Amerikai Magyar Szó, 1962. július-december (11. évfolyam, 27-51. szám)
1962-09-20 / 37. szám
II AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, Sept. 20, 1962 Füstbe ment szövetség Irta: RACZ LÁSZLÓ A kubai forradalom alapjában rázkódtatta meg nemcsak a kis szigetországot, de magát az egész amerikai kontinenst is. Példájával — kétségtelenül — uj remények magvát hintette el a latinamerikai országok vérig zsarolt dolgozóinak osztálytudatos rétegeiben. De ugyanakkor aggodalommal és félelemmel töltötte el az egész kontinens — beleértve az Egyesült Államokat is — uralkodó osztályait. Mi lesz, ha a kubai forradalom lángja átcsap a szomszédos országokra is, ahol ugyancsak elegendő gyuanyag van felhalmozva ? Tudvalevő, hogy a megrémült amerikai hatalmi körök elsőnek nem a saját portáikon próbálták a “fenyegető bajt” megelőzni, hanem összefogtak, hogy magában Kubában fojtsák vérbe a forradalmat. Miamiban, Guatemala és Nicaraguában több ezernyi ellenforradalmár zsoldost fegyvereztek föl, akiket kellő kiképzés után rászabadítottak a kubai dolgozókra, hogy visszaállítsák a régi rendszert. Jól tudjuk, hogy ez az Egyesült Államok védnöksége alatt szervezett támadás a kubai dolgozók hősi ellenállása folytán csúfosan dugába dőlt. A zsoldosok — vagy amint Kubában mondják “gusanok”: “férgek”, amennyiben el nem pusztultak, fogságba kerültek. A következő lépés, Kuba gazdasági és diplomáciai elszigetelése, sem hozta meg a kívánt eredményt. A vesztegzár hatástalan maradt, mert a Szovjetunió és a többi szocialista ország testvéri szolidaritása védi a kubai forradalom felépítő munkáját. Más rendszabályokhoz kellett nyúlni. Az Egyesült Államok kormányának ösztönzésére, ezelőtt egy évvel, összeeszkábáltak egy úgynevezett “Szövetséget a haladás érdekében” (Alliance for Progress), melynek az lenne a célja, hogy békés utón, megelőzéssel, vegye elejét annak, hogy a latin-amerikai országok dolgozói utánozzák a sikeres kubai példát. A kezdeményezők, élükön Kennedy elnökkel, megállapították, hogy egész Latin-Amerikában megérett a helyzet ahhoz, hogy a fennálló társadalmi igazságtalanságokat “okos reformokkal” orvosolják. Szociális olaj- cseppekkel kell leszerelni az éhező, türelmetlen tömegek forradalmi elégedetlenségét. Kis parcellákat kell kihasítani a hatalmas nagybirtokokból — megfelelő kárpótlás ellenében — milliónyi nincstelen parasztnak. Kontinentális méretekben építeni kell lakóházakat, hogy legalább egy kis részét a hajléktalanoknak tető alá juttassák. A szövetség kigondolói nem álltak meg a jó tanácsokkal. Tanács mellett kalácsot is Ígértek. Az Egyesült Államok kormánya egy tiz-éves terv során öt milliárd dollárt ajánlott föl azzal a feltétellel, hogy ugyanekkor a többi latin-amerikai tagállamok a maguk részéről további 15 milliárd dollárt fektessenek be a fejlődés céljaira. Igv évente 2 milliárd dollár jutna majd a fenyegető forradalmak elhárítására. A szövetség feladatainak végrehajtására és ellenőrzésére a washingtoni kormány a maga bizalmi emberét, egy spanyol származású, portorikói milliomost: Teodoro Mos- cosót bízta meg, aki a letelt év során bejárta a latin-amerikai országokat, tárgyalt az illetékes körökkel, de eredményekről eddig nem tudott beszámolni. Azt mondhatnánk, hogy az érdekelt latin-amerikai nagybirtokosok, kapitalisták, bankárok, maradék nélkül beigazolták azt a marxista igazságot, hogy “még nem volt uralkodó osztály, mely előjogairól önként, kényszerítés nélkül lemondott volna.”, Szociális olajcsepp ide, kenetteljes pápai bulla oda, a hatalmas földbirtokok Braziliában, Peruban, Nicaraguában, Paraguayban s egyebütt, egy év elteltével is változatlanul megmaradtak. Hiába nyugtatta meg uraikat Moscoso, hogy Washington az esedékes földreformokat csupán megfelelő pénzbeli megváltás ellenében szorgalmazza. Ezek nem bíznak abban, hogy tényleg hozzájuthatnának egy reform esetén pénzbeli megváltáshoz. Jól tudják, hogy az államkasszák mindenütt üresek. Ami pénz befolyik, a dolgozók megadóztatásából, azt vagy ellopják a főhivatalnokok, vagy felhasználják maradék nélkül a felduzzasztott