Amerikai Magyar Szó, 1962. július-december (11. évfolyam, 27-51. szám)

1962-10-04 / 39. szám

KENNEDY HELYES UTÓN HALAD Az egész ország, beleértve a déli államok többségét, helye­selte Kennedy elnök eljárását, a fegyveres erők kirendelését, a Mississippi-i fehér fajvédők erőszakos, az ország törvényé­nek életLeléptetését gátló ellenállásának megtörésére. A demokrácia ellenségei, a haladással és az emberiességgel szembeszálló fasiszta érzelmű hangadókba vérengzéstől sem riadtak vissza és lázitó felbujtatásuknak eddig 2 halottja és nagyszámú sebesültje van -Oxford, Mississippiben. A bírósági döntések, Kennedy elnöknek a kormányzóhoz küldött sürgönye, valamint televízión és rádión közvetített felszólítása az ország törvényeinek betartására és az ellen­szegülés megszüntetésére, süket fülekre találtak. Az egye­tem félrenevelt diákjai, a hadseregből kiebrudalt Edwin A. Walker ultrareakciós tábornok uszítására hallgatva, hulligá- nokhoz illően viselkedtek, amikor megtudták, hogy James H. Meredith szövetségi marshalok védelme alatt az egyetem fa­lain belül tartózkodik. Határtalan dühvei törtek, zúztak; újságírókat megtámadtak, fényképezőgépet, kocsikat szét­romboltak és elégettek. 100 esztendő íek bűnös hanyagsága a kormányszervek ré­széről, a rabszolgaság alól felszabadított néger nép alkotmá­nyos és törvényes jogainak elnyomása és megtagadása te­rén, meghozza most keserű gyümölcseit. A polgárháború déli jelvényeit, a lázadók zászlóját és szólamait most is bün­tetlenül használják a délen. Ha egy déli fehér északi fehérrel házasodik össze, a szenvedélyek füzében most is “yankee Jover”-nak nevezik. Mississippinek és még néhány államnak még most is külön erkölcsi törvényei vannak. Ezek egyike a néger nép teljes elnyomásának joga. A másik a szövetségi törvények visszautasítása, ha az megkövesedett felfogásuk­kal szembeszáll. 2,800,000 néger tanuló közül eddig csupán 10,000 kapott lehetőséget arra, hogy fehérek által látogatott iskolákba be­iratkozhasson. James Meredith-et nem hajlandók ezek közé sorolni. James H. Meredith megérdemli az amerikai nép teljes el­ismerését bátor, hősies cselekedetéért, mert hiszen életét koc káztatja, amikor a Mississippi-i Egyetem területére teszi a lábát. És most, hogy beiratkozása ténnyé vált, vajon képes lesz-e tanulmányait békében, bántatlanul folytatni? A kormány az amerikai népnek és a demokratikus elvek­nek tartozik azzal, hogy további intézkedésekkel siettesse a Ku Klux Klan, a White Citizens Council, valamint a Barnet- tek és Walkerek fajüldöző elveinek leszámolását. Tartozik a néger népnek azzal, hogy biztosítsa számára a régen várt egyenjogúságot, amelyért évek óta irtózatos erőfeszítéssel, áldozattal és állandó kockázattal küzd. A néger nép hősies­ségének köszönhető az, hogy ma már az államokon átutazó vonatokon, buszokon nem kell a négernek a hátsó sorokban kuporodni és egyes déli államokban a belső közlekedési esz­közökön is bevezették a közös utazást. Az étkezdékben, par­kokban, uszodákban és más közszolgálati intézményekben már sok helyen a néger polgárt is — megtűrik. Barnett kormányzónak börtönben a helye. Nemcsak azért, mert mint megátalkodott fasiszta fajvédő szembehelyezkedik az ország alkotmányával és törvényeivel, hanem, mert Ken­nedy elnöknek és Kennedy igazságügyminiszternek szemé­lyesen, telefonon tett Ígéreteit, hogy a rendet és biztonságot az állami rendőrséggel fogja biztosítani, megszegte, az ál­lami rendőrséget a legkritikusabb pillanatban visszavonta az egyetem területéről, s ezzel szabad kezet és biztatást nyúj­tott a vérengző elemeknek. Az Oxford, Miss.-ben elkövetett gyilkosságokért, sebesülésekért, rombolásokért elsősorban Ross Barnett a felelős. A kormány további ellenszegülést és vérontást lesz lehetővé, ha nem jár el vele szemben a törvény szigorával. Kennedy elnök ne álljon meg félúton. Az amerikai demok­rácia teljes kibontakozása még nem befejezett tény. ! Ént. as 2nd Class Matter Dec. 31, 1952 under the Act of March 2, 1879, at the P. O. of N. Y., N. Y. Vol. XI. No. 40. Thursday, October 4, 1962 NEW YORK, N. Y. üEREDUH A FEHÉR EGYETEM TANULÓJA LETT A hét eseményei Mississip­pi államban, a néger James H. Meredith egyetemi felvé­telével kapcsolatban elkerül­hetetlenül kiéleződtek. Egy­részről Ross R. Barnett, az ál­lam kormányzója makacsul ragaszkodott ahhoz, hogy fenntartsa a hagyományos fa ji elkülönítést, másrészről a szövetségi kormány nem ke­rülhette ki tovább kötelezett­ségének teljesítését, a min- denfoku bíróságokon megerő­sítést nyert integrációs tör­vény rendelkezéseinek kivite­lezését. A helyzet a döntő pil­lanathoz érkezett. A szövetségi fellebbezési bí­róság úgy a kormányzót, mint helyettesét bűnösnek találta a bírósági rendelet teljesíté­sének megakadályozásában, mert személyesen gátolták meg Meredith beiratkozását, de időt kaptak arra, hogy helyrehozzák bűnüket. Egyik sem jelent meg a bíróságon s a kormányzó nyilatkozatban kijelentette, hogy álláspont­ját nem hajlandó megváltoz­tatni. Elbert Par Tuttle főbí­ró kijelentette: “Most már a kormány végrehajtó szervén van a felelősség.” Kennedy elnök intézkedett. A Mississippi National Guard-ot szövetségi (kor­mány) parancsnokság alá he­lyezte. A szomszédos államok­ban állomásozó katonaság csa patait készenlétben tartotta. Oxfordba kb. 700 szövetségi rendőrt (marshall) rendelt ki arra, hogy Meredith beiratko­zását elősegítsék a rend és nyugalom fenntartásával. Vasárnap este Kennedy TV és rádió adásban ismertette a helyzetet Amerika népével. Mississippi lakóit, különös hangsúllyal az egyetem hall­gatóira, arra szólította fel, hogy tartsák tiszteletben az ország törvényeit és emberi méltósággal járuljanak a bé ke és rend fenntartásához. Az elnök két és fél órával későbben tartotta meg beszé­dét a kitűzött időnél, mert közben érintkezésben volt Barnett kormányzóval és vár­ta ennek eredményét. Barnett telefonon személyesen bizto­sította Robert Kennedyt, hogy amikor Meredith mar­shallok kíséretében az egye­tem területére lép, állami rendőrök szövetségi segítség nélkül is fenn fogják tartani a rendet. Hasonló Ígéretet tett az állami rendőrség feje, T. B. Birdsong és a kormány­zónak egyik megbízottja. Kezdetben megvolt a közre­működés. Amikor Meredith a repülőtéren megérkezett, az állami rendőrség nyitva tar­totta az utat számára az egye temig. Röviddel azután azon­ban, amikor a hallgatók Wal­ker ex-generális vezetésével rendetlenkedni kezdtek és a főépületet körülvevő marshal- lokat kövekkel, üvegekkel, fegyverekkel megtámadták, az állami rendőrséget vissza­vonták az egyetemtől félmér- földnyire. Kennedy elnök tele­fonon követelte Barnettől, hogy tartsa be ígéretét, mire visszaküldte a rendőreit, de azok tétlenül nézték az ese­ményeket és újra elvonultak. Könnyfakasztó gáz bombák használata vált szükségessé a diákok fékezésére. Az órák- hosszat tartó zavargásban két ember vesztette el életét. Az egyik egy külföldi francia— angol újságíró, a másik egy szomszéd helybeli mesterem­ber. Többen megsebesültek. A sérültek száma százon felül volt. A lövöldöző tettesek még ismeretlenek. A zendülés egész éjjel tar­tott. A marshallok csak éjfél után kaptak segítséget a Na­tional Guardtól. Hajnalban ér keztek meg a katonaság első csapatai Oxfordba. Reggelre a helyi zendülőkhöz a vidék­ről és a határos államokból érkezett Ku Klux Klan és White Citizens Council tagok csatlakoztak. A 6,000 lakosú kis várost akkor már 3,000 katona szállta meg. A zavar­gás az egyetem területéről a város üzleti negyedére és fő­terére is kiterjedt. Walker ex- generális alakja több helyen feltűnt. Végre a katonaság letartóztatta. Az ügyészségen lázitással és felkelésre való szitással vádolták és fogva tartották, mert a 100,000 dol­lár óvadékot nem tudta kifi­zetni. Ha bűnösnek találják, akkor 20 évi börtön és 20,000 dollár büntetés vár rá. Közben James Meredith be­iratkozott a Mississippi egye­temre, amely 114 évig a fehér felsőbbrendűség elvének vára volt. Hétfőn már résztvett két előadáson, ahol fehér hall­gatók is voltak. Az egyiknek tárgya az amerikai történe­lem volt. Egyelőre szövetségi marshallok vannak kirendelve épségének megvédésére. A katonaság több mint 150 embert letartóztatott, miután a zendülők egy sereg autót, katonai teherkocsit feléget­tek, hatósági embereket meg­sebesítettek. Az egyetem te­rülete és az utcák csatatér, vagy szörnyű felfordulás ké­pét nyújtották. A katonaság több sortüzet adott le a zen­dülők feje felett. BRUNSWICK. Nyugat-Német- ország. — Martin Niemöller, az Evangélikus Egyház vezetője, német pacifisták gyűlésén meg­ismételte álláspontját Németor­szág és Berlin semlegesítésére vonatkozóan, amit a hideghábo­rús feszültség enyhítése szem­pontjából szükségesnek tart. 75,NS RAKPMTI MUNKÁS SZTRÁJKOL Kennedy a Taft-Hartley-törvényt készül alkalmazni Az Atlanti tengerparton, Main-től Texasig, minden ki­kötőben sztrájkolnak a rako­dó munkások. Az Interna­tional Longshoremen’s ASso- ciationhoz tartozó 75,000 mun kás hétfőn reggel kezdte meg a sztrájkot, miután a mun­káltatókkal a még júniusban beadott követelmények felett nem tudtak megegyezni. A szakszervezet legfonto­sabb követelése a hat órás munkanap a régi — nyolc­órás — fizetéssel. A rakodó munka sok változáson ment át, uj emelő gépek bevezetése a munkaalkalmakat nagyban csökkentette az iparban. A munkanélküliség ellensúlyo­zására a munkaidő csökken­tése szükséges. A munkálta­tók csupán 9 cent órabéreme­lést hajlandók adni, a munka­idő csökkentéséről hallani sem akarnak. Vasárnap, a sztrájkot meg­előzően megtízszerezték a ra­kodó munkások számát New Yorkban. Körülbelül 50 hajó­hagyta el a' kikötőt, nehogy a sztrájk miatt vesztegelni kell­jen. A hét folyamán azonban főbb hajó közel 5,000 utassal érkezik, akiknek a sztrájk problémát okoz. Ha ugyan addig a kormány nem lép köz­be a Taft-Hartley törvénnyel, amelynek alapján a sztrájkot 80 napra felfüggesztené. A rakparti munkások ese­tében 1948 óta négyszer al­kalmazták a törvényt, leg­utóbb 1959-ben. Ekkor a 80 nap letelte előtt megegyezés jött létre az unió és a mun­káltatók között. Thomas Gleason, a szakszer­vezet alelnöke TV adásban úgy nyilatkozott, hogy a hajó tulajdonosok mindannyiszor a végletekig kitartanak az egyezkedés kés leltetésével, mert számítanak arra, hogy a kormány a segítségükre si­et. A szövetségi egyeztető kijelentette, hogy a válságos nemzetközi helyzetre való te­kintettel nem hagyhatják a hajókat tétlenül állni. “Csak akkor tekintenek bennünket fontos tényezőként az ország­ban, amikor sztrájkba me­gyünk”, mondotta Gleason. A munkáltatók szószólója ugyan ezen a TV adáson azt mond­ta, hogy a Taft-Hartley in­tézkedés nem fog segíteni a nézeteltérések megoldásában. A rakodómunkások nem dolgoznak állandóan, bár ott kell lenniök a munkáselhelye­ző hivatalban. Napi bérük $24.16. A szakszervezet bizto­sított évi keresetet kér a mun kások részére és a havi nyug­díj felemelését 85 dolárról 125 dollárra. • A Taft-Hartlev-törvény al­kalmazásának első lépéseként, Kennedy elnök már a sztrájk első napján bizottságot neve­zett ki a helyzet kivizsgálásá­ra. Miután á bizottság meg­teszi jelentését, az elnök “a nemzeti érdekek megvédése” nevében 80 napos sztrájkti­lalmat fog elrendelni. ACÉLMUNKÁSOK A 32 ÓRÁS MUNKAHÉTÉRT A delegátusok leszavazták a tagság adóztatását célzó javaslatot A United Steelworkers of America, mult héten Miami­ban megtartott konvencióján a 32 órás, négynapos munka­hétért való igyekezetét tűzte ki célul, miután a központi je­lentés beszámolt arról, hogy az utóbbi öt év alatt 100,000 munkaalkalommal szűkült a lehetőség az iparban. Csak a rövidebb munkahét mentheti meg sokezer más munkásnak az állását. Az acélszakszervezet az utóbbi években többször tűzte ki célul a 32 órás munkahetet, de még eddig nem küzdött ér­té komolyan a munkaszerző­dések megújításánál. Uj mun­kaszerződésre csak 1964-ben kerül sor, de 1963 májusában uj követelmények benyújtásá­ra van alkalma a szakszerve­zetnek és a tárgyalásoknál az egyeztető bizottságnak a rö- debb munkahét kérdését fi- (Folytatás a 4-ik oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom