, amelyet szülei egykori osztályhelyzete miatt, hátrányosan megkülönböztetve, eleve kizárjanak a főiskolai és egyetemi továbbképzés lehetőségéből. A Magyar Népköztársaságban napról napra szélesebben bontakozik ki a szocialista rendszer demokratizmusa. Ma az állampolgárok teljes egyenjogúsága érvényesül. Jogok, kötelességek tekintetében osztály-hovatartozás vagy korábbi osztályhelyzet miatt nincs hátrányos vagy előnyös megkülönböztetés. Mindenki választó és választható. Az prszággyülés és a tanácsok, valamennyi központi és helyi államhatalmi szerv tevékenységében erősödik a demokratizmus, a néppel való összeforrottság. A nemzeti jövedelem emelkedése ...1960-ban sikeresen befejeztük a hároméves tervet. A nemzeti jövedelem a hároméves terv időszakában az előirányzott 13 százalék helyett 25 százalékkal nőtt. Az ipari termelés a tervezett 22 százalék helyett 40 százalékkal, a mező- gazdaság termelése — a tervezettnek megfelelően — 12 százalékkal emelkedett. Az egy keresőre jutó reálbér 12, az egy főre jutó reáljövedelem 16 százalékkal nőtt. A hároméves tervet jelentékenyen túlteljesítve, magasabb alapról kezdhettük második ötéves tervünket. A második ötéves terv kezdetétől eddig egy és háromnegyed év telt el. Ennek az időnek minden eredményét pontosan összegezni és mélyen elemezni még nem lehet, hiszen az 1962-es terv végrehajtása még nem fejeződött be. Mégis, ha a második ötéves terv eddigi gazda.-sagi eredményeit számba vesszük, akkor a következő kép tárul elénk: 1961-ben a szocialista ipar termelése — a tervet több mint 3 százalékkal túlteljesítve — mintegy 12 százalékkal haladta meg az 1960. évit. Tovább folytatódott az ipar szerkezeti átalakítása: a gépipar 15, a vegyipar 20 százalékkal termelt többet, mint 1960-ban. Az aszály okozta károk miatt a mezőgazdaság 1961. évi teljes termelése nem nőtt a tervben előirányzott mértékben, lényegében az 1960. évi szinten maradt. Az aszály elsősorban az őszi beta- karitásu növényeket sújtotta, búzából azonban 11 mázsa termett holdanként, több mint addig bármikor. Az állattenyésztés tervét teljesítettük. 1961 őszén a szarvasmarha-állomány 3, a sertés- állomány 15 százalékkal nagyobb volt, mint 1960- ban. 1961-ben az összes felvásárolt termék hat százalékkal volt több, mint 1960-ban. Az 1962. év 9 hónapjának összesített adatai szerint az ipari termelés a múlt évihez képest kereken 8 százalékkal, a mezőgazdaság termelése az eddig ismert adatok szerint 1—2 százalékkal, a lakosság készpénzbevétele több mint 5 százalékkal, a kiskereskedelmi forgalom 4 százalékkal növekedett a tavalyihoz képest, ötéves tervünk kezdeti időszakában tehát az ipar termelése a tervezettnél gyorsabban, a mezőgazdaságé az aszály következtében a tervezettnél lassabban növekedett. Egészében azonban a népgazdaság fejlődésének üteme és iránya megfelelt az ötéves terv előirányzatainak. A második 5 éves terv ... A Központi Bizottság az eddig ismert eredmények és tapasztalatok alapján jóleső érzéssel jelentheti a kongresszusnak, hogy második ötéves tervünk, amely a VIII. kongresszus irányelvei alapján készült, a gyakorlatban is reálisnak és helyesnek bizonyult, lényegében nem kell rajta változtatni. Most az a fő gazdasági feladatunk, hogy a második ötéves terv jó végrehajtásán, teljesítésén, illetve, amilyen vonatkozásban az kívánatos és helyes, túlteljesítésén dolgozzunk. A második ötéves terv nagyszerű céljait: a nemzeti jövedelem 36 százalékos, az ipari termelés 48—50 százalékos, a mezőgazdasági termelés 22—23 százalékos, a fogyasztási alap 22—23 százalékos növekedését, az egy főre jutó reáljövedelem 16—17 százalékos növelését el lehet és el is kell érnünk. Az ipari tervet előreláthatóan túlteljesítjük, a mezőgazdaságban azonban, hogy a kitűzött pélt elérjük, a múlt évi és az idei aszály okozta megtorpanás leküzdése nagy erőfeszítést kíván. Iparunk ágazati szerkezetének korszerűsítése a fejlődés egyik kulcskérdése. A társadalmi munkatermelékenység emelésének