Amerikai Magyar Szó, 1962. július-december (11. évfolyam, 27-51. szám)
1962-10-04 / 39. szám
J, AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, October 4, 1962 Az Egyesült Nemzetek közgyűlése foglalkozott az Általános Bizottság által összeállított napirenddel s minden pontjának elfogadásáról külön határozott. 85-ik pontként kerül fel a “magyar kérdés”. Ehhez szót kért Csatorday Károly, a Magyar Népköztársaság állandó ENSz-képviselője és az alábbi beszédet tartotta. Küldöttségünk ellenzi ennek a tételnek napirendre tűzését. A közgyűlésnek közel 100 napirendi pontja van, köztük olyan alapvető, az emberiség jövőjét érintő problémák, mint az általános leszerelés, a gyarmati rendszer végleges felszámolása, a nemzetközi gazdasági és kulturális együttműködés fejlesztése, az Egyesült Nemzetek egyetemessé tétele —, hogy csak a néhány legfontosabbat említsem. A napirend a tagállamok közös igyekezetének az eredménye. Ehhez az Egyesült Államok is hozzájárult egyetlen egy tétel felajánlásával, az úgynevezett magyar kérdéssel, amely már évek óta terheli a világszervezet munkáját. Vajon az Egyesült Államok képtelen ennél nagyobb hozzájárulásra? Mint már mindenki tudja, ez a tárgypont, az Egyesült Államok egyetlen ajánlata, a hidegháború tipikus kérdése. Átérezve a helyzet képtelenségét, az Egyesült Államok megbízottja a minap arról igyekezett meggyőzni az Általános Bizottságot, hogy ez az ország nem folytat hidegháborús politikát. Azt is kifejtette, hogy az úgynevezett magyar kérdésben uj meglátás szükséges. Bevalljuk, mi is uj meglátást vártunk az Egyesült Államoktól. Azt reméltük, hogy az egymásmelleit élés békés szellemében az Egyesült Államok végre megszabadítja az Egyesült Nemzeteket ettől a tehertételtől. Egy továbbmenő és még nagyobb reményekre jogosító gondolatot fejtett ki az egyetemes vitánál megtett felszólalásában az Egyesült Államok meg bízottja. Ezt mondta: Azt hiszem, óvakodnunk kell olyan határozattól, amely magasztos elvet hangoztat, valószínűtlen eljárás támogatására és nem nyújt praktikus megoldást. Ha ezt mindennapi gyakorlattá tesz- szük, szervezetünk befolyásának tönfkretételét kockáztatjuk vele. csökkentjük javaslataink értékét, akárcsak az inflációs bankjegyét. Nem hiszem, hogy van itt valaki, aki tagadná, hogy nehéz volna találóbban jellemezni az Egyesült Államoknak az úgynevezett magyar kérdésben folytatott taktikáját, mint megbízottjának fentidézett szavai teszik. Ha van a közgyűlés napi rendjén valószerűtlen eljárás, amely nemcsak hogy nem segíti, hanem inkább elmérgesiti a helyzetet, ugv ez az Egyesült Államok ajánlata, az érvől-évre felújított úgynevezett magyar kérdés. Mindnyájan, beleértve az Egyesült Államok megbízottját, meg vagyunk győződve tárgyalásának hiábavalóságáról és ártalmas voltáról. Mi az oka mégis ennek a szigorú ragaszkodásnak egy vitához, amely kezdettől fogva hiábavaló vöt ? A magyarázatát megtaláljuk abban a cinikus eljárásban, amellyel az Egyesült Államok a Magyar Népköztársaságot ütőkártyának igyekszik használni hidegháborús játékában. Az Egyesült Államok módszere az úgynevezett magyar kérdéssel kapcsolatban kirívóan megmutatkozott abban, ahogyan Mr. Stevenson hazámat kihasználta, ami kor a közgyűlésen az Egyesült Államok Kuba- ellenes agressziós terveit leleplezték. De mi más ok volna az Egyesült Államok fel- terjesztésének megtárgyalására? Talán érdekli a magyar nép állítólagos nehéz helyzete? Van-e egyáltalán valami összefüggése Magyarországgal? Ezt egyetlen tárgyilagos szemlélő sem állíthatja. Ennek a beadványnak a szerzői vagy semmit sem tudnak a hazámban uralkodó helyzetről, vagy makacsul szemet hunynak az igazság