Amerikai Magyar Szó, 1962. július-december (11. évfolyam, 27-51. szám)
1962-10-11 / 40. szám
6 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, October 11, 1962 E ö r s i Béla * A GAZDASÁGILAG VISSZAMARADOTT ORSZÁGOK FEJLŐDÉSÉNEK LEHETŐSÉGE irta: EöRSI BÉLA Az ipari termelés fejlődésének üteme a volt gyarmati országokban a korábbi évi 1 százalékkal szemben már 4 százalék, mig a fejlett tőkés országokban évi 3%. A fejletlen országok a mai fejlődési ütem mellett még 100 év alatt sem érik utói a tőkés országok iparát, sőt — minthogy azok is fokozzák iramukat — még inkább elmaradnak. Ezt látjuk a következő példában: az Egyesült Államokban 1939-ben 554 dollár volt az egy főre eső nemzeti jövedelem, mig Egyiptomban 85 dollár (15.3%). Az amerikai nemzeti jövedelem 1958-ban 2,164 dollárra nőtt, mig az egyiptomi 112 dollárra, ami az amerikainak már csak 5.2%-a. Tehát az ipari termelés ütemét meg kell gyorsítani. Erre volt elég példa. A tőkés országok hosszú időn át érték el, vagyis kb. egy évszázadig tartott, amig a mai nívóig eljutottak. Ez azonban az u. n. “rabló-kapitalizmus” korszakában történt. A tőkések női- és gyermekmunkát használtak tömegesen, hogy egymást felfalhassák, tönkretegyék és igy egy bizonyos időszakban a munka és a termelési tempó meggyorsult. Például az ipari termelés az Egyesült Államokban 1870 és 1910 között fejlődött a leggyorsabban, kereken 800%-kal, mig ugyanezen idő alatt Németországban 500^0-os, Franciaországban 250%-os volt az ipari fejlődés. Ez kb. a maximuma a tő* kés fejlődésnek, a legjobb viszonyok között — a munkaerők minden gátlás nélküli (szociális intézkedések hiányában) kizsákmányolása mellett. A gyorsabb fejlődés gátló oka, hogy a tőkés világ gazdasági rendszere nem tervszerű, anarchisztikus, s a válság esztendői és a munkanélküliség gátolja az egységes fejlődést. A tőkés világnak az elmúlt 60 esztendőben csak 16 évi fellendülés, illetve felélénkülés jutott osztályrészül. A második világháború utáni nagy válságok 400 milliárd dollár kár okoztak az Egyesült Államok gazdaságának, ami az összes fejletlen országok évi nemzeti jövedelmének három és félszerese. Sajnos a munkanélküliség nemcsak a tőkés országokat keresi fel, hanem a fejletlen országoknak is egyik rákfenéje. A válsággal sújtott, munkanélküliek szenvedésével összekötött, profitra épített gazdálkodással szemben ott van a Szovjetunió fejlődési menete. Annak ellenére, hogy keletkezése óta 18 éven át háború folyt, vagy a háborúk ütötte sebek be- gyógyitására kellett az összes erőket fordítani, a Szovjetunió ipara fennállásának első négy évtizedében 4500%-kal növekedett. Erre hivatkozott Nehru is, mondván, ha a Szovjetunió meg tudta ezt csinálni, akkor az ázsiai-afrikai elmaradt országok is képesek lesznek erre. Sajnos a mai elmaradott országok tétovázva állnak a két világgazdasági rendszer között. A Szovjetunió termelésének üteme csak tervgazdasággal jöhetett létre. Az egyéni gazdálkodás bármilyen formáját, például a parasztgazdálkodást, meg kellett szüntetni és a mezőgazdaságban uj, gépesített technikának, műtrágyázásnak kellett átadni a helyet. A régimódi parasztgazdálkodás, kisipari, kiskereskedelmi és háztáji kevés, de felesleges munkaerőt foglalkoztató termelés helyébe, gépeknek, összpontosításnak, sok-sok