Amerikai Magyar Szó, 1962. január-június (11. évfolyam, 1-26. szám)
1962-02-01 / 5. szám
Thursday, February 1, 1962 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 5 CSAK A NAGYFARMEREK ÉRVÉNYESÜLNEK Reakciós álláspontjuk továbbítását “lobby” végzi Washingtonban. — A kormány közpénzekkel biztosítja magas keresetüket Az amerikai nagyfarmereknek is van szervezetük, amely éppen olyan reakciós politikát követ az érdekükben, mint a U. S. Chamber of Commerce és a National Association of Manufacturers a gyárosok* és a nagy üzlet érdekében. Ez az American Farm Bureau Federation, amely több farmegyesület országos szövetsége. Legutóbbi évi konvencióján 3,500 delegátus volt jelen 1.6 millió farmer képviseletében. Az elfogadott határozatok a legszélsőségesebb mun- káseoenes áláspontot képviselték, amit amerikai munkáltatók bármikor is elfoglaltak. Nemcsak jóváhagyták a Taft-Hartlev és a Landrum-Grif- fin törvények minden munkásellenes rendelkezését, hanem további korlátozó intézkedéseket követeltek. A szakszervezetek gúzsbakötésére azt követelték. hogv a trösztellenes törvényeket alkalmazzák velük szemben. A “right-to-work” törvények élet- beléptetését ajánlották minden államban. Országos törvényt akarnak, amely betiltaná a szervezett műhelyt, a “union shop”-ot, továbbá az “agency shop”-ot és a munkás szervezés minden más biztosítékát. A Farm Bureau határozati javaslatban tiltakozott az ellen, hogy a nagy szakszervezetek egy egész iparra kiterjedő munkaegyezményt kössenek. így akarják gyengíteni, szétforgácsolni a munkásság szervezett erejét. Törvényeket követelnek, amelyek gátolnák a munkásság és a szak- szervezetek politikai tevékenységét, könnyitenék a bírósági tiltóparancs megszerzését ellenük és engedélyeznék a sztráj török alkalmazását. A munkáltatókra ruháznák a kizárólagos hatalmat “a tökéletesebb technikai gépek alkalmazásának és a munkaerő legkielégitőbb felhasználásának elhatározására.” Követelték a Walsh-Healy és a Bacon-Davis törvények visszavonását, mert ezek az iparban elfogadott bérezést biztosítják a kormányszerződéseket teljesítő vállalkozók munkásai számára is. A gyermekmunkásokra és a minimális bérekre vonatkozó törvények gyengítésére fogadtak el határozatokat. Más téren is a Birch Societyhoz hasonló “szocialista-ellenes” vonalat fogadtak el. Például minden társadalmi és emberi jóléti intézkedést és törvényhozást “szocializmus”-nak bélyegezték meg, amelyek “lépések a kommunizmus felé”. Ennek alapján elítéltek minden kormánysegitséget a közművelődésre és az Orvosszövetség mellé sorakoztak fel, ellenezve az idős polgárok egészség- ügyi megsegítését a társadalmi biztosítás keretében. önérdekből vezettetve, teljesen önző módon még a kormány farmprogramjának azt a részét is ellenezték, amely a kisfarmereknek nyújt némi segítséget az árszabályozó szubvencióval. Az “Isten törvényét” látják ezzel megsértve, amely a piaci keresetre és kínálatra bízza az árak szabályozását. Ellenben követelték, hogy a kormány terjessze ki a “soil bank” programját, amely sokbillió dollárt költ évente arra, hogy a nagyfarmerek ne termeljenek semmit a parlagon hagyott területeken. íSokmillió kisfarmer vesztené igy el megélhetési lehetőségét és kényszerítve lenne kis birtoka eladására. A jelenlegi termelési rendszer, akárcsak a kisüzemek vagy a kiskereskedők esetében, a kisfarmereknek sem nyújt megélhetési lehetőséget és csak kormány szubvencióval és családja minden tagjának munkába állításával tud valahogy évrol-évre eltengődni. A nagyfarmerek azt lesik hogy mikor vásárolhatják fel potom áron a-tönk- rement kisfarmerek birtokát. A koncentráció, a termelő eszközöknek egyre kevesebb kézbe való összpontosítása a mezőgazdaságban is folyamatban van akárcsak az iparban és a pénzügyi téren. A nagyfarmerek kongresszusi “lobby”-t tartanak fenn Washingtonban és ezen keresztül igyekeznek a maguk érdekében befolyásolni a törvényhozást. Ennek meg is van az eredménye. Pl.: Adókibuvók a farmereknek A farmereknek más módszereket kell használni, hogy adójuk egy részét visszatarthassák, mint a nagyüzletnek. Mindkét részről