Amerikai Magyar Szó, 1962. július-december (11. évfolyam, 27-51. szám)
1962-07-12 / 27. (28.) szám
Thursday, July 12, 1962 AMERIKAI MAGYAR SZÓ HUNGARIAN WORD Bódog andráS: A kaszálógép JÖTT a szomszéd, hogy segítsek nekik a széna- kaszálásban. Az ilyesmire persze nem lehet mást válaszolni, mint azt, hogy már ott is vagyok. Az ember otthagy csapot papot, és megy, mert ilyenkor, minden inkább várhat mint a széna, ehhez ki kell fogni az időjárást két eső között. Aztán korán se mlehet kezdeni reggel, amig fel nem szárad a lóhere, és napnyugta felé pedig harma- tosodik, pontosan számolni kell az idővel, minden alkalmatossággal és segítséggel. Ezenfelül legalább két ember kell hozzá, az egyik a kaszálógépet hajtja, a másik meg azt az újfajta gépet, amelyet kondicionálónak hívnak angolul és ha magyar nevét nem is tudom, tán szenamángoroló- nak nevezhetem, mert ilyesfélét csinál. Az egész masina kerekeken járó két nagy hengerből áll végigszalad a mezőn, felkapja a frissen vágott füvet megmangorólja a két henger között lazán visszaejti a földre. Az eredmény: a henger megtöri a szárakat, a széna puhább marad, nem ejti el a gyengébb leveleket, gyorsabban szárad meg, igy a nap és eső kevésbé veszi ki szinét vagy mossa ki az izeket belőle — egy-két nap múlva lehet is bálázni a szénát szép zölden, úgy ahogy a tehén legjobban szereti. Egyszóval, még olyanabbul van ez, mint más mezei munkával, ha sürgős a munka és segítség kell, a segítséget hivják és a segítség jön. Eddig még rendben is van a dolog, hiszen a szénavágás gépiiéi nem nehéz dolog, amikor kicsit kitanultuk a csinyját. Az ember ül a traktormotollán és körbejárja vele a mezőt, egyre szükebb körzetekben, amig a mező közepére érve elfogy a vágni való. De azért a szénavágásnak is megvan a tudománya, akármilyen egyszerűnek hangzik is. Két szemével az ember kétfelé kell hogy nézzen, amig hajtja a gépet. Előre, hogy úgy kormányozzon mintha vágányban menne, mert az se jó ha beljebb esik, akkor a geo kaszája kihagy egy sort a vágásból, ha pedig kijebb jön, a már korábban levágott szénát a kés vasrudja felszedi, maga előtt tolja és csak lenyomja de nem vágja a sort. Ha ezt nem vigyázzuk mindig s állandóan, akkor a fe’e széna tönkrenyomódva de vágatlanul ott marad a mezőn. Tehát a másik szemével az ember a kaszát lesi, és ahogy látja, hogy egyik vagy másik vége halmozza és nem ejti el gyorsan a vágást, meg kell állni, visszahátrálni, felemelni a ké-t •Vi ieei+en? vele az összegubancolódott füveket. Néha olyan erősen összegubancolódik a lóhere vagy lucerna, hogy le kell állítani a kést és kézzel letisztítani. Aztán az is része a tudományit- nidat u«rv eressze le, hogy se előbb se utóbb ne legyen mert vagy vágatlanul hagy égy darabot, vagy ha korábban tette, a már levágott szénába csap bele a kés és csak azjt tolja megint maga előtt a rúd, tehát a kés nem tud vágni, kezdheti az egészet elölről. Meg olyasmik is beletartóznak ebbe a tudományba, hogy attól is függ mifajta vágnivalórol van szó, lóhere-e, lucerna vagy muhar-e, mert eszerint is kell venni a traktor sebességét és mindegyik fajtának más a természete, hogy földhözdörzsölve, vagy felemeléssel ejti e le magát legkönnyebben a késről, ha már egyszer összegubancolódott. Mindezt nem azért magyaráztam el. mintha szénavágó tudóst akarnék csinálni az olvasóból, «a nediv. mert azt a látszatot ákartam kelteni, hogy a szénavágás nagyon bonyolult dolog. Sőt a vágás sokkal egyszerűbb, mint ahogy hangzik, ,io p-«7e mint so1-- másban is történik, megkin- lódik az ember vele, amig kitanulja. Amikor azonban már kijárta az iskoláka’t szinte gyerekjáték az egész. Mégis amikor hivott a szomszéd, hogy segítsek neki vágni, elmentem, mert ilyenkor nem lehet azt mondani, hogy nem. De nagvon nem szívesen mentem. Nem szeretem a széna vágást, akármilyen könnyű munka is. Irtózom tőle. Leginkább pedig az első, tavaszi vágástól. Kevés szebb dolog van a világon, mint egy lucernás vagv Inheres mező, amintt virágjában áll. A levegő tele van illatával. A lucerna aoróbb kék virágai és a lóhere enyhébb de nagyobb