előtt és saját szegényes elképzelésük világában élnek és ezért nem kelthetnek semmi érdeklődést. Habár ennek a kérdésnek megtárgyalása e világszervezet hatáskörén kívül áll — és most nem kívánok a kérdéssel érdemlegesen foglalkozni és vitát kezdeni az átirat állításairól — annyit kijelenthetek, hogy bizonyos tünemények teljesen hiányzanak a szocialista Magyarország életéből, B. m. a munkanélküliség vagy a faji és vallási diszkrimináció bármilyen formája. Ezzel szemben Viszont megtalálható az általános fejlődés keretén belül a tökéletes “Medicare”, az egész népességre kiterjesztett társadalmi biztosítás és a többi. Még A nagy amerikai újságok is, amelyeket nehezen lehr ■tne kommunista szimpátiával vádolni, gyakCsatordav Károly ran közölnek jelentést a magyar nép növekvő jólétéről az emberi jogok szabad gyakorlásáról Magyarországon. E tagadhatatlan tények világában érthetetlen, hogy az Egyesült Államok delegációja makacsul ragaszkodjon a hidegháborús politika ezen tarthatatlan vesszőparipájához. Mindnyájunknak meg kell érteni, hogy csak közös erőfeszítéssel juthatunk ki e zsákutcából. Mi bármikor készen vagyunk, mint a múltban is, egyezségre jönni megoldatlan kérdésekben, de az Egyesült Államok egyszer s mindenkorra hagyja abba próbálkozásait, hogy Magyarország beliigyeibe közvetve vagy közvetlenül beleavatkozzon. Minden ilyen kísérlet, a szóbanforgó kérdés is, akadályozza az államok közti viszony normalizálását, tovább is mérgezi a nemzetközi légkört és aláássa nemcsak az Egyesült Államok, hanem az Egyesült Nemzetek tekintélyét. Amellett, hogy megismétli az elcsépelt és az elmúlt években már visszautasított vádakat, az átiratnak semmi mondanivalója nincsen. De ha a vitát ismét ránk erőszakolják, nekünk lesz mondanivalónk. Ha ismétlésnek is hangzik, elvi szempontból mégis szükségesnek tartjuk kijelenteni, hogy az úgynevezett magyar kérdésnek a napirendbe való iktatása törvénytelen és ellentétes az alapokmány- nyak Magyarország belső helyzete nem tartozik az Egyesült Nemzetek hatáskörébe és annak meg tárgyalása egy független tagállam beliigyeibe való beavatkozást képez. Az Alapokmány a tagállamok felségjogának elvén alapszik. Ez azt jelenti azonban, hogy a kis ország felségjoga éppoiv sért hetetlen, mint a nagy államé. Igazságunk tudatában, a nemzetközi feszültség csökkentése és a békés nemzetközi együttműködés megerősítése érdekében felkérünk minden delegációt itt, gátolják meg, hogy az Egyesült Nemzetek közgyűlése ismét a hidegháború megszokott gyakorlásának szintere legyen. Bárki, bármilyen kifogással a kérdés napirendre tűzése mellett szavazna, az a hidegháborúra adja szavazatát. Felkérem azon országok képviselőit, amelyek a nemzetközi együttműködést, békés egymásmelleit élést és a békét támogatják, szavazzanak az ajánlat ellen. Szavazatuk amellett fog tanúskodni, hogy a nemzetközi légkör elmérgesítése ellen, a népek barátsága és az Egyesült Nemzetek sikeres működése mellett foglalnak állást. • Amikor a közgyűlés elnöke szavazásra bocsátotta a kérdést, az Egyesült Államok ajánlata mellett szavazott 43 ország delegációja, ellene 34 állam és 19 állam nem szavazott. A tavalyi szavazásnál 53 támogatta az ajánlatot, 15 szavazott ellene és 30 állam elállt a szavazástól. fWVWWWWWWWVWVWX/WWXAA/WWWWWWWWtA/MAA/W/WWWl/X/WWWVWWWWWA/W NEM ROSSZ OZIET TÖRVÉNYHOZÓNAK LENN! WASHiNGTONSAN A képviselők és szenátorok fizetése csak egy része a jövedelmüknek Az amerikai adófizető polgárok túlnyomó többsége nem is sejti, hogy milyen költséges kiadásokat jelent egy-egy törvényhozónak az eltartása. A szenátorok és képviselők valódi jövedelmét sűrű homály fedi, amit az érdekeltek