Amerikai Magyar Szó, 1962. július-december (11. évfolyam, 27-51. szám)
1962-09-06 / 35. szám
Thursday, September 6, 1962 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 12MEGKÖVESEDETT ERDŐK Szerte a földön találhatók megkövesedett fák. Európában és Amerikában éppúgy, mint Ázsiában vagy Afrikában. Ezek a régmúlt földtörténeti idők emlékei. Olykor nemcsak megkövesedett fatörzsekre bukkannak, hanem kővé vált erdőkre is. Több ilyen található az amerikai nemzeti parkokban. Egyik-másik ledőlt, kővé vált fa diadalívként hidalja át az ösvényt, patakot. Kőerdők vannak Patagóniában is, ahol még az ágak sem hiányoznak a fákról. Az egyiptomi Thébá- ban, Gebei Amarban, Kairóban szintén láthatók kővé vált erdők. Ha egy megkövesedett fatörzset átvágunk, pon tosan kihevetők az évgyűrűk, a megkövesedett kéreg és a bél. Azt hihetnénk, hogy élő növénynyel van dolgunk — holott egyetlen szerves részecske sem maradt az eredeti faszövetből. A patagóniai Cerro Cuadrado kőerdő eredetét a tudósok a következőképpen magyarázzák: az ereje teljében levő erdőt természeti katasztrófa, földrengés vagy tűzhányó-kitörés döntötte le. A vulkanikus vidékeken gyakoriak az olyan hévforrások, amelyek sok ásványi anyagot tartalmaznak oldott állapotban. Ezek átitatják a faanyagot, s a kicsapódó ásványi sók elkövesitik a növényt. Részben ez történhetett ezúttal is. A fa sejtjeibe behatoló viz elbontotta a -szerves anyagot, és helyébe kovasavas sókat rakott le. Vagyis a cellulózmolekulákat a sziliciumdioxid- moleknlák kiszorították a helyükből. Ezt a “rom- eltakaritó munkát” a savak végezték el, például a kovasavas oldatok. De a hőforrások a megkövesedéseknek csak mintegy 10 százalékát okozzák. A többit a kovasav tartalmú talajvíz végezte el. Az oldható ko- vásav egyes kristályos kőzeteknek, például a gránitnak a mállása során is keletkezhet. A gránitban levő földpátkristályok ugyanis szilikátásvá- nyok. Ha ezeket szénsavas viz támadja meg, belőlük részben kolloidális kovasav válik szabaddá. A kovasav csak kis részben oldódik vízben; kicsapódva kocsonyás, gélnemü. Az élő anyag szin tén kolloidális — a megkövesedés során tehát ásványi kolloid kerül a szerves kolloid helyére. Amig valamely szervezet él, idegen kolloid nem képes behatolni sejtjeibe, de már akár néhány pillanattal a pusztulás után is a sejtfalak kiengedik a belső szerves kolloidokat és hebocsátják az idegen, esetleg szervetlen kolloidokat. E folyamatot meggyorsítják egyes baktériumok, amelyek megtámadják a szerves anyagot, azt felbontják, és igy elősegítik az idegen anyag behatolását. Egyes kovásodott fák “kópiá”-ia olyannyira éléi hű, hogy könnyebb a megkövesedett fa kereszt metszetét vizsgálni, mint az élő fáét. A DINKÁK FÖLDJÉN A Fehér Nilus vidékén, a Bahr-el Arab folyó mentén dinkák, nuerek és sillukok élnek. Mindhárom törzs tagjai feltűnően magas növésüek, nyulánkok. Nem viselnek ruhát, csupán néhány gyöngyfüzért: csak a féries dinka asszonyok hordanak ágyékkötő kendőt. Testüket vastag hegekkel “diszitik." A dirika harcosok a tehéntrágya hamujával festik” arcukat és testüket, s gyöngyfüzért hordanak. A nők széles elefántcsont karperecét is viselnek. A dinkák lakta füves szavanna kiválóan alkalmas a szarvasmarha-tenyésztésre. Ezt az állatot annyira tisztelik, hogy érkezési célra nem vágják le és nem is adják el. A dinka társadalomban a szarvasmarhák száma szerint alakul valakinek a tekintélye. A vőlegény- a mennvasz- szonyt szarvasmarháért vásárolja meg családjától. A hajadon ára olykor eléri a 40—50 szarvas- marhát is, de az özvegyért esetleg csak 10-et kell “fizetni”. A gyilkosságot vagy más bűn elkövetését — például a házasságtörést — ugyancsak marhafizetséggel kell és lehet jóvátenni. A dinkák életük árán is megvédelmezik barmaikat. Legfőbb beszédtémájuk is az állattartás. Udvarláskor a leendő vőlegény marhaállományával dicsekszik, kedvenc tehenei és bikái szépségét magasztalja. A marhát csak a szellemeknek szánt áldozatként vágják le. Egyes teheneket a totemősök szellemeinek szentelik. Ily módon vélnek a természetfeletti hatalmakkal összeköttetést teremteni. A marhákon