Amerikai Magyar Szó, 1962. július-december (11. évfolyam, 27-51. szám)

1962-09-20 / 37. szám

Thursday, Sept. 20, 1962 AMERIKAI MAGYAR SZÓ HUNGARIAN WORD Sl SPANYOLORSZÁGBAN MEGÉRETT A HELYZET A köztársasági Spanyolország exkülügyminiszterének beszámolója a nyo­morral küzdő nép helyzetéről. Nagyarányú sztrájkmozgalom az egész országban Alvarez del Vayo a neve a Franco diktátor zsol­dosai által megdöntött köztársaság volt külügy­miniszterének, aki mint újságíró és könyvszerző él ma Párizsban. Vayo a , spanyol-francia határ közvetlen közelében lévő Biarritz fürdőhelyre uta­zott, hogy a francia kisvárosba érkező spanyol utasoktól szerezzen értesülést a falangista ura­lom alatt nyögő hazája helyzetéről. Ez a világhí­rű fürdőhely kedvenc szórakozóhelye szokott len­ni a spanyol arisztoki'áciának és burzsoáziának. Ezek a millomosok a frankok milliárdjait szórják el itt nyaranta, különböző hazárdjátékokon. De az idén csak gyér számban jelentek meg. A gazdagok távolmaradása mögött a fasiszta rezsim súlyos válsága Fűződik meg. Nyilvánvaló, hogy még a gazdagok is érzik, hogy “valami fog történni Spanyolországban, ennek az évnek a vé­ge előtt.” Az emberek legalább is ezt suttogják egymásnak és ebben reménykednek. Ezért gon­dolja helyesebbnek még a felső tízezer is, hogy takarékoskodjék egy kicsit. Bár Franco köré tö­mörülnek, mert a diktátor a vagyonuk védelmét jelenti, de nem bíznak már úgy benne, mint egy­kor tették. A középosztály tehetősebb rétege is érzi, hogy a Hitler és Mussolini által hatalomra segített “caudillo” napjai meg vannak számlálva. Ezért helyezik el gyorsan svájci bankokban a megtakarított pénzüket. Az sem segített helyre­billenteni megingott hitüket, hogy Franco már utódot is kijelölt maga után, a német nácik szov­jetellenes harcához segítségül küldött Kék Had­osztály parancsnokának, Munoz Grandes tábor­noknak a személyében. A fasiszta diktátor uralmának fennmaradásá­ban már a Vatikán sem bizik. Ezért tekint a pá­pa minden olyan segítséget, amely Rómából irá­nyul Franco támogatására, rossz szolgálatnak az egyház számára. A spanyol katolikus főpapság már igy is túlságosan exponálta magát a fasiz­mus oldalán. Most joggal tartanak attól, hogy ha ezt tovább folytatják, akkor a zsarnok rendszer összeomló romjai maguk alá temethetik őket is. A spanyol faiszmus válságának első komolyabb jelét a munkások sztrájkja mutatta meg a világ­nak. A májusban kirobbant sztrájk országos mé­reteket öltött és csaknem az egész lakosság tá­mogatását élvezte. A sztrájkot még ma is folytat­ják az asturiai bányászok. A munkások hatalmas arányú megmozdulása annál is jelentősebb, mert egy fasiszta államban történt, ahol köztudomású­an tilos a dolgozók számára az elégedetlenség bár­milyen irányú és arányú kimutatása. Spanyolor­szágban a sztrájk ma sokkal nagyobb áldozatot követel a munkástól és jelentősen nagyobb ve­szélyeket rejt magában a számára, mint bármely más európai országban. Ezért is volt olyan nagy hatása, úgy az ország határain belül, mint kivül. A munkásság forradalomnak is beillő megmoz­dulásának a következtében hagyta el Gil Robles, a jobboldaliak vezére, Spanyolországot, hogy a többi emigráns vezetővel együtt, nyilvánosan bé­lyegezze meg Franco rendszerét. Robles a diktá­tor lelkes hive volt a spanyol polgárháborúban és azután is hosszú ideig kitartott vezére mellett. A dolgozók nagyarányú megmozdulása döbbentette rá, hogy rossz lóhoz kötötte a szekerét. Ä sztrájk nélkül a zsarnok vérszomjas rend- szere nem kényszerült volna arra, hogy nyilváno­san enyhítsen valamit elnyomásából és. csökkent­se a cenzúrát. Szabadságról persze még beszélni sem lehet ebben az országban, de a látszólagos enyhítések mögött a tömegektől való félelem hú­zódik már meg. A diktátor fél hogy ha tovább fokozza a terrort, akkor a sztrájk csak terjedni és szélesedni fog. Az asturiai bányászok hősies kiállása még a kormányt is megosztotta. Két irány alakult ki a miniszterek között. Az egyik a “kemény” vonal, amelynek a belügyminiszter, Camillo Vega tábor­id v v w w