műtrágyának kellett jönnie. Sőt a nyugat-európai közös piac példájára meg kell szüntetni az egyes államok kisded (egyéni s talán soviniszta) törekvéseit és csak oly termékeket szabad termelni, amelyeknek nyersanyaga közel van, ahol elég képzett munkaerő áll rendelkezésre. Az elmaradt országok elemezték saját helyzetüket és egy uj utat, — nem a szokásos tőkés gazdálkodás útját — kívánják követni. Ehhez uj tőke, sok tőke kell, amelyet a nemzetnek magának kell kitermelnie és ezt tőkefejhalmozódás- nak nevezik. Az idegen tőke beengedése, becsábítása ezt nem segíti elő, mert a tőke csak olyan helyre vándorol, ahol a profit nagyobb, mint otthon, vagy más tőkés országokban és azt szabadon lehet kivinni. Ez a helyzet Izraelben, Libériában és a volt francia-angol gyarmatokon. Itt előfordul, hogy a kivitt haszon felborítja az ország deviza-mérlegét és évről-évre több adósságba sodorja. Az úgynevezett “harmadik” ut, — az államkapitalizmus. Ezzel próbálkozik a legtöbb haladó szellemű uj állam (Egyiptom, India). Itt iparkodnak látszólag, vagy tényleg harcolni a magán- nagytőkével és amellett, papírra fektetve, több intézkedést hoznak a dolgozó nép érdekében: kiszélesítik a födreformot (amelyet azonban a nagy birtokosok igyekeznek szabotálni és ezért vagy A New Republic cimü folyóirat hirdetésben közölte, hogy országszerte nemzeti bizottságok alakultak a békejelöltek érdekében. A novemberi választáson két független szenátor jelölt indul békeprogrammal, ezenkívül olyan 6 demokrata párti, 2 republikánus párti, 1 liberális és 4 független jelölt pályázik a kongresszusi tagságra, akik szintén a békét helyezték választási programjuk középpontjába. A hirdetés szerint, a megszervezett nemzeti bizottság 1,000 tagból áll és 100,000 dollárt akarnak összegyűjteni a jelöltjeik támogatására. A békeprogrammal induló jelöltek a következők: Szenátori tisztségre: William Osburne Hart, független, Wisconsin; H. Stuart Hughes, független, Massachusetts. Képviselői mandátumért: Elisabeth Boardsman, republikánus, Massachusetts; George Brown Jr., demokrata, California; Alice Franklin Bryant, demokrata, Washington; Robert Cosbey, független, Illinois; Harrop Freeman, liberális, New York; William Heffner, demokrata, Massachusetts; Sidney Lens, független, Illinois; Knox Mellen, demokrata, California; John O’Connell, demokrata, California; Harry Purvis, független, New York; Caroline Ramsey, republikánus, Maryland; Rev. Alva Tompkins, független, Illinois; Jerome Ziegler, demokrata, Illinois. Az őszi választások kiemelkedő része az Illinois államban folyó harc a szenátusi helyért. Ezt a tisztséget már hosszú évek óta a szélsőjobboldali beállítottságú Everett M. Dirksen tölti be, aki a szenátus kisebbségi pártjának a vezére is egyben. Az utóbbi időben széleskörű kampány indult Dirksen megbuktatására. A mozgalom sikerére jellemző, hogy még a Chicago Tribune nevii újság is, amelyik pedig szoros kapcsolatot tart fenn a reakcióval, kénytelen elismerni hogy a Dixiekrata Republikánus koalíció vezetőjének a népszerűsége jelentősen megcsappant Illinoisban. Különösen népszerűtlenné vált Dirksen szenátor a munkásság körében, a vasúttársaságok melletti állásfoglalása miatt. A vasúti távirdászok — amint erről lapunk más helyén