Amerikai Magyar Szó, 1962. július-december (11. évfolyam, 27-51. szám)
1962-10-04 / 39. szám
Thursday, October 4, 1962 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Újabb jogfosztásra készülnek A kongresszus postai cenzúrának vetné alá a szocialista országokból érkező sajtót és közleményeket. Terrorkampány készül az amerikai nép ellen A kongresszusi reakció törvényhozással szándékszik aláásni és megsemmisíteni az amerikai nép szabadságát és jogát az olvasáshoz és a vélemény alakításhoz. Ezzel a céllal építették be a postadijakat felemelő törvényjavaslatba azokat az intézkedéseket, amelyeket Kennedy elnök már egyszer megszüntetett még 1961-ben, a széleskörű tiltakozások hatására. A postahivatal alkalmazottai fizetésének emelését végre komolyan veszik, de az ehhez szükséges összeg előteremtését az adminisztráció csak úgy látta elérhetőnek, ha a postadijakat az egész vonalon felemelik. Errevonatkozólag törvényjavaslatot nyújtott be a kongresszushoz. A képviselőház már egy évvel ezelőtt megszavazta a dijak emelését és most a szenátus Postai és Közalkalmazottak Bizottsága is jóváhagyta. Eldöntetlenül áll még azonban a Glenn Cunningham, nebraskai republikánus képviselő által benyújtott módosítás, mely nem kér egyebet, mint a postai szolgálat megtagadását a szocialista országokból érkezett sajtó- és irodalmi termékek kikézbesítésére. A McCarthy-idők egyik törvényszegő megnyilvánulása volt az az önkényeskedés, amivel a postahivatal egyszerűen megszüntette a szocialista országokból érkezett küldemények kézbesítését. Ez 1950-től 1961 márciusáig tartott. 1958-ig még csak nem is értesítették a címzetteket arról, hogy a számukra érkezett küldeményeket nem hajlandók kézbesíteni. A postahivatal egyszerűen megsemmisített mindent. 1958-ban bevezették azt a módszert, hogy értesítést küldtek a címzettnek, amelyben azt mondták, hogy megkaphatja a számára érkezett “külföldi politikai propagandát”, ha úgy kívánja és ezt aláírásával megerősíti. Ez a módszer az üldöztetés és terrorizálás mccarthys- ta légkörét terjesztette még jobban az országban. Amikor a postahivatal eljárása ilyen brutálisan került a köztudatba, a társadalom minden rétegéből erős tiltakozások hangzottak el. Voltak, akik bírósági eljárást helyeztek kilátásba az elnyomott alkotmányos szabadságjogok visszahelyezésére. De a könyvek, újságok és folyóiratok szabad és gátlás nélküli kézbesítése csak Kennedy elnök hivatalba lépése után vette újra kezdetét. A reakció újra támad A szenátusi bizottság úgy módosította a Cun- ningham-javaslatot, hogy elfogadásra ajánlja az 1958-ban gyakorolt eljárást. Vagyis a postahivatal visszatartaná a küldeményeket, értesítést küldene róluk a címzetteknek és csak kifejezett kérésükre kézbesítené azokat. Kivételt képeznének előfizetéssel megrendelt anyagok, amiről nem vonhatják kétségbe, hogy “a címzett kívánja”. Azonkívül kormányhivataloknak, könyvtáraknak, tanulmányi intézményeknek vagy az azoknál alkalmazott egyéneknek érkezett anyagot sem tartanák vissza és azt sem, amely “kölcsönös nemzetközi egyezmény alapján érkezik, s amelynek keretén belül az Egyesült Államok kormánya hasonló mennyiségben küld anyagot kommunista országokba.” Ennek a javaslatnak az elfogadása első alkalommal hozna létre olyan törvényt az országban, amely a postahivatalt felhatalmazná a postai küldemények cenzúrázására, kiválogatására és a pénzügyminiszter hatáskörébe osztaná be annak megállapítását, hogy mi képez “kommunista propagandát.” Ám a szenátusi bizottság maga is kifejtette véleményét arról, hogy mit tart ártalmas külföldi propagandának. Széles vonalakban úgy Írja körül, hogy minden olyan közlemény, amely befolyásolhat valakit, vagy amelynek kifejezetten az a célja, hogy befolyásoljon “egy külföldi kormány politikai és társadalmi álláspontja és viszonya érdekében.” Ez a félelem a hatalmasok részéről, hogy a saját propagandájukon kívül más gondolatok is közelférhetnek a néphez, rettegéssel tölti el őket. Ezért készek lábbal tiporni az alkotmány legelemibb rendelkezéseit is. Egy gondolkodni tudó nép a