Amerikai Magyar Szó, 1962. január-június (11. évfolyam, 1-26. szám)

1962-03-15 / 11. szám

Thursday, March 15, 1962 AMERIKAI MAGYAR SZÓ HUNGARIAN WORD 25 tvudbamruzuruj ós technika KIBERNETIKA: A KÖZELJÖVŐ TERMELÉS! MÓDSZERÉNEK IRÁNYÍTÓJA Nem uj szó, benne van a szótárban, de eddig nem volt közhasználatban. Most azonban taná­csos megismerkedni vele, mert a társadalmunk számos megnyilvánulása különösen a termelés és a kiszolgálási iparok módszerei, ennek a tudo­mánynak az alapján fognak kifejlődni és várha­tó, hogy gyökeres változások előidézője lesz más téren is. A szótár szerint “Kibernetika — vezérléstan, elektromos közlőrendszerek, elektromechanikus számológépek, stb. tanulmányozása.” Tehát, kibernetika az a tudomány, amely az automációt kifejlesztette, s amely feltartóztatha­tatlanul fogja kifejleszteni az elektromos és elek­tronikus gépek beláthatatlan sokaságát. Hogy ez milyen hatással lesz társadalmunkra, azt írja le Donald N. Michael tanulmányában, amely “Cybernation: The Silent Conquest” cim- mel jelent meg. Mr. Michael a tanulmányt a Fund for the Republic által felállított “Center for the Study of Democratic Institutions” számára készí­tette el. A tanulmány nem Írja le pontosan a tár­sadalomban várható változásokat, inkább előre­vetítése az automata gépek nagyszabású fejlődé­sének és az általuk előidézett nagyméretű prob­lémáknak. Az első és alapvetően fontos probléma a munkanélküliség ijesztő méretű megnövekedése lesz. A tanulmány kimutatja, hogy míg a technoló­gia már eddig is az emberi munka jórészét gé­pekkel helyettesíti, sőt a kormány és az üzleti ve­zetőség részére “gondolkodást” is képes teljesí­teni. a kibernetika az Egyesült Államok gazdasági rendszerét lényegében megváltoztathatja. Azt jósolja, hogy a kibernetika számos' téren — gyárban, mezőgazdaságban, bankhivatalokban, üzleti ügykezelésben — létező munkaterületeket meg fog szüntetni. Súlyos eltolódásokat lát pl. a rakodópartokon, bányákban és nehéziparokban dolgozó munkásokkal kapcsolatban, ott “ahol a néger munkásoknak volt eddig több alkalmuk az elhelyezkedésre.” Jelentős munkás elbocsátás lesz a telefon, a ruhatisztító iparban, épületfenntartá- vsi és a liftszolgálat terén. Automatagépek feles­legessé teszik nemsokára a bankhivatalnokokat, statisztikusokat, az üzleti eladószemélyzetet és ügynököket. Mr. Michael szerint a kibernetika gazdasági elő­nyei kívánatossá teszik a kibernetika bevezetését úgy a Szovjetunióban, mint az Egyesült Államok­ban. Mivel jelentősen leszállítja a munkások számát, a gyárvezetőségnek kevesebb lesz a munkásokkal szembeni viszonyából eredő gondja. Nem lesz többé fontos kérdés a pihenési szünet ideje, a szakszervezetekkel való megállapodás. Az emberi tévedés, vagy nemtörődömség sem lesz számotte­vő tényező a termelés folyamatában. Az ügyveze­tőség komolyabb dolgokra irányíthatja majd fi­gyelmét, mivel a sablonos feladatokat helyette elvégzik az elektromos gépek. A “komolyabb dol­gok” mibenlétét a tanulmány nem részletezi. A kibernetikából eredő tömegmunkanélküliség­re Mr. Michael nem lát semmi megoldást. Azokat a módszereket, amelyek eddig felvetődtek, u. m. a munkaidő lerövidítését, vagy a munkások át- szakositását, nem tartja kielégítőnek, “s külön­ben is, a munkáltatók ezekre sohasem mutattak hajlandóságot.” Szerinte a kormányra hárul majd a felelősség, hogy a népesség egyrészét közmun­kálatok megszervezésével foglalkoztassa. A leg­fogasabb problémát az a 26,000,000 ifjú felnőtt hozza létre, akik minden szakképzettség nélkül kerülnek a munkát keresők táborába az előttünk álló évtizedben és nem vár rájuk elhelyezkedési lehetőség. A kibernetika végső hatása a társadalomra, Mr. Michael szerint “nem fogja elősegíteni a kapitalista gazdaság fenntartásának szellemét.” Az egyetlen terület, ahol munkaerőhiány fog felmerülni, az a magasabb képzettségiiekkel kap­csolatban