Amerikai Magyar Szó, 1962. július-december (11. évfolyam, 27-51. szám)
1962-10-04 / 39. szám
AMERIKAI MAGYAR 9Zó — HUNGARIAN WORD Thursday, October 4, 1962 ^8. Levelek a Szerkesztőhöz Az ebben a rovatban kifejtett nézetek nem szükségszerűen azonosak a szerkesztőség álláspontjával. — Olvasóink hozzászólnak a közügyekhez. A mi virágos városunk és a polgármester Tisztelt Szerkesztőség! Kedves magyar barátaim — mondta egy alkalommal a polgármester Miamiban —, ti, akik felépítettétek északot, keletet és nyugatot, elérkeztetek ahhoz az időhöz, hogy idős korotokra a meleg, csendes ég alatt töltsétek napjaitokat és igy eljöttetek a mi virágos városunkba azzal a szándékkal, hogy itt megpihentek. Nektek azonban itt tovább kell küzdenetek a viz és bogarak ellen, a homokkal. Itt azután be is fejezte beszédét a polgármester. Tényleg igaza volt, egyeseknek csak annyival kell megküzdeniök, amiket ő felsorolt, de a nagytöbbségnek még igen sok más is közbejön. Az árak folytonosan emelkednek, de a nyugdíj, illetve a social security nem emelkedik. Küzdeni kell a Blue Cross és Blue Shield állandó áremelésével szemben. Igaz, hogy nem sok, de egy kevés remény mégis csak volt arra, hogy talán némi könnyebbséget fog nyújtani, ha megszavazzák az öregek részére az orvosi ellátást a társadalombiztosításon keresztül. De a mi két floridai szenátorunk segítségével leszavazták a javaslatot. Smathers szenátor régebben leszavazta az egy dolláros minimális órabért is a hotelben dolgozó szobalányok, a fodrászüzletekben dolgozók (akiknek többsége még mindig csak százalékért dolgozik) és az éttermi kiszolgálók részére, ugv mondva, hogy ézejk borravalót kapnak ( neki legyen mondva!). S mi a helyzet a szobalányok esetében ? A szak- szervezeti fizetés napi $6.67, 8 órai munkáért, ezért kell elvégezni naponta 16 szoba kitakarítását á hozzávaló fürdőszobával; s nem számit, hogy hány ágy van benne. Még megvan az unió, de hogy meddig, azt senki sem tudja, mert ha’ le lehet törni az autóbusz sztrájkot, s megsemmisíteni a szervezetet, mit várhat a többi? Igaz, hogy ebben a nagyközönség is hibás, mert nem voltak szolidárisak a sztrájkólókkal szemben. Pedig sokszor kiálltunk az utcára és kértük az autó sokat, hogy vegyenek fel, mert ha valaki nem tudott munkába menni, az elvesztette az állását, s a szakszervezet semmit sem tehetett az érdekében. Egyébként itt mindenkinek joga van a munkához (ha van), de az utolsó két évben a volt kubai társaságbeli hölgyeké az elsőség. Persze reájuk nem kötelező, hogy jó munkát végezzenek. No és a békés pihenés helyett, amit szintén nem vesz észre a polgármesterünk, minden nap várhatjuk, hogy a Kubába betolakodó szabotálókra lőnek, mert hát az ő türelmük is elfogy egy szép napon! Itt a mi virágos városunkban mindenki biztonságban érzi magát, s csak sajátmagával törődik. Szép itt az élet, már akinek, s nyugodt, ha az ilyesmivel nem törődik. Mrs. V. Ahol szívesen veszik a kritikái Tisztelt Szerkesztőség! Úgy látom a lapban megjelent cikkekből, hogy az olvasók nem akarnak napirendre térni Neuwahl külmunkatárs cikke fölött, melyben a magyarországi állapotokról irt. Pedig nem történt semmi más, minthogy megirta a rossz benyomásait is a jókkal együtt. Tudnivaló, hogy autón utazva sok minden nem ötlik az ember szemébe, s biztos vagyok abban, hogy az óhazai illetékes közegek jó szívvel vették az elmés kritikát. Elfogadták azt is, amikor én Nyíregyházán a vasútállomás vezetőinek elpanaszoltam, hogy milyen rossz állapotban találtam a férfi illemhelyet, s a végén barátságos hangulatban mondtunk búcsút egymásnak. Még csendőrt sem láttam. Végtelen azoknak a területeknek a száma, amik bői a magyar népi demokratikus kormány paradicsomkertet varázsolt, de még