bokrétái csendesen huHámzanak a napsütésben, bólongat- nak és integetnek az ember felé békésen és barátságosan. A mező fölött pedig a levegőben madarai-- százai keringenek, itt is, ott is. egyik leszáll és eltűnik valahol a lóhere sűrűségében. A pacsirta lecsap a zöldülő tenger fölé, lekap egy-egy si-öcske+ Ä* ii jva meredeken a magasba szökken. A vörösszárnyu fekete madár ringattatja magát egy magasranőtt koró szárán. Lent pedig a lucerna apró erdeje váratlanul megmozdul, ott meg fácán vagy kis fürj bújik meg. Az ember megérkezik a mező legszélére, leszáll a traktorról, megolajozza a gépet. Aztán a mező legeslegszélén megindul a vágással a mezőn körül. A motor zug, a kések kattognak, a takarmány rendben hull a kasza nyomán, a gép egyre kisebb körökben halad a mező közepe felé. Ahol még az előbb virágok tartották fel fejüket büszkén, most már egymásra hullva sorakoznak fel a kaszálógép nyomán és vastag rétegekben terülnek el a földön. A mezőt széleitől befelé már széles körzetben halott virágok borítják, amig a közepe felé még él, de egyre kisebb a vágat- lan rész. De lent a lóhere legsürüjétől takarva a földön egyéb élet is van, nyulak és fácánok bújnak meg benne és menekülnek a csattogó kések elől. De nem ám kifelé futnak, ahol már elvégezte a gép kaszáló munkáját, hanem befelé ahol még érintetlen virágos mező a biztonság csaló reményét kelti bennük. Aztán lent a földön, ahol a here legjobban takarja, kis, néha csak tenyérnyi mélyedésekben finom száraz füvei bélelt felfedezhetetlen madárfészkecskék rejtőznek. Itt költ a facánanya, a vörösszárnyu seregély, a pitypa- laty és a pacsirta. A fácán csöndesen megül fészkén a legeslegutolsó pillanatig és úgyszólván a kések alól rebben fel és szalad el a mai'adék sűrűbe. Látni nem is látja még az ember csak ha talán azt veszi észre, egy másodpercre meglibbent a here a kasza mellett. Lehet, hogy még tojásokon ült, lehet, hogy már a kikelt kicsinyeket próbálta rejtegetni és vinni befelé sűrűbe. Lehet, hogy a kés már el is kapott egy-egy kis fácánt, meg jó ha egyszeribe megölte, és nem csak a lábait vágta le. Ki tudja mi minden történik ott a földön, amikor a levágott here ráborul és jótékonyan eltakarja az összetiport fészkeket, az összetört tojásokat, a megcsonkitott és szétmarcangolt kis madártesteket. Úgyszólván minden kerülésnél látható egy-egy veresszárnyu fekete madár féreggel a szájában, amint leszállt és eltűnik a földön a herében. Ott kell hogy legyen a fészke a kicsikékkel. Eteti őket és nem tudja még, hogy félóra múlva nem lesz se fészek, se kicsike. Az ember mindannyiszor leszállhatna a traktorról, hogy megkeresse a fészket és kihajtsa belőle a kicsinyeket, a már lekaszált mezőre, ahol biztonságban lehetnének,, de tudja hogy hiába tenné, a jól elrejtett fészket úgy sem tudja megtalálni és ha valami véletlen- ségből meg is találná, a kicsik csak szétfutná- n »’{ és elbújnak a vágatlanban, ahol a végén a biztos halál vár reájuk. Amott egy-egy madáranya már a levágott rendre is leszáll, ott lehetett a fészke, de a fiókák már sehol sincsenek. És a kis fürjecskét még csak meg sem sejtheti a traktoron a kaszáló ember. Kicsinye csak futni tud, a felnőtt madár is csak akkor rebben fel, ha nayon muszáj. Ha idejekorán félre is ugrottak a ké°ek csattogó utjából, mindig egyre beljebb húzódnak és szaladnak a vágatlan here egyre fogyó körében. A gépnek már csak öt-hat fordulója van hátra, hogy ezt is lekaszálja. De most már az egész mező még megmaradt élete erre a kis térre szorult. A lóhere úgyszólván állandó hullámokban mozog, ahogy a kis fiókák futnak és rejtőznek a kaszáló elől, ha van még hely és idő. A kör egyre sziikiil és fogy, a kis köröket egyre gyorsabban járja meg a gép. Az ember megáll a géppel, mégegyszer leszáll és átjárja a herét, hogy talán ki tudná hajtani belőle a kis nyulakat, fácánokat, fürjecskéket, pacsirtákat, de ezek halálfélelmükben is csak ragaszkodnak megszokott otthonukhoz a lucerna ég lóhere sűrűjéhez, amely eddig oltalmazta őket, de most már halálos csapda lesz számukra. De hiába, egyik sem