Amerikai Magyar Szó, 1962. július-december (11. évfolyam, 27-51. szám)

1962-07-12 / 27. (28.) szám

Thursday, July 12, 1962

AMERIKAI MAGYAR SZŐ — TTTINGARTAN WORD

7

Geréb József:

SZÉLJEGYZETEK

Vita a Supreme Court határozata felett. A tanulók imára fogása az iskola hivatásának megrontóia. A tények és a babona összekeverése.

A második világháború kitörése óta az amerikai egyházak és vallásos intézmények egyre erőszakosabb propagandával igyekeztek terjeszkedni, tudván, hogy a háború borzalmaitól rettegő néptömegek hajlamosak a békét ígérő misztikus erők vagy lények elismerésére és a “mit sem veszíthetünk” elv alapján készek a képzeletbeli lényekhez imádkozni a nagy veszélyek elkerülésére.

Az ál-vallásosak — jobbanmondva azok, akik a vallásból üzletet csináltak —, nagy energiával dolgoztak, hogy az imádkozás valamilyen módját belopják az elemi iskolákba, noha jól tudják, hogy az amerikai alkotmány első függeléke félre nem magyarázható módon elválasztja a vallást a kormányzattól, ami azt jelenti, hogy a kormányzat — legyen az városi, állami vagy országos —, semmiféle ágában nem szabad vallási gyakorlatot folytatni.

Kieszelték, hogy ha az imában nem említenek vallási szektát, akkor már nem ellenkezik az alkotmánnyal. Ezért számos államban (vagy megyében) helyi törvények alapján az iskolás gyermekeket imádkozásra fogták. New York államban például egyes iskolákban ezt az imát mondatták el a tanítványokkal minden reggel:

“Mindenható isten, elismerjük, hogy tőled függ életünk; könyörgünk tehát, hogy áldj meg bennünket, szüleinket, tanítóinkat és országunkat.”

Tekintettel arra, hogy “keresztény országban élünk” — mondották —, ezt az imát senki sem ellenezheti és azonkívül, amely gyermek szülei mégis ellenezték, azoknak a gyermekeire nem kötelező, hogy az imádkozásban részt vegyenek.

A rejtett cél

Nyilvánvaló, hogy az ily imádkozásnak célja a gyermekek zsenge, még bírálatra képtelen gondolatvilágába belopni a NEMLÉTEZö, CSUPÁN CSAK KÉPZELETBELI természetfeletti lények létezésének elismerését. Az Egyesült Államok legfelsőbb bírósága, a Supreme Court, felismerte ezt az alattomos célt, ami nyilvánvalóan az alkotmány idevágó függelékének az áthágását jelentette, azért a június 25-én hozott döntésében 6 sza vazattal egy ellenében kimondotta, hogy a gyermekek imádkoztatása az iskolákban még akkor is alkotmányellenes, ha nem említenek egyházat és ha az imádkozás nem is kötelező az összes tanítványokra.

Ez a döntés az ál-vallásosok körében igen nagy megrökönyödést okozott. A döntést kimondó bírákat azonnal a “kommunista” jelzővel látták el. Spellman bíboros, és hasonló más egyházi tekintélyek uszítására a kongresszus egyes tagjai ígéretet tettek az alkotmány olyan módosítására, hogy az ilyen “ártatlan” imádkozást meg lehessen honosítani az iskolákban.

Ugyan mi lesz azzal a néppel — harsogták —, ahol NEM ENGEDIK MEG (mert már igy hamisították meg a Supreme Court döntését), hogy a7. isten áldását és védelmét kérjék? A san-fran- ciscoi római katolikus “Monitor” újság vezércikk ben dörgedezett a végzés ellen, majd azt ajánlotta, hogy miután most az állam veszi át az isten szerepét, a gyerekek ágybamenetelük előtt a régi imájuk helyett ezt az imát mondják, amit szabad fordításban igy adhatunk vissza:

Fizva megyek ágyba este.

Bírák vigyáznak már a testre.

I.elkeni őrzi alkotmányunk,

Nyugodt lehet hát az .Mmunk. Államunkhoz szól az imánk:

“Amig alszunk, vigvázz reánk!”

Supreme Court rendeletére.

Talán élünk még reggelre?

Az érvek

A Supreme Court döntését Hugo Black, társ- bíró indokolta meg. Alkotmányunk szerzői — irta Black —, jól tudták, hogy a gyermekek imádkoztatása az iskolákban már a vallás elismerését jelenti. És joggal féltek attól, hogy mint a múltban, ugv most is béklyóba vernék a szabadszólást és a vallás szabád gyakorlását, mert az ilv elismerésnél az embereknek ugv keli gondolkodni, amint a kormány akarja és ahhoz az istenhez kell imádkozni. amelyiket a kormány kijelöl. Nem szentségtelenség és nem vallásellenes tehát az állam és a vallás elkülönítése. Az ilyen ima, még ha felekezet nélküli is, legázolja a nem-hivők jogait, mert rájuk kényszeríti a természetfeletti erőkben való hitet.

Az elnök az újságíróknak adott nyilatkozatában ezt mondotta: “A Supreme Court kimondotta döntését, amely igen sok embernek nem tetszik, mások azonban egyetértenek azzal. Szerintem az a fontos, hogy ha alkotmányos kormányzatot akarunk fenntartani, akkor engedelmeskedjünk a felsőbb bíróság végzésének tekintet nélkül arra, hogy azt helyeseljük-e vagy sem. De különben is azoknak, akiknek nem tetszik ez a döntés, készen áll az orvosság, hiszen imádkozhatnak amennyit csak akarnak akár otthonaikban, akár az imaházakban.”

Richard Nixon, a ravasz politikus azonban már politikai célra akarja felhasználni az erős támadás alá vett döntést. Európai útját megelőzőleg, junius 30-án ezt a nyilatkozatot adta az újságíróknak: “Még nem volt alkalmam tanulmányozni a Supreme Court döntését, de amit eddig hallottam róla, abból arra következtetek, hogy újabb alkotmánymódosításra van szükségünk, mert szerintem alkotmányunk szerzői megengedhetőnek tartották az olyan imát, amit most a Supreme Court eltiltott”.

Mikor kérdezték, hogy az ily imádkozás nem sértené-e a nem-hivők jogait, kétes bölcsességgel felelte: “Óh, hiszen azoknak is joguk van arra, hogy ne higyjenek”.

Amiről hallgattak

A Supreme Court döntését követő vitáról elmondhatjuk, hogy abban a legfontosabb dologról vagy megfeledkeztek, vagy pedig tudatosan elhallgatták úgy azok, akik ellenezték, mint azok is, akik helyeselték a döntést. Mindkét részről csak azt vitatták, hogy vajon az alkotmány első függeléke megengedi-e vagy sem a gyermekek imádkoztatását a köziskolákban.

A vita ily leszűkítése éppen olyan hamis útra vezetett, mint vezet a “Monitor” idézett kis verse, amely gúnyosan mondja, hogy most már majd az állam őrködik felettünk, amig alszunk, tehát isten helyett az államhoz imádkozzunk. A gúny hamis voltát csak akkor ismerjük fel igazán, ha figyelembe vesszük azt a TÉNYT, hogy az őrködést — jól vagy rosszul — már évszázadok, vagy évezredek óta a kormányzat valamelyik szerve végzi. Dacára az esti imáknak, a modern államokban egyre nagyobb súlyt helyeznek a bakterek, rendőrök és mindenféle más éjjeli örök szolgálataira. Tudott dolog, hogy nem az ily állami szei'- vek szolgálatai, hanem az ima az egészen fölösleges, amit a józanabb eszü emberek hamar abba is hagynak.

Az iskola cél.ia az IGAZSÁG TANÍTÁSA. Az

iskola rendeltetése a gyermekek agyát ugv fejleszteni, hogy azok A TÉNYEK ÉS A KÉPZE- LETRELI DOLGOK között különbséget tudjanak tenni: a mesét és a történelmi tényeket egymástól el tudják választani.

Napjainkban, a Darwin fokozatos fejlődési elméletének teljes évszázados ismertetése után, a geológia, fizika és más természettudományok fejlett korában, amikor már űrhajósok képesek elhagyni a Föld vonzó körét is, a természetfeletti erőkben való hit teljesen talaját vesztette. Az iskolás gyermekek imádkoztatásának titkos célja, hogy ezt az idejét múlta hiedelmet újból becsempésszék a gyermekek agyába.

A következmény

De mit •gondoljon az a gyermek, akit az iskolában a történelem, a geológia, a fizika, a kémia, az élettan és más tantárgyak tanulásával arra oktatnak, hogy a tudományos kutatásoknál eddig semmiféle olyan adatra sem akadtak, amely a természetfeletti lények létezését igazolná, holott neki minden tanszakot mégis ilyen misztikus, természetfeletti lényekhez intézett imával kell kezdeni.

Nem jogos-e az a feltevés, hogy ez a nagy ellen tét megzavarja számos gyermek gondolkodó képességet? Ne felejtsük el, hogy a gyermek előtt a tanító legtöbb esetben még szüleit is megelőző nagy szaktekintély. Azt persze már nem tudja a

fiatal gyermek, hogy a vallásból élők durva propagandája előtt a tanítók nagy részének is meg kell hajolni, különben állásukat veszítenék.

