Amerikai Magyar Szó, 1962. július-december (11. évfolyam, 27-51. szám)
1962-10-11 / 40. szám
AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGÁRIÁN WORD Thursday, October 11 ( 1962 4 Munkásmozgalom A VASUTASOK HARCA A SMUUSMiUTAS ELLEN A Telegraph Union sztrájkját az egész ország közvéleménye figyeli. — A kormányszervek a vasúttársaságok urait támogatják Az amerikai vasutas szakszervezetek már évek óta harcolnak a vasúttársaságok önkényes munkáselbocsátásai ellen. Az uj technikai találmányok lehetővé tették a társaságok vezetőségének, hogy az alkalmazottak ezreit küldjék el máról- holnapra végkielégítés nélkül. Az állásból elbocsátottak legnagyobb része hosszú éveken keresztül állt a vasút szolgálatában. A vasutas szakszervezetek részéről a Telegraphers Union tagjai kezdték meg a sztrájkot a Chicago & North Western Railway társaság ellen, ez év augusztus 30-án. A sztrájkolok célja az, hogy vétó-jogot nyerjenek az alkalmazottak elbocsátásának az ügyében. így akarják megakadályozni a. társaság önkényes munkáselbocsátási politikáját. A Telegraphers Union sztrájkját a többi szak szervezet is támogatja. Általában az a vélemény, hogy ha a vasutak gazdái tovább is mereven ragaszkodnak korábbi politikájukhoz, akkor egy általános vasutassztrájk fogja hamarosan követni a távirászok mozgalmát. A Telegraphers Union fellépett a New York Central Railroad társaság ellen is a munkáselbocsátások miatt, és itt is vétó-jogot követel magának. Hasonló követelést jelentett be 39 további vasúttársaság ellen. A sztrájkjuk hamarosan kiterjedhet ezekre a vonalakra is. A távirdászok mozgalmát 14 más vasutas szak- szervezet feszülten figyeli, ök is a tagjaik elbocsátása miatt jelentettek be panaszt az egyeztető irodáknál. A Railway Clerks Union a Southern Pacific vasúttársaság önkényes munkáselbocsátása ellen lépett fel. Ha a társaság nem hajlandó eleget tenni követeléseiknek, akkor november 10-én sztrájkba lépnek. A munkáselbocsátásokon túlmenően, az egész iparágon belül folyik a harc a szakszervezetek és a társaságok vezetőségei között a munkaszabály- zat megreformálásáért. A társaság urai a vasútvonalak modernizálásának a folyamatát profitjuk növelésére akarják felhasználni. Az újítások és technikai találmányok folytán számos korábbi uj munkaszabályzatban össze akarják vonni ezeket a munkaköröket és az alkalmazásban maradó munkásoktól több munkát követelnek. Az uj munkaszabályzattal kapcsolatos vita a szövetségi bíróság előtt folyik. A vasúttársaságok urai azt remélik, hogy még ennek az évnek a végén, de legkésőbb 1963 elején, keresztülvihetik tervüket és számos munkást az utcára tehetnek. A vasúttársaságok gazdáinak ez a reménye a kormányhivatalok támogatására épül. A különböző kormány hatóságok ugyanis arra akarják rávenni a szakszervezetek vezetőségét, hogy fejtsék el vétó követeléseiket tagjaik elbacsátását illetően. Már a Chicago & North Western társasággal kapcsolatos vitában is a társaság érdekét tartották a szemük előtt a kormányhivatalok, amikor megállapították, hogy a North Western ügye “nem elszigetelt jelenség”, hanem “a munkahely biztosításának a súlyos problémája tükröződik ebben, egy olyan ipar esetében, amelynek keretében radikális munkahelycsökkentés és alapvető gazdasági nehézségek mutatkoznak.” Más szavakkal kifejezve, ez azt jelentette, hogy a kormány nem törődik az elbocsátandó munkások sorsával és helyzetével, csak a társaság nehézségei és nrohlémái érdeklik. A kormányszervek támogatását érezve a hátuk mögött, a társaság vezetősége befejezett ténynek akarta elfogadni a munkáselbocsátást és legfeljebb csökkentett fizetést ígért egy időre az elküldött munkásoknak. A szakszervezetnek ezután nem volt más választása, mint a sztrájk kimondása. A már évek óta folyó vitában, amely a szak- szervezetek és a vasúttársaságok urai között folyik, az utóbbiak merev magatartása miatt, nem jött létre megegyezés. A Telegraphers Union vezetői már azt a kompromisszumos megoldást ajánlották a Chicago & North Western és a New SYork Central igazgatóságának, hogy fogadják el az “élethossziglani állás” tervét. Ez azt jelentené, hogy minden olyan alkalmazott, aki jelenleg a társaság fizetési listáján szerepel, egész életében megtarthatná a munkáját, haláláig vagy nyugalomba vonulásáig. Ugyanakkor elállnának attól a követelésüktől, hogy a már évek óta elküldött alkalmazottaknak, visszamenőleg fizessék meg a csökkentett bérüket, ami a vasúttársaság urai szerint 49 millió dollárt tesz ki. Az említett két vasúttársaság azonban semmi kompromisszumra nem hajlandó a munkáselbocsátás kérdésében. A két fél közötti vitának hatalmas jelentősége van az egész szakmában. Ha itt sikerül a szakszervezetnek kiharcolnia a jogait, akkor ez például fog szolgálni az összes vasutasszakszervezet számára. Sok ember exisztenciája forog kockán a most folyó harcban. Az uj munkaszabályzat életbeléptetése esetén, 13,000 tűzoltó eltávolítására is sor kerülne, egy éven belül. A társaság csak csökkentett fizetést hajlandó adni a részükre, egy ideig. De még rengeteg olyan munkahely van a vasútvonalakon, amelyeket rövidesen, szintén feleslegesnek fognak nyilvánítani. A kormányszervek által kidolgozott munkaszabályzatot, amely a társaság érdekeit vette főleg tekintetbe, a szakszervezet nem fogadhatta el. A vasúti vállalkozók persze két kézzel kaptak utána. A vasutasok közül a vonatkezelők szervezete csak úgy tudta elkerülni a kormányhivatalok által hozott döntés életbeléptetését, hogy a bírósághoz fordult panaszával. Az itt folyó perben, most már a vasutaknál életben lévő bérrendszer revíziójának a kérdése is .felmerült és a vonatkezelők béremelést követelnek. Az ország egész közvéleménye feszült érdeklődéssel tekint a szakszervezetek és a vasúttársaságok között folyó vitára. A szakszervezetek követelése mögött a munkához való jog biztosításának a kérdése húzódik meg. üövldeiih munkahétben állapodtak meg LATROBE, Pa. — A Kennamatal, Inc. gyár éjjeli műszákon dolgozó munkásai részére az UAW 1059-es lokálja megnyerte a 37 és fél órás munkahetet 40 órás fizetéssel. A cég karóiddal bevont szerszámokat készít. Az uj munkaegvez- ménv megkötése előtt a munkások 8 és fél órás műszakot töltöttek az üzemben, de csak 8 óráért kaptak fizetést. A rövidebb munkahét megnyerését a szakszervezet jelentős eredménynek minősiti. Ezen kívül az uj szerződés a következőket nyújtja a munkásoknak: 10 cent órabéremelést, nagyobb nyugdíj juttatást, másfélszeres órabért túlórázásért, a biztosítási dijakat a cég fogja fizet ni, ami a munkásnak óránkénti 5 cent megtakarítást jelent, 3 és fél heti fizetett szabadságot 15 évi munkaszolgálat után, nagyobb betegsegélvt és a kórházi ellátás kiterjesztését 120 napról 365 napra. 10000 fegyvergyártó munkás szírájko! Több mint 10,000 gépész sztrájkol Californiá- ban az Aerojet-General Corporation két üzemében, Sacramentoban és Azusaban. Aerojet a General Tire & Rubber Co. egyik leányvállalata és fegyvereket gyárt üzemeiben. A Polaris, Minute- man, Titan. Skybolt rakétákat és más fegyvernemeket készítik. Az International Machinist Union-nal kötött munkaszerződés már májusban lejárt és azóta minden egyezkedési kisérlet sikertelen volt. A vállalat ajánlatát 3 éves szerződésre. 8 cent béremeléssel az első évben és 9 cent béremeléssel a harmadik évben, a munkások visszautasították, bár a szakszervezet vezetői készen voltak az elfogadására. Mindkét üzemben szakszervezethez nem tartozó munkásokkal folytatják a termelést,- de melyen leszűkített arányban. W. Willard Wirtz munkaügyi miniszter felszólította a szakszervezetet a sztrájk beszüntetésére, különben “felelősek lesznek a nemzet védelmi igyekezetének gyengítéséért.” Robert Mc Namara védelmi miniszter is elitélte a sztrájkot, mint “a nemzeti és a közérdek iránti szívtelen nemtörődömséget.” Mr. Wirtz a washingtoni irodájába rendelte a vállalat és a szakszervezet képviselőjét megbeszélésre. , A kormán} a Taft-Hartley-törvény 80 napos sztrájkbeszüntető szakaszát érvényesítheti a szakszervezet ellen. Egyelőre a vállalat birói tiltóparancsot szerzett a piketvonal pár emberre való leszűkítésére. így is összeütközés történt a sacramento-i üzem kapujában, ahol a sztrájktörők kocsijukkal a piketelő munkásokat megsértették. Tiltóparancs a rakparti sztrájk ellen 75,000 rakparti munkás bírósági rendeletre abbahagyta- a sztrájkot és ismét dolgozni ment anélkül, hogy uj munkaszerződés létrejött volna. New Yorkban John X. McGohey kerületi biró a kormány felszólítására 10 napi ideiglenes tiltópa- rancssal felfüggesztette a sztrájkot, miután Kennedy elnök veszélyesnek minősítette “a nemzeti biztonság és egészség szempontjából.” Közben bírósági tárgyaláson fogják megállapítani, hogy szükséges-e a Taft-Hartley-törvény alkalmazása, a sztrájk 80 napra való felfüggesztésére. Megegyezésibe azonban nincs kilátás még ezen idő alatt sem. Az egyezséget az akadályozza, hogy a hajósvállalatok csökkenteni akarják az egy munka elvégzésére szerződtetett csoport tagjainak — a “gang”-nek — számát. A szakszervezet ebbe nem hajlandó belemenni, mivel ez nagyobb megterhel- tetést jelent a munkásoknak, továbbá az ipaija? . uralkodó munkanélküliséget még jobban élezné. Amig ezt a követelést a munkáltatók nem vonják vissza, a szakszervezet nem hajlandó tárgyalásba bocsátkozni a felajánlott béremelésről sem. A szakszervezet a munkaidő lerövidítésével akarja enyhíteni a munkások helyzetét. A 80 napos sztrájktilalom mellett a kormány kivizsgáló, bizottság kinevezésével egy egész évre akarja eltolni a rakparti munkások követeléseinek teljesítését — s mint az> a vasutasok ügyében bebizonyosodott — a bizottság tanulmánya alapján a munkáltatók érdekében hozna döntést. Egy ilyen bizottság szentesítette a vasut- bárók “featherbedding” vádjait a vasúti alkalmazottak ellen és feljogosította őket 40,000 munkás elbocsátására. A sztrájkoló repülőgép mérnökök ügyében kinevezett kormánybizottság szintén a munkáltatók érdekét támogató “megállapításokat” hozott nyilvánosságra, vagyis, hogy nincs szükség három szakemberre a repülőgépek vezetésénél. Két évig tarlóit, de periek HARTFORD. Conn. — A Jacobs Manufacturing Co. szerszámgyártó vállalat 200 munkása két évvel ezelőtt ment sztrájkba, miután meggyőződtek arról, hogy az üzemvezetőség állandó rosszakaratú gáncsoskodása a munkásokkal szemben — a termelési eredmények, a fizetés, a panaszok elintézése, a seniority és más üzemi kérdésekkel kapcsolatban — a szakszervezet megsemmisítését célozna. A sztrájkra a vállalat azzal felelt, hogy sztrájktörőket toborzott az ország minden részéből. A sztrájkolok azonban kitartottak és a National Labor Relations Board-hoz fordultak orvoslásért. A sztrájk a munkások kizárásává változott. amikor a vállalat egy évvel később nem volt hajlandó a visszatérni óhajtó munkásokat visszavenni. Az NLRB a munkások javára döntött és követelte, hogy a cég bocsássa el a sztrájktörőket, a kizárás napjától járó fizetést térítse meg a munkásoknak és helyezze mindegyiket vissza jogaiba. Az NLRB döntésének életbeléptetése csak akkor történt meg, amikor a cég anyavállalata, a Chicago Pneumatic Tool, kicserélte az üzemvezetőséget. A sztrájkot az UAW 879-es lo'- ilia vehette. A munkások a következőket overték: Három éves munkaszerződést, 325.000 dollár hátralékos fbe- tésrenderóst és minden sztrájkoló visszahelvezé- sét. A 200 sztrájkoló közül 170 ment, vissza a gyárba, a többi vagy másutt helyezkedett el, vagy nyugalomba vonult. A MAGYAR SZÓ ELŐFIZETŐJE, EGY JOBB VILÁG ÉPÍTŐJE!
