Amerikai Magyar Szó, 1962. július-december (11. évfolyam, 27-51. szám)
1962-07-19 / 28. (29.) szám
Thursday, July 19, 1962 AMEniKAl MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 3 MERRE TARISZ, ALGÉRIA ? NAPOK óta. éjjel és nappal forrt a nagy örömtüntetés Algírban. Az emberek szeme vörös volt az álmatlanságtól, de ki törődik az ilyennel, amikor mindez szabad, nem lőnek érte, nem verik agyon érte a kétéves kisgyereket, nem dugnak plasztikbombát az ágy alá. Volt, aki félájultan hevert az ut szélén, alig tudott mozdulni, olyan fáradt volt, de ha zászlós kocsit látott elrobogni maga mellett ő is feltápászkodott, és kiabált : — Győztél FLN! Éljen a haza! Láttam egy asszonyt, aki fehér fátyolköpeny helyett tetőtől talpig zászlóba burkolta magát. Láttam egy ifjút, aki már algériai zászlót tetovált a mellére, s pöttöm gyereket, aki lebukfencezett a lépcsőről, mert nem bírta a nagy zászlórúd terhét. Autók száguldják be a várost és környékét, zászlóval, dobbal, és ahol elhaladnak, ütemesen tülkölik: “Győztél FLN!” Mámoros a város az örömtől, bár senki nem iszik szeszes italt. Magam is fel-felkapaszkodom egy-egy autóbuszra vagy teherautóra. A háromtonnás kocsi robog velünk, vadul dobálva, a csoda ment meg az összeütközéstől, a felborulástól, a falhoz lapitástól, de csak nevetünk. Ju-ju-ju-ju — rikoltják a nők, mi meg ököllel verjük az autó bádog oldalát, s kiabálunk, ahogy a torkunkon kifér: — Éljen a haza! Győztél FLN! .. S buzdítjuk a vezetőt: gyorsabban, nyolcvan- nal-százzal! Az utcák fölött égő piros-zöld villanykörték úgy suhannak el fölöttünk, mintha már a csillagok között robogna a gép. De hová? A KORMÁNY Algírba érkezése, úgy látszik, ' legalábbis egyelőre, eldöntötte a kérdést. Végigkísértem az ideiglenes kormányt az algíri Fehér Háztól (ez a repülőtér neve) a város közepén levő prefekturáig, ahol Ben Khedda miniszterelnök beszélt. Hat-hét kilométeres ut ez, de nem volt egyetlen méter sem az egész útvonalon, ahol ne álltak volna ujjongó emberek. Az ellentétek, amelyeknek hire járt, nem tudták elrontani a hangulatot. Kivívták a függetlenséget, elismeri mindenki; maga a hét év véres harcaiban megegyezésre kényszerült francia kormány is — ez a lényeg. A kormány bevonulásánál ott volt a legtöbb villaya parancsnoka is. A népfel- szabaditó hadsereg többsége is az ideiglenes kormány oldalán maradt. A kivívott függetlenség örök dicsősége népnek, amely a szó szoros értelmében a vérével öntözte azt az utat, amelyen a Ben Khedda-kor- mánv az emigráció után bevonult a fővárosba. Mi hát az oka mégis, hogy a felszabadító harcokban részt vett hadsereg egy jelentékenynek látszó csoportja, már az első napokban, a függetlenség hajnalán, egyelőre, ellenzékben van? Az FLN nyilvánvalóan a nemzeti egység megőrzése végett a harc hét éve alatt óvakodott attól, hogy részletes programot adjon. A kormány, a hadsereg, az ideiglenes törvényhozás, az FLN lapja, a JVIoudjahid (Forradalmár): a közös harcról, a mindenáron elérendő győzelemről beszélt. A győzelem utáni időszakról csak általánosságban esett szó. Demokrácia lesz, szabadság, föld, egyenjogúság és munka mindenkinek — nagyjából ennyit tudott meg a nép és a hadsereg a jövőről. A győzelem elkövetkezett. Julius 26-án választások lesznek, utána megalakul a végleges kormány. A harc a jelek szerint most azért folyik: merre menjen Algéria? A NÉP igazi tartalommal akarja megtölteni az általános programot. Igazi földreformot kíván, a demokratikus szabadságjogok azonnali biztosítását, munkaalkalmak teremtését, a közoktatás és egészségügy megalapozását, mert ilyesmiről csak a nagy városikban lehet ma beszélni. Vannak azonban erők, amelyek Algéria jövőjét afféle neokolonidista keretben képzelik el. Ezek az elemek főként Franciaországban, az Egyesült Államokban vagy Tunéziában léteznek. De jó jkapcsolatban vannak a néptől távol álló, mostanáig nagyrészt emigrációban élt algériai kis- és középburzsoázia nagy részével is. Ezek az erők az eviani egyezményt az algériai nép ellen akarják felhasználni. Én nem tudom elképzelni, hogy annyi szenvedés után ez igy legyen. Nagyon sok embernek tettem fel a kérdést az utóbbi napokban, FLN-ve ' zetöknek, katonáknak, egyszerű munkásoknak. Mind azt mondták: itt a népé legyen a hatalom, és nem engedik kiütni kezükből a győzelmet, ha bárki a kormányban vagy azon kivid megpróbál“Nekiink fegyverünk van, nem adjuk át soha senkinek. Mi szabad országban akarunk óIhí, nem kizsákmányolóknak akarunk dolgozni.” Lehet, hogy túlságosan elkapott engem is a láz, a népből áradó hatalmas erő, de én neki, egyedül n^ki hiszek.