Amerikai Magyar Szó, 1962. január-június (11. évfolyam, 1-26. szám)

1962-02-01 / 5. szám

Thursday, February 1, 1962 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 5 CSAK A NAGYFARMEREK ÉRVÉNYESÜLNEK Reakciós álláspontjuk továbbítását “lobby” végzi Washingtonban. — A kormány közpénzekkel biztosítja magas keresetüket Az amerikai nagyfarmereknek is van szerveze­tük, amely éppen olyan reakciós politikát követ az érdekükben, mint a U. S. Chamber of Com­merce és a National Association of Manufacturers a gyárosok* és a nagy üzlet érdekében. Ez az American Farm Bureau Federation, amely több farmegyesület országos szövetsége. Legutóbbi évi konvencióján 3,500 delegátus volt jelen 1.6 millió farmer képviseletében. Az elfogadott határozatok a legszélsőségesebb mun- káseoenes áláspontot képviselték, amit amerikai munkáltatók bármikor is elfoglaltak. Nemcsak jóváhagyták a Taft-Hartlev és a Landrum-Grif- fin törvények minden munkásellenes rendelkezé­sét, hanem további korlátozó intézkedéseket köve­teltek. A szakszervezetek gúzsbakötésére azt követel­ték. hogv a trösztellenes törvényeket alkalmazzák velük szemben. A “right-to-work” törvények élet- beléptetését ajánlották minden államban. Orszá­gos törvényt akarnak, amely betiltaná a szerve­zett műhelyt, a “union shop”-ot, továbbá az “agency shop”-ot és a munkás szervezés minden más biztosítékát. A Farm Bureau határozati javaslatban tilta­kozott az ellen, hogy a nagy szakszervezetek egy egész iparra kiterjedő munkaegyezményt kösse­nek. így akarják gyengíteni, szétforgácsolni a munkásság szervezett erejét. Törvényeket köve­telnek, amelyek gátolnák a munkásság és a szak- szervezetek politikai tevékenységét, könnyitenék a bírósági tiltóparancs megszerzését ellenük és engedélyeznék a sztráj török alkalmazását. A munkáltatókra ruháznák a kizárólagos hatal­mat “a tökéletesebb technikai gépek alkalmazá­sának és a munkaerő legkielégitőbb felhasználá­sának elhatározására.” Követelték a Walsh-Healy és a Bacon-Davis törvények visszavonását, mert ezek az iparban elfogadott bérezést biztosítják a kormányszerző­déseket teljesítő vállalkozók munkásai számára is. A gyermekmunkásokra és a minimális bérek­re vonatkozó törvények gyengítésére fogadtak el határozatokat. Más téren is a Birch Societyhoz hasonló “szo­cialista-ellenes” vonalat fogadtak el. Például min­den társadalmi és emberi jóléti intézkedést és törvényhozást “szocializmus”-nak bélyegezték meg, amelyek “lépések a kommunizmus felé”. En­nek alapján elítéltek minden kormánysegitséget a közművelődésre és az Orvosszövetség mellé so­rakoztak fel, ellenezve az idős polgárok egészség- ügyi megsegítését a társadalmi biztosítás kere­tében. önérdekből vezettetve, teljesen önző módon még a kormány farmprogramjának azt a részét is ellenezték, amely a kisfarmereknek nyújt né­mi segítséget az árszabályozó szubvencióval. Az “Isten törvényét” látják ezzel megsértve, amely a piaci keresetre és kínálatra bízza az árak szabá­lyozását. Ellenben követelték, hogy a kormány terjessze ki a “soil bank” programját, amely sokbillió dollárt költ évente arra, hogy a nagy­farmerek ne termeljenek semmit a parlagon ha­gyott területeken. íSokmillió kisfarmer vesztené igy el megélhetési lehetőségét és kényszerítve lenne kis birtoka el­adására. A jelenlegi termelési rendszer, akárcsak a kisüzemek vagy a kiskereskedők esetében, a kis­farmereknek sem nyújt megélhetési lehetőséget és csak kormány szubvencióval és családja min­den tagjának munkába állításával tud valahogy évrol-évre eltengődni. A nagyfarmerek azt lesik hogy mikor vásárolhatják fel potom áron a-tönk- rement kisfarmerek birtokát. A koncentráció, a termelő eszközöknek egyre kevesebb kézbe való összpontosítása a mezőgazdaságban is folyamat­ban van akárcsak az iparban és a pénzügyi téren. A nagyfarmerek kongresszusi “lobby”-t tarta­nak fenn Washingtonban és ezen keresztül igye­keznek a maguk érdekében befolyásolni a tör­vényhozást. Ennek meg is van az eredménye. Pl.: Adókibuvók a farmereknek A farmereknek más módszereket kell használni, hogy adójuk egy részét visszatarthassák, mint a nagyüzletnek. Mindkét részről