Ma, a televízió korában máskülönben is rendkívül nagy mértékben veszik igénybe a gyermekek agyát. A mai gyermek fejlődésének pár éve alatt sokkal több dologról értesül, mint elődei, vagyis agyába sokszorosan több uj fogalom kerül minden nap. Az agy fejlődésének is vannak határai, akárcsak az izmok fejlesztésének. Azt már jól tudjuk, hogy túlzó testgyakorlatokkal az izmokat megerőltetjük és fejlődésüket nem segitjíik, hanem hátráltatjuk.

Minden valószinüség szerint ugyanez áll az agy sejtekre is. Valószínű ez az egyik oka annak, hogy az Egyesült Államokban, (ahol a sajtó, a rádió, a szószék és főleg a televízió, állandó ostrom alatt tartja az agyakat), a népesség több mint tiz százaléka elmebeteg lett.

Egy darabig csak bírja az agy a túlzottan nagy hajszát, de a gyengébb egyszer csak megzavarodik. Különösen előáll ez az eset, midőn az iskolákban MESÉKET és TÉNYEKET úgy tárnak eléjük, hogy azok egymásnak ellentmondanak.

Ez az eset áll elő, midőn az iskolákban imádkozásra fogják a gyermekeket. Joggal mondhatjuk tehát, hogy a gyermekek imádkoztatása az elmebajosok szaporításához vezet.

Erről mitsem szóltak a Supreme Court döntése felett vitázók.

A “Christian” Schwartz NY-i kudarca

A “Christian Anti-Communist Crusade” vezetője, az ausztráliai születésű dr. Fred C. Schwartz Madison Square Gardenba nagy lármával behirdetett tömeggyülése a várakozáson mélyen alul sikerült. A 18 ezer embert befogadó terem kongott az ürességtől. Jóindulatú újságok 8,000 részvevőt jelentettek, mások viszont csak 4,000-re tették a megjelentek számát. Pedig sok befolyásos embere igyekezett sikert szerezni számára. Ezek között volt Eugene Lyons, régi, reakciós újságíró, aki fenyegető hangú nyílt levélben New York zsidó polgárait akarta felsorakoztatni az antiszemita Schwartz támogatására.

Lyons a National Review jobboldali közlönyben az Anti-Defamation League-hez címzett levelet helyezett el, amelyben kifogásolta a Liga Schwartz-ellenes álláspontját, “őszintén, az A DL kiállása olyan ellenállásra talált a nagy zsf<Tó~va- rosban New Yorkban, amivel másutt nem találkozott. Sok millió komoly anti-kommunista képes ezt félremagyarázni és önöket hibáztatni érte.” így szól a levél egyrésze, ami nyílt uszítás az antiszemitizmusra.

Legalább 200 piketelő tüntetett Schwartz ellen a gyülésterem előtt. Odabent II. Philbrick fizetett besúgó ontotta ki mérgét a Supreme Court, Bertrand Russel és mások ellen. Pat Boone TV énekes azzal a kijelentéssel döbbentette meg a már távozni készülő közönséget, hogy szívesebben látná négy leányát “atomháborúban égbe röpíteni, mint kommunista rabszolgaságban élni.”

Júniusban nőtt a munkanélküliek száma

*A Labor Department szerint, a munkanélküliségben júniusban mutatkozó emelkedésnek nincs nagy jelentősége, miután csupán 0.1-' • os. A munkapiacot az iskolaév lezártával kétmillió fiatal árasztotta el, akiknek csak egvrésr,e jutott idénymunkához. A munkanélküli tábor 744,000-el szaporodott és hivatalosan 4,463,000-ben állapították meg a számát.

Az AFL—CIO kutató irodájának vezetője, Stanley Ruttenberg azonban azt a véleményét fejti ki, hogy a júniusi helyzet a munkanélküliség további emelkedésének a kezdete. Ezt csak az országos termelés nagyobbfoku ösztönzése állíthatja meg. .

Az év eleje óta csak parányi enyhülés mutatkozott a munkanélküliség terén, 5.8%-ról 5.4^- ra és most az irány megfordult. Mivel a gazdaság fellendülése nem nyújtja a szükséges munka- alkalmakat, nagyon sok uj munkaerő nem tud el- helvezkédni, nem válik az elismert munkatábor tagjává és ennélfogva nem is tekintik munkanélkülinek sem. Ez a tény tartja a munkanélküliség kimutatott számát alacsonyan. Mr. Ruttenberg azonban a valódi arányszámot 6%-osnak tartja.

A hivatalos kimutatás szerint a 15 hétnél hosz- szább ideje kereset nélkül levők száma esett és most 1,033,000, mig a 27 hétnél hosszabb ideje munkanélküliek száma júniusban 584,000.