igyekeznek még ködösebbé tenni az érdeklődők számára. A New York Post tudósitója a közelmúltban összegyűjtött egy néhány adatot a “honatyák” jövedelméről. Már amihez hozzá tudott jutni. . . Az újságíró adataiból megtudjuk, hogy a törvényhozók fizetés csak egy része jövedelmüknek. A fizetésük se megvetésre méltó, mert 22,500 dollárt jelent egy évben. Ehhez jönnek még a költ- ségmegtéritések, úgyhogy a fizetés tulajdonképpen jóval az évi 40,000 dollár fölé emelkedik. Ebben a hatalmas összegben még nincs benne az a jövedelem, amelyet abból a pénzből szerez a törvényhozó, amelyet alkalmazottak tartására utalnak ki a részére. A legtöbb képviselő vagy szenátor jelentős összeget takarít meg ebből azzal, hogy felhasználja a Capitol Hillen rendelkezésére álló ingyenes szolgálatokat és kevesebb segéderőt alkalmaz. De az sem ritkaság, hogy a saját családtagját, feleségét, fiát, lányát veszi fel a fizetési listájára és igy növeli a bevételét. A 22,500 dolláros évi fizetés mellett a képviselők még évi 3,000 dolláros jövedelmi adókedvezményt is kapnak azon a címen, hogy Washingtonban kell élniük. Ráadásul 1,200 dollár illeti meg •ókét évente azért, hogy a saját államukban hivatali helységet tartanak fenn és ezért bért fizetnek. 600 dollárt pedig az irodafenntartás költségeinek a cimén vehetnek fel évente. A törvényhozóknak még az eredeti lakóhelyükről Washingtonba való oda-visszautazását is fedezik mérföldenként 20 centjével. Ez, például, a Hawaii törvényhozóknak 2,000 dollárt jelent évente, amely összeg négyszeresét teszi ki egy oda- vissza utazásnak, repülőgépen. A szenátorok évente még két további oda-visszautazást tehetnek meg, amelynek tényleges költségét megtérítik. Egy szenátor 1,440 hosszutávu (interurbán) telefonbeszélgetést folytathat le ingyen, egy évben. Ezenkívül még 1,800 dollár értékű telefon- beszélgetést folytathat a fővároson kívül és távirati költségeit is megtérítik. Nem is lehet felbecsülni azokat az előnvöket és engedményeket, amelyek egy képviselő vagy szenátor rendelkezésére állanak az ország fővárosában. Mindezek jövedelmét növelik persze. Igv például, napközben ingyen parkolhatja az autóját, vagy egy no-parking jelzésű zónában hagyhatja, mert a felügyelőknek nincs joguk egy képviselőt megbírságolni, helytelen parkolás miatt. Olcsón étkezhetnek a honatyák a Capitol drága vendéglőiben is. De, ami a legmegdöbbentőbb, hogy az alacsony- jövedelmű öreg polgárok állami betegségbiztosítása ellen olyan makacsul harcoló törvényhozók, ingyenes orvosi ellátást élveznek. Nem csak az orvos ingyenes, hanem az előirt gyógyszer is! Ha egy “munkában” elfáradt honatyának eszébe jut, hogy megvizsgáltatja magát, akkor mást sem kell csinálnia, mint bemenni valamelyikhez a három orvos közül, akik rpindig szolgálatukra állnak a rendelőben. Sem a vizsgálatért, sem a gyógyszerekért, nem kell fizetniük. A Capitol Hillen úgy látszik, azt tartják, hogy ezekért a szolgálatokért csak a szegény, öreg embereknek kell fizetniük — őhelyettük is. Mindezek után láthatjuk, hogy nem rossz üzlet- törvényhozónak lenni Washingtonban. De ennyi pénzért, mint amennyibe kerülnek, jobb munkát is végezhetnének. . . Amerikai Magyar Szó Publishes every week by Hungarian Word, Inc. 130 East 16th Street, New York 3, N. Y. Telephone: AL: 4-0397 Ent. as 2nd Class Matter Dec. 31. 1952 under the Act of March 2, 1879, te the P. O. of New York, N. Y. Előfizetési árak: New York városában, az USA-ban és Kanadában egy évre $10.00, félévre $5.50. Minden oás külföldi országba érv évre $12.00, félévre $6.50. 84 UVUV/VVWVWVVUVUUWUUVUVUUWWWVtfk.VVMUWVAI A MAGYAR SZÓ ELŐFIZETŐJE, EGY JOBB VILÁG ÉPÍTŐJE! A "Magyar ”
