Amerikai Magyar Szó, 1962. július-december (11. évfolyam, 27-51. szám)

1962-11-29 / 47. szám

4 _____________________________________AMERIKAI MAGYAR SZÓ - HUNGARIAN WORD_______________Thursday, November 29,1962 A NEW YORKI ISKOLÁK SZfMU HELYZETE Az ország legnagyobb iharosának elemi és középiskolás tanulói nem kap­nak megfelelő oktatásit. Az iskolák felszerelése szegényes és elavult. A ta­nárok jelentős része nem rendelkezik megfelelő képesítéssel és még admi­nisztratív teendőkkel is megterhelik őket New York állam oktatási bizottsága a közel­múltban fejezte be New York város iskoláinak a vizsgálatát. A 120 oldalas jelentés és az ezt alá­támasztó 625 oldalas kisérő szöveg elszomorító képet fest az ezen a téren uralkodó állapotokról. Elképzelhetjük, hogy milyen lehet a helyzet, ha a hivatalos vizsgálat is “súlyos elégtelenséget” és “riasztó gyengeséget” állapit meg az oktatás vonalán. A jelentés az Állami Oktatási Osztály egy évig tartó felmérésén alapul. A város oktatási rend­szerének óriási problémákkal kellett szembenéz­nie,, jelentették ki az ellenőrök, és nem tudott megbirkózni ezekkel a nehézségekkel. A bizottság jelentésének kibocsátója, Max J. Rubin, New York város iskolaszékének az elnöke, a következő fő észrevételeket tette: 1. A tanmenetben nagyobb javításokat kell esz­közölni az iskolarendszer minden fokán, de külö­nösen az elemi oktatásban és a középiskola alsó- foku tagozataiban. 2. Jelentős számban tanítanak olyan pedagógu­sok a város iskoláiban és végeznek szakfelügye­lői munkát, akiknek nincs megfelelő előképzettsé­gük feladatuk ellátására. Sok olyan tanár is akad, akit nem szakvégzettségének megfelelő helyen alkalmaznak és ezért képtelen betölteni feladatát. 3. Az osztályok igen népesek és zsúfoltak. A tanárok túl vannak terhelve, mert sok tanulóval kell foglalkozniuk egyszerre. Ez még a kiváló tanárok és szakfelügyelők tevékenységét is hát­ráltatja. Nem beszélve arról, hogy rengeteg ad­minisztratív teendővel, irodai munkával és is- kolafenntartási feladattal vonják el őket a ta­nítástól. 4. New York város elemi iskolai tanulóinak az előmenetele, általánosságban, az állam egyéb te­rületén lévő elemi iskolák növendékeinek az átla­ga alatt marad. A középiskolák diákjainak jelen­tős része még a minimális színvonalat sem éri el olvasás terén. 5. A szegényebb negyedek gyerekei által láto­gatott iskolákban, gyakran a legképzetlenebb és leggyakorlatlanabb tanárok tanítanak. Pedig itt a legjobb és leggyakoroltabb tanárokra lenne szükség, mert itt még több probléma és különle­ges figyelmet igénylő eset merül fel, mint má­sutt. 6. Bár az újabb városi iskolákban nincs hiány jó felszerelésekben, számos öreg épületben még a legszükségesebb kellékek sem állnak a rendelke­zésre. A bizottság sok olyan iskolát talált, amely piszkos volt és hiányoztak belőle a legfontosabb egészségügyi felszerelések. 7. Az iskolarendszer keretében nem kapják meg a tanulók a szükséges nevelési útmutatást, fi­gyelmet és gondoskodást, amire szükségük lenne. Az egészségügyi felülvizsgálat és a lélektani gon­dozás terén súlyos hiányosságok merültek fel. 8. A tanárok vizsgáztatására és pedagógiai alkalmasságára kijelölt osztály munkájának rend szerét, egy sokkal kevesebb időt igénylő, de ha­tásosabb módszerrel kell helyettesíteni. Az is­kolaigazgatóknak és szakfelügyelőknek kell na­gyobb szerepet biztosítani a nem magfelelő peda­gógusok eltávolítására és “kigyomlálására” a pró­baidő alatt. A város iskolarendszerének szóvivője rámuta­tott arra a jelentéssel kapcsolatban, hogy ezeket az észrevételeket a város helyi iskolaszéki tiszt­viselői már évekkel ezelőtt hangoztatták, de sen­ki nem hallgatott rájuk. Most, hogy a felsőbb fó­rumok is rájönnek a hibákra és hiányosságokra, most kezdik csak belátni, hogy nnft régen tenni kellett volna valamit kiküszöbölésükre. Az iskolarendszer elmaradottságának a felszá­molásához persze pénz is keik Az