Amerikai Magyar Szó, 1962. január-június (11. évfolyam, 1-26. szám)

1962-02-01 / 5. szám

AMERIKAI MAGYAR SZÓ

Thursday, February 1, 1962

Az arab egység bukásáról

Kairó legjelentősebb napilapja főszerkesztőjének nagy figyelmet és feltűnést keltett cikke az Egyiptom-Sziria közötti egység felbomlásáról.

A sziriai felkelés, amely véget vetett az Egyesült Arab Köztársaság fennállásának, nagy meglepetést keltett az egész világon. Hisz csak alig három évvel korábban hozták létre a két ország egyesítését a két nép nagy lelkesedése mellett, és ilyen rövid idő után már ellenségként állnak szemben egymással.

A helyzetet a legjobban Mohammed Hassanein Haikal világította meg, az A1 Ahram cimü napilapban megjelent cikkével. Haikal, Gamal Abdel Kasser elnök belső munkatársa, akinek a legjobb lehetősége volt a helyzet felmérésére. Kairó legnagyobb befolyású napilapjában megjelent irás tárgyilagos hangja miatt nagy feltűnést keltett az egész világon.

Ki felelős a bukásért? — teszi fel a kérdést Haikal.

Mindannyian felelősek vagyunk — adja meg őszintén a választ. “Nem szabad félnünk az önkritikától, egyszerűen azért, mert az arab nemzet ellenségei kihasználhatják nyilatkozatainkat.” Ilyen bevezetés után tér rá a helyzet feltárására az A1 Ahram főszerkesztője.

A fő kérdés, hogy hol voltak azok az erők, melyek létrehozták az egységet, akkor, amikor az uj államalakulat krízisbe került? Miért szigete- lődtek el ezek az erők? A magyarázat részben azokban az állapotokban keresendő, amelyek Szíriában uralkodtak az egyesülés előtt — állítja Haikal. Az országban akkor rengeteg párt marakodott a hatalomért, amelyeknek érdekei élesen ütköztek egymással. Nem szabad elfeledkezni a katonatisztek klikkjéről sem, akik mindig készen álltak arra, hogy egymás ellen fellépjenek. (A parancsnokló tisztek ritkán mentek haza a laktanyákból, mert féltek, hogy közben a különböző tiszti csoportok összeesküdnek ellenük.) A politikusoknak csak névleges hatalom volt a kezükben, a tényleges uralmat a katonatisztek gyakorolták.

A belpolitikai tényezők mellett a külpolitikaiakról sem szabad természetesen elfeledkeznünk. Szíriára nagy nyomást gyakoroltak, hogy rábírják a Bagdadi Paktumhoz való csatlakozásra. Ennek a szövetségnek akkor Törökország, Pakisztán, Irak, Iran és Anglia volt a tagja.

Mindezek a tényezők együttesen idézték elő azt, hogy a sziriai tömegek kívánták az egyesülést Egyiptommal. Azt remélték, ■ hogy az uj államszövetség megszabadítja őket mindezektől a veszélyektől és terhektől, amelyek akadályozzák fejlődésüket. A biztos és szilárd helyzetet keresték, a sötét és bizonytalan jövővel szemben.

Azonban az egyesüléshez szükséges előfeltételek még nem voltak meg 1958-ban, amikor a két ország létrehozta az államszövetséget. Nem volt gazdasági és társadalmi közös alap, amely az uj uniónak bázisul szolgálhatott volna. Csak a közös nyelv és örökség szolgáltatta az alapot az egységre, ami nem elég önmagában. Állítólag maga Nasser elnök hívta fel erre egy csoport sziriai katonatiszt figyelmét, 1958 január 15-én, amikor otthonában fogadta őket. Azt hangsúlyozta előttük, hogy az egyesült államok létrejöttéhez a társadalmi és gazdasági helyzet legalább öt évi alapos tanulmányozása szükséges. De Nasser hamar beadta a derekát, amikor a tisztek meggyőzték arról, hogy Szíria belső és külső helyzete miatt nem halaszthatják tovább az egyesülést.

Az arab nacionalizmus 1958-ban még nem volt olyan világos a néptömegek előtt, bár a szelleme ott volt mindenütt a Közel-Keleten. Azzal, hogy Nasser vezetése alatt létrejött egy uj államalakulat, amely a zászlójára tűzte ezt az eszmét, nyílt támadásnak tette ki magát. Az arab királyságok úgy érezték, hogy létüket alapjában ingatja, meg az uj államszövetség és igy mindent elkövettek felbomlasztására. (így pl. a sziriai titkosrendőrség vezetőjének, Abdel Serrajnak, Szánd király, Szaud-Arábia uralkodója 2 millió fontot ajánlott fel, ha összeesküvést sző az uj kormány ellen, amit Serraj elutasított.)