szakértők dolgozzák ki és látják el főtanácsokkal éppen azokat, akiknek módjukban van és kötelességük volna az adóterhek túlnyomó részét fizetni, mert a rendszer, amelynek fenntartását az adók lehetővé teszik, éppen az ő meggazdagodásukat segíti elő. De a jómódunknak, a nyerészkedőknek az adócsalások és kibúvók minden fellelhető módja rendelkezésére áll. A Sliccestül Farming cimü közlöny kézikönyvet küldött ki előfizetőinek, “Az adódollár megtakarításának harminchárom módja” rímmel. Ez szépen kioktatja őket, mit kell tenniök, hogy kevesebb adót fizessenek. Az egyszerű bérmunkás, akár a gyárban, akár a mezőgazdaságban dolgozik, semmi furfangos dolgot nem követhet el, hiszen nemcsak levonják a heti fizetéséből az adót legtöbb esetben többet, mint amennyit fizetni köteles, hanem a gazdagokkal ellentétben, akik utólag fizetnek, a munkások előre kifizetik adójukat és igy néhány dollár kamattól is meg vannak fosztva, amit az a néhányszáz dollár a bankban jövedelmezne részükre. Ez is a gazdagoknak hoz a konyhára. A farmer adólevonást kaphat a kézikönyv szerint “a kutyái, a hátaslovai, vagy repülőgépe után”. Elavulás címen is kérhet adóengedményt ingóságaira. Jövedelmét “nyereségként” jelentheti be, aminek az adórátája alacsonyabb, mint a személyi jövedelemé. Saját jövedelmét csökkentheti, ha gyermekei között osztja fel jövedelmethozó tulajdonát, u. m. föld, tenyészállatok, munkagépek, stb. Fizetést is felszámíthat 19 éven aluli gyermekei részére. Ezeket az összegeket aztán felszámíthatja, mint “üzleti kiadást”, ami adómentes. Ugyanakkor még mindig joga van minden kiskorú, 18 éven aluli gyermeke után 600 .dollárt adómentesiteni. Ezenkívül a gyermeke fizetésének első 600 dolláros összege szintén adómentes. És igy tovább. Nem soroltuk fel a kézikönyvben felemlített 33 adókibuvó mindegyikét. így is fogalmat alkothat magának bárki arról, hogy az adóterhek alól csak a szegényember nem bújhat ki. Egy kis lecsúszás A múlt héten a belügyminisztérium egy rendeleté bizonyos csalódást okozott a farmlobbynak. Ez a rendelet vizszegény nyugati termőföldekre vonatkozik, ahol a kormány talajjavitási program ja ingyen öntözési szolgálatot végez. Évekkel ezelőtt, amikor ez a szolgálat megindult, a kongresszus úgy rendelkezett, hogy egy személy nem kaphat ingyen öntözést 160 aker- nél nagyobb területen. A korlátozásnak az volt a célja, amint azt Stewart L. Udall belügyminiszter kifejti, hogy a kormány “kis, családi farmokat” segítsen megtermékenyíteni. Idővel kapzsi földbirtokosok meghonosították a rendeletnek olyan magyarázatát, hogy úgy a. férj, mint a feleség birtokolhat 160 aker területet, s ez családonként már 320 akert tett ki. De még ez sem elégítette ki mohóságukat. A nagyfarmerek és korporációk tudták, hogy sokezer akerre menő birtokuk értéke sokszorozottan emel kedne, ha a kormány ingyen vízzel látná el. Ezért a “lobby” állandóan sarkában volt a kongresszusnak, hogy változtassa meg a 160 akerre vonatkozó törvényt. Annyit elértek az Eisenhower adminisztráció alatt, hogy a belügyminisztérium olyan rendelkezéseket bocsátott ki ,amelyek a törvény értelmezését meglazították. Ezek alapján az eredeti korlátozásokat át lehetett lépni az egyes talajjavító és öntözési területeken. Most Udall belügyminiszter határozott intézkedéssel megerősítette a 160 akerre vonatkozó törvényt. Udall a rendeletében ragaszkodik ahhoz, hogy a nagy földbirtokosok mindenütt, de különösen Kaliforniában, ahol két termőföld korporáció ragadott magához óriási területeket, csakis 160 ake- ren számíthatnak a kormány vizszolgálatára öntözés céljára. Földbirtokának többi részén vagy nélkülöznie kell a vizet, vagy eladja kis farmereknek, akik azután igényt tarthatnak kormány- segitségre. Udall intézkedése mit sem jelent, nem téríti el a mezőgazdasági fejlődést abból az irányból, amely a nagyüzemi gazdálkodás még nagyobb koncentrációja felé vezet. Az adminisztráció már nyilvánosságra hozta, hogy egy évtizedre szóló tervet dolgozott ki a mezőgazdaság átformálására. A csak nagyjálxtl ismertetett célkitűzések között van az, hogy “a kiskeresetű