legnagyobb veszélyt jelenti azoknak, akik az agyszennyezést önérdekből és hivatásból űzik. De a világot még sem lehet becsapni. Még a N. Y. Times vezércikke is tiltakozik a postai cenzúra ellen. A szenátusi bizottság módosításával sem egyezik meg, mert ez — úgymond — két csoporttörvénybe akar iktatni, ellenkeznek az ország hagyományos szabadság szellemével. A Cunningham-javaslat ellen széleskörű tiltakozásra van szükség, nehogy ennek hiányában a szenátorok szavazatát megnyerje. A szenátusi bizottság, amely megalkuvásként csatolta a postadijakat felemelő törvényjavaslathoz, hogy ezzel a reakciós törvényhozók szavazatát biztosítsa, reméli, hogy a képviselőházban is keresztülmegy. Sőt, a bizottság elnöke, Olin D. Johnston szenátor azt mondta, hogy Kennedy elnök nem fogja megvétózni, ha a kongresszus elfogadja. Ennek nem szabad megtörténnie. A MATEMATIKA “BETÖRT’ A MINDENNAPI ÉLETBE ba osztja az amerikai népet. Az egyiket megbízhatónak ismeri el és nem félti a kommunista irodalomtól, a másik csoport megbízhatatlan szerinte. A Cunningham-javaslatot a N. Y. Times is alkotmányellenesnek minősíti. A korlátok, amiket A tudományos élet két jelentős eseménye kapcsolódik ezekben a hetekben a matematikához. Véget ért Budapesten az a nemzetközi értekezlet, amely az UNESCO tagállamai számára javaslatokat dolgozott ki a középiskolai matematika- oktatás, a matematikai ismeretterjesztés megjavítására. Erre azért van szükség, mert a matematika szerepe az élet egyre szélesebb területein szinte szemmel láthatóan növekszik, tanítása viszont — a szakemberek szerint — még ma is a múlt század igényeihez igazodik. A matematikai gépek alkalmazási módjainak, lehetőségeinek tudományos kérdéseiről pedig nemrégiben rendezett nemzetközi tanácskozást a Magyar Tudományos Akadémia és a Bolyai János Matematikai Társulat. Ebből az alkalomból érdemes megvizsgálni, az olvasó előtt megvilágítani: hol is tart ma a matematika és mi a szerepe a mindennapi életben? Mert elvont és formális ... “Csodállak, ámde nem szeretlek” — idézi igy csonkán Petőfit a legtöbb laikus, amikor a matematikára gondol. A csodálat már az iskolából ered, amikor a diák (még az is, aki szereti ezt a tárgyat) többnyire valami igen tiszteletre méltó, magasrendii rejtvényfejtésnek, elmeélesitő szellemi játéknak tekinti, ami azonban távol áll a gyakorlati élettől, hiszen rendkívül elvont, tisztára formális... Nem tulzás-e, ahogy azt a szakemberek állítják, hogy a matematika mindenféle alaptudomány egyik alapja, nyelve, elemző eszköze ? —Nem, nem túlzás! — felelik habozás nélkül erre a kérdésre a Magyar Tudományos Akadémia Matematikai Kutató Intézetének munkatársai s meggyőző érvekkel támasztják alá szavaikat. Éppen elvontsága és formális volta teszi a matematikát mindenféle tudományos kutatás egyik alapvető módszerévé. A tudomány célja a törvényszerűségek megismerése, és azok alapján bizonyos előrelátás, “jóslás”; ennek foyamatában a megfigyelések gyűjtését előbb a rendszerezés, majd az elméletalkotás követi. Később az újabb, pontosabb adatgyűjtéssel (addig elhanyagolt körülmények figyelembevételével, korszerűbb műszerek alkalmazásával) a korábbi elmélet alátámasztása, esetleg kiegészítése vagy elvetése és uj elmélet megalkotása következik. Természetes, hogy az adatgyűjtés, megfigyelés soha nem terjedhet ki minden legapróbb részletre, csak a legfontosabb, döntő jelenségekre: azokra, amelyek egy-egy megismerni kívánt problémára jellemzőek, azt determinálják, meghatározzák. Az ilyen döntő jelenségek kiválasztása s az egész folyamat helyébe való beállítása nem más, mint elvonatkoztatás, absztrahálás. A közöttük levő összefüggések értékelésére éppen ezért kiválóan alkalmas az ugyancsak elvont, absztrakt matematika. Minden tudományban szerepet játszik a matematika, ahol a jelenségeket számszerű adatokban lehet kifejezni s közöttük törvényszerű összefüggéseket kell megállapítani. A számítások szempontjából mindegy, hogy — például — egy összeadásban a számok konkréten milyen tárgyra vonatkoznak (munkabérre, energiára, almára, dobozra