Amerikai Magyar Szó, 1962. július-december (11. évfolyam, 27-51. szám)

1962-10-04 / 39. szám

Thursday, October 4, 1962 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORT) 3 VESZÉLYES A KUBA ELLEN! PK6V0KÁCÍÓ kW^W»WW\VW»»VWWWWWVW»»WV*VW*W»WW»W« A kongresszus felhatalmazta az elnököt a rezervisták mozgésitására A szenátus után a képviselőház is megszavazta Kennedy elnök jogát ahhoz, hogy “sürgős hely­zetben” 150,000 rezervistát mozgósíthasson. A szenátus egyhangú álláspontjával szemben a képviselők szavazata 342 volt 13 ellen. A nagyjá­ból republikánusokból álló ellenzék nem találta a javaslatot elég célravezetőnek és kritizálták Ken­nedy elnököt, hogy nem lép fel elég erélyesen Kuba ellen. A Pentagon ennél messzebbmenően követeli, hogy tanulmányozzák az ország hadereinek szer­vezeti formáit és legénységi erejét. Robert S. McNamara, hadügyminiszter a Pentagon azon vé­leményét fejezte ki, hogy mindez már elavult, mert nem képes kellőképpen kielégíteni azt a sok­oldalú követelményt, amely a világ különböző helyeire kiterjesztett kötelezettségeink eredmé­nyeként úgy a hadsereg, mint a légierő és a ten­gerészet szolgálataira hárul. Sztrájktörő-ellenes rendelet Akronban AKRON, 0. — A városi tanács rendeletet bo­csátott ki, amit Edward Erickson demokrata pol­gármester aláirt, s amely megnehezíti a sztrájk­törők használatát a város ipari telepein. A rende­letet Joe Costello városi tanácsos, a Typographical Union 182-es lokáljának tagja nyújtotta be a ta­nácshoz, amely 10:3 szavazattal elfogadta. A több mint szükséges kétharmad szavazat és a polgár- mester aláírása, a rendeletet azonnal érvényessé tette. A rendelet megtiltja egyéneknek vagy cégeknek sztrájktörők toborzását olyan telepre, ahol sztrájk van folyamatban. Büntetést szab ki> egyénekre, akik mások felbérlésére sztrájktörő munkát vál­lalnak.. A legmagasabb büntetés 30 napi börtön és 1,000 dollár pénzbüntetés. Bar most nincs ilyen probléma a városban, — mondotta Costello, de a lehetőség mindig fennáll és jó rá elkészülni. Nem lesz antiszemitizmus Algériában A zürichi Israelitisches Wochenblatt közli, hogy Ben Bella, az algériai kormány miniszterelnök­helyettese, amikor Marokkóból jövet bevonult Oranba, ahol 100,000 ember várta, kijelentette, “Én nemcsak a mozlim lakosságot köszöntőm, ha­nem e város európai lakosságát és a zsidó test­véreket.” Az ideiglenes kormány szóvivője nyilatkozatot tett közzé, amely hangoztatja, hogy Algériában a zsidók ugyanolyan jogokat élveznek, mint a moz- limok és könnyen lehetséges, hogy “a zsidók kor­mányunkban magas tisztséget kapnak.” Ben Bella rámutatott arra: “Egész múltam azt bizonyítja, hogy a fajelmélet ellen folytatok har­cot és legjobb barátaim között több zsidó akad, zsidó volt néhány olyan ügyvéd is, aki engem vé­delmezett. Algériában sohasem lehet faj üldözés.” Ben Bella meglátogatta Bone-t, azt a helyisé­get is, ahol Algéria főrabbija székel. tlWWUWMAIVWVVWIAMWWUUMnnnmMUWAMVUUVW ÉRDEKES újdonság a nyugatnémet kézi mosó­gép. A vízhatlan müanvag-tartályba kisméretű ruhadarabokat (zsebkendőket, alsónemüket stb.) lehet behelyezni. A mosószer betöltése és a fedél rögzítése után elegendő néhány harmonikázás- szerü mozdulat, s a ruhadarabok máris tisztán emelhetők ki a mosóvízből. • . EGY ANGOL gyárban rozsdamentes acélból olyan dekorativ fallapok gyártását kezdték meg, amelyek bármilyen anyagra ráerősithetők. A gyártás során olyan védőréteget visznek fel az acéllemezek felületére, amelyek megakadályozzák a felület szerelés közbeni megsérülését. Huszon­négy órával a szerelés befejezte után a védőréteg egyszerűen lehúzható. A hő- és fagyálló falleme­zeket különböző méretekben szállítják. Nagy elő­nyük, hogy nedves ruhával vagy szarvasbőrrel könnyen tiszt ithatók. Fidel Castro televíziós adásban jelentette be, hogy a Szovjetunió segitségével uj kikötőt fognak épiteni az Atlanti-tengeri halászflottáik közös használatára. Nem nevezte meg a helyet, ahol a halászkikötő épülni fog, csak annyit, hogy kubai munkaerővel és kubai anyaggal építik fel és a Szovjetunió fogja finanszírozni. Castro és a szov­jet halászati miniszter, Aleksandr A. Ishkov 10 évre szóló halászati szerződést irt alá és Castro azon reményét fejezte ki, hogy a szerződés 10 év után is érvényben marad. A hir lesújtó hatással volt a washingtoni poli­tikai körök és a kongresszus tagjaira. Képzeletük nem halászkikötőt, hanem haditámaszpontot lá­tott a hírben. A képviselők éppen egy Kuba« ellenes “harcolunk-ha-muszáj” határozati javasla­tot tárgyaltak. Mialatt végletekig menő provoká­ciókra uszítottak Kuba ellen, republikánus és de­mokrata törvényhozók egymás pártjának veze­tőit okolták a jelen kubai helyzetért. “Kennedy- adminisztráció nem tesz semmit,” panaszkodtak a republikánusok, mire a demokraták azzal vertek vissza, hogy “az Eisenhower-adminisztráció tűrte Castro hatalomrajutását.” “Ha Teddy Roosevelt volna hatalmon (1898- ban megtámadta és gyarmatosította Kubát), ten­gerészeink már bent lennének és a szakállakat már az első héten leborotválták volna”, állapítot­ta meg kongresszusi bölcsességgel Clarence Brown ohioi republikánus. “Annak idején ‘jenki imperialistáknak’ neveztek bennünket, de leg­alább respektáltak Latin-Amerikában és másutt is a világon.” A háborús provokációra hajlamos törvényhozók a leigázottak félelmét összetévesztik a respektus- sal. Ma már a félelmet az uj idők változott, az el­nyomást lerázó szelleme helyettesíti. Ez nyilvá­nul meg Rusk külügyminiszter sikertelen kísérle­tében is, hogy a Kubát támadó álláspontjának megnyerje Amerika szövetségeseit. Az Interna­tional Chamber of Shipping, amely 20 ország ma­gán hajóstársulatait foglalja magában, vissza­utasította azt az amerikai felszólítást, hogy az okt?iÍ6-&fi megtartandó rendkívüli gyűlésen ve­gyek fel a Kubába szóló szállítmányok bojkottá­lását. Ezen nemzetközi szerv elnöke az angol Sir Colin Anderson, alelnöke R. E. Kumana, Indiából. A hajóstársulatoknak szükségük van a Szovjet­unió és más országok szerződéseire és tudatában vannak, hogy a kubai szállítmányokat nem szün­tetnék meg azzal, ha az amerikai nyomásnak en­gedve hajóikat visszavonnák. A Pentagon és a CIA szerepe Az amerikai haderők vezetősége egész külön­leges módon járul hozzá a fenyegető kubai invá­zió elősegítéséhez. A Pentagon bejelentette, hogy az Egyesült Államokba disszidált kubai ellenfor­radalmárok katonai kiképzésére külön és spanyol nyelven működő katonai egységeket állít fel. Ez még nem történt meg az amerikai hadseregben. Amennyiben idegen nem-polgárokat felvettek, azoknak érteni kellett legalább annyit angolul, amennyit a kiképzés megkívánt. Az ellenforradal­márok esetében azonban eltérnek a szabályoktól. Volt kubai katonatisztek részére külön haladó tiszti tanfolyamokat Szerveznek. Emellett a nyílt provokációs eljárás mellett szintén szabálytalan és törvénybe ütköző a Flo­ridában nyiltan működő, állítólagosán “magán”- kiképzőtáborok megtíirése. Televízió, adásban már többizben bemutattak ilyen kiképzést, ahol lát­hattuk, hogy a kubaiak amerikai hadifelszerelés­sel, “volt” amerikai tisztek vezetésével, állítólag hatósági támogatás nélkül, gyakorlatoznak. A Mexikó City-ben megjelenő “Siempre” köz­lönyben, Carlos Lechuga, kubai nagykövet cikket irt, amelyben néven nevezte azokat a helyeket, ahol a CIA védnöksége alatt képezik ki az ellen- forradalmárokat Közép-Amerika egyes államai­ban. Guatemalában 7, Nicaraguában 4, Panamá­ban 2 kiképző tábort nevezett meg, azonkívül né­hányat Santo Domingóban és Haitiban. “Az inváziót széles vonalon tervezik”, irta Mr. Lechuga. “Guantanamoban, az imperializmus tá­maszpontján, folynak az előkészületek. A kubai hadsereget innen állandóan provokálják. Hónapok óta hoznak be kubai zsoldosokat és innen alat- tomban kimennek kubai területre, szabotázs te­vékenységre és hogy felkészüljenek az inváziós csapatok megsegítésére. Minden jel arra mutat, hogy a betörést Guantanamoról számítják meg­indítani és a környező területet hadiközpontnak felhasználni. Repülőgépeket ellátnak a kubai légi erő jelvényével. Ilyen gépekkel majd megtámad­nak néhány középamerikai országot és azzal az Egyesült Államoknak meg lesz az alapja a Mon­roe Doktrína érvényesítésére, Kuba megtámadá­sára.” ! A Kuba erőszakos megtámadására uszítok kö­zött van Lucius Clay tábornok, Kennedy szemé­lyes megbízottja Nyugat-Berlinben, aki azt mond­ta, hogy a Szovjetuniót el lehet ijeszteni Kuba támogatásától, határozott és azonnali fellépés­sel. Arthur Krock a N. Y. Times rovatirója és Richard Nixon szintén inváziót tart szükséges­nek. Costa Rica elnöke, aki 10—15 millió dollár köl­csönt kér az Egyesült Államoktól, felajánlotta segítségét egy NATO-szerü szövetség megalaki- tására Közép-Amerikában. A jelek szerint az Egyesült Államok nem szá­míthat az OAS-re, az amerikai államok szerveze­tére, amit pedig éppen a Kuba elleni akcióra szer­vezett meg. Nem mintha az uralkodó réteg Cast- robarát volna ezekben az országokban, de a nyo­morban tartott munkás- és paraszt tömegeknél annál nagyobb hatással van Kuba fejlődése Cas­tro vezetése alatt. Fennáll az a veszély, hogy az amerikai imperia­lizmus és kiszolgálói a kongresszusban a kubai kérdést felhasználják a választás eszközének és így fejtenek ki nyomást a Kennedy-kormány- ra, a Kuba-ellenes erélyesebb fellépésre, nem tö­rődve azzal a veszéllyel, hogy ez a háború kirob­banásához vezethet. Evvel a veszéllyel szemben eddig nem szólaltak még meg az amerikai társa­dalom legerősebb rétegei: a szakszervezetek, a békeszervezetek, az egyházi, a néger és szellemi vezetők és csoportosulások. Kennedy első kijelen­tései ugyan mérsékletességre intették a felhevült reakciót, de a tömegek erélyes felszólalására van szükség, hogy a reakció kiélezett provokációja eredménytelen legyen. Az amerikai népnek nem lehet kifogása az ellen, hogy Kuba ellenáll a meg­fojtására Törekvő imperialista intézkedéseknek. Vissza kell utasítani azt a nevetséges vádat, hogy Kuba bármilyen veszélyt is jelent a hatalmas Egyesült Államoknak. A két ország közötti vi­szonyok normalizálását kell szorgalmazni a fegy- vercsörtetés helyett. CARRARA MEGVALÓSÍTJA MICHELANGELO ÁLMÁT Carrarának, a márvány fővárosának vezetősé­ge elhatározta, hogy a Borla-hegy odalában óriás szobrokból páratlan érdekességü múzeumot léte­sít. A fehér márványhegyben, 1400 méter magas­ban, 150 méter hosszú és 40 méter magas felüle­tet képeznek ki; ebbe faragnák a kőfaragók 2- 25 legnagyobb élő szobrász hatalmas méretű' al­kotásait. A hegyoldalon lefelé, a tengerpart men­tén Marina di Carrarától Viareggióig — mintegy 40 kilométeres útszakaszon — egy további tere­pet jelöltek ki szobrok számára. A hatalmas “mú­zeum” a “Béke és Munka” jegyében készülne. A város vezetősége a legnagyobb szobrászokat hívta fel közreműködésre, közülük többen máris vállal­ták a feladatot, és anyagilag is hozzájárulnak a lei v megvalósításához. Az ötletet véletlen szülte. Carrara községi veze­tősége emléket akart állítani az olasz partizán­harcok hősi halottainak, és a munkával az egy­kori partizán Nardo Dunchi helybeli szobrászt bíz­ta meg. A művész ellenjavaslata az volt, hogy kapjon megbízást egy-egy óriás szobor tervezé­sére minden olyan művész, aki méltó arra, hogy neve az utókorra maradjon. A carrarai hegyen létesítendő szoboróriás ötlete nem uj. Amikor 1553-ban Michelangelo nyolc hónapot töltött Car- rarában. kedve kerekedett arra, hogy a part fölé emelkedő hegyoldalba olyan kolosszust faragjon, amelyet a tengeren utazó hajósok messziről meg­pillanthatnak. Akkoriban e tervet — mint örült gondolatot — elvetették, ma azonban a világ köz­véleménye lelkesen fogadja. Minthogy a kőfaragók a jelzett magasságban az alpi szél és hóviharok miatt csupán öt hónapig képesek dolgozni, a “muzeum” létrehozása leg­alább öt esztendőt igényel. Egy-egy szobor fél­millió lírába kerülne, az összköltség pedig eg.vmil- liárd lírára rúgna. Ennek egy részét a carrarai márványt kitermelő vállalatok és az olasz Ri­viera több községe hajlandók fedezni. KIOLVASTAD A MAGYAR SZÓT? ADD TOVÁBB! MÁS IS TANULHAT BELŐLE!

Next

/
Oldalképek
Tartalom