részletesen beszámolunk — sztrájkba léptek a Chicago & North Western vasúti vállalat ellen, a nagyarányú munkáselbocsátás megakadályozására'. A vasutasok, kihúzódik annak megvalósulása egy-két évtizedre, vagy papíron marad), fellendítik a paraszti szövetkezeteket, átszervezik a társadalmi biztosítást, sőt Egyiptomban próbálkoznak bevezetni a nyereségrészesedést is. (Bár ez az USA-ban is lassankint ki fog fejlődni a munkásosztály nyomására.) Egyetlen tény biztos. A gyarmati helyzetből felszabadult országok több demokráciát, több szociális intézkedést kívánnak és ezért a kormányzatuk kénytelen szocialista-demagóg szólamokat hangoztatni. A tömegek nyomásától függ, hogy ezek csak szólamok maradnak-e? hogy a vállalatok vezetőségének az önkényes eljárásait megakadályozzák, egy olyan törvényjavaslatot támogattak, amely megtiltaná a különböző vállalatok egyesülését, amig a kongresszus felül nem vizsgálja a helyzetüket. Ezt a törvény- javaslatot, többek között, Estes Kefauver szenátor is támogatta. Dirksen viszont, aki a javaslattal foglalkozó albizottság tagja is volt, élesen ellene foglalt állást. \ Dirksen ellen Yates indul harcba, az őszi választásokon, demokrata párti programmal. Yates különösen azt veti a republikánus párti ellenfelének a szemére, hogy ellenezte a Medicare törvény- javaslatot. Rámutatott arra is a demokrata jelölt, hogy Dirksen kétszínű magatartást tanúsít fontos kérdésekben. Az újságírók a közelmúltban megkérdezték tőle, hogy a republikánusok felhasz nálhatják-e a kubai kérdést a kormány ellen. Dirksen a következőképpen válaszolt: "Ki volna az az épeszű ember, aki egy ilyen veszélyes ügyet felhasználna. A mi egyetlen célunk a béke fenntartása.” Viszont minden ténykedése ellentmond ennek a békés nyilatkozatnak. Reméljük, hogy a novemberi választáson, a szavazók megszüntetik a lehetőségét annak, hogy az illinoisi szenátor tovább folytathassa “kétarcú” politikáját. Ahol adósnak lenni bűn NEWARK, N. J. — A Lee Filter Ccrp. üzemvezetőségének önkényeskedése alkalmazottaival szemben odáig ment, hogy büntetést alkalmazott azokra, akik adósságba keveredtek. Amikor Nicholas Gomez és Miguel Mateo fizetését egy hitelező bírósági rendelettel letiltotta az üzemben, az üzemvezetőség a két munkást felfüggesztette állásából. A két munkás az UAW 290-es lokáljának tagja, amelynek elnöke döntőbíróság elé vitte panaszukat. A döntőbíró úgy határozott, hogy a vállalatnak nincs joga megfegyelmezni alkalmazottait azért, mert keresetükből nem képesek megélhetést’ biztosítani és kölcsönhöz kell folvamod- niok. Elrendelte a két munkás visszahelyezését és a felfüggesztés idejére járó fizetésük kiutalását. *+++++*++*■*+++++*++*+++*** >£*■;í +*+++ *¥•>**** X 60 é | í jubileumi záró ünnepély i ♦ 1982 november hó 25-én, vasárnap délién 1 árai kezdettel * í a FRATERNAL CLUBHOUSE nagytermében, 110 W 48 SI, Hew York, N.Y, * T ^ X A haladó sajtó 60 éves történelme gazdag programban lesz ^ megörökítve í Ünnepi szónok: REV. GROSS A, LÁSZLÓ, Chicagóból ■* [jr j* £ BELÉPŐDÍJ 75 CENT * «WUUWVWVWVUWtfV«AAAAAAMUWIAÁnAnnnÁÁÁ>yWMAAnAAAAAMWWWWWWWWVUVWVWVVWÁAÁnÁÁÁ NEMZETI BIZOTTSÁG ALAKULT A BÉKÉT PÁRTOLÓ JELÖLTEK TÁMOGATÁSÁRA Illinois államban széleskörű kampány indult Yates megválasztásáért és Dirksen megbuktatásáért