lesz. A tanítók, orvosok, tudósok, mér­nökök száma iránt a követelménvek növekedni fognak. Egyes foglalkozások el fognak teljesen tűnni, uj foglalkozási ágak kerülnek felszínre. Az Egyesült Államokban eszerint nagy gazda­sági és társadalmi változások vannak kilátásban. Ezeknek természetes velejárója a politikai fejlő­dés és változás. Az Eiffel-foronynál is magasabb lesz az épülő moszkvai, vasbeton-szerkezetű TV-adótorony, amelyet az építészek “a technikai fejlődés felkiáltójelének” neveznek. Az utóbbi években az egész világon a vasbeton-szerkezetű tornyok “jöttek divatba”. Ezeknek sok előnyük van a vasszerkezetüekkel szemben: olcsóbbak, ke­vesebb vas kell hozzájuk, karbantartásuk egysze­rűbb nicsen szükség, mint a vasszerkezetűknél, a gyakori rozsdavédő mázolásra; építésük köny- nyebb. A moszkvai torony vázát acélrudak helyet vas­betonszálak képezik, s a vázat alkotó vasbeton- hálózat merevitésében részt vesznek a vasbeton­lemezekből kialakított falak is. A hatalmas to- * S A fiataloknak az a véleményük, hogy a fel­nőttek nem veszik tudomásul: a 16—17 éves le­ány egyre inkább önálló szeretne lenni. Ha nem is mindig — de néha! Egy gyakori példát említek: az öltözködést. Alapjában véve nem lényeges kérdés, hiszen eb­ben úgyis a szülőké a végszó. Egy kis jóakarattal azonban össze lehetne hangolni a véleményeket. Egyáltalán nem csorbítja a szülői tekintélyt, ha időnként a gyermek — néha nagyon is értelmes — kívánságának, egyéni ízlésének enged. Sajnos, sűrűn látni ünnepnap délutánonként agyondekorált, babos-bodros, előnytelen öltözetű tizenkét-tizennégy éves leánykákat, kik talán egyszerű, de bájos kartonruhácskát szerettek vol­na. Másrészt viszont tizennégy-tizenhat éves leá­nyok vonják magukra a figyelmet merev, túl egy­szerű ruhákkal, édesanyjuk fiatalkori divatját követve, s legtöbb esetben gúny tárgyává lesz­nek, s ilyen csekély dolgok miatt tönkremegy bennük valami, — enek eredménye pedig ki­sebbségi érzés, irigység, s természetesen gyűlöl­ködés a szülő iránt, aki miatt mindez történt. Súlyos hiba azonban mindennek az ellentéte is, a korlátlan engedékenység. Állandóan a legújabb divatot követni, feleslegesen sók ruhával pará­dézni, csupán azért,’ hogy “el ne maradjon az én gyerekem a többiek mögött!” — szintén túlzás. Az őszinteség, a bizalom kérdése körül is sok vita folyik. Mindenkinek voltak, vannak és lesz­nek titkai. Sokszor ezek mások számára csak lé­nyegtelen, esetleg nevetségesnek is tűnő aprósá­gok,, de a magam számára — TITOK — nagybe­tűvel. Egy szó, egy mosoly őrzése, egy csokor vi­rág, egy szép álom. . . Nem is olyan régen a rádió “Lányok, asszo­nyok” cimü műsorában a következők hangzottak el: “... ha valaki minden cselekedetéről, gondo­latáról beszámol, nagyon üres ember lehet.” Sok mindenről be lehet otthon számolni, de mindenről nem. S ez nem jelenti az őszinteség hiányát. Ha a szülő nem kérdezgeti, firtatja állandóan gyermekét, biztos lehet abban, hogy komoly problémával vagy kérdéseivel elsősorban hozzá fog fordulni. Egy fiatalasszony ismerősömnek meséltem, hogy miről irok, s a főbb problémákat elmondtam neki. Nem akarta elhinni, hogy létezik szülő és gyer­mek, illetve anya és leány közt feszült viszony. Neki még most is édesanyja a legjobb barátnője, hozzá fordul legszívesebben. Igen nagy hiba, főleg leányoknál, hogy nem mernek szüleikhez fordulni tanácsokért. Általá­ban barátnőikkel inkább közlékenyek, nekik min­den titkukat elmondják, lehetőleg fel is nagyítva, — míg a szülök előtt bezárkóznak. S hogy erre miért van szükség? — Mert egyszer jókedvűen hazament. egy kis­leány — már mesélné is élményeit, de otthon fa­gyos, ideges a hangulat. Az öröm kikivánkozik belőle, tehát másnak meséli el. Szó sincs arról, hogy egy szülő sose lehessen fáradt, rosszkedvű, csupán mert gyereke van. De egy igazságtalanul indulatos szó, vagy akár félre­értett