egyik igen fontos módja a gazdaságos, a világszínvonalat megközelítő termékek részarányának növelése az ipari termelésben. Az élen járó országok műszaki színvonalának elérését a specializált tömegtermelésen alapuló iparágak gyors fejlesztése teszi lehetővé. Ezért jobban kell élnünk a szocialista nemzetközi munkamegosztás előnyeivel. Az ipar termékeinek korszerűsége meghatározza az export és a nemzetközi fizetési mérleg fejlődését, és ezzel befolyásolja az életszínvonal alakulását is. Ezért tovább kell fáradoznunk azon, hogy az ipar szerkezete a kívánatos irányban változzék. Ennek során az ipar átlagát meghaladó ütemben fejlődik a vegyipar, melynek.a mezőgazdasági termelés növelésében, számos iparcikk gazdaságosabb termelésében is kimagasló a szerepe. A gépipar fejlődése Pártunk nagy figyelmet szentel a gépipar fejlesztésének. A gépiparban előállított termelőeszközök műszaki fejlettségén múlik a népgazdaság minden más ágának korszerűsítése is. Országunk ásványkincsekben viszonylag szegény, a népsűrűség elég magas, ezért a munkaerő tervszerű foglalkoztatásában nagy szerepet kap a feldolgozó ipar, azon belül a gépipar, és a népgazdaság nyersanyag- és energia-importjáért is egyre inkább gépekkel fizetünk. A gépiparon belül elsősorban a műszeripart, a híradástechnikai ipart fejlesztjük. Ezek anyagigényessége az átlagosnál kisebb. A gazdaságosság szempontjai megkövetelik az ország fütőanyagmérlegének korszerűsítését. 1937-ben a világ energiaellátását 74 százalékban szénnel elégítették ki. 1960-ban a szén részesedése 51 százalék, és egyre nő a kőolaj és a földgáz aránya. Ezért a széntermelésnél nagyobb mértékben kell szorgalmaznunk a hazai kőolaj- és földgázvagyon gyorsabb kiaknázását. A mezőgazdaságnak a fejlődés ütemében jobban fel kell zárkóznia szocialista iparunkhoz, és egyre több területen kell elérnie a világszínvonalat. Ehhez évről évre több nagyüzemi épületet, berendezést, gépet, vegyi anyagot, szakembert adunk. A következő években a mezőgazdaság pl. több mint 20,000 traktort kap. Egy hold szántóra számítva pedig csaknem kétszer annyi műtrágyát, mint 1961-ben. 1961-ben mintegy 230 ezer holdat, az idén már több mint 360,000 holdat öntözünk. 1965-ben pedig több mint 600 ezer holdon lesz öntözéses gazdálkodás. ... A Központi Bizottság úgy véli, hogy a dolgozók életszínvonala alakulásának jó eredményeiről nyugodt lelkiismerettel adhat számot. Az elmúlt években a nagy beruházások is megvalósultak, s az életszínvonal is jelentősen növekedett: 1956-hoz képest a bérből és fizetésből élők reáljövedelme 34, a parasztság fogyasztásának reálértéke több mint 21 százalékkal emelkedett. A lakosság fogyasztása az 1958. évihez képest 1962- re 20 százalékkal növekedett, A húsfogyasztás ugyanezen időszak alatt 17 százalékkal nőtt, a kávé- és déligyümölcs-fogyasztás jelenleg kétszerese az 1958. évinek. A dolgozók életviszonyait közelről érintő lakásépítésre pártunk és kormányunk a megfelelő figyelmet fordítja, és minden’lehetséges eszközt biztosit e célra. Az 1958—1960-as években kereken 180,000 lakás épült, az 1949—1956-os években átlagban 34,000, az 1958—1961-es években pedig átlagban 62,000 lakás épült az országban. Jelenleg még igen sok jogos lakásigényt nem lehet kielégíteni, és nagyon szívósan kell dolgozni azért, hogy a lakáshiány fokozatosan csökkenjen. De a munka eredményei között érdemes számon tartani, hogy hazánkban az 1957-től 1960-ig terjedő három év alatt — családonként négy fővel számolva, több mint 700,000 ember költözött uj lakásba. Az életszínvonalról A társadalombiztosításban részesülők száma 1959—1962-re 7 millió 200,000-ről — a termelő- szövetkezetekbe belépett dolgozó parasztok bevonásával — 9 millió 400,'000-re nőtt, s ma már a lakosság 94 százalékára terjed ki. 1961-ben 548,000 felnőtt és gyermek üdült, méltányos térítés ellenében, szakszervezeti és vállalati üdülőkben. Az életszínvonalról szólva, meg kell említeni, hogy a takarékbetétállomány az 1958. évi 2