mindig vannak kietlen helyek. A vasútvonalak virággal való díszítése a legnagyobb dicséretet érdemel, mert azok a második világháború alatt mind elpusztultak. Az utcák parkosítása nehezen megy, mert a jószágok a vidéken elpusztítják a bokrokat. Az iskolák kertje, a parkok azonban pompáznak a világoktól. Május végén érkeztem a szülőföldre, amikor az egész ország orgonavirággal volt borítva. Számos helyet említhetek, mint pl. Veszprém, Székesfehérvár, stb., ahol virágágyak díszítik a parkokat. Budapesten pl. a Budai oldalon, az alagút után a régi jó világban ott láthattuk a dalba foglalt Horvát-kertet, a nyári deszka színházzal, ahol a bokrok között számtalan alkalom nyílt bűntények re. Most ezt pompás virágoskertté varázsolták. Továbbmenve ott van a Vérmező, amelynek 100 holdnyi területét a Martinovics-féle összeesküvés hőseinek és sok más vértanúnak a vére áztatott évszázadokon át. Ezt a mélyenfekvő területet a bombák által elpusztított házak törmelékeiből fei- töltötték és gyönyörű parkot varázsoltak a helyébe. Teljesen érthető Neuwald külmunkatárs aggodalma, hiszen a szerelmes is tisztának és szépnek akarja tudni aráját. Ebben az esetben a féltett leányzó a szülőhaza, amely megérdemli, hogy ahol csak lehet, tisztán és a maga pompájában álljon előttünk. Vass Károly A rehabilitálásról Tisztelt Szerkesztőség! Olvastam a lap szept. 13-i számát. Két cikk keltette fel érdeklődésemet. Az egyik: “Hozzászólás MSZMP határozatához”, a másik a “Kör- be-Körbe”. Az első cikkben sok tárgyilagos megállapítás van. Állásból való áthelyezésekkel nem lehet megoldani a múlt törvénytelenségeit. Bűnhődni kell azoknak, akik a törvénytelenségeket, a szadista kínzásokat, ártatlan emberek bebörtönzését végrehajtották! A pártból való kizárások mérete nagyon csekély! Rákosi Mátyás tömjéne- zői, kiszolgálói, az ortodox sztálinisták százai bentmaradtak a pártban és csak az alkalmat lesik, hogy ismét ott folytassák, ahol 1956-ban abbahagyták. A rehabilitálás nem terjedt ki a szocialista emigránsokra, vagyis a munkásokra. Ez helytelen, mert az ő rehabilitásuk is hozátartoznia a szocialista törvényesség helyreállításához! A szocialista emigránsok közül számos egyént személyesen is ismerek. Ismerem tehát véleményüket a KB augusztus 16-i határozatáról. Hazatérésük ügyét nem lehet amnesztia alapján kezelni, mert ezek azt sohasem fogják igényelni! Nem bünbo- csánatra, hanem rehabilitásra van szükség, ha valóban komolyan likvidálni akarják az emigrá- ciós kérdést. Itt kapcsolódom a “Körbe-Körbe” cikk valótlan, félrevezető és általánosító harmadik fejezetében foglaltakhoz. Valóban van egy emigráns vezető réteg, amely “tülekedik, hogy könnyű megélhe tést (lehetőleg munka nélkül) biztosítson magának azáltal, hogy kormány vagy félhivatalos szerveknél fizetéslistára kerüljenek.” A kitartottakkal, a politikai prostituáltakkal, akik évek óta munkanélkül “tiszteletdijakat” vágnak zsebre, nem lehet és nem is szabad egy nevezőre hozni a munkásemigránsokat, akik a szocializmus elvi alapján állnak, csupán Rákosi diktatúrája következtében hagyták el szülőföldjüket, de itt kint is munkából élnek. Sohasem szabad általánosítani !! Nemcsak idő, hanem elsősoi’ban politikai rehabilitálás kérdése az, hogy a munkásemigráció mikor tér háza és kapcsolódik be a szocializmus építésébe. Ismerek, miként már említettem, néhány v. szociáldemokrata-szocialista párt- és szakszervezeti vezetőt, akik jelenleg is kénytelenek még emigrációban élni. Ezek a Horthy-fasizmus idején sokat szenvedtek, de mégis otthon maradhattak. Rákosi Mátyás azonban emigrációba kény- szeritette őket. Ezt jóvátenni, polgárságukat, otthoni állásukat, szociális biztosításukat, vagyis mindazt visszaadni, amit elvettek tőlük, ugyancsak