farmereket a falvakból a városba kell irányítani. . . csökkenteni kell a farmok számát”. Vagyis, mivel a kisüzemi gazdálkodás nem jövedelmező, meg kell őket szüntetni. Kevesebb kézbe kerül a földbirtok. A termelést igy jobban is lehet szabályozni. Meg kell szüntetni az óriási terményfelesleget, amit a kormány minden évben felvásárol és nem tud vele mást kezdeni, mint raktárakban felhalmozni. Kevesebb termelés, plusz nagyobb farmerjövedelem, egyenlő a magasabb piaci árakkal. A kormányprogram előre jelzi, hogy az élelmiszerek ára 1965-ben legalább 3 százalékkal magasabb lesz, Ugylátszik, hogy a “lobby” mégis csak jól működik. • 312 X2 =289340%4-2309801/3982 + 34050=898 Vt 9472 • J A SZAMOK BESZÉLNEK1 £ írja Eörsi Béla « • 312x21 =289340%-^-2309801/3982 + 34050=89812 9472 • Goa, volt portugál gyarmat Csak néhány héttel ezelőtt tele voltak a lapok Goa, volt portugál gyarmat ügyével, melyet az indiai kormány 465 év után visszaszerzett a portugál gyarmatosítóktól. Nézzük meg, milyen is a helyzet ezen az India testébe ékelt, volt gyarmaton? A lakosságnak csak 2 százaléka beszéli a portugál nyelvet, de minden tiz lakos közül négy katolikus, akiknek lelki üdvéért 800 pap imádkozott, vagyis 511 emberre jut egy pap. Viszont az egész ségügyi ellátás terén már nem állnak ilyen jól: minden 24,074 lakosra jut egy orvos. Goa területén sok az ércbánya, melyek exportra dolgoznak. 1956-ban például a kivitel értékének 71 százaléka vasércből, 25 százaléka mangánércből állott. Az export 40 százaléka Japánba, a többi-Portugáliába és Indiába ment, a bevitel jelentékeny része Angliából származott. A lakosság nem volt boldog a portugálok uralma alatt. 1955 augusztusában a portugálok vasmarka vérbe fojtotta a lakosság függetlenségi tüntetését, a következő évben tömeges letartóztatásokkal előzték meg a lázadást. Ezekről sem az amerikai, sem az angliai lapok nem Írnak. Az amerikai nagyüzletet képviselő U. S. News and World Report rámutatott arra, hogy mik az imperializmus fájó pontjai. 36 ilyen helyet talált, ahol könnyen megtörténhet, hogy Goa példáját fogják követni. Egy pár ilyen hely a következő: Hong Kong: Kina csak vár az alkalomra, hogy az angoloktól elvehesse. Portugál Makao: szintén kínai terület volt évezredeken keresztül. Nem szabad elfelejteni Quemoy és Matsu szigeteket sem, valamint Formózát (Taiwan) ; ugyancsak India északi határvidékét, amely eredetileg Kina területéhez tartozott. Ezt már annakidején Chi- ang Kai Shek is követelte Indiától (az angolok lopták el, amikor Kina gyenge volt). Erről persze a sajtóban nem hallunk, csak arról, hogy “vörös Kina fenyegetőzik”, amikor határkiigazitást kér. Indonézia igényt tart az angolok által tartott Észak-Bomeóra és a hollandok által elfoglalt Uj- Guineára, s a portugálok Timor nevű gyarmatára. A Panama-csatorna zónát az Egyesült Államok mesterséges forradalom által szerezte meg magának. S természetesen Ázsiában, Dél-Amerikában, Afrikában sok olyan a terület melynek hovatarto zása kétséges. Valószínűleg Portugália, mely a leggyengébb imperialista állam, fogja _a legtöbb területet elveszteni. iäire fordítják az adókat? Egy ingatlan tulajdonosa a kaliforniai Tulare Countyban elhatározta, hogy utána jár és kinyomozza, hogy mennyit forditanak az ő $190.10 ingatlanadójából a szűkölködő gyermekek segélyezésére. Ez főleg azért nyugtalanította ezt az adófizető polgárt, mert számos jelentést és cikket olvasott az újságokban arról, hogy milyen hatalmas visszaéléseket és csalást követtek el ellene azok a gonosz személyek, akik a közjóléti listán szerepelnek. Ezek a mindenre elszánt “jólétiek” jogtalanul élvezték az ő ingatlanadójából a számukra kiutalt pénzt. Tehát nyomozni kezdett. Az eredmény azonban nagyon megdöbbentette... Megtudta, hogy az ő $190.10-éből, mit ingatlanadóra befizetett, a szűkölködő gyerekek mindösz- sze $3.46-t kaptak! Kiderült, hogy adójából kisebb összeget fordítottak a szükölködők jóléti céljaira, mint arra a programra, amit “moszkitó- csökkentés” címén könyveltek el. A moszkitók ellen $3.90-et használtak fel a Tulare County-i adófizető pénzéből.