szakértők dolgoz­zák ki és látják el főtanácsokkal éppen azokat, akiknek módjukban van és kötelességük volna az adóterhek túlnyomó részét fizetni, mert a rend­szer, amelynek fenntartását az adók lehetővé teszik, éppen az ő meggazdagodásukat segíti elő. De a jómódunknak, a nyerészkedőknek az adócsa­lások és kibúvók minden fellelhető módja ren­delkezésére áll. A Sliccestül Farming cimü közlöny kézikönyvet küldött ki előfizetőinek, “Az adódollár megtaka­rításának harminchárom módja” rímmel. Ez szé­pen kioktatja őket, mit kell tenniök, hogy keve­sebb adót fizessenek. Az egyszerű bérmunkás, akár a gyárban, akár a mezőgazdaságban dolgo­zik, semmi furfangos dolgot nem követhet el, hi­szen nemcsak levonják a heti fizetéséből az adót legtöbb esetben többet, mint amennyit fizetni köteles, hanem a gazdagokkal ellentétben, akik utólag fizetnek, a munkások előre kifizetik adó­jukat és igy néhány dollár kamattól is meg van­nak fosztva, amit az a néhányszáz dollár a bank­ban jövedelmezne részükre. Ez is a gazdagoknak hoz a konyhára. A farmer adólevonást kaphat a kézikönyv sze­rint “a kutyái, a hátaslovai, vagy repülőgépe után”. Elavulás címen is kérhet adóengedményt ingóságaira. Jövedelmét “nyereségként” jelent­heti be, aminek az adórátája alacsonyabb, mint a személyi jövedelemé. Saját jövedelmét csök­kentheti, ha gyermekei között osztja fel jövedel­methozó tulajdonát, u. m. föld, tenyészállatok, munkagépek, stb. Fizetést is felszámíthat 19 éven aluli gyerme­kei részére. Ezeket az összegeket aztán felszá­míthatja, mint “üzleti kiadást”, ami adómentes. Ugyanakkor még mindig joga van minden kis­korú, 18 éven aluli gyermeke után 600 .dollárt adómentesiteni. Ezenkívül a gyermeke fizetésének első 600 dolláros összege szintén adómentes. És igy tovább. Nem soroltuk fel a kézikönyv­ben felemlített 33 adókibuvó mindegyikét. így is fogalmat alkothat magának bárki arról, hogy az adóterhek alól csak a szegényember nem búj­hat ki. Egy kis lecsúszás A múlt héten a belügyminisztérium egy ren­deleté bizonyos csalódást okozott a farmlobbynak. Ez a rendelet vizszegény nyugati termőföldekre vonatkozik, ahol a kormány talajjavitási program ja ingyen öntözési szolgálatot végez. Évekkel ezelőtt, amikor ez a szolgálat megin­dult, a kongresszus úgy rendelkezett, hogy egy személy nem kaphat ingyen öntözést 160 aker- nél nagyobb területen. A korlátozásnak az volt a célja, amint azt Stewart L. Udall belügyminiszter kifejti, hogy a kormány “kis, családi farmokat” segítsen megtermékenyíteni. Idővel kapzsi földbirtokosok meghonosították a rendeletnek olyan magyarázatát, hogy úgy a. férj, mint a feleség birtokolhat 160 aker terüle­tet, s ez családonként már 320 akert tett ki. De még ez sem elégítette ki mohóságukat. A nagy­farmerek és korporációk tudták, hogy sokezer akerre menő birtokuk értéke sokszorozottan emel kedne, ha a kormány ingyen vízzel látná el. Ez­ért a “lobby” állandóan sarkában volt a kong­resszusnak, hogy változtassa meg a 160 akerre vonatkozó törvényt. Annyit elértek az Eisenhower adminisztráció alatt, hogy a belügyminisztérium olyan rendelkezéseket bocsátott ki ,amelyek a törvény értelmezését meglazították. Ezek alapján az eredeti korlátozásokat át lehetett lépni az egyes talajjavító és öntözési területeken. Most Udall belügyminiszter határozott intézkedéssel megerősítette a 160 akerre vonatkozó törvényt. Udall a rendeletében ragaszkodik ahhoz, hogy a nagy földbirtokosok mindenütt, de különösen Ka­liforniában, ahol két termőföld korporáció raga­dott magához óriási területeket, csakis 160 ake- ren számíthatnak a kormány vizszolgálatára ön­tözés céljára. Földbirtokának többi részén vagy nélkülöznie kell a vizet, vagy eladja kis farme­reknek, akik azután igényt tarthatnak kormány- segitségre. Udall intézkedése mit sem jelent, nem téríti el a mezőgazdasági fejlődést abból az irányból, amely a nagyüzemi gazdálkodás még nagyobb koncentrációja felé vezet. Az adminisztráció már nyilvánosságra hozta, hogy egy évtizedre szóló tervet dolgozott ki a mezőgazdaság átformálásá­ra. A csak nagyjálxtl ismertetett célkitűzések kö­zött van az, hogy “a kiskeresetű farmereket a