vagy születési adatokra), és a köbtartalom számításában is közömbös, hogy gipszről, fáról vagy ólomról van-e szó... De ezen túlmenően a matematika sokkal elvontabb fogalmak (például arányok, minőségi viszonyok, logikai összefüggések) közötti kapcsolatok törvényszerűségeivel is foglalkozik: ezeket is képletekbe tudja foglalni és elősegítheti a problémák megoldását. Matematikai módszerekkel hozzá lehet járulni a kutatások helyes irányának kijelöléséhez: megmondhatják, mit kell mérni — de azt is eldönthetik, hogy a mérések eredményeiből milyen következtetéseket lehet levonni. A tudományos kutatásban ily módon nagy biztonsággal állapíthatnak meg törvényszerűségeket! A sputnik kétezer éves “előzménye” A matematika gyakorlati alkalmazásának előfeltétele az elmélet széles körű fejlesztése, a tudományos gondolkodás, búvárkodás légköre. Századunk harmincas éveitől, de még inkább a háború óta példátlan lendülettel halad előre a matematikai kutatás: uj és uj elméleti felismerések követik egymást, s jelenleg évente mintegy 15 ezer uj matematikai könyv és szakkönyv jelenik meg a világon. Az elmélet' eredményeket néha igen hosszú, máskor meglepően rövid idő alatt követi a gyakorlat, de kétségtelen, hogy gyakran a merőben “játéknak” tűnő, spekulativ matematikai felisme. rések idővel forradalmasíthatják valamelyik tudományágat s annak gyakorlatát. Apollóniosz Per- gaiosz görög geométer több mirt két évezrede a kúpszeletekről irt nyolc könyvet, Kepler másfél évezreddel később ennek segítségével határozta meg a bolygók ellipszispályáját. Napjainkban pedig ugyanezt az eredményt, természetesen továbbfejlesztve, a sputnikok pályaszámításánál hasznosítják. Más példa: a csillagászok az Uranus pályaeltérésének számitgatása közben megállapították: kell lennie valahol a Naprendszerben egy ismeretlen bolygónak, amely a zavart okozza. S valóban, később ezen az alapon megtalálták a Plútót. A modern atomfizika több alapvető felismerése alapul matematikai számításokon. Planck a testek fénykibocsátásának jelenségét akarta matematikai formába önteni. Amig az addig szokásos utat követte (vagyis abból a feltevésből indult ki, hogy a természetben az energia folyamatosan változik), a kapott formula nem egyezett meg a tapasztalattal. I^e kellett térnie a szokásos útról, és a kísérletek alapján olyan matematikai formulát kellett kialakitania, amelynek értelme kétségtelenül az volt: az energia nem folyamatosan, hanem adagokban — “kvantumokban” — változik. Ezt a formulát már matematikai eszközökkel meg lehetett oldani s később a tapasztalat is igazolta a kvantumelméletet —• amelynek kiindulópontja ez a számítási probléma volt! Évtizedekkel később, 1935-ben a japán Yukawa egy adott fizikai probléma matematikai formában való vizsgálatánál egy differencálegyen lethez jutott, de a megoldást jelentő képlet egyik tagjának nem volt tapasztalati értelme. Ennek a részletnek közelebbi vizsgálata azt mutatta, hogy a képletnek ez a tagja egy addig nem tapasztalt elemi részecskének felel meg, amelyet Yukawa mezonnak nevezett el. Csak 12 év múlva, 1947- ben sikerült ezt a részecskét valóban meg is találni ... Magyarországon a Bolyaiak óta nemes hagyományai vannak a matematikai kutatásnak, s szerepük világviszonylatban ma is tiszteletre méltó Hogy az előbbi példasort folytassuk: König Dénes és Egerváry Jenő magyar matematikusok mintegy 30 évvel ezelőtt foglalkoztak egy gráf-, illetve mátrix-elméleti problémával. Eredményeiket 20 évvel később Kuhn amerikai matematikus “magyar módszer” néven a szállítási és szervezési irányú közgazdasági számításokban kezdte alkalmazni. Napjainkban a Magyar Tudományos Akadémia szervezi és irányítja az elméleti kutatásokat, de az Akadémia Matematikai Kutató Intézete rendszeresen foglalkozik a gyakorlati alkalmazás problémáival is. Az Akadémia Számítástechnikai Központja, az ott működő elektronikus számológéppel a kibernetika felhasználási lehetőségeibe enged bepillantást. A jövő héten néhány példát nyújtunk arra, hogy a matematikai kutató intézet milyen segítséget nyújt az iparnak. s