A közös múlt sem volt összekapcsoló erő a két nép történetében. Mert Egyiptomban az utóbbi évtizedben renaissance bontakozott ki. Az egyiptomi nép most kezdte átérezni hatalmas történelmi múltjának jelentőségét. Büszkévé tette őket az a tudat, hogy milyen hatalmas örökséggel rendelkeznek és milyen nagy szerepet töltöttek be az ókori kultúra építészetében. Túlságosan lekötötték e nép figyelmét azok a misztériumok,

amelyek a fáraók uralmát hii'dették, semhogy túl tudott volna látni, felül tudott volna emelkedni országának határain és meglátta volna azt a szerepet, amit az arab világban be kellett volna töltenie. (Tegyük itt hozzá, hogy ezért nem any- nyira a nép, mint vezetői a felelősek.)

Ez más szóval kifejezve azt jelenti, hogy az egyiptomiak lekezelték kissé a sziriaiakat, akiknek nem volt hasonló történelmi múltjuk. Már nem tudták elképzelni, hogy Egyiptom csak egyszerűen egyik tagja, vagy déli része lesz az uj államszövetségnek.

Arról sem szabad megfeledkezni, hogy Egyiptom és Szíria fejlődésük különböző fokán álltak

1958-ban. Az előbbi csak nemrég fejezte be forradalmát, amelynek segítségével megszabadult a külföldi befolyás alól. Az ország népe előtt nyilvánvaló volt az összefüggés a külföldi befolyás és az őket támogató földesurak hatalma között. Ezért lelkesen támogatták a forradalmat, illetve az uj rendszert. Szíriában nem ment végbe hasonló forradalom. Miután felszabadultak a francia uralom alól, a második világháború következtében, azonnal politikai cselfogások középpontjában találták magukat. Egyik katonai puccs a másikat követte. Tehát nem látták olyan élesen és tisztán a külföldi beavatkozások, valamint belső kiszolgálóik, s haszonélvezőik érdekének az ösz- szefonódását.

Mindezekből a különbségekből következtek azok a félreértések és ellentétek, amelyek az unió folyamán elmélyültek és szakadékot teremtettek a két ország között. Egyiptom vezetői egyre kevésbé bíztak sziriai társaikban és a vezető funkciókat saját embereiknek a kezére próbálták juttatni, ami természetesen csak még jobban növelte a sziriaiak elkeseredését. Úgy látták, hogy az egyip tomiak ki akarják használni azt, hogy lakosságuk közel hatszor annyi, mint Szíriáé és ezzel akarják megteremteni szupremáciájukat és le- igázni őket, a gyengébbeket. Harcuk egyre inkább a nemzeti függetlenség jellegét öltötte az idő előrehaladásával.

Haikal cikke persze már nem vonja le ezt a végső következtetést, hanem inkább a sziriai politikusok toi*zsalkodását és intrikáját helyezi az előtérbe. így nem a sziriai tömegek harcának tünteti fel a Nasser uralma elleni felkelést.

A Közel-Keleten lejátszódott események tanulságul szolgálhatnak minden nép és nemzet számára. Azt bizonyítják, hogy nem elég az államok egyesítésére a népi együvétartozás, a közös nyelv, ha gazdasági és társadalmi érdekeik egységét nem teremtették meg. Ezek esetleg még fontosabbak, mint a többi tényezők.

Növekszik az újfasiszta veszély Ausztriában

A Volksstimme leleplezése Globke osztrák kitüntetéséről

Az osztrák kormány nagyfokú türelmet tanúsít az alig álcázott fasiszta szervezetek tevékenysége iránt, s miközben az újfasiszta szövetségesek és németbarát pártok sajtója elvakult militarista propagandát folytat, a valóságnál kisebbnek tünteti fel'a fasiszta veszélyt. Ugyanakkor, a rádió és a televízió aktiv részvételével, dühödt kommunistaellenes propaganda folyik az országban.

A fasizmussal szembeni elnéző magatartást bizonyítja a Volsstimme leleplezése, melyből kiderül, hogy 1956-ban az osztrák—nyugatnémet vagyonjogi szerződés megkötésekor az osztrák kormány az egyik legmagasabb kitüntetést adományozta Adenauer hírhedt államtitkárának, Glob- kének. így tehát Globke, aki Hitlertől megkapta az Anschluss sikeres előkészítésében való részvételéért az úgynevezett Anschluss Érmet, ma az Osztrák Köztársaság magas kitüntetésének is birtokosa. Az osztrák közvélemény felháborodását bizonyítja az a tiltakozó levél, melyet a Eit- lerizmus ellen vívott harc áldozatainak tiroli szövetsége küldött a kormányhoz, követelve, hogy fosszák meg Globkét osztrák kitüntetéseitől.