- M. G. WVVVWW\/W\/\A/W>A/WW\/V\/VWV\A/\AAA/»AAAA«lA<tJ>«l««».»<.^.»ff«vvvvVvvvvvvvvv%W(V>nft/wwftwf^ A FEGYVERIPAR NEM SEGÍT A GAZDASÁGON, SEM A MUNKANÉLKÜLISÉGEN ná megfordítani a kereket. A hármas villayában egy tiszthelyettes válaszolt legtalálóbban a kérdésre. Géppisztolyára mutatott, és azt mondta: Azok a jóhiszemű polgárok, akik a nagyarányú fegyverkezési kiadásokat abból a szempontból Ítélik meg, hogy az ország munkásainak kereseti lehetőséget nyújtanak, meg kell változtassák nézetüket. A Secretary of Defense (Hadügyminiszter) hivatala is jelentést adott ki “The Changing Pattern of Defense Procurement” címen arról, hogy a fegyver rendeléseknél mily nagy változások történtek, és hogy az erre évente költött több mint 50 milliárd dollár milyen kevés hatással van a nemzetgazdaság egészséges fellendítésére, vagy az ipari munkások foglalkoztatására. A jelentés tartalmát az előszó szövegének következő mondata domborítja ki: “Gyors ütemben áttértünk a tömegtermelésről a kutatás, fejlesztés és kisarányu termelés területére, amely ma már a modern fegyverellátási módszer normális jellegzetessége.” A fegyvergyártás tehát többé már nem számit nehéziparnak, sem tömegtermelésnek. Elmúlt az az idő, amikor a hadihajóknak sok páncéllemezre volt szükségük. Detroitot valamikor a nemzet fegyverraktárának tekintették. Az is régen volt. Még a II. világháború alatt a hadviselés fémszükségletének 26 százalékát hadihajók felszerelésére fordították, 1961-ben ez 8 százalékra esett. Ez megmagyarázza azt a helyzetet, hogy a hadigépezet 50 milliárd dolláros kiadása mellett is az acéliparban ma stagnálás és nagy munkanélküliség létezik. Ugyanez áll Detroitra. “Tankok, más jármüvek, fegyverek, lőszer, továbbá termelési, építészeti és más felszerelési és fémárucikk 1953-ban, a koreai háború utolsó évében a leszállított hadirendelések anyagának 50 százalékát képezte”, mondja a jelentés. “De 1961-ben az ilyenfajta szükségletek a megrendeléseknek csak 12.4 százalékát tették ki. Nyolc év alatt feléről egynyolcadára esett a haderők fémáru szükséglete.” Ez a változás súlyosan érintette az ország ipari komplexumát és az ország különböző államainak ipari munkásait. “Michigan pl. a II. világháborúban a hadirendelések 10.5 százalékát kapta, a koreai háborúban 9.5 százalékát, de az 1961-es évben csupán 2.7 százalékát”, mondja a jelentés. “Illinois, Ohio, Indiana és Wisconsin együttesen a világháborúban az összrendelések 21.9 százalékát, a koreai háborúban a 17.8 százalékát és az 1961-es évben már csak a 9.1 százalékát kapta.” Azt is lehet mondani, hogy olyan ipari központok, mint Cleveland, Gary, Milwaukee, illetve a fentemlitett öt állam nehézipari munkásai máris azt a nehéz helyzetet szenvedik át, amit egyesek szerint a leszereléssel járó átszervezése az iparnak hozott volna létre. Szenvednek anélkül, hogy az annyira kívánatos leszerelés létrejött volna. Csupán az történt, hogy a koreai háború óta a megváltozott haditermelés következtében, évi 6.1 milliárd dollár értékű rendeléssel megrövidítették a fegyvergyártást elősegítő alapiparokat és ezzel sokszázezer munkás vesztette el állását. De a háborús készülődés nem csökkent, ellenkezőleg, az erre használt pénzösszeg évről-évre mindjobban nő. Kevesebb kenyérkereső részesül ugyan belőle, ezzel szemben azonban a korporációk, a hadirendelések élvezőinek profitrészesedése évről évre nagyobb. “A fegyvernemekben beállott forradalmi változások, természetesen a termelési módszerekben tükröződnek vissza. 