falvakból a városba kell irányítani. . . csökkente­ni kell a farmok számát”. Vagyis, mivel a kis­üzemi gazdálkodás nem jövedelmező, meg kell őket szüntetni. Kevesebb kézbe kerül a földbir­tok. A termelést igy jobban is lehet szabályozni. Meg kell szüntetni az óriási terményfelesleget, amit a kormány minden évben felvásárol és nem tud vele mást kezdeni, mint raktárakban fel­halmozni. Kevesebb termelés, plusz nagyobb farmerjöve­delem, egyenlő a magasabb piaci árakkal. A kor­mányprogram előre jelzi, hogy az élelmiszerek ára 1965-ben legalább 3 százalékkal magasabb lesz, Ugylátszik, hogy a “lobby” mégis csak jól mű­ködik. • 312 X2 =289340%4-2309801/3982 + 34050=898 Vt 9472 • J A SZAMOK BESZÉLNEK1 £ írja Eörsi Béla « • 312x21 =289340%-^-2309801/3982 + 34050=89812 9472 • Goa, volt portugál gyarmat Csak néhány héttel ezelőtt tele voltak a lapok Goa, volt portugál gyarmat ügyével, melyet az indiai kormány 465 év után visszaszerzett a portugál gyarmatosítóktól. Nézzük meg, milyen is a helyzet ezen az India testébe ékelt, volt gyarmaton? A lakosságnak csak 2 százaléka beszéli a por­tugál nyelvet, de minden tiz lakos közül négy ka­tolikus, akiknek lelki üdvéért 800 pap imádkozott, vagyis 511 emberre jut egy pap. Viszont az egész ségügyi ellátás terén már nem állnak ilyen jól: minden 24,074 lakosra jut egy orvos. Goa területén sok az ércbánya, melyek export­ra dolgoznak. 1956-ban például a kivitel értéké­nek 71 százaléka vasércből, 25 százaléka mangán­ércből állott. Az export 40 százaléka Japánba, a többi-Portugáliába és Indiába ment, a bevitel je­lentékeny része Angliából származott. A lakosság nem volt boldog a portugálok ural­ma alatt. 1955 augusztusában a portugálok vas­marka vérbe fojtotta a lakosság függetlenségi tüntetését, a következő évben tömeges letartózta­tásokkal előzték meg a lázadást. Ezekről sem az amerikai, sem az angliai lapok nem Írnak. Az amerikai nagyüzletet képviselő U. S. News and World Report rámutatott arra, hogy mik az imperializmus fájó pontjai. 36 ilyen helyet talált, ahol könnyen megtörténhet, hogy Goa példáját fogják követni. Egy pár ilyen hely a következő: Hong Kong: Kina csak vár az alkalomra, hogy az angoloktól elvehesse. Portugál Makao: szintén kínai terület volt évezredeken keresztül. Nem szabad elfelejteni Quemoy és Matsu szigeteket sem, valamint Formózát (Taiwan) ; ugyancsak India északi határvidékét, amely eredetileg Kina területéhez tartozott. Ezt már annakidején Chi- ang Kai Shek is követelte Indiától (az angolok lopták el, amikor Kina gyenge volt). Erről persze a sajtóban nem hallunk, csak arról, hogy “vörös Kina fenyegetőzik”, amikor határkiigazitást kér. Indonézia igényt tart az angolok által tartott Észak-Bomeóra és a hollandok által elfoglalt Uj- Guineára, s a portugálok Timor nevű gyarmatára. A Panama-csatorna zónát az Egyesült Államok mesterséges forradalom által szerezte meg magá­nak. S természetesen Ázsiában, Dél-Amerikában, Afrikában sok olyan a terület melynek hovatarto zása kétséges. Valószínűleg Portugália, mely a leggyengébb imperialista állam, fogja _a legtöbb területet elveszteni. iäire fordítják az adókat? Egy ingatlan tulajdonosa a kaliforniai Tulare Countyban elhatározta, hogy utána jár és kinyo­mozza, hogy mennyit forditanak az ő $190.10 in­gatlanadójából a szűkölködő gyermekek segélye­zésére. Ez főleg azért nyugtalanította ezt az adó­fizető polgárt, mert számos jelentést és cikket ol­vasott az újságokban arról, hogy milyen hatal­mas visszaéléseket és csalást követtek el ellene azok a gonosz személyek, akik a közjóléti listán szerepelnek. Ezek a mindenre elszánt “jólétiek” jogtalanul élvezték az ő ingatlanadójából a szá­mukra kiutalt pénzt. Tehát nyomozni kezdett. Az eredmény azonban nagyon megdöbbentette... Megtudta, hogy az ő $190.10-éből, mit ingatlan­adóra befizetett, a szűkölködő gyerekek mindösz- sze $3.46-t kaptak! Kiderült, hogy adójából ki­sebb összeget fordítottak a szükölködők jóléti cél­jaira, mint arra a programra, amit “moszkitó- csökkentés” címén könyveltek el. A moszkitók ellen $3.90-et használtak fel a Tulare County-i adófizető pénzéből.

Next

/
Oldalképek
Tartalom