újabb tanerők felvétele és munkába állítása, a tanulók jobb egészségügyi ellátása és az iskolák felszerelésé­nek a megjavítása, ahogy azt az Állami Oktatás­ügyi Osztály javasolta, többszázmillió dollárral növeli meg azt a 700 millió dolláros költségvetést, amelyet a város jelenleg az 1,000,000 iskolás gye­rek nevelésére előirányzott, a dologi és személyi kiadások fedezésére. Rubin, a városi iskolaszék elnöke, rámutatott arra, hogy a hiányosságok egy részét a. rendszer és módszerek megjavításával is ki lehet küszöböl­ni. De a legtöbb javaslat megvalósításához a vá­rosnak és az államnak a gazdasági és pénzügyi segítsége szükséges. Az állami felülvizsgáló bizottság megalakulá­sának a története is figyelemreméltó. 1961 aug.- ban kérte Charles H. Silver, aki akkor a városi iskolaszék, feje volt, az iskolaprogram felülvizs­gálását. Egy néhány héttel később az iskolaszék tagjait a törvényhozók eltávolították hivatalaik­ból, mert állítólag visszaéltek a közvélemény bi­zalmával a helyi iskolarendszer kezelésével kap­csolatban. Szeptemberben már uj tagokat nevez­tek ki a városi iskolaszékbe. A béke szerepe a választásokban A béke, vagy háború kérdése az idei novemberi választásokon sokkal erőteljesebben domborodott ki, mint minden más ezelőtti választáson. Ter­mészetes, hogy ehhez az ezidőtájban lezajlott nemzetközi események, különösen a kubai krízis, nagyban hozzájárult. Voltak képviselő- és sze­nátorjelöltek, akik mint békejelöltek voltak isme­retesek, mert kortesbeszédeikben a választópol­gárok elé hozták ezt a nagyfontosságu és pilla­natnyilag minden mást felülmúló kérdést. Ez igen régen esedékes és egészséges megnyilvánu­lás volt, mert a tapasztalatok azt mutatják, hogy a választásoknál az a tendencia, hogy minél seké­lyebb és zavarosabb vizekre vezessék le a szava­zópolgárok érdeklődését és a legtöbb politikus most is ezt az irányt követte. Azonban mindkét pártban voltak jelöltek, akik a béke kérdését magukévá tették. Azonkívül füg­getlen jelöltek tisztára a béke szorgalmazásával léptek fel. A választások eredménye mutatja, hogy az amerikai nép kellő figyelemmel viselte­tett a kérdéssel szemben, sok helyen kibuktatta a vad háborús uszitókat és számos békejelöltet vá­lasztott meg, bár nem mindegyiket. Ennek is meg van a különleges amerikai háttere. Kalifornia pl. három uj képviselőt küld Wash­ingtonba, akik megnyerték a SANE békeszerve­zet támogatását. Ezek George Brown és Edward Roybal Los Angelesből és Lionel Van Berlin, San Diegoból, demokraták. Sajnos San Franciscóban John O’Connel demokratát egy republikánus je­lölt kibuktatta. Békeirányzatunak nevezhető Don Fraser Minnesotából és Claude Pepper Floridá­ból, akiket képviselőknek választottak. A régiek közül Edith Green, Robert Kastenmeier és Wil­liam Fitz Ryan liberális demokrata képviselők kerültek vissza, az utóbbi a kerületének szavaza­taiból 73 százalékot kapott New Yorkban. A függetlenül pályázó békejelöltek szembeta­lálták magukat a hagyományos amerikai kétpárti rendszerrel. Még mindig elég elterjedt a nép kö­zött az az ösztön, hogy egy független, vagy ki­sebbségi jelöltre adott szavazat, elvesztegetett szavazat; nem járul hozzá a választási eredmé­nyekhez. Ezért kitűnő békejelöltek csak viszony­lagosan elenyésző szavazatszámmal kerültek ki a választásból, mint Hughes Massachusettsben, de megvolt a jó alkalmuk arra, hogy a békéért/ való harc szükségességét a nép közé vigyék. A nagy pártok politikusai nem riadnak vissza egy kis piszkos munkától sem, hogy a békeidői­tek megválasztását elgáncsolják. Jerome Ziegler Illinoisban heteken keresztül sikerre biztató kam­pányt vezetett. Röviddel a választás előtt ellen­felei erőteljes rágalomhadjáratot indítottak elle­ne. Azzal vádolták, hogv kommunista kapcsolatai vannak. Röplapokon széles körben köröztek egy cikket a The Workerből, amely a szavazókat a békejelöltek támogatására szólította fel. A röp­lapokon az aljas