Amerikai Magyar Szó, 1962. július-december (11. évfolyam, 27-51. szám)
1962-07-12 / 27. (28.) szám
Thursday, July 12, 1962 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 9 Ahogyan én látom... írja: EHN Az Angliában, Európában és Izraelben eltöltött egy teljes év nagyszerű alkalmat nyújtott arra, hogy tapasztalatokat szerezzünk, 15 ország népe és szokásai között összehansolitásokat tegyünk, az életviszonyok előnyeit és hátrányait észrevegyük. Természetesnek találtam, hogy a látottak és tapasztaltak alapján cikkeket Írjak az amerikai magyar munkás sajtó számára. Amerikába való visszaérkezésem után levelet Írtam a Magyar Szó szerkesztőségéhez, amelyben kifejezést adtam ama meggyőződésemnek, hogy “előadásaim nem fognak mindenkit kielégíteni, mint ahogy Írásaim sem elégíthetnek ki mindenkit.” Ugyanabban a levélben, amely az 1961, dec. 14-iki lapszámban jelent meg, közöltem elhatározásomat, hogy “tapasztalataimat becsületesen leírjam, meglátásaimat őszintén tárjam az olvasók elé még akkor is, ha azokban egyesek kifogásolni valót fognak találni.” Ezt a fogadalmat következetesen be is tartottam az azóta megjelent cikkekben. Izraelről, az ott látottakról, hallottakról s tapasztalatokról eddig a Magyar Szóban három cikkem jelen meg. Az elsőt “Izraeli Kis Tükör” cimmel ez év január 18-ikán közölték. A második “Termelőszövetkezet és Kibuc” cimmel április 26-ikán a harmadik május 10-én “Izrael Nagy Problémái” cimmel jelent meg. A Nők Világa havi képes folyóirat 1962, februári száma “A Verából igy let Mirjam” cimü cikkemet közölte. Ez utóbbit Amerikán kivül eddig Budapestről, Bratislava-ból, az angliai Peter- borough-ból, a dél afrikai Durban-ból, Izraelből és Beunos Ayres-ből elismerőleg kommentálták hozzám intézett levelekben. Buenos Ayresben a levélíró egész lakást betöltő nagy társaság előtt olvasta fel a cikket, amellyel “nagy hatást ért el.” A Magyar Szó-ban megjelent három cikk közül a harmadiknak voltak és vannak utóhangjai. Az “Izrael Nagy Problémái” cimü cikkről Los Angelesben ismételten beszélgettünk. Egyik ismerősöm, aki maga is járt Izraelben, telefonon rosszainkénak adott kifejezést azért, amit megírtam. Nem cáfolta egyetlen állításomat sem. sőt: beismerte, hogy “minden igaz”, de hozzáfűzte, hogy “nem kell mindig megírni az igazat.” Felhorolhatnék leveleket telefonbeszélgetések sorozatát amelyek elismerően Írnak a fennt említett cikkekről. De most csak egy levélről, illetőleg levél nélküli boríték, a new yorki “Az Ember” junius 16-iki számával kívánok foglalkozni, amelyben dr. Kiár Szt. György Zoltán ad meglepően nagy publicitást “Izrael Nagy Prbolémái” cimü cikkemnek és azt nagyobb megtiszteltetésben részesíti, mint a Magvar Szó, mert első oldalon nagybetűs fejeimmel közli. Akik a hetilap öntelt szerkesztőjét ismerik, feleslegesnek fogiák tartani azt a kijelentést, hogy az izraeli valódi helyzet elbírálására nem az íraeli önálló farmer; nem is a régi kibuc-lakó hivatott, sem pedig az, aki Izrael-lal foglalkozó könyvek tanulmányozója; de nem is a cikkíró hivatott, aki négy fáradságos hét alatt sok mindent látott, sok emberrel beszélt Izraelben, hanem — M/WWUWVWWWMAAWaAW«IWVWM«VWlAMwMVVV\i csak a szocialista forradalom, vagy legalábbis egy alapos földreform tudna változtatni. Az állattenyésztés helyzete sem jobb, mint a növénytermelésé. A szarvasmarhaállomány (bár eléggé nagyszámú) tejhozama és munkaereje egyenlő a semmivel. Az indiai lakosság vallási meggyőződésből nem eszik húst, tehát az állatokat nem vágják le, de a tej hozam is igen gyenge, mivel nincsenek abban a helyzetben, hogy az állatoknak a szükséges takarmányt megadhassák. Több ízben volt alkalmunk hindu hivatalnokokkal és más, a középosztályhoz tartozó emberekkel beszélgetni. Szerintük a városi lakosság nélkülözéseinek az az oka, hogy jövedelmének legnagyobb részét a kormány a mezőgazdaság fejlesztésére fordítja. Természetesen nem fejtettük ki véleményünket, amely szerint, ha a liberális kormány (Nehru miniszterelnökkel az élén) inkább a lakosság nagyobb — háromnegyed részét — segíti, abban nincs semmi elitélni való. Hosszú és nehéz az ut, amely India parasztsága és a nincstelen földmunkások előtt áll. El kell érniük a kitűzött célokat demokratikus államukban. Ki tudja, mikor sikerül ez? dr Kiár, aki New Yorkból, a West 80-ik utcából távcsővel figyeli az izraeli eseményeket. EGYEDÜL CSAK ő hivatott, mert a jeruzsálemi parlamenttől ő kapott megbízást az Ígéret földjének megvédésére minden elképzelt, kitalált és alapot nélkülöző “támadás” ellen. Kiár Zoltán régen kipróbált — és sokszor diszk- reditált — demagógiával igyekszik “bizonyítani”, hogy az említett cikk “dühödten agitál Izrael ellen; hogy valami csomót keres “tönkretételére és egyesül gyalázásábán.” Ez a demagógia azonos azok taktikájával, akik a bibliából vett idézetekkel “bizonyítják”, hogy a szentirás tulajdonképpen szemérmetlen pornográfia, amelyre esküdni istenkáromlás és gyermekek kezébe adni bűn. Igaz, a biblia leirja, hogy LÓT saját két ártatlan leányát juttatta másállapotba, (Genesis, Chl9. v. 30—38); leirja, hogy Jákob először Leah-val és később Rachel-el, a fiatalabb testvérrel lépett házasságra és a két feleség mellett még Rachel szolgáló leányát Bilhah-t is másállapotba hozta, Genesis, Ch. 30, v. 1—4). Az is igaz a biblia leirja, hogy Judah a menyét, Tamar-t másállapotba hozta, (Genesis, Ch. 28, v. 17—18); de mindezek és még hasonló pikáns helyzetek leírása ellenére sem mondhatjuk, hogy a biblia CSAK ILYEN történetek összegezése, mert a biblia sok más olvasnivaló regét is tartalmaz. Kiár Zoltán nem közölte a hirdetési közlöny csekély olvasótáborával, hogy a Magyar Szó, a Nők Világa és a los angelesi TÉNY már ismételten közölt cikkeket Izraelről. Nem említette, — mért igaz lett volna, — hogy a cikkíró elismerő kijelentéseket tett Izraelről, hogy kiemelte népének komoly teljesítményeit, hanem kipécézett, hamisan beállított idézetekkel, denunciálásokkal próbál eleget tenni Szt. Györgyi hivatásának, hogy Izraelt megmentse a “tönkretételtől.” A “fenyegetés mellékizét” próbálja észlelni abban. hogy kiragad két szót a cikk egy fejezetéből, amely megállapítja, hogy: “az osztály- és faji-különbségek megszüntetése is Izrael problémái közé tartozik és minél tovább várnak ezzel, annál nehezebb lesz a bajon segíteni.” A demagógia és hamisítás iskolapéldája, amikor Kiár “kommunizmusra való áttérés sürgetését’ véli felfedezni a cikk eme kitételében: “Nem. . . fogadják el a mérsékeltek, a haladók, a kommunisták érvelését, hogy Izrael létét csak a BÉKE biztosítja és békét csak úgy lehet létrehozni az övező ai’ab államokkal, ha mindkét oldal engedékenységet, megértést mutat.” Beteg agy szüleménye az az állitás, hogy a fenti idézetekkel mi “kommunizmusra való áttérést sürgetünk” és csak Izraelnek “prédikálunk béke szeretetet, nem Nassernak. Beteg agy és gonosz lélek. . . Persze: a biblia pornográfia, ha CSAK Lót, Jákob és Judah paráználkodását idézzük és minden mást elhallgatunk. Ugyanígy a Magyar Szó cikke “gyalázás”, “fenyegetés” és “elriasztás”, be megrögzött hamisítási szándékkal, célzatos beállítással, kikapott szavak hamis párosításával CSAK részleteket ragad ki dr. KI ár Zoltán és tálalja fel olyan zug-stilusban, amelvnek gyakorló sát még Budapesten kezdte és fejlesztett módozatban New Yorkban folytatja. Leszögezzük, hogy Kiár az “Izrael Nagy Problémái” cimü cikk egyetlen egy állítását sem próbálta megcáfolni, valószínűleg azért, mert ő is tudja, hogy a cikkben nincs egyetlen egv valótlan állitás. Izraelt sokan látogatják és akik nem vakok, azok láthatták, hogy — sajnos — szenny van, koldusok vannak, elvakult, maradi ortodoxok vannak, faji- és osztálykülönbség van. Ugyanakkor szorgalmasan dolgozó, országot építő “ki- bucok” is vannak, amelvek “az ország szocialista jövőjét készítik elő.” Akik ezeket a téoveket elhallgatják, vagy letagadják, azok elfogultak, igazságtalanok és gvávák! Kiár Zoltán teljesen egv nívóra solved és egv- ségfrontra lép Rzebedinszkv kis nyilassal, me rí mind a ketten a saját önző céljaikra igveks'em»k felhasználni és kihasználni a Ma»-var Szó cikkét, amely Izraelben “általános megengedést keltett” és amelvet ott “elismeréssel és bálával vettek tudomásul.” Az Embe.r szerkesztője azt hiszi, hogy ő “ádáz harcot” folytat, pedig amit csinál az csak tehetetlen rug-kaná lózás, amelynek szükségességében, jogosságában, hasznosságában sulvos kételyei vannak és ezért “igazolásként mutatja be” a fentebb említett hamisításokat -temagógiát és denunciálást. “Igazolnia” kell, hogy miért csinálja, amit csinál, mert hiszen rajta kivül lapjának olvasói is tudják, hogy az “ádáz harcokat” szélmalom ellen viseli és azokra sem Izraelnek, sem Amerikának szüksége nincs, —egyedül csak Kiár Zoltánnak, aki egzisztenciáját hirdetésekre és demagógiára alapította. Amit mi teszünk, azért nekünk nem kell “igazolást” keresni. A mi lelkiismeretünk nyugodt, mert jó utón haladunk addig amig dr. Kiár Zoltán elégedetlenségét fejezi ki velünk szemben. Ami pedig a denunciáló kísérleteket illeti: abban nagy a konkurencia, azt már nehéz lesz készpénzre váltani. HAZAI HANGULATOK * • HOUSTON, Texasban, Fay Seale, a helyi Birch Society tagja tiltakozott az ellen, hogy az egyik iskoláskönyv Plátó életével foglalkozik. “Már régen nem olvastam Plátót, de ő szabad szerelemről, közösségi életről és más ilyesmiről beszél...” — jelentette ki az erényes szűz. “Nem tehetek róla, de azt hiszem, ez az oka annak, hogy nálunk olyan sok a nemi tébolyodott.” • FLORIDA: A National Labor Relations Board, egyik döntőbírója Miamiban elismerte egy munkáltató jogát ahhoz, hogy elbocsásson munkáso-' kát az állásukból, akikről oka van hinni, hogy Castrot támogatják. — A véleményszabadság nevében. • MARYLAND: A Baltimore megyei börtön foglyait kötelezik minden vasárnap két istentiszteleten megjelenni: délelőtt a katolikus és délután a protestáns ceremónián. Aki nem megy, azt magánzárkába viszik. — A vallásszabadság nevében. m ALASKÁBÓL az eszkimók két vezetője, Guy Okakok és Paul Tiulana, személyesen jött Washingtonba, hogy az Egyesült Államok kormányához kérelmet nyújtson be. Védelmet kértek azon. jogaikhoz, hogy... “vadászattal szerezhessék be élelmiszerszükségletüket, .. hogy függetlenek legyenek, mint nagyapáik voltak.. . és hogy joguk legyen saját országuk ásványaihoz.. .” • A GEORGIA Állami Egyetem, amely a sürü néger lakosságú állam egyetlen szinesbőrü tanulóját sem fogadta be eddig, most szélesre nyitotta kapuját Miss Annette Lucille Hall, 37 éves néger tanítónő előtt, aki a Rockdale County iskola- rendszerében társadalmi tanulmányokkal foglalkozik. Miss Hall egy tanítók részére felállított továbbképző tanfolyamra iratkozott be. Ezen a tanfolyamon az amerikanizmus és kommunizmus tanítására képezik ki a tanítókat. A tantárgy fontosságára való tekintettel, a fajvédők eltértek a “számukra megszokott” életmód ősrégi szabályától és kivételt gyakoroltak a néger tanítónővel szemben. • BÁR uj lakásának minden ablakát betörték a fehér fajgyűlölők, Mrs. Bessie Dixon 75 éves néger asszony nem fog kiköltözni belőle. Bostonban, a Roxbury Mission Hill lakótelepen, pár órával beköltözése után, az öregasszony ablakain kövek és palackok repültek he, mialatt ő nyugodtan a televíziót szemlélte. “Ezelőtt is integrált lakónegyedben laktam, békében a szomszédaimmal — mondotta Mrs. Dixon —, és itt is megmaradok, mint ahogy terveztem. Arra a kérdésre, hogy fél-e, azt felelte: “Félni? Még csak ideges sem vagyok.” KITÜNŐEN VIZSGÁZOTT A 73 ÉVES DIÁK Szombathelyen a Petőfi Termelőszövetkezet t-'viai közül titzenketten tanultak a most zárult oktatási évben a dolgozók általnáos iskolájának esti tagozatán. A végzős nyolcadikosok közül kitünően vizsgázott, a 73 éves Geröly István nyugdíjas tsz-tag, aki minden bizonnyal az ország legidősebb általános iskolai tanulója. Vele együtt «' >ia es menye is; ők azonban csak jó eredményeket értek el. > •«»ember a múltban csak hat elemit végzett. Valamennyi tantárgy ér- ,o itouvvei íogiaikozott a fizikával és a. füldraizzal.