a KB feladata lett volna! Erről azonban sajnos elfeledkezett. Tehát a szocialista törvényesség helyreállítása terén még mindig nagy hiányos ságok vannak. Sz. M. A szerkesztő megjegyzése: A következő számunkban a saját véleményünket is ki fogjuk fejteni a fentiekkel kapcsolatban. Ahol áldás a kórház és az orvos Az alábbi magyarországi levelet Mrs. Keller, kedves newyorki olvasónk küldte be közlésre. Érdemesnek tartjuk azt olvasóinkkal ismertetni. Kedves jó Keresztmama! A csomag megérkezett, minden igen szép és jó, s nem kellett érte sokat fizetni. Egy ruhaanyag ára, amit fizetni kell, igy igen megérte. Kórházban feküdtem, amikor megérkezett, súlyos geny- nyes vakbélgyulladással. Egyik napról a másikra rosszul lettem, azt hittem, meghalok. Reggel 6 órakor vittek el a mentőautóval Veszprémbe a kórházba és a vizsgálat után egy órával már a műtőasztalon feküdtem. A műtét háromnegyed órás volt, a professzor szerint az utolsó percben, mert a belek tele voltak fertőzéssel. Már idehaza vagyok, de egy héten kétszer értem jön az autó és bevisz a helyi kórházba kötözésre. A demokrácia áldása a kórház és az orvosok. Úgy bánnak a legegyszerűbb beteggel is, mint azelőtt a grófokkal. A koszt kitűnő, a kiszolgálás pedig már túlzás; éjjel-nappal az ágynál van a nővér a friss operáltnál az ágyban fürdetik, aki még nem tud járni. A kórházak gyönyörűek és korszerűek, szóval igen jól bánnak a beteggel, halálozás szinte alig akad, fantasztikus nehéz eseteket is meggyógyítanak. Most idehaza én folytatom, amit a kórházban velem tettek; mind a két gyerek egy hét óta 40 fokos lázzal fekszik. A várkertben fúrtak meleg viz után, fel is tört az áldásos 33 fokos viz s mindenki rohant fürödni a strandra, de azóta az egész város beteg, állítólag a viz radioaktív és magas lázt csinál. A reumásoknak jó, de csak igen kicsit szabad bent lenni, a gyerekek meg déltől estig voltak, igy megbetegedtek. Le is zárták egyelőre, amig a vegyéázek ki nem vizsgálják. Még egyszer megköszönjük a csomagot, szeretnénk megszolgálni valamiképpen, ezért hívtuk már többször is haza, hiszen sokan jönnek idősek is. Bözsiék A mérnök ur ne panaszkodjon Tisztelt Szerkesztőség! A lapunk szept. 14-i számában láttam ENH cikkét, melyben arról irt, hogy egy ismerősük találkozott valakivel, aki Magyarországról rémhíreket terjeszt. Legutóbb azt mesélte, hogy mérnök unokaöccse azt irta, hogy a gyárból kijövet megmotozzák még a mérnököket is, nem lopnak-e valamit, s akit rajtakapnak, azt szigorúan büntetik. Azt üzenem ennek a mérnök urnák, hogy ne kövessen el öngyilkosságot, amiért olyan rettenetesen rosszak azok a vizsgálók. 1942-ben férjemmel együtt elkezdtünk dolgozni a Kaiser Ship- yardban Vancouver, Washingtonban. 35,000 ember 3 shiften dolgozott, én 4 irodát takarítottam. Onnan sem lehetett kijönni anélkül, hogy meg ne vizsgálták volna az embert. Pedig nem vihettem volna haza a kézitáskámban mást, mint egy db. papirt. Még az is megtörtént, hogy privát helyen dolgoztam és megnézték, nem viszek-e el egy vöröshagymát ? A mérnök urnák tehát ne legyen panasza, mert itt, ebben az áldott gazdag demokráciában mindenféle megtörtént már a szegény bevándorolt munkásokkal. A magyar kormánynak teljesen jogában áll azt tenni, talán szükséges is. Mrs. Tittelbach KÉM KELL CSOMAGOLNI! '' " ' ’ “EM KELL VÁMOT FIZETNI! ij , A legrövidebb időn belül segithe- i y ti rokonait IKKA-csomagokkal! <j ► ► Felveszünk rendelést gyógyszerekre. A “Kultúra” i! ► megbízottja. — Magyar könyvek. — Saját köny- < j veit Magyarországból kihozhatja általunk ► KÉRJEN ÁRJEGYZÉKET < ; JOSEPH BROWNFIELD ! ► 15 Park Row New York 38, N.Y. < ► Mindennemű biztosítás. Hajó- és repülőjegyek < ► Telefon: BA 7-1166-7 < * A A AAiii»óókóó M.M. *