közömbösség olyan eltávolodás kezdete le­het, amelyet sohasem lehet aztán megértéssé vál­toztatni. Egyébként a bizalomra, őszinteségre való ne­velést nem lehet tizenhat éves korban kezdeni! Ezt már óvodáskorban kell elindítani. Gondol­jon arra minden szülő, hogy a gyermek nem ki­csinyített felnőtt. Felesleges két pofont adni neki, ha kiönt egy kanál levest, — s gondoljon csak. vissza saját gyermekkorára. S mi lesz később,, ha serdülőkorában, amikor több ésszel bir, követ el valamit, — akkor mivel bünteti? Sok a félénk, bizalmatlan fiatal, mert nem volt részük megér­tésben! A kisgyermekkorban a nevelést legtöb­ben elhanyagolják, de a felserdültek kíváncsisá­got, mohó érdeklődést ébresztenek bennük. Számosán odáig mennek, hogy ha nem kapnak belülről fakadó őszinteséget, egyszerűen elolvas­sák gyermekük naplóját, leveleit. Természetesen szemrehányást tesznek, ha az olvasottakról nem volt teljes mértékben tudomásuk. Felháborodva szidják gyermeküket, az egész “mai ifjúságot”,, s kijelentik, hogy az is bolond, aki ilyen hálátlan gyermeknek ad életet! Ez az, amivel csak mélyí­tik egyre jobban és gyorsabban az egymás közöt­ti szakadékot. Ezek után fő módszerüknek, élet­céljuknak a teljes szigorúságot tartják, nehogy megjárják, mint némely szülő, aki feltétlen biza­lommal fordult gyermeke iránt — és megcsala­tott' Bizonyos, hogy nagyanyáink felnevelték min­den oktatás nélkül gyermekeiket, s azokból is ember lett, pedig nem újságcikkből tanulták a . gyermeknevelést. De a korral haladnunk kell, mások a szokások, nagyobbak az igények, hamarabb érnek öntudat­ra a fiatalok. Sajnos — úgy látszik —, a serdülőkor velejáró­ja a rossz természet, érzékenység, állandó han­gulatváltozás. Kölcsönös közeledésre van szükség ekkor szülő és gyermek közt. Ahhoz, hogy megállítsuk az egymástól való eltávolodásnak oly gyakori folya­matát, arra volna szükség, hogy a szülők a ta­pintatos engedékenység és túlzott erély között próbáljanak haladni, természetesen gyermekük egyéni sajátosságait is figyelembe véve. Mert nekünk, fiataloknak sem jó, ha elszaka­dunk szüléinktől és elveszítjük szeretetüket. Ezt nem intézhetjük el mi sem egy vállrándítással,, s nem is akarjuk. Szeretet, türelem, megértés, őszinteség szük­séges mindkét fél részéről ahhoz, hogy a családi béke meglegyen, s az oly nehezen kezelhető ser­dülő gyermekből is egészséges, egyenes jellemű, ember váljék. —Z— rony, ellentétben az Eiffel-toronnyal, épületjelle- gü. A torony vasbeton szerkezete 390 méter ma­gasra nyúlik, és ebből a magasságból “indul ki” a 118 méter magas acélcsővázas antennatorony. Innen sugároz majd a moszkvai TV, és az adást az eddigi 65—70 kilométeres körzet helyett 130 kilométeres körzetben lehet majd venni. A torony szélessége legalul 65 méter, 65 méter magasságban már csak 19 méter az átmérő, és a falvastagság itt mindössze 40 centiméter. In­nen kezdve a torony egyre ‘karscusodik’: 250 mé­ter magasságban 12, 390 méternél pedig már csak hét méter lesz az átmérője. A falvastagság minimuma 20 cm. A szélnyomás hatására a torony erősen kileng majd, a legnagyobb számított kilengés kb. 2 mé­ter. Ha erősen süti a nap, a torony elhajlik a su­garak irányában. Ennek az az oka, hogy a fel­melegedett rész a hő hatására kismértékben meg­nyúlik, mig az árnyékban maradt rész nem me­legszik fel. A betontoronyban, 350 méter magasságban,. 240 személyes étterem lesz, s az itt körbefutó teraszon 750 személy gyönyörködhet a csodálatos panorámában. Az 56 személyes gyorsliftek mind­össze 80 másodperc alatt röpítik fel ide a látoga­tókat. A torony lábai felett, a kerek ablakos rész­ben, 25 méter magas csarnokot építenek kiállítá­sok céljára és ebben a részben kapnak helyet a TV stúdiói is. nftfWVtAAMVWt'yVVWyVMWVWVUWVWtfWVtAAfVVWW A MAGYAR SZÓ ELŐFIZETŐJE EGY JOBB VILÁG ÉPÍTŐJE! EGY “ÉRDEKEIT FÉL "GONDOLATAIBÓL

Next

/
Oldalképek
Tartalom