rágalmazók azt is feltüntették, hogy Ziegler támogatót* égy Voters for Peace alakulatot Chicagóban. Ez a hidegháborús hisz­téria eszköz valamiképpen bevált, mert Ziegler a szavazatoknak csak 40 százalékát kapta meg, ho lőtt ennél sokkal többre számítottak, mivel úgy a szakszervezetekben, mint a .tápot V6vn',*-Mn far­merek között és az Argonne National Laboratory tudósai és technikusai részéről támogatásban ré­szesült. Barátai és támogatói biztatják, hogy 1964-ben biztosabb lehetőségei lesznek. Pennsylvaniában azonban már nem sikerült a republikánus háborús uszitőknak kibuktatni Jo­A mostani jelentést megelőző, több mint egy évig tartó felülvizsgálatban az Állami Oktatási Osztály csaknem kétszáz tagja vett részt. Kü­lönleges tanácstagokat is bevontak, köztük ki­emelkedő tudósokat. A vizsgálatot Walter Crew- son, az Állami Oktatási Osztály helyettes vezető­je irányította. A városi Oktatási Osztály felületességét és nemtörődömségét külön kiemelte a jelentés. A junior high schoolokban rendelkezésre álló tanári állások több mint egyharmadát helyettes taná­rokkal töltötték be. Egy másik jelentős hánya­duk pedig csak elemi iskolai végzettséggel ren­delkezett. Mint jellemző esetet említik meg, hogy az egyik középiskolában a gépkocsivezetést tanító tanár­nak még hajtási igazolványa sem volt! A nagy tanárhiány megszüntetésére — a vizs­gálati jelentés szerint — a város iskoláiban újabb 5,300 pedagógusra és 1,000 szakfelügyelőre és adminisztratív munkaerőre lenne szükség. seph Clark demokrata szenátort kommunista vá­daskodással. Clark még röviddel Kennedy elnök nyilatkozata előtt ellenezte a Kuba elleni bloká­dot. Ezért gyávának nevezték ellenfelei és azzal vádolták, hogy “soft on communism.” Clark egy interjú alkalmával azt mondta a Scrij>ps-Howard hírszolgálat riporterének: “Nem hiszek kommu­nizmus elleni szent háborúban. A III. világháború elképzelhetetlen. Az egész emberi faj elpusztulá­sát jelenthetné.” Clark szenátort 100,000 szava­zattöbbséggel újraválasztották. Az egyetlen tanulság evvel kapcsolatban az, hogy a békét az amerikai köztudatban mindenna­pi fogalommá kell felépíteni 1964 előtt is. Éle­tünk, tevékenységünk, gondjaink, reményeink már most is e nagy kérdés körül forognak; lesz-e béke a világon? Csak beszélni nem illik róla, mert a félrevezető propaganda szerint ez kommuniz­mus. Ne hagyjuk a feledés homályába merülni azt a lázas weekendet október 27—28-a körül, amikor az atombombák zuhanásától csak az választott el bennünket, hogy mit ir Kruscsev Kennedvnek és mi lesz Kennedy válasza. Ki akar átélni ha­sonló félelmetes napokat? Vajon úgy fordulna-e megint, hogy azzal köszönthetjük másnap bará­tainkat: “Hát, még élünk!”? Beszéljünk most a háborús veszélyről, beszéljünk most a béke építé­séről, nézzük meg most, kik azok, akik velünk együtt a békét akarják! Ne hagyjuk azt a hamis tévhitet terjeszteni, hogy csak a kommunisták akarnak békét és hogy aki erről beszél az már gyanús. Mindenki az egész világon — már mint minden józan és becsületes ember — békét akar minde­nek előtt. Ez az első feltétele és az egyetlen bizto­sítéka az életnek, a fennmaradásnak. Vezetőink­nek meg kell találni a békés utat a problémák megoldásához. Ez nem lehetetlen, ez az egyetlen ut. Más megoldás nincs. Ha időt is vesz igénybe, csak ezt az irányt kell követniük a megoldások keresésénél. Háború — halál, pusztulás. Ezzel a gondolattal kell felkészülni a következő választásra, hogy akkor még több béke jelölt ke­rüljön a listára és a listáról a kongresszusba. Addig is a háború elkerülése legyen a népek leg­fontosabb feladata. — W. R. — HA MIAMIBA JÖN NYARALNI, keresse fel a lagfar Amerikai Kultur Kiubol 3901 N. W. SECOND AVENUE Az egész ország magyarságának találkozó helye 9 Kitűnő magyar konyha. — Minden szombaton és vasárnap előadások. CIGÁNYZENE, TÁNC! e Egész héten nyitva, hétfő kivételével Telefon: PL 1-9453

Next

/
Oldalképek
Tartalom