rendőrség-katonaság céljaira. Azt az indítványt pedig, hogy a burzsoázia fizessen (az eddigi adócsalás helyett) mérsékelt adókat, mindenfelé felháborodással utasították vissza. . Érthető tehát, hogy'az egy éves forduló alkalmából az Egyesült Államok polgári sajtója a szövetség teljes eredménytelenségéről kellett, hogy tudasson. A tény az, hogy a latin-amerikai vérszopó uralkodó csoportok se nem tanultak, se nem felejtettek. Csak úgy, mint eddig, jó tanácsok és szociális olajcseppek helyett kiadós kölcsönöket, busás profitokat várnáik Washingtontól. Ott hon — úgy vélik — elintézik ők a dolgokat csak úgy, mint eddig, a rég bevált módszerekkel. Válóban, a szövetség életrehivása óta nyílt katonai diktatúra fogott munkához Peruban és Argentínában. A régiek: Haiti, Guatemala, Nicaragua és Paraguay megsokszorozták tevékenységüket, hogy a kubai példa megismétlődését megakadályozzák. Washington — ugyanekkor — elfeledkezve a szövetség elgondolásairól, máris elismerte a perui diktátorokat és nemrégiben félmilliárd dolláros kölcsönt folyósított Argentina ténylegesen uralkodó generálisainak. A szövetség alapelveiből semmi sem valósult meg. Brazíliában — a nagybirtok hazájában —, a nincstelen parasztok éhséglázadásait katonasággal törték le. Agrárreformnak nyoma sincs. Peruban milliónyi indió paraszt él évszázados szegénységben. Paraguayban, ahol majd tiz éve a legvéresebb diktatúra tartja le a dolgozókat, 1,500 nagybirtokos tart kezében 32 millió hektárnyi földet, az ország termőföldjének majdnem 90 száAz amerikai értelmiségi társadalom egy kimagasló alakjának 75-ik születésnapját fogják megünnepelni New Yorkban mindazok, akik vele együtt évtizedek óta küzdenek az amerikai szabadságjogokat fenyegető hivatalos intézkedések ellen. Louise Pettibone Smith tiszteletére a newyorki Astor Hotelben, október 12-én nagyszabású bankettet rendeznek, amelyre már eddig több mint 1,000 előjegyzés történt. Az estély műsorvezetője Edgar E. Love, a Metodista Egyház püspöke lesz és a neves felszólalók között lesz Norman Thomas is. Mik azok az érdemek, amelyekért Prof. Louise Pettibone Smith-et ilyen kitüntetésben részesítik? Tagadhatatlan, hogy hosszú élete társadalmilag és tudományosan hasznos munkásságának legkimagaslóbb része az. utóbbi 12 év, amely idő alatt, mint az American Committee for the Protection of Foreign Born tiszteletbeli elnöke, fáradhatatlanul küzdött egy igazságtalanul és embertelenül üldözőbe vett kisebbségi néprétegnek, az idegenszületésüeknek, a lelketlen hivatalos közegek által okozott szenvedései enyhítésében. Az utóbbi években minden energiáját' az alkotmányellenes MeCarran-törvény elleni küzdelembe vetette, amely saját szervezetét, az Idegenszüle- tésüeket Védő Bizottságot is megsemmisítéssel fenyegeti. Louise P. Smith 1887-ben, Ogdensburg, N. Y.- ban született. Apja, A. A. Smith az Ogdensburg Journal napilap és a St. Lawrence County Republican hetilap szerkesztője volt. 1903-ban érettségizett az Ogdensburg Free Academy-ben. Utána a Bryn Mawr Collegében tanult és 1908-ban a Bachelor of Arts (széptudományok) fokozatát nyerte el a latin és görög nyelvek terén. 1912-ben bölcsészeti képesítést, majd 1917-ben doktorátusi fokozatot szerzett a szemita nyelvek és a palesztinai archeológia tudományában. 1908 és 1911 között angol nyelvet tanított a Hardin College-ban, Mexico, Missouri államban. 1913 és ’14-ben Thayer-ösztöndijas volt a jerü- zsálemi Keleti Kutatások Amerikai Iskolájában. 1915-ben már a Wellesley College (Wellesley, Mass.) tanári karának tagja és 1953-ig a Bibliai Történelem Tanszék tagja volt. Akkor kinevezték Professor Emeritus-nak (kiérdemült professzor). A második világháború alatt a görög háborús segélybizottság tagja volt. Hat hónapig dolgozott az UNRRA-nak Palesztinában, a Gaza közelében levő görög menekült táborban és négy hónapig Athénben tanított a Pierce Collegeban. Számos egyetemen végzett továbbképző tanfolyamot. 1936-ban Németországban tanulmányozta a német egyházak viszonyát a Hitler rezsim alatt. 1950—52-ben Prof. Smith országos titkára volt a Biblia Irodalom és Szövegmagyarázó Társaságnak. 