A Magyar Szó előfizetője Egy jobb világ építője!

<WWWWWWWI/WWV\A/VWWWt/WV>A/Wr

i EMLÉK-VERSENY

i VEGYÜNK RÉSZT A 60 ÉVES i JUBILEUM KIDOMBORITÁSÁBAN I ÍRJUK meg ÉLMÉNYEINKET

i A Magyar Szó ügyvezető Bizottsága a hala- » dó szellemű amerikai-magyar sajtó 60 éves ! fennállásának kiértékelésére versenyt tűzött j ki és felkéri a Magyar Szó minden olvasóját,

| hogy ebben vegyen részt, tekintet nélkül ar- [ ra, hogy milyen régen olvasója a lapnak. Ir- | janak azokról az élményekről, tanulságokról,

» fejlődésről, amelyek saját személyüknek saj- ) tónkkal való kapcsolatával függnek össze.

! írásukban mutassanak rá sajtónk szerepére | megtörtént események, egyéni érzelmeik, ta- | pasztalataik, fejlődésük és ismeretkörük szé- | lesitése terén.

! Miért rendezzük a versenyt?

[ Akármikor olvasunk a történelmi esemé- | nyékről, mindig csak hideg számokat, ténye- | két látunk. Ami hiányzik ezekből a leirások- [ ból, az a “kis ember” szerepe. Ezeknek a

> “kis embereknek” a tapasztalatai hozzájáru- ! lást jelentenek a történelmi eseményekhez.

! ami tudásunkat kiegészíti.

Vegyünk pl. egy esetet. A történelmi tan- I könyvekben olvashatunk az 1919-es acél- | sztrájkról. Megtudjuk egy-két vezető ember [ szerepét, az állam, a tőkések szerepét, de ar- | ról nem igen olvashatunk, hogy miként moz- [ gósitott az ipari munkás, mivel járult ő hoz> zá a sztrájk megszervezéséhe«, mik voltak a t fontosabb indokok, amik a munkásságot a ! sztrájkba vitték. Pedig ilyen írások mélyebb [ betekintést adnának mindannyiunk részére ( például ebbe a korszakba.

[ Az irás formáját mindenki szabadon vá- I laszthatja. Lehet visszaemlékezés, rövid elbe- | szélés, lehet próza vagy vers. Ne legyen túl [ hosszú.

A verseny ideje:

Február 1-től junius 30-ig.

t Március 15-én ünnepi lapszámot tervezünk ! kiadni és ebben külön helyet szánunk a be- J érkezett írásoknak. Olvasóinkat kérjük ve- [ gvék tekintetbe az idő rövidségét és küldjék | be Írásukat minél előbb.

| Az Írásokat az iró nevének kezdőbetűivel | közöljük. Azonkívül sorszámmal látjuk el.

[ Olvasóink a lapból kivágott szavazócédulán » a sorszám szerint jelölhetik meg azokat a i cikkeket, amelyeket jónak találnak. i A Kiadóhivatalhoz beküldött szavazócédu- [ Iák alapján az ügyvezető Bizottság állapítja | meg, hogy melyik cikk kapta a legtöbb sza- [ vázátot.

! Ki vehet részt a versenyben?

\ A lap belső- és külső munkatársai kivéte- [ lével, (habár azok is írhatnak erről a témá- j ról) lapunk minden olvasója. Akinek Írását

> az ügyv. Bizottság közölhetőnek tartja, egy

> szép könyvajándékot kap. Ezenfelül dijakat » adunk ki az öt legjobbnak ítélt irás szerző- i jének.

; Mik a dijak?

i ELSŐ DÍJ—Vasziljev-Guscsev: Riport a 21.

századból c. gyönyörű illusztrált könyve.

[ A. Strug: A sárga kereszt | Fehér Klára: A tenger

[ Dobozv Imre: Tegnap és ma

[ Szabó Pál: Forog a kerék.

! MÁSODIK és HARMADIK DU — Vasziljev- I t Guscsev: Riport a 21. századból

> Bóka László: A Karoling trón ! Női Szóval

[ NEGYEDIK és ÖTÖDIK DÍJ — Kovái IA- j \ rinc: A párbaj [ Urban Ernő: Aranyfüst

A versenyre beküldött cikket lapunk “60 ÉVES JUBILEUM” cimü rovatában közöljük

3_____