Amerikai Magyar Szó, 1962. január-június (11. évfolyam, 1-26. szám)
1962-02-01 / 5. szám
Thursday, February 1, 1962 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 1 Az óvóhelyek illúziója A társadalom minden rétege visszautasítja a hidegháború újabb eszközét Elmentünk a postahivatalba beszerezni egyet abból a füzetből, amit a Védelmi Minisztérium polgári védelem osztálya (Office of Civil Defense) 25 millió példányban, 825,000 dollár költséggel nyomtatott ki (első kiadásként) és terjeszt a lakosság között “FALLOUT PROTECTION” címmel. A fedéllapon az is rajta van, hogy a füzet mindazt tartalmazza “amit tudnunk és tennünk kell nukleáris támadás esetén.” “Itt van, vigye”, mondotta a postahivatalnok és mindjárt kettőt nyomott a markunkba, “nem tudunk velük mit csinálni, az embereket nem érdekli a kiadvány”. A közlékeny hivatalnok bosszúságát fejezték ki e szavak, a hivatalban felhalmozott, útban levő, még ingyen sem kelendő nyomtatvány felett. És visszatükrözte ugyanakkor azt a népi ellenállást az óvóhelyek építésével szemben, amit sem a szabadjára eresztett üzleti felhajtás, sem a kormányügynökségek agitációja, még maga Kennedy elnök támogatása sem képes megváltoztatni a józanul gondolkodó és a békés megoldást óhajtó néprétegekben. Az amerikai nép túlnyomó többsége nem épit óvóhelyet. A San Francisco Chronicle által Kalifornia északi részén lefolytatott véleménykutatás a következő eredménnyel járt: a kérdezettek 98 százaléka nem épített és 93 százaléka nem szándékszik óvóhelyet építeni. 92 százaléka ellenzi a kormány sürgetését, hogy magánháztulajdonosok óvóhelyet építsenek. 70 százaléka ellenzi a tömeg óvóhelyeket. Arra a kérdésre, hogy érdemesnek tartja-e az életet agy pusztító atomtámadás után, 69 százalék “nem”-mel felelt. Óvóhelyek építéséről csak 9 százaléknak volt az a véleménye, hogy a nemzetvédelmet szolgálja. 54 százaléknak pedig az, hogy hiábavaló. 69 százalék veszélyesnek tartotta, mert “elfogadhatóvá teszi a nukleáris háborút azzal, hogy azt a hitet kelti, mintha valóban védelmet nyújtana ellene”. 72 százalék ugv szavazott, hogy az óvóhelyekre szánt pénzzel inkább támogassanak békeszervezeteket. A kormány “védekezési” füzete tehát nem kell* Nem mennek érte a postahivatalba. De mit csináljanak azok, akiknek címére kiküldik? A kormányügynökségeknek erre is kiterjed a gondoskodó figyelme. A feleletet megadják Oakland, Cal.-ban a békeharcosok. “A Tény” c. los-angelesi testvérlapunk januári számában ezt olvassuk: “Oaklandi asszonyok fel- készülten várják Kennedy elnök személyes üzenetét a shelter-épitésre vonatkozóan. Visszaküldik az elnök ur nyomtatott tanácsát a Fehér Házba.” Miután ismerteti az óvóhelyek' építésére vonatkozó propaganda káros és félrevezető voltát, Mrs. Jackey Hutchins, a “Nők a Békéért” mozgalom oaklandi vezetője felszólít mindenkit, “hogy támogassák az asszonyok “Operation Mailback” akcióját.” “Reméljük, hogy az elnök ur könyvét olyan nagyszámban küldik vissza. . ., hogy a kormány felismeri a nők komoly bókeóhaját”, szól az oaklandi asszonyok üznete. A könyvecske meg megközelítőleg sem foglalkozik az atomháború elképzelhető borzalmaival. Inkább igyekszik leegyszerűsíteni, szépíteni, elfogadