Amerikai Magyar Szó, 1962. július-december (11. évfolyam, 27-51. szám)
1962-09-27 / 38. szám
AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, Sept, 27, 1962 14 CASN mi SZENÁTOR TÖRTÉNETE Az antikommunista múltjáról hires szenátor leleplezte a Felforgató Tevékenységeket Ellenőrző Tanács antidemokratikus jellegét és lemondott az ebben a szervezetben betöltött tisztségéről Az ország fővárosában, Washingtonban, szeretnék elfelejteni Cain ex-szenátort és mindent megtesznek annak érdekében, hogj mások is elfelejtsék. Ez a volt szenátor ugyanis elkövette azt a sulvös hibát, hogy igazat mert mondani. Sőt, ami még fokozza bűnét, ezt az igazságot a közvélemény tudomására is hozta. Harry P. Cain-t 1946-Dan választották szenátorrá Washington államban a Republikánus Párt listáján. Az ekkor 40 éves bankár alaposan kivette a részét a második világháború harcaiból és a fronton szerzett érdemeiképpen ezredesi rangot ért el. A fővárosban Joseph McCarthy, James 0. Eastland és Pat McCarran szélsőségesen antikom- munista csoportjához csatlakozott. De még ezek mellett is kitűnt vörösfaló, reakciós tevékenységével. 1948-ban például, amikor a kongresszus elé terjesztették a Taft-Ellender-Wagner-féle lakóház törvénytervezetét, Cain azt követelte, hogy hagyják ki belőle az alacsonybérü lakóházakra vonatkozó szakaszt. Az újságok ekkor úgy emlékeztek meg Cain szenátorról, mint az ingatlan üzlet lobbyistájáról a kongresszusban. 1949-ben dühösen beszélt arról, hogy a falangista Spanyol- országot még nem vették be a NATO-ba. Egy haladó munkás nyugdijmozgalmat nyilvánosan kommunistának bélyegzett saját államában, Washingtonban. Lelkesen támogatta a Taft-Hartley- törvényt, sőt még szigorítani szerette volna. Javaslatot terjesztett be a kongresszushoz, hogy' üzenjen hadat Kínának. Ez a tevékenység természetesen nem mozdította elő a Washington állambeli szenátor népszerűségét és 1952-ben megbukott, amikor újra akarta választatni magát. De Eisenhower elnöknek szüksége volt egy emberre, aki a SACB, a Subversive Activities Control Board-ban (a Felforgató Tevékenységeket Ellenőrző Tanács) betölti a megüresedett helyet. Úgy tűnt, hogy alkalmasabb vörösfalót már nem is lehetne találni erre a tisztségre és ig.v 1953 áprilisában Cain megkapta a kinevezését, amely három évre szólt. Az uj hivatalban a volt szenátor megváltozott. Lehet, hogy a választási bukás volt hatással rá, talán megértette, hogy a nép nem szimpatizál azzal a politikával és módszerekkel, amelyeket ö eddig követett. Vagy az is lehet, hogy felismerte az utóbbi években hazafiasnak tartott eszmék merőben ellentétesek azokkal, amelyekért a háborúban harcolt a nácizmus ellen. De az sincs kizárva, hogy uj hivatala propagandájának az áldozata lett. A Felforgató Tevékenységet Ellenőrző Tanács ugyanis az “emberi szabadság megvédéséről” szónokolt, amikor a vörösök elleni hajszát bevezette. Bárhogyan is történt az eset, bármilyen indokok és motivumok húzódtak is meg Cain szenátor változása mögött, tény az, hogy komolyan vette a Bill of Rights (az Emberi Jogok Törvénye) biztosításának a szükségességét és meggyőződésévé vált, hogy az SACB feladatai közé tartozik ennek megvalósitása. A volt szenátor ezzel nagyon veszélyes fába vágta a fejszéjét. Hisz az SACB egész múltbeli tevékenysége az emberi jogok tagadására épült. A McCarran-törvény egyik emeltyűjének a szerepét töltötte be, ahogy a koncentrációs táborok is — hat áll készen — ennek a törvénynek egyik megnyilvánulásai. A táborokat még nem használják fel, de ez nem az SAOB-n múlik. Eddig a különböző szervezetek tucatjait minősitették kommunistának és rendelték el regisztrálási kötelezettségüket. Ettől a tevékenységüktől ezután sem akartak elállni. így 1957-ben, többek között, az American Peace Crusade-ot és az American Committee for Protection of Foreign Born-t idézték be és felszólították regisztrálásra. 1961-ben pedig a spanyol polgárháborúban a fasizmus ellen hősiesen harcoló férfiak által alakított Veterans of the Abraham Lincoln Brigade tagjait idézték be kihallgatásra az SACB elé, hogy elrendeljék számukra a regisztrálást. Az SACB módszerei a parancs uralmi rendszerekhez hasonlítanak. Az Ítéletet élőre tudja mindenki, hisz benne van a McCarran-törvény paragrafusaiban. Az SACB csak jóváhagyja az előre elhatározott végzést. Cain tisztán felismerte ezt és fellázadt ellene. A szélsőjobboldali beállítottságú volt szenátor a legszigorúbb kritikusa lett az u. n. “felforgató" szervezetek ellen indított hajszának, Drew Ptear son, a kiváló újságíró, “a fővárosi boszorkányüldözés leglelkesebb republikánus ellenfelének” nevezte őt. Cain 1955-ben lépett fel először az SACB módszerei ellen. A B’nai B’rith egyik összejövetelén nevetségessé tette a Board által összeállított “felforgató” listát, amelyen nem kevesebb, mint 275 csoport szerepelt! Különösen éles szavakkal bélyegezett meg egy Alabamaban 1953-ban hozott törvényt, amely előírja, hogy a tankönyvek kiadóinak nemcsak arra kell megesküdniük, hogy a könyv Írója nem kommunista, hanem,arra is, hogy a könyv bibliográfiájában felsorolt minden egyes könyvnek a szerzője sem kommunista. Az eskünek ki kell terjednie arra is, hogy ez a többezer szerző nem csupán a Kommunista Pártnak nem volt soha tagja, hanem az állami főügyész felforgató listáján szereplő egyetlen szervezetnek sem. A National Conference on Citizenship tizedik összejövetelén megállapította Cain, hogy a polgári szabadságjogok ügye rosszabbul áll, mint tiz évvel azelőtt. “Közel sem vagyunk annyira szabadok, mint 1945-ben”. Rámutatott arra, hogy lassan és észrevétlenül megnyirbálták az amerikai polgár szabadságjogait anélkül, hogy jelentősebb ellenállás fejlődhetett volna ki ez ellen. A volt szenátor éles szavakkal ítélte el a titkos besúgók rendszerét. A feljelentőt nem szembesítik a vádlottal és “előre bűnösnek tartják, ha csak nem tudja bebizonyitani ártatlanságát.” Ez éles ellentétben áll a törvény azon szelleméyfel, hogy senkit nem szabad bűnösként kezelni addig, amig ezt be nem bizonyítja. 1955 novemberében Cain cikket irt a Coronet nevű folyóiratba, amely a “Nem hallgathatom el” címet viselte. Ebben az Írásában éles támadást intézett a mccarthvzmus ellen. Keserűen említethírek az autóvárosból Az uj modellek gyártása nem hozza meg a remélt munkaalkalmakat és azokat a munkásokat, akiket a ’62-es modellek befejezésére és a vakáción lévők helyettesítésére vettek fel, már régen letették. Most kellene uj munkásokat felvenni a ’63-as modellek készítéséhez, de csak akkor lesz reájuk szükség, ha az autókra sok rendelés érkezik. Ha nem, úgy a 20 éves “senioritással” rendelkező munkások is el tudják végezni a munkát. A modernizálások következtében az egyik vasöntöde 350 emberrel alkalmaz most kevesebbet, 10 kohót 3 uj helyettesit, amivel több és jobb vasat tudnak termelni. A munkásoknak, akiket nem tudnak elhelyezni, azt mondják, menjenek nyug- dijba. De mi lesz az uj, fiatal munkásokkal? A Dodgenál csak ajíkor fognak két műszakban dolgozni, ha nagy rendeléseket kapnak, igy azután várják az üzlet fellendülését, 28,000 Dodge- és Chrysler munkással könnyen megtörténhetik, hogy soha sem fogják őket visszahívni a munkába. Amikor az újságokban képek jelennek meg a szovjet munkásokról, mindig úgy tüntetik fel, hogy azok milyen szomorúak. Az amerikai munkanélküliek sem nevetnek, amikor lefényképezik őket, de nincs is okuk a nevetésre; gondterhelt arccal, ráncolt homlokkal láthattuk őket egy képen az augusztus 25-i lapszámban. • A szakszervezeti vezetők bejelentették a jó hirt: a Chrysler kompánia nyerte el a nagy katonai rendelést. Az emberek annyira el vannak csüggedve, hogy bármilyen munkán hajlandók dolgozni, csak jegyen, s igy azután senki sem tüntetett a gyilkoló szerszámok gyártása ellen. Lehet, hogy azt gondolják, ezek is hamarosan elavulnak, mint az előbbiek, s úgy sem kerül sor a használatukra. Kidobják a sok millió dollárt ilyen hasznavehetetlen dolgokra, de arra nincs pénz, hogy több iskolát, kórházat építsenek. A fiatal munkanélkülieknek azt mondják, hogy menjenek tanulni, de az iskolák olyan zsúfoltak, hogy a Board of Education azt ajánlotta, vegyenek ki tires üzlethelyiségeket az iskola céljaira, • Most már itt van a szeptember, s mégis kevesen dolgozunk, nincs uj munkás, mert a 350 élbe csátott munkást is el kellett valahol helyezni, a te meg, hogy aki nem borul le a wisconsini szenátor előtt, azt “a kommunista összeesküvés foglyának” bélyegzik. “A félelem csúfot űzött igazságérzetünkkel, a kivetett ‘biztonsági’ háló minden 10-ik amerikait érintett.” Cain önkritikát gyakorol ebben a cikkében, saját múltbeli tevékenysége felett is. Mint szenátor, ő is része volt ennek a megfélemlitési kampánynak, a múltban. “Én is a kommunista beszivárgás veszélyéről ordítoztam” — írja — “és különleges intézkedéseket követeltem a belső biztonság terén, mig a U. S. szenátora voltam. Én is dobálóztam ezzel a gúnyos frázissal, hogy ‘elnéző a kommunizmussal szemben’, azon kevesek ellen, akik le akarták lassítani az inkvizíció tevékenységét.” A kommunistaellenes boszorkányperek szitói ellen forduló Cain neve, lassan már fogalommá vált azok szemében, akik ragaszkodnak az emberi jogokhoz és a törvényességhez. Azt a mondását, hogy “ha egy kormány oktalanul és igazságtalanul lép fel valamely polgára ellen, akkor ugyanúgy felléphet bármely más polgára ellen is”, gyakran idézik azok, akik az amerikai alkotmány szellemét védik. Cain nyíltan megvádolta a kormányt 1956-ban, hogy “a zsarnok fegyverraktárából kölcsönzi a fegyvereit.” Hozzátette még, hogy ha ez igy folytatódik, akkor bekövetkezhet az az eset, hogy “annyira antikommunistákká leszünk, hogy fasisztabarátokká válunk.” A volt szenátor végül is eljutott arra a pontra, hogy kétségbevonta az egész “loyalty program” szükségességét. A jobboldali republikánus, akit Eisenhower elnök nevezett ki az 5-tagu Felforgató Tevékenységeket Ellenőrző Tanács egyik tagjává, végül is lemondott tisztségéről. A következő nap már az Internal Security Act eltörlésére hívta fel az ország közvéleményét és követelte az SACB feloszlatását. Mindez ellentmond az 5. Amendment szellemének, hirdette Cain. Mi sem természetesebb, hogy az ilyen emberről szeretnének elfeledkezni Washingtonban. Sőt, a közvélemény emlékezetéből is szeretnék kitörölni a nevét és tevékenységét. De ez nehezen fog menni. . . szakszervezeti szerződés értelmében. A fiatalok jórésze pedig a katonaságnál próbál szerencsét, ha pedig nem veszik be, akkor megnősülnek, a szü löknél laknak, s egy nem vesznek sem bútort, sem autót, sem házat, de nem is vehetnek, mert még házbérre sem telne nekik. Az elmebetegek pedig az utcán járnak, kelnek, mert nincs elég kórház, amely befogadná őket. így azután veszélyeztetik a lakosság, főleg a gyermekek életét. Ha egy ilyen beteg bajba jut, akkor nem a kórházban helyezik el, hanem börtönbe vetik. R. P. Nem szövetkeznek Kuba elleni bojkottra WASHINGTON. — Jack Raymond, a N. Y. Times tudósítója beszámol arról a nehézségről, amivel a kormány találkozik európai szövetségeseinél arra vonatkozólag, hogy ne folytassanak kereskedelmet Kubával és fehérhajóikat ne állítsák a szovjet-kubai kereskedelmi árucsere lebonyolításának szolgálatába. A legnagyobb NATO szövetségesek sem követték az Egyesült Államok példáját abban, hogy beszüntessék kereskedelmi kapcsolataikat Kubával. 1959-ben, amikor Castro vette át a kormányt, Kuba kereskedelmének 80 százalékát az Egyesült Államokkal bonyolította le. Most a szocialista államokon kívül megnőtt Kanada, Nyugat-Németország, Anglia, Hollandia, Franciaország, Japán és számos dél-amerikai állam kereskedelmi forgalma Kubával. Ezeknek az országoknak hajói gyakran látogatják a kubai kikötőket. Mivel az európai államok hajótársulatai gazdasági visszaeséssel küzdenek, szivesen adják bérbe hajóikat a Szovjetnek a meg növekedett forgalom lebonyolitására. És bár a külföldi országok képviseletei tudomásul vették az amerikai kormány kérelmét — jobban kifejezve —, politikai nyomását hajóik bérbeadásának megtagadására és meg is Ígérték, hogy ezt tudomására hozzák az illető hajótársulatoknak, eredményt nem Ígértek, mintahogy eddig nem is volt eredménye a felszólításnak. Kuba nyersolajat, gépeket, ipari nyersanyagot, vegyszereket, élelmiszert importál és főleg cukrot exportál. mWWWMWWWWWWWWMVWWWHWUW A MAGYAR SZÓ ELŐFIZETŐJE, EGY JOBB VILÁG ÉPÍTŐJE!