merészkedik ki a nagy lemeztelenített mezőre, ahol megmenekülhetnének, csak búikéinak tétován az ember zaja és lába elől. Végül amikor a kaszálógép már alegutolsó kört írja le, egv egy nvul mégis kiugrik, aztán felröppen a fürj és fácánanyó, amikor már látják, hogy nincs egyéb menekvés. De a kicsinyeiket, a tehetetlen fiókákat a kés szeli ketté, vagy nyomorítja halálra. A kör végeztével, amikor már mindennek vége, az ember leszállhat a gépről, de most már csak egyet tehet, megölheti a lábtalanul verendő fiókákat egy csapásával, hogy megszabadítsa c?'et kínjaiktól. Hogy hány szenved és vergődik még a levágott széna rendjei alatt, azt senki sem tudhatja. Az ember pedig újra felül a kaszáló traktorjára és végignézheti a lekaszabolt mezőt, mint egy tábornok, hadvezér vagy államfő egy győzedelmes csata nyomán szokta volt, amikor még háborúk s csaták csak pár ezer emberéletbe mentek. Ma hadvezérek, tábornokok és államférfiak csak biztos magasságokban repülnek el a csataterek fölött, vagy mélyen a föld alól irányítják és kormányozzák az emberiséget fenyegető rettenetes kaszálógépeiket, amelyek elöl sem a mezők madarainak, sem a városok és vidék embereinek nincs és nem lehet menedéke. Lehet, hogy azért dirigálnak olyan könnyedén, mert az ő magasságukból meg sem láthatják a földön fészkelő madarakat és embereket. Olyan nagy magasságokból nem nehéz messzi viet-nami háborúskodást “tanácsolni”, falvakat felégetni és parasztjait táborokba telepíteni, erdőket pusztasággá tenni, égettetni és akasztatni: És pár ezer lábra a földbe besülyesztett palotákból és irodákból sem kell majd okvetlenül meglátni, amikor néhány bomba csak “tízmillió” hazánkfiát pusztítja el, ami csekély fizetés, ha nekünk sikerül ugyanekkor “ötvenmillió” embert elégetni az ellenségből isten segítségével. Én azonban sem tábornok sem államférfi nem vagyok sőt nagy tudós sem, akinek számolóvén- jén az egyes is csak egy szám és a tízmillió is csak egy szám, még ha embertársairól van is szó. Nálam még a vörösszárnyu fekete madár kis fiókája is számit és ezért van az, hogy nagyon nagyon vonakodva megyek el, ha hívnak, hogy kellene a segítség szénát kaszálni. A rovarirtó szerek elpusztíthatják az emberiséget Az ártalmas rovarok és a növényvilág férgeinek elpusztítására egyre nagyobb mértékben, használt ellenszerek méregtartalma az emberekre is ártalmas hatással van, mondotta Rachel Carson tengerészeti biológus, aki már több népszerű tudományos könyvet irt. A féreg- és baktériumölő szerek üledékeit találták már a földben, vízben, szerte az országban és “része lett valamennyiünknek”, mondotta Miss Carson egy Washingtonban tartott előadásán. A madarak sokaságát ölte már meg és értékes halfajtákat pusztított el a folyóvizekben. A kutatások felfedték, hogy ezek a mérgek változást hbztak létre az erdei állatok öröklési tulajdonságait szabályozó sejtekben és a kromoszómákban. Nagyon valószínű, hogy az emberi öröklési génekre hasonló hatással vannak. A kockázat ezen a téren az ilyen mérgek következtében “kevésbé drámai, de sokkal alattomosabb módon nyilvánul meg. mint az atomkisugárzás kockázata” a nukleáris robbantásokból kifolyólag, mondotta Miss Carson. Sürgette, hogy vegytani elemzéssel állapítsák meg a rovar- és baktérium ellenszerek örökléstani kihatását. “Az ember igazán félelmetes erőt fedezett fel. hogy megváltoztassa a világot maga körül. Ha az ember felelőtlenül kezeli a természetet meghódító képességét, akkor ennek az lesz az ára, liogv saját magát Rusztitja el vele,” figyelmeztet Miss Carson. A NEW YORKI Coliseumba tervezett nagy óvóhely kiállítás, az érdeklődés hiánya miatt, elmaradt. A tervezők azt mondták, hogy jövő évben esetleg újra megpróbálják, “ha a hidegháború felforrósodik.” 5 LÁTOGASSON $ j MAGYARORSZÁGBA! ) ' Csoport-indulás repülőgépen: | 1 5 Julius 15, K.L.M. 5 Aug. 5, S.A.S. 5 EGYÉNI UTAZÁS MINDEN NAP \ ' lejo, telefonáljon, k™. f„ a Í * RENNER & GROSS ? MAGYAR UTAZÁSI IRODÁT i 5 > ^*.1666 Fairfield Avenue, Bridgeport, Conn. 2 ✓ ’ Telefon: ED 5-6902 * 3 *y.V\\V'..\VV\VVVVVVvVVVVWVVVV\VVVVW>,VW3>?