1951-ben mint a Társaság megbízottja vett részt az- UNESCO New Yorkban megtartott konferenciáján. Társszerzője volt az “Értelmező zalékát. Az egyetlen latin-amerikai ország: Mexikó az, mely polgári földreformot, legalább részben, végrehajtott. De nem a sokat emlegetett szövetség, hanem az 1910 évi véres polgári forradalom eredményeként. Még itt is, mint hivatalos adatok bizonyítják, több mint hétszázezer földnélküli paraszt vár arra, hogy földhöz jusson. Hogy a földreform itt is csak hiányosan és tökéletlenül valósult meg, bizonyítja az a további tény, hogy éven te majd félmillió földműves szegény kénytelen elszegődni, mint bracero: idénymunkás, a szomszédos Egyesült Államokba. Csak ily módon tud ösz- szekeresni annyit, amivel életét odahaza eltengetheti. Mert hivatalos statisztikai adatok szerint, országos átlagban, a mexikói földmunkás évi jövedelme csak 1,300 pesot, kb. 100 dollárt tesz ki. Ha ez a helyzet Latin-Amerika legelörehala- dottabb országában, Mexikóban, könnyen elképzelhető, milyen mérvű nyomor uralkodik Közép- és Dél-Amerika országaiban! Fából nem lesz vaskarika. Amig az Egyesült Államok kormánya elismeri és ténylegesen segíti a latin-amerikai nyílt vagy leplezett diktatúrákat — akár csak Franco Spanyolországát —, mig nagy kapitalistái zsíros profitokat húznak Latin-Amerikából Tőkebefektetés és nyersanyag kiviteli üzleteiken, addig a “haladásért való szövetség” elgondolásai papíron maradnak és az eredmény csak füstbe ment terv. .(Mexico City) Biblia” II. kötetének, ő a szerzője a “Torch of Liberty” cimü könyvnek. Professor Smith széleskörű tudását az emberiség érdekeinek szolgálatába állította. Az őt megtisztelő összejövetelt egy másik haladó harcos, az azóta elhunyt dr. Royal W. France indította meg, hogy ennek jövedelmével segítsék a MeCarran- törvény elleni harcot, amelyben mindketten érdekelve voltak. A rendező bizottság a banketten való részvételre hívja fel a polgárjogok haladó szellemű támogatóit. Akik ezt valamilyen okból nem tehetik, azoktól bármilyen összegű hozzájárulást elfogad, segítségül a küzdelem továbbfolytatására, mint adományt, vagy mint hirdetést a bankettre készülő emlékkönyvbe. A banketten való részvétel személyenként $7-50. Az erre szóló rezervációt, vagy adományt kéri a következő címre beküldeni: Louise Pettibone Smith Birthday Tribute 49 East 21st Street, Room 405. New York 10, N. Y. Telefon: OR 4-5058. Folyik a mentés, de újabb földrengés volt Iránban és Törökországban is “Rosszabb, mint Agadir”. — E rövid mondatban foglalta össze az iráni földrengésről szerzett benyomásait a DPA tudósitója. Emlékezetes, hogy Agadir marokkói városban 1960 tavaszán a földrengés 12 ezer áldozatot követeit. Az iráni földrengés központja, a Teherántól nyugatra elterülő pusztaság, akkora, mint Bajorország. A tudósitó e területen 40 falut járt be. Ellátogatott a Teherántól 200 kilométerre fekvő Buyin városába, pontosabban annak helyére is. A városka hétezer lakójából négyezer pusztult el. Csak egyetlen orvos található, akinek kétezer sebesültet kell kezelnie. A környéken nincsen viz és ennivaló. Az egyik nagyobb tér közelében száznál több holttest fekszik, kendőkkel és ponyvákkal letakartam/ A mentési munkálatok ban részt vevő katonák közül sokan rosszul lesznek a szörnyűségek láttán. Irán minden részéből sok önkéntes érkezik, hogy a mentésben segítsen a katonaságnak. Külföldről is érkeznek a segélyszállítmányok Iránba. Újabb és újabb repülőgépek szállnak le a teheráni repülőtereken, kötszereket, gyógyszereket, élelmiszert, orvosokat és betegápolókat szállítva. A romba dőlt falvak peremén helikopterek ereszkednek le, külföldi önkénteseket hozva, akik segítséget kívánnak nyújtani a mentési munkálatokban. Több esetben is előfordul, hogy a romok alól, négy nappal a földrengés után is, még sikerült élő embereket kimenteni. A Reuter hírügynökség isztanbuli jelentés« szerint újabb földlökések rázkódtatták meg a szovjet határ közelében fekvő Igdir török várost is, ahol egy nap folyamán 15 földlökést észleltek. EGY ÉRDEMES ASSZONY GYÉMÁNT JUBILEUMA
