Amerikai Magyar Szó, 1962. július-december (11. évfolyam, 27-51. szám)
1962-07-12 / 27. (28.) szám
6 AMERIKAI MAGYAR SZÓ HUNGARIAN WORD Thursday, July 12, 1962 KI ÉLVEZI A KORMÁNY JÓTÉKONYSÁGÁT? A monopóliumok minden szószólója, orgánuma, szervezete egy különleges légkört igyekszik terem teni az országban azzal a jelszóval, hogy a Ken- nedy-adminisztráció üzletellenes és természetesen ezt a maga javára akarja kihasználni. Azt már elérték, hogy az elnököt védekező álláspontra és koncessziók igéréséi'e kényszeritették, de azzal még nem elégszenek meg. Követelik, hogy a munkássztrájkokkal szemben is könyörtelenül lépjen fel, hogy pártatlanságát bebizonyítsa. Az ilyen beállítás azonban teljesen félrevezetésen alapszik. A kormány, a mindenkori amerikai kormány, a szakszervezetekkel szemben mindig a monopóliumok érdekében volt erélyes és ez most sincsen máskép. A monopóliumok sohasem voltak megelégedve az üzleti profittal és mindig többre törekednek. Szemükben ennek nincsenek határai. A lehetőségek különösen megnőttek, amióta jövedelmük és profitjuk legkönnyebben szerezhető részei a kormányrendelésekből erednek. Szigorúan bírálják a kormány kiadásait, de csak azokat, amelyek nem hadirendelésekre vannak szánva, hanem a nép bármily szükségletét vannak hivatva legalább látszólagosan fedezni. A hadikiadásokat minden formában támogatják és minden évben több milliárd dollárt szavaz meg fegyverekre a kongresszus. Ebben van a jó zsiroä profit és megvan a szabad lehetőség, tetszés szerint duzzasztani. Csak^baj az, hogy néha ezek a rablások és visszaélések kipattannak a nyilvánosságra, akkor hosszadalmas kongresszusi kivizsgálásokkal tompítják a szenzáció élét és a végén elsimul minden, büntetésre nem igen kerül sor. Welfare State Az olyan juttatások, mint a biztosítás és a nyomorban élőknek nyújtott szűkös államsegély arra késztetik a nagyüzletet, hogy “welfare state”- nek (jótékonysági állam) nevezzék az adminisztrációt. Az igazság az, hogy a háború óta az egész államgazdaságot a háborús programra fecsérelt milliárdok és az ebből a monopóliumok által szerzett profittöblet jellemzi. A magas és sújtó adók, amikre a monopóliumok panaszkod- nak, nagyrészben az üzlet szubvencionálását szolgálják, ami épp olyan tékozlás, mint a nagyfarmerek megsegélyezésére költött milliárdok. Ezt a kormánytámogatást már egész természetesnek veszik a monopóliumok és azért veszekednek Kennedy adminisztrációjával, mert attól félnek, hogy a változó gazdasági helyzet ennek megszüntetését fogja kikényszeritéfii. Solomon Bárkin, ismert közgazdász a kifejlődött államgazdaságot “üzleti jótékonysági állam”-nak nevezi, ami tényleg fedi a valóságot. Washingtonban jelenleg több kihallgatás van folyamatban az állammal szerződésben levő üzleti vállalatok soronkivüli profitszerzeményeinek kivizsgálásáig. Az egyik ilyen kihallgatás különösen élesen világit rá, hogyan használták haditermelők fejőstehénként az állam pénztárát a profit halmozására. Ez a Nike löveghordozó rakéta rendeléssel kapcsolatban történt. A vizsgálatot McClellan szenátor vezette. A rendelést a Western Electric vállalat kapta. Ez kiadta a Douglas Airci’aftnek, amely továbbadta a Consolidated Western-nek. Az utóbbi cég u U. S. Steel-nek egy alvállalata. A Consolidated elvégezte a munkát és 155,508.000 dollárról szóló számlát nyújtott be érte a Douglas Aircraft-nek. Ebben 9,286,000 dollár volt a tiszta haszon. Douglas a számlát tovább nyújtotta a Western Electric-hez, de előbb hozzácsatolt 10,354,000 dollárt, mint saját profitját az üzleten. Western Electric 6,479,636 dollár adminisztratív költséggel és 9,840,475 dollár profittal egészítette ki a «zárnia összegét, ami most már 182,182,070 dollárt tett ki, amit az Army kifizetett. A három cég profitja összesen a számla több mint 24 százalékát tette ki. Még a legkisebb rész annak a cégnek jutott, amely a munkát valójában elvégezte. A Douglas cég arra hivatkozott, hogy nagy arányban segített a gyártó cégnek tervrajzokkal és mérnöki tanáccsal, de a kihallgatáson kiderült, hogy mindez abból állt, hogy továbbította az Army által átadott műszaki részletezést. 