1953-ban a gyári tömegterme lés hozta létre a szükségletek jelentősebb részét, az utóbbi évben ez a módszer viszonylagosan leszűkült. Ehelyett a hangsúly újabban a kutatáson és a fejlesztésen, a számban kevesebb, de méreteiben nagyobb és messzemenően költségesebb fegyveregységeken van. A hagyományos, fém- anyag felhasználásával járó módszereket sokkal bonyolultabb és kifinomult technika cseréli fel. Természetesen kevesebb a kékgalléros munkás, mig a tudósok, mérnökök és technikusok sokasodnak azoknál az intézményeknél, amelyek a védelmi szükségleteket ellátják”. (A jelentés következetesen “védelem”-ről beszél a gyilkoló felszerelésekkel kapcsolatban.) Távlövegek, specializált légi jármüvek és az elektronika képezi ma már a hadi felszerelés jelentős részét. És az erre költött kiadás nagyobbik hányadát kutatásra, kísérletekre, mérnöki munkára költik inkább, mint termelésre. Az előállításnak ez a része a távlövegeknél a költség 57.9 %-át, az elektronikánál 24.9%-át, a hajóknál 20-5 %-át és a repülőgépeknél 10.0%-át teszi ki. A hadiipar az amerikai gazdasági élet egy külön specializált tartományát, képezi, specializált szakképzettséggel rendelkező szellemi munkásaikkal. Propaganda téren olyan irány is kifejlődőben van, amely a szellemi munkások saját érdekkörének jelöli ki a hadiipart, hogy ezzel elválasszák őket az amerikai dolgozó osztálytól és a közös érdekeiktől. Ma már egyetemek is részesülnek a hadi költségvetés dollárjainak kiutalásában, ahol ezen a pénzen képesítik ki a szakembereket, tudósokat a hadiipar részére. A boldog jövőt biztositó béke helyett, a határtalan fegyverkezés a “Varázsló inasa” által teremtett helyzetet idézi elő, aki nem tudta megállítani a kapzsiságában megindított vizáradatot, úgyhogy az megfulladással fenyegette. Gazdája, a varázsló, jött segítségére. A határtalan fegyverkezés nemcsak gazdasági káosszal fenyegeti az országot, hanem pusztító atomháborúval az egész világot. Ez esetben a* emberiség békeszerető tömegei kell, hogy átvegyék a “gazda” szerepét, hogy megállítsák az őrülettel határos fegyverkezést. Működésben a kisérleli “Telstar” Televízió közlést közvetítő kísérleti műholdat állítottak pályába a Föld körül az Egyesült Államokból, amely a technika fejlesztése szempontjából nagy jelentőségű. A “Telstar”-nak nevezett műholdat az American Telephone and Telegraph híradó monopólium készítette felhasználva erre az ürtudomány terén a kormány által fizetett összes errevonatkozó találmányait. Az amerikai adófizetők pénzén folytatott kutatások eredményeit igy juttatja magánkézre az amerikai kormány. A kongresszusban máris tárgyalnak egy errevonatkozó javaslatot, amely törvényileg szentesítené az ür-hirközlési technika monopolizálá- sát, Amerika legnagyobb hírközlő vállalata, az A.T.&T. kezébe helyezve a rendelkezési jogot. Jövőre már nemzetközi konferencia összehívását tervezik, az előre várható nemzetközi komplikációk és érdekellentétek kibogozására. A “Telstar” televízió hang- és fényhullámokat közvetített már Amerika és Európa között. Ax első vevéseket kielégítőnek tartották. A technikája még kezdetleges, mert a műholdnak az adás- vevés két helyszínének központjában kell állnia. A hullámok ugyanis csak egyenes vonalban haladnak az adás központjától a műholdra, amely szintén egyenes vonalban közvetíti tovább a vevőállomáshoz. A föld körül eddig csak több közvetítő állomás létesítésével lehetett tv-hullámo- kat továbbjuttatni. Több műholdra lesz szükség ahhoz, hogy folyamatos közvetítést lehessen eszközölni a légürön keresztül. Goldberg szfrájkellenes törvényi kér Arthur Goldberg munkaügyi miniszter a táv- löveg ipar részére sztrájktiltó törvény létesítésére fogja kérni a kongresszust, ha a munkások a jövő hétre bejelentett sztrájk tervét végrehajtják. Az International Association of Machinist és United Aerospace Workers (UAW) már két hónapja folytat tárgyalásokat a fegyvereket gyártó vállalatokkal a munkások szerződésének megújításáról, eddig eredménytelenül. Mindkét szakszervezet bejelentette, hogy julius 23-án sztrájkot indit, ha addig a vállalatok megfelelő ajánlatokat nem tesznek, öt vállalat: a North Amérícafi, a Douglas Aircraft, a Lockheed, a Convair és a Ryan Aeronautical Corporation van érdekelve, amelyekben 125,000 szakszervezeti munkás dolgozik. A szakszervezetek béremelést, magasabb jel bocsátási végkielégítést, egészségügy és jóléti biztosítást és szervezett üzemet követelnek. AZ ALLERGIA ÉS AZ ASZTMA eimü cikkünk befejező közleménye e lapszámból anyagtorlódás miatt kimaradt.