azonban gyakran “érvágást” hajtanak végre, és a vért felhasználják ételeik elkészítéséhez. A dinka falu cölöpökre épült kunyhók sora. A cölöpéoitménv védelmet ad az árvizek és a csúszómászók ellen. A marhaistállók — ahol azonban csak a száraz időszakban tartózkodnak az állatok — közvetlenül a talajra épültek. Minthogy állataikat nem bocsátják áruba, a dinkák egyetlen kereseti forrása, illetve csereáruja a hal. A halászat következő módját űzik: a hálót a csónak szélén vagy a sekély vízben állva, ügyes fogással kivetik. Ezenkívül szigonnyal is fognak halat. Az esős időszakban a falu fiataljai a folyóhoz vándorolnak halászatra, csak az öregek maradnak odahaza. A dinka törzs számos nemzetségre tagolódik. A nemzetségen belül szigorúan tilos a házasság, ez vérfertőzésnek számit. Minden nemzetségnek egy vagy több toteme van, ezek többnyire állatok, néha azonban növények vagy természeti erő|k, mint a tűz, a szél, a folyó, stb. A nemzetség tagjai “rokonságban” vannak a totemmai, annak leszármazottainak tekintik magukat. A dinkák állattenyésztée nem fejlődhet mindaddig, amig a szarvasmarhák a jelenlegi vallásos tiszteletben részesülnek. A vidék egyetlen kincse a hatalmas állatállomány, de ez csupán “holt tőke”, mert egyetlen dinka sem hajlandó belőle akár csak egyet is eladni vagy elcserélni. Megszüntetik a mérgező hatású kipufogó gázokat a francia autókon Serruys francia kutató olyan készüléket szerkesztett, amely az autómotorokból kipufogó mérgező hatású gázokat megszünteti. A gázositónál beépített szerkezet a hajtóanyagfogyasztást és a gáz—levegő-keverék összetételét szabályozza. Ára 100—200 frank. A francia rendszámú autókon a készülék használata kötelező lesz. UJ MÓDSZER A LÉGNYOMÁS ELŐREJELZÉSÉRE Bolyai Farkas annak idején azt irta Gaussnak, a “matematikusok fejedelmének”, hogy a női szeszély megnyilvánulásai éppen olyan kiszámíthatatlanok, mint a barométer viselkedése. Ma már ez a hasonlat alaposan sántít. A légnyomásnak barométer jelezte változásai ugyanis az újabb tudományos módszerek alapján kiszámíthatók. De milyen gyakorlati értéke van ennek? Hiszen pusztán a légnyomás viselkedéséből nem lehet előre megállapítani: milyen idő várható. A légnyomás csak egyike annak a sok fizikai tényezőnek, amelyek meghatározzák a légkör viselkedését, tehát befolyásolják az időjárást. Mégis vannak esetek (kivált a légnyomás hirtelen süllyedése esetén), amikor a barométer különösen nagy segítséget nyújthat a meteorológusoknak. Azonkívül a légnyomás hirtelen változásai kapcsolatosak egyes bányaszerencsétlenségeknek, mégpedig a sujtólégrobbanásoknak a bekövetkezésével is. Ezért bízvást mondhatjuk, hogy a légnyomás várható megváltozásának előrejelzése nemcsak tudományos, hanem gyakorlati szempontokból is kívánatos. Ennek érdekében eddig is alkalmaztak többféle módszert. Ezek azonban olyan bonyolult egyenletrendszerek megoldását követei'Ak, hóm? «««v nagy teljesítőképességű elektronikus számológépekkel sikerült velük megbirkózni. Nemrégiben jóval egyszerűbb, rendkívül szellemes módszert fedezett fel H. Reuter professzor, az osztrák meteorológiai intézet előrejelző osztályának vezetője. Ennek megértéséhez tudni kell, hogy a légnyomásnak (éppúgy, mint a hőmérsékletnek, a szélsebességnek vagy bármelv más meteorológiai mennyiségnek) kétféle átlagértékét vehetjük számításba, Az egyik a területi átlag: egv-egv ország összes meteorológiai állomásán egy időben észlelt légnyomási értékek átlaga. A másik az időbeli átlag: valamely kiválasztott hely különböző időpontokban (például a nap minden órájában) mért légnyomásainak átlaga. Reuter gazdag észlelési anyag földolgozása során megállapította, hogy a légnyomás néhány száz kilométeres körzetre vonatkozó területi átlagai számbelileg többnyire megegyeznek a terület középpontjára vonatkozó 48 órás időbeli átlagokkal. Ebből az következik, hogy ha valamely területen meghatározzák a területi átlagot, és a terület középpontjának elmúlt 24 órás időbeli átlagát, akkor e két érték különbsége megközelitő pontossággal megadja a legközelebbi 24 óra időbeli átlagát. így tehát a jelenlegi adatokból egyszerű