t/Cbé. JVexJhfo» ' " ' 4 * f RÉTESHÁZ és CUKRÁSZDA f 1437 THIRD AVENUE, NEW YORK. N. Y. < ► (A 81-ik Street sarkán) Telefon: LE 5-8484 , * Mignonok, születésnapi torták, lakodalmi, Bar- , ► Mitzvah-torták. — Postán szállítunk az ország , ► minden részébe. — Este 7.30-ig nyitva _ á ék, A. nők a vezetője. Mig a másik oldalon az “európai­ak” állnak, akiknek a külföldi kapcsolatok minisz­tere, Fernando Castiella, a pénzügyminiszter, Na- barro Rubio és a gazdasági miniszter, Alberto Ullastres a fő képviselői. A “kemények” csapatok küldését javasolják Asturiába. Az “európaiak” viszont félnek attól, hogy a brutális elnyomás nagy visszhangot vált majd ki az európai közvé­leményben és ez esetleg megakadályozhatja azt, hogy Spanyolországot felvegyék a Közös Piac tagjai közé. A spanyol vezérek, nyilván, a hat nyugat-európai állam egyesült piacához való csat­lakozástól várják csődbe jutott gazdasági rendsze­rük megsegítését. Az asturiai bányászok sztrájkja megmozgatta a többi állam munkásságát is. Különösen az angol munkások veszik ki a részüket a segítség nyúj­tásában, de a francia, olasz, skandináviai munkás- osztály sem maradt közömbös ebben a harcban. Nem beszélve a szocialista országok dolgozóiról. A bányászok nyílt munkabeszüntetése mellett, a többi szakma munkásai is igyekeznek zavarni a fasiszta gazdasági élet rendjét. A munkatempó lelassításával okoznak zavarokat a termelésben. A Spanyolországban uralkodó állapotokra jel­lemző, hogy a lakosság nem retteg többé a rend­szertől olyan mértékben, mint eddig. Az elkerül­hetetlen összeomlás gondolata már a zsandárok és elnyomók nagy részét is hatalmába kerítette és az esetleges megtorlástól félve, nem mernek olyan eréllyel fellépni, mint még egy néhány hó­nappal korábban. Del Vayo Írja, hogy Biarritzból jövet, Francia- ország belseje felé tartva, több olyan spanyol munkással utazott együtt, akik Svájcba szerződ­tek el munkára. Azelőtt az ilyen külföldi szerző­dést vállaló munkások nem mertek beszélni a spa­nyol belső állapotokról, annyira tartottak a min­denhatónak tűnő diktátor hatalmától. Ma már nyíltan válaszolgatnak á kérdezőknek. Érdemes egy néhány választ megfigyelni. “Ha nem lenne szükség munkavállaló szerző­désre, annak érdekében, hogy valaki elhagyhas­sa az országot, akkor senki nem maradna Spa­nyolországban.” “A kormány a sztrájkok eredményeképpen, kénytelen volt emelni a béreket, de az áremelke­dések túlhaladták a béremelést.” A hatalmas spanyol turistaforgalommal kap­csolatban jegyezte meg az egyik munkás: “Mi haszna van belőle a népnek? A kincstár tele lehet, de a nép elpusztul az éhségtől.” Arra a kérdésre, hogy “Mit gondol Spanyolor­szág népe, meddig fog még a jelen helyzet tar­tani?” a válasz általában a következő: “Mindenki arra vár, hogy valami történik.” A Kennedy-kormánvnak azonban más a véle­ménye. Adlai Stevenson, az Egyesült Államok ENSz főmegbizottja nemrégen járt Madridban és ott Castiella külügyminiszterrel tárgyalt. Utána nagy lelkesedéssel beszélt a spanyolországi hely­zetről. Milyen emberek Kennedy elnök szakértői, hogy nem látják, Stevenson látogatása injekció a diktátor rendszere számára — teszi fel a kér­dést Alvarez del Vayo. A washingtoni kormány ezzel teljesen eljátszotta a spanyol liberálisok ro- konszenvét, akikre pedig támaszkodhatott volna egy spanyol rendszerváltozás esetén. “Stevenson látogatása után, nem maradt egyetlen olyan spa­nyol liberális sem, aki hisz Kennedy elnökben.” Júniusban 100.9 százalék Az ipari termelési tervet — beleértve a nem­zeti bizottságok által irányított vállalatokat is — júniusban 100.9 százalékra teljesítették a Cseh­szlovák Népköztársaságban. Az elmúlt év ugyan­ezen időszakához viszonyítva az ossz ipari termelés 7 százalékkal növekedett. A legjobb eredményt a közszükségleti ipar dolgozói érték el, akik júniusi tervüket 104 százalékra teljesí­tették. Jó eredményt ért el az általános gépipar (102.6 százalék), a vegyipar 102.4 százalék), az energetikai ipar (101.5 százalék). Nem teljesí­tették tervüket a kohóipari vállalatok és az érc­bányák (95.9 százalék), és a nehézgépipari válla­latok (97.6 százalék). Jól hangzik, de ■■■ William S. Tyler, a State Department európai ügyeinek kezelője azt a nyilatkozatot tette a kép­viselőház külügyi bizottságának európai ügyekkel foglalkozó albizottsága előtt, hogy az Egyesült Államok igyekszik fokozatosan szorosabb kapcso­latot teremteni Kelet-Európa szocialista államai­val. ' “Ez a tervünk magában foglalja fenntartani és kifejleszteni a normális viszonyokat a kelet-eun> pai országokkal és bizonyos 1 imitációval a kere*- kedelmet is fejleszteni”, mondotta Tyler. Aztáft ezt a magyarázatot fűzte hozzá: “Úgy hisszük, hogy az Egyesült Államok úgy tudja leghatásosabban befolyásolni és legelőnyö­sebben kihasználni a kedvező és liberalizáló ái'am- latokat Kelet-Európábán, ha kiszélesítjük kapcso­lataink területét ezekkel az országokkal.” Vajon mire célzott Mr. Tyler? ; : Acél-konvenció Miamiban I A United Steelworkers of America 11-ik alkot* mányos konvencióját kezdte meg hétfőn Miami­ban. A legfontosabb kérdés, ami foglalkoztatja, a konvención megjelent 3,000 delegátust, az az iparban változatlanul uralkodó munkanélküliség­nek a problémája. A vezetőség a nyomtatásban elkészített jelentésében részletesen feltárja ezt a helyzetet a delegátusoknak. 1961-ben 150,000 acélmunkás vált állandó munkanélkülivé és 300 ezer csak részidőt dolgozott. Az automáció előre­törése az iparban és az ebből eredő munkamódsze­rek következtében 1960-ban 462,000 munkás több acélt termelt, mint 540,000 munkás tette 1950- ben. De az acélipar még 450,000 munkásnak sem képes álandó foglalkoztatást nyújtani termelé­sének csökkenése, vagyis kapacitásának ki nem használása miatt. Ezt úgy tünteti fel a szakszer­vezet központi jelentése, hogy “ezt az eredményt a jelenlegi békés termeléssel az ipar nem képes el­érni”. Dühöngő háború ugyan nincs a világon, de téves az a megállapítás, hogy jelenleg békés ter­melés folyik az országban. “Vagy bele kell nyugodnunk az acélmunkások csökkenő létszámába, vagy fel kell készülnünk arra, hogy a teljes foglalkoztatottság követelmé­nyeit teljesítsük. Ez nem érhető el csak úgy, ha minden munkás munkaidejét lerövidítjük”, mond­ja a jelentés. Az acél-szakszervezet az AFL-CIO-hoz tarto­zik, amelynek központi bizottsága augusztusban bejelentette, hogy bérlevágás nélküli 35 órás munkahét bevezetését fogja szorgalmazni az egész munkásság részére az országban. Egyelőre nincs jel arra, hogy az acél-konvenció ezt a köve­telést napirendre tűzte volna. Hitlerista hóhérokat tartóztattak le Nyugat -Németországban BONN, szept. 13. — Majna-Frankfurtban letar­tóztattak a hitleri Wehrmacht három volt tiszt­jét és a náci biztonsági szolgálat egy volt tagját. Az a vád ellenük, hogy 1941-ben és 1942-ben a hitleristák által ideiglenesen megszállt területe­ken közvetlenül részt vettek a zsidó lakosság és a szovjet hadifoglyok tömeges lemészárlásában. A letartóztatottak között van J. Kuhr, Heinrich Plantius, a Wehrmacht volt főhadnagyai, Rudolf Ecke volt százados és Adolf Petsch, a hitlerista biztonsági szolgálat volt tagja. Adolf Petsch Pinszk városában teljesitett szol­gálatot a háború idején, s most beismerte, hogy saját kezűleg agyonlőtt hat-hét ezer embert. A letartóztatott tisztek a 306. rendőrzászlóaljban szolgáltak s a hitleri Wehrmacht által ideiglene­sen megszállt területeken büntető expedíciókban vettek részt. Ennek a zászlóaljnak az egységei mint egy húszezer embert gyilkoltak meg. A letartóztatottt fasiszta gyilkosok eddig sza­badon jártak-keltek és a Német Szövetségi Köz­társaság állami szerveiben fontos tisztségeket töltöttek be. így például Josef Kuhr letartóztatá­sáig rendőrségi főbiztos volt Majna-Frankfurt­ban. Hasonló állást töltött be Rudolph Ecke Ham­burgban, Heinrich Plantius pedig Majna-Frank- furt városi közigazgatásában teljesitett szolgála­tot. PAUL’S SHELL SERVICE 1 ’ GAS, OIL, BATTERY, TIRE, AUTO PARTS ■ > 19505 Allen Road — Melvindale, Michigan 4 Telefon: WA 8-980« — SZŐKE PAL, tulajdonos 4 1 ^ ^ ^ ^ ^ ^ ^

Next

/
Oldalképek
Tartalom