3,016 dollárt költött adminisztrációs kiadásokra a szerződéssel kapcsolatban és ezért felszámított 10.354.000 dollár profitot. A Douglas cég üzletvezetői egy hetet töltöttek a McClellan-bizottság előtt, védve a profithoz való jogukat. Ezt arra a meggyőződésre alapították, hogy mit várhat az üzleti érdek szerintük jogosan a kormánytól. A Douglas cég 17 éve van a távrakéta üzletben, amely idő alatt évi átlagos 9 százalékos profittal 63,000,000 dollár haszna volt. Ebből az összegből azonban csak 29,000,000 dollárt tekint profitnak, a többit az üzleti tevékenységhez és kiadáshoz való kormány hozzájárulásként kezelte. Ezeket a kiadásokat a kereskedelme fokozására, jótékonyságra és hirdetésre költött összegek képezték. 24,000,000 dollárt pl. kutatás és fejlesztés költségeként számolt el. A Nike kutatásokra ugyan külön díjazást kapott a cég, a fenti összeget tehát a cég általános kutatási munkálataira és kereskedelmének kifejlesztésére fordították, mondotta Donald Douglas: “a vállalat teljes üzleti érdekét szolgálta, amire szükségünk van ahhoz, hogy jobban szolgálhassuk a kormányt.” Ebbe az üzleti érdekkörbe tartozott a DC-8 lökhajtásos repülőgép fejlesztésének munkálatai, s bár ez a ,repülő a magánkereskedelem használatára van Dean Rusk és Charlie Chaplin kitüntetése Az elmúlt hetekben fényképet közöltek a lapok, amelyet a világhírű Oxford Egyetem disz-doktor- avatási ceremóniáján készítettek és a résztvevők közül három közismert egyént mutatott be. Az egyik Dean Rusk, az Egyesült Államok külügyminisztere a másik Eugene R. Black, a Nemzetközi Bank a Fejlesztésért igazgatója és a harmadik Charles Chaplin, az Egyesült Államokból kitiltott világhírű filmszínész és komédiás volt. A ceremóniához tartozik az igy megtisztelteknek Oxford régi egyetemi város keskeny utcáin való felvonulása az egyetem épületéig, amit nagy tömegek néznek végig. A diszdoktor jelöltek szertartásos köpenyt és kalapot viselnek ez alkalommal. Rusk és Black a “polgári törvények doktora”, Chaplin az “irodalmi doktor” kinevezést kapta az egyetemtől. A jelentés szerint, a Chaplin előtt haladó Rusk és Black megjelenése semmi visszhangot nem keltett a nézőközönségben, mig Chaplint a tömeg lelkesen megtapsolta. “Good old Charlie”, hangzott itt is, ott is a szentimentális visszaemlékezés a sok kellemes órára, amit emberek a Chaplin-filmek megtekintésével töltöttek. Ez a megkülönböztetés a felavató ünnepségen is megnyilvánult. A meghívott közönség a fehérhaju színészt feltűnő melegséggel, hosszan ünnepelte. Vajon véletlen volt-e az angol illetékesek részéről, hogy az amerikai külpolitika e két oszlopos képviselőjét ilyen kényelmetlen és nem kevéssé megalázó helyzetbe hozták? Nemcsak egyenrangú elismerésben részesítette az egykori munkás- származásu. London nyomortanyáiból kikerült Chaplint a világvezetéssel hivalkodó nagyhatalom képviselőivel, hanem kitette ezeket a rátarti képviselőket annak, hogy a publikum őket mellőzve, ellenfelüket részesítse ünnepeltetésben. Feltételezzük, hogy Mr. Rusk tudomást sem vett Chaplin jelenlétéről, ha hűen képviselte az amerikai hivatalos álláspontot, amely Chaplint “érdemfelen”-nek nyilvánította. 1952-ben az történt ugyanis, hogy amikor Chaplin családjával Európába utazott, az amerikai igazságügyminisztérium kijelentette, hogy nem térhet ide visz- sza mindaddig, amig be nem bizonyítja, hogy “érdemes” (that he was “fit”.) Az amerikai uralkodó osztálynak alapos okai lehettek arra, hogy a világhírű művészt, ittszületett feleségét s gyermekeit száműzze az országból, de az angol közönség nyílt demonstrációja “good old Charlie” mellett, j ólirányzott erkölcsi pofon volt, burkolatlan visszautasítása az amerikai hatóságok önkényes erkölcsbiráskodásának. Mig politikai téren a “szabad világ szövetségesei” gyakori együttműködési “nyilatkozatokkal” tartják burok alatt az egymásközötti ellentéteket, addig az ilyen társadalmi események, mint amilyet az Oxford Egyetem rendezett, jó alkalomnak bizonyulnak arra, hogy a titkolt ellenszenvek felszínre kerüljenek. Chaplin hosszú évekig élt az Egyesült Államokban, de nem vált polgárává. Filmjei, amiket maga irt, rendezett és játszott, nem tették őt a kiváltságosak kedvencévé, mivelhogy azokban a szegényt, az elnyomottat, a társadalom félreve- tettjeit személyesítette meg lenyűgöző művészettel és könnyfakasztó bohózattal. Nemcsak a társadalmi rendszer igazságtalanságait domboritotépitve, a Douglas cég a kormánnyal fizettette meg a kifejlesztésével járó kiadásait. Donald Douglas úgy érvelt, hogy amikor ő komolyan törődik a repülőgép ipar erejével, valójában a nemzet védelmének súlyos gondját viseli. A repülőgép ipar valódi erejét a szerzett profit nagysága határozza meg. Tehát a 9 százalékos profit, amit ő a kormánytól elvár az elvégzett munka után, nem egyéb, mint a kereskedelmi piacban rejlő kockázat elleni biztositék. De amikor Douglas más vállalattal végezteti el a munkát, akkor is felszámítja a 9 százalékos profitot, bár a saját hozzájárulása csupán a számla gyártásában merül ki. így működik tehát a “jóléti kormány”, amelynek legnagyobb ügynöke a Pentagon. S mig a közvéleményt félrevezetik ezzel a jelszóval, azalatt a Pentagon ilyen bőkezű jótékonyságot gyakorol Amerika legnagyobb iparával, a fegyvergyártó iparral szemben. Erre a jótékonyságra az amerikai nép nemcsak a súlyos adóval és az egész nép életbevágóan fontos szükségleteiről való lemondással fizet rá, de ki van téve annak is, hogy élete és gyermekeinek jövője is rámegy. ta ki darabjaiban, hanem a nézőközönség megka- cagtatása mellett az élet jobb lehetőségeit is érzékeltette. Az elnyomó osztály, egy Mussolini, vagy Hitler gazságai után, Chaplin a felkelő nap biztató sugarait vetítette a vászonra, úgy hogy nézőit nem a lehangoltság vagy zavar érzése, hanem a remény és bizalom a jövőben töltötte el a film után. Azonkívül Chaplin egyéni életében is a haladás hive volt. Mindig támogatta az embe- ries ügyeket, a beikét és igy a McCarthy időkben könnyű volt őt is kommunistának bélyegezni, így véltek bosszút állni rajta azok, akik nem tudták neki megbocsátani, hogy meggazdagodását nem hálálta meg az értelem és emberi érzés megtagadásával. Az Oxford Egyetem azt látszott bebizonyítani, hogy Chaplin “érdemei” legalábbis egyenlőek Ruskéval, az angol közönség pedig azt, hogy még annál is többre becsüli. Vajon ez meggyőzte a Justice Departmentot, hogy Chaplin jelenléte hazánkban, mindnyájunk megtiszteltetése volna? Az amerikai társadalom túlnyomó és jelentős része sohasem tette magáévá a hatóság álláspontját Chaplin-al szemben és filmjei tovább is a legnagyobb elismerés és közkedveltség tárgyai voltak az Egyesült Államokban. Afrikára irányított propaganttaháió A Madison Avenuen kibővítették azt a propaganda szervezetet, amely American-Asian Educational Exchange néven eddig a távolkeleten terjesztett propagandát, az “amerikai-ázsiai kommunistaellenes egység megteremtésére”. Most az American Afro-Asian Educational Exchange Inc. alvállalatot szerveztek meg ugyanott, amely nek társelnökei Charles Edison, New Jersey volt republikánus kormányzója és Max Yergan néger iró. Céljuk, saját nyilatkozatuk szerint: felvilágosítani az afrikai népeket a kommunizmus veszélyéről. Max Yergan, a valamikor haladószellemü ismert amerikai riéger, még véletlenül sem az imperializmus gyarmatosító és kizsákmányoló célkitűzéseiről világosítaná fel az afrikai államokat. Vagy úgy gondolja, hogy azok gyakorlatból úgyis teljesen tisztában vannak azzal? Azért mégis furcsa, hogy ilyen kiszolgáló szerepet vállal magára. ! Gyilkos alagui A Mont Blanc-alagut kilenctizedé már megépült. A francia alagutépitők már csak néhány száz méternyire vannak a hegy gyomrában kijelölt határvonaltól, ahol szeptemberben találkoznak majd az olasz alagutfurókkal. A számítások szerint az Európa legmagasabb csúcsa alatt húzódó alagút francia és olasz szárnya csupán 15 centiméteres szintkülönbséggel találkozik majd. Sajnos, ez a munka hírhedtté vált: mint az Humanité Írja, a munkások “halálalagutnak” nevezik a Mont Blanc alagutat, mert a vállalkozók pokoli munkatempót követelnek, de elhanyagolják a munkabiztonsági előirásokat. Egyedül" francia részről öt halálos áldozata és majdnem ezer sérültje van a baleseteknek. Az építkezés első 30 hónapjában 600 baleset történt, és ebből 50 igen súlyos volt. A “halálalagut” építői többizben tiltakoztak a biztonsági intézkedések elégtelensége miatt.