számítással megállapítható egy nappal előre a várható légnyomás. Az uj módszer különösen azért figyelemre méltó, mert meglepő egyszerűséggel old meg egy rendkívül bonyolult, gyakorlati fontosságú meteorológiai feladatot. Szójababból ipari nyersanyag Az utóbbi 15 év során a Szovjetunióban jelentősen növekedett a szójabab termelése és ipari felhasználása. A vegyészek uj feldolgozási módszerek segítségével a szójaolajat festék és lakk készítéséhez, sőt egyes vegyületeit a szintetikus hormongyártáshoz is felhasználják. A kisajtolt szójapogácsa több mint 50 százalékban fehérjét tartalmaz. Ezzel az anyaggal a tojásfehérje olcsón pótolható. A szójafehérje hidrolízise révén kitünően habzó anyag keletkezik, amelynek a tűz oltásában van szerepe. A szó- jalisztből pedig jó vízálló ragasztókat gyártanak. A pókok hidraulikus mozgása A tudósokat régóta foglalkoztatja a pókok lábának energia-átviteli rendszere, mert e rovarok Ízülete “zsaniros”, ezzel pedig a szokásos “mechanikus izommeghajtás” nem valósítható meg. A pók lábizeiben nincsenek olyan izmok és inak, amelyek az izeket mozgathatnák. Az Ízületek alkata sem alkalmas ilyen erőátvitelre. Perry és Brown angol tudósok hosszú kutatás után megállapították, hogy ez az állat hidraulikusan mozgatja lábait. Számos lábmetszeten kimutatták, hogy a pók lábainak hidraulikus rendszerét a vérnyomás vezérli. Ha a pók ki akarja nyújtani lábait, növekszik, ha pedig be akarja hajlítani, csökken a vérnyomása. Minthogy a póklábaknak tekintélyes erőt kell kifejteniük, a vérnyomás mértéke széles határok között mozog. Az európai ugrópók hossza kb. 1 cm, de tízszer ekkora távolságra ugrik, ha ezen múlik a zsákmány elejtése. Számítások szerint ilyen teljesítményhez tízszer akkora vérnyomás szükséges, mint a pók nyugalmi állapotában. Még nem sikerült kideríteni, hogy mi szabályozza ugrás közben, a másodperc tört értéke alatt a pók vérnyomását. Az sem tisztázott még, hogy miként fejti ez ki hatását a hidraulikus rendszerre. Ezt már csak azért is érdemes lenne megállapítani, mert ennek ismerete talán elősegítené az emberi vérnyomással kapcsolatos kutatásokat is. LJjabb eredmény a fehérvérűség gyógyításában Korábban a vészes fehérvérűség (leukémia) legfontosabb gyógyszere az arzén volt, de ennek alkalmazása is csak kevés eredménnyel járt. Amikor az orvostudomány rájött arra, hogy a fehérvérsejteket képző szervek e megbetegedése tulajdonképpen rák, a betegeket röntgen-, illetve rádiumbesugárzással kezelték. Az eljárás elméletileg helyes .volt, gyakorlatilag mégis csődöt mondott. A kórosan elszaporodott fehérvérsejtek szét rombolásához szükséges nagyerejü, huzamosabb ideig tartó egésztestbesugárzás ugyanis nemcsak az elburjánzott beteg sejteket, de a csontvelő állományát is vészesen károsította. Éppen ezért — egykét kockázatos kísérlettől eltekintve — ezzel a elméletileg egyébként megokolt gyógymóddal felhagytak. A leukémia besugárzással történő gyógyítását nemrég ismét megkezdték, és az esetek 90 százalékában számottevő sikert értek el. Az uj — és most már veszélytelen — eljárást a hosszú évek óta Oxfordban élő magyar származású Lajt- ha professzor dolgozta ki. Módszere zseniálisan egyszerű: intézetében a leukémiában szenvedő beteg vérét a testen kivül sugározzák be. A sugárkezelés előtt megnyitják egyik artériáját, s vérét a megfelelő erősségű sugárzásnak kitett spirális müanyagcsőben vezetik vissza a vénába. A Lajtha-féle szívókészülék a vért az artériából a csőrendszeren át 15 perc alatt szívja a vénába. A besugárzás a vörös vérsejtekre nem hat, csupán a kóros fehérvérsejteket rombolja, illetve semmisíti meg. Lajtha professzor ejárása az alaobait nem szünteti ugyan meg, de meghosszab bithatja az egyébként gyógyíthatatlan, úgynevezett hevenv fehérvérűségben szenvedők életét is. A" oxfordi kb'rika néldáiára Anglia más intézeteiben is megkezdték az arra szorulók vérének sugárkezelését a testen kivül. A TÁPÉT GYÉKÉNYESEK országjárásba indultak. Az ősi mesterség művelői köríti mintegy 200-an felkeresik a gyékényt termő tájakat. N^y venezer kévét gyűjtenek össze a falu téli foglalkoztatására. i
