Amerikai Magyar Szó, 1962. július-december (11. évfolyam, 27-51. szám)

1962-07-12 / 27. (28.) szám

Thursday, July 12, 1962 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 9 Ahogyan én látom... írja: EHN Az Angliában, Európában és Izraelben eltöltött egy teljes év nagyszerű alkalmat nyújtott arra, hogy tapasztalatokat szerezzünk, 15 ország népe és szokásai között összehansolitásokat tegyünk, az életviszonyok előnyeit és hátrányait észreve­gyük. Természetesnek találtam, hogy a látottak és tapasztaltak alapján cikkeket Írjak az ameri­kai magyar munkás sajtó számára. Amerikába való visszaérkezésem után levelet Írtam a Magyar Szó szerkesztőségéhez, amelyben kifejezést adtam ama meggyőződésemnek, hogy “előadásaim nem fognak mindenkit kielégíteni, mint ahogy Írásaim sem elégíthetnek ki minden­kit.” Ugyanabban a levélben, amely az 1961, dec. 14-iki lapszámban jelent meg, közöltem elhatáro­zásomat, hogy “tapasztalataimat becsületesen le­írjam, meglátásaimat őszintén tárjam az olvasók elé még akkor is, ha azokban egyesek kifogásol­ni valót fognak találni.” Ezt a fogadalmat következetesen be is tartot­tam az azóta megjelent cikkekben. Izraelről, az ott látottakról, hallottakról s tapasztalatokról ed­dig a Magyar Szóban három cikkem jelen meg. Az elsőt “Izraeli Kis Tükör” cimmel ez év január 18-ikán közölték. A második “Termelőszövetkezet és Kibuc” cimmel április 26-ikán a harmadik má­jus 10-én “Izrael Nagy Problémái” cimmel jelent meg. A Nők Világa havi képes folyóirat 1962, feb­ruári száma “A Verából igy let Mirjam” cimü cikkemet közölte. Ez utóbbit Amerikán kivül ed­dig Budapestről, Bratislava-ból, az angliai Peter- borough-ból, a dél afrikai Durban-ból, Izraelből és Beunos Ayres-ből elismerőleg kommentálták hozzám intézett levelekben. Buenos Ayresben a levélíró egész lakást betöltő nagy társaság előtt olvasta fel a cikket, amellyel “nagy hatást ért el.” A Magyar Szó-ban megjelent három cikk közül a harmadiknak voltak és vannak utóhangjai. Az “Izrael Nagy Problémái” cimü cikkről Los An­gelesben ismételten beszélgettünk. Egyik isme­rősöm, aki maga is járt Izraelben, telefonon rosszainkénak adott kifejezést azért, amit meg­írtam. Nem cáfolta egyetlen állításomat sem. sőt: beismerte, hogy “minden igaz”, de hozzá­fűzte, hogy “nem kell mindig megírni az igazat.” Felhorolhatnék leveleket telefonbeszélgetések sorozatát amelyek elismerően Írnak a fennt em­lített cikkekről. De most csak egy levélről, illető­leg levél nélküli boríték, a new yorki “Az Ember” junius 16-iki számával kívánok foglalkozni, amelyben dr. Kiár Szt. György Zoltán ad megle­pően nagy publicitást “Izrael Nagy Prbolémái” cimü cikkemnek és azt nagyobb megtiszteltetés­ben részesíti, mint a Magvar Szó, mert első olda­lon nagybetűs fejeimmel közli. Akik a hetilap öntelt szerkesztőjét ismerik, feleslegesnek fogiák tartani azt a kijelentést, hogy az izraeli valódi helyzet elbírálására nem az íraeli önálló farmer; nem is a régi kibuc-lakó hi­vatott, sem pedig az, aki Izrael-lal foglalkozó könyvek tanulmányozója; de nem is a cikkíró hi­vatott, aki négy fáradságos hét alatt sok mindent látott, sok emberrel beszélt Izraelben, hanem — M/WWUWVWWWMAAWaAW«IWVWM«VWlAMwMVVV\i csak a szocialista forradalom, vagy legalábbis egy alapos földreform tudna változtatni. Az állattenyésztés helyzete sem jobb, mint a növénytermelésé. A szarvasmarhaállomány (bár eléggé nagyszámú) tejhozama és munkaereje egyenlő a semmivel. Az indiai lakosság vallási meggyőződésből nem eszik húst, tehát az állato­kat nem vágják le, de a tej hozam is igen gyenge, mivel nincsenek abban a helyzetben, hogy az álla­toknak a szükséges takarmányt megadhassák. Több ízben volt alkalmunk hindu hivatalnokok­kal és más, a középosztályhoz tartozó emberekkel beszélgetni. Szerintük a városi lakosság nélkülö­zéseinek az az oka, hogy jövedelmének legna­gyobb részét a kormány a mezőgazdaság fejlesz­tésére fordítja. Természetesen nem fejtettük ki véleményünket, amely szerint, ha a liberális kor­mány (Nehru miniszterelnökkel az élén) inkább a lakosság nagyobb — háromnegyed részét — segíti, abban nincs semmi elitélni való. Hosszú és nehéz az ut, amely India parasztsága és a nincstelen földmunkások előtt áll. El kell ér­niük a kitűzött célokat demokratikus államukban. Ki tudja, mikor sikerül ez? dr Kiár, aki New Yorkból, a West 80-ik utcából távcsővel figyeli az izraeli eseményeket. EGYE­DÜL CSAK ő hivatott, mert a jeruzsálemi par­lamenttől ő kapott megbízást az Ígéret földjének megvédésére minden elképzelt, kitalált és ala­pot nélkülöző “támadás” ellen. Kiár Zoltán régen kipróbált — és sokszor diszk- reditált — demagógiával igyekszik “bizonyítani”, hogy az említett cikk “dühödten agitál Izrael ellen; hogy valami csomót keres “tönkretételére és egyesül gyalázásábán.” Ez a demagógia azonos azok taktikájával, akik a bibliából vett idézetek­kel “bizonyítják”, hogy a szentirás tulajdonkép­pen szemérmetlen pornográfia, amelyre esküdni istenkáromlás és gyermekek kezébe adni bűn. Igaz, a biblia leirja, hogy LÓT saját két ártat­lan leányát juttatta másállapotba, (Genesis, Chl9. v. 30—38); leirja, hogy Jákob először Leah-val és később Rachel-el, a fiatalabb test­vérrel lépett házasságra és a két feleség mellett még Rachel szolgáló leányát Bilhah-t is másálla­potba hozta, Genesis, Ch. 30, v. 1—4). Az is igaz a biblia leirja, hogy Judah a menyét, Tamar-t másállapotba hozta, (Genesis, Ch. 28, v. 17—18); de mindezek és még hasonló pikáns helyzetek le­írása ellenére sem mondhatjuk, hogy a biblia CSAK ILYEN történetek összegezése, mert a biblia sok más olvasnivaló regét is tartalmaz. Kiár Zoltán nem közölte a hirdetési közlöny csekély olvasótáborával, hogy a Magyar Szó, a Nők Világa és a los angelesi TÉNY már ismétel­ten közölt cikkeket Izraelről. Nem említette, — mért igaz lett volna, — hogy a cikkíró elismerő kijelentéseket tett Izraelről, hogy kiemelte né­pének komoly teljesítményeit, hanem kipécézett, hamisan beállított idézetekkel, denunciálásokkal próbál eleget tenni Szt. Györgyi hivatásának, hogy Izraelt megmentse a “tönkretételtől.” A “fenyegetés mellékizét” próbálja észlelni ab­ban. hogy kiragad két szót a cikk egy fejezetéből, amely megállapítja, hogy: “az osztály- és faji-különbségek megszünte­tése is Izrael problémái közé tartozik és mi­nél tovább várnak ezzel, annál nehezebb lesz a bajon segíteni.” A demagógia és hamisítás iskolapéldája, ami­kor Kiár “kommunizmusra való áttérés sürgeté­sét’ véli felfedezni a cikk eme kitételében: “Nem. . . fogadják el a mérsékeltek, a haladók, a kommunisták érvelését, hogy Izrael létét csak a BÉKE biztosítja és békét csak úgy lehet létrehozni az övező ai’ab államokkal, ha mindkét oldal engedékenységet, megértést mutat.” Beteg agy szüleménye az az állitás, hogy a fenti idézetekkel mi “kommunizmusra való át­térést sürgetünk” és csak Izraelnek “prédikálunk béke szeretetet, nem Nassernak. Beteg agy és go­nosz lélek. . . Persze: a biblia pornográfia, ha CSAK Lót, Jákob és Judah paráználkodását idézzük és min­den mást elhallgatunk. Ugyanígy a Magyar Szó cikke “gyalázás”, “fenyegetés” és “elriasztás”, be megrögzött hamisítási szándékkal, célzatos beállítással, kikapott szavak hamis párosításával CSAK részleteket ragad ki dr. KI ár Zoltán és tá­lalja fel olyan zug-stilusban, amelvnek gyakorló sát még Budapesten kezdte és fejlesztett módo­zatban New Yorkban folytatja. Leszögezzük, hogy Kiár az “Izrael Nagy Prob­lémái” cimü cikk egyetlen egy állítását sem pró­bálta megcáfolni, valószínűleg azért, mert ő is tudja, hogy a cikkben nincs egyetlen egv valót­lan állitás. Izraelt sokan látogatják és akik nem vakok, azok láthatták, hogy — sajnos — szenny van, koldusok vannak, elvakult, maradi ortodox­ok vannak, faji- és osztálykülönbség van. Ugyan­akkor szorgalmasan dolgozó, országot építő “ki- bucok” is vannak, amelvek “az ország szocialista jövőjét készítik elő.” Akik ezeket a téoveket el­hallgatják, vagy letagadják, azok elfogultak, igazságtalanok és gvávák! Kiár Zoltán teljesen egv nívóra solved és egv- ségfrontra lép Rzebedinszkv kis nyilassal, me rí mind a ketten a saját önző céljaikra igveks'em»k felhasználni és kihasználni a Ma»-var Szó cikkét, amely Izraelben “általános megengedést keltett” és amelvet ott “elismeréssel és bálával vettek tu­domásul.” Az Embe.r szerkesztője azt hiszi, hogy ő “ádáz harcot” folytat, pedig amit csinál az csak tehe­tetlen rug-kaná lózás, amelynek szükségességé­ben, jogosságában, hasznosságában sulvos kéte­lyei vannak és ezért “igazolásként mutatja be” a fentebb említett hamisításokat -temagógiát és denunciálást. “Igazolnia” kell, hogy miért csinál­ja, amit csinál, mert hiszen rajta kivül lapjának olvasói is tudják, hogy az “ádáz harcokat” szél­malom ellen viseli és azokra sem Izraelnek, sem Amerikának szüksége nincs, —egyedül csak Kiár Zoltánnak, aki egzisztenciáját hirdetésekre és de­magógiára alapította. Amit mi teszünk, azért nekünk nem kell “iga­zolást” keresni. A mi lelkiismeretünk nyugodt, mert jó utón haladunk addig amig dr. Kiár Zol­tán elégedetlenségét fejezi ki velünk szemben. Ami pedig a denunciáló kísérleteket illeti: abban nagy a konkurencia, azt már nehéz lesz készpénz­re váltani. HAZAI HANGULATOK * • HOUSTON, Texasban, Fay Seale, a helyi Birch Society tagja tiltakozott az ellen, hogy az egyik iskoláskönyv Plátó életével foglalkozik. “Már ré­gen nem olvastam Plátót, de ő szabad szerelem­ről, közösségi életről és más ilyesmiről beszél...” — jelentette ki az erényes szűz. “Nem tehetek róla, de azt hiszem, ez az oka annak, hogy nálunk olyan sok a nemi tébolyodott.” • FLORIDA: A National Labor Relations Board, egyik döntőbírója Miamiban elismerte egy mun­káltató jogát ahhoz, hogy elbocsásson munkáso-' kát az állásukból, akikről oka van hinni, hogy Castrot támogatják. — A véleményszabadság ne­vében. • MARYLAND: A Baltimore megyei börtön fog­lyait kötelezik minden vasárnap két istentisztele­ten megjelenni: délelőtt a katolikus és délután a protestáns ceremónián. Aki nem megy, azt ma­gánzárkába viszik. — A vallásszabadság nevé­ben. m ALASKÁBÓL az eszkimók két vezetője, Guy Okakok és Paul Tiulana, személyesen jött Wash­ingtonba, hogy az Egyesült Államok kormányá­hoz kérelmet nyújtson be. Védelmet kértek azon. jogaikhoz, hogy... “vadászattal szerezhessék be élelmiszerszükségletüket, .. hogy függetlenek le­gyenek, mint nagyapáik voltak.. . és hogy joguk legyen saját országuk ásványaihoz.. .” • A GEORGIA Állami Egyetem, amely a sürü néger lakosságú állam egyetlen szinesbőrü tanu­lóját sem fogadta be eddig, most szélesre nyitot­ta kapuját Miss Annette Lucille Hall, 37 éves né­ger tanítónő előtt, aki a Rockdale County iskola- rendszerében társadalmi tanulmányokkal foglal­kozik. Miss Hall egy tanítók részére felállított to­vábbképző tanfolyamra iratkozott be. Ezen a tan­folyamon az amerikanizmus és kommunizmus ta­nítására képezik ki a tanítókat. A tantárgy fon­tosságára való tekintettel, a fajvédők eltértek a “számukra megszokott” életmód ősrégi szabályá­tól és kivételt gyakoroltak a néger tanítónővel szemben. • BÁR uj lakásának minden ablakát be­törték a fehér fajgyűlölők, Mrs. Bessie Dixon 75 éves néger asszony nem fog kiköltözni belőle. Bostonban, a Roxbury Mission Hill lakótelepen, pár órával beköltözése után, az öregasszony ab­lakain kövek és palackok repültek he, mialatt ő nyugodtan a televíziót szemlélte. “Ezelőtt is in­tegrált lakónegyedben laktam, békében a szom­szédaimmal — mondotta Mrs. Dixon —, és itt is megmaradok, mint ahogy terveztem. Arra a kér­désre, hogy fél-e, azt felelte: “Félni? Még csak ideges sem vagyok.” KITÜNŐEN VIZSGÁZOTT A 73 ÉVES DIÁK Szombathelyen a Petőfi Termelőszövetkezet t-'viai közül titzenketten tanultak a most zárult oktatási évben a dolgozók általnáos iskolájának esti tagozatán. A végzős nyolcadikosok közül ki­tünően vizsgázott, a 73 éves Geröly István nyug­díjas tsz-tag, aki minden bizonnyal az ország leg­idősebb általános iskolai tanulója. Vele együtt «' >ia es menye is; ők azonban csak jó eredményeket értek el. > •«»ember a múltban csak hat elemit végzett. Valamennyi tantárgy ér- ,o itouvvei íogiaikozott a fizikával és a. füldraizzal.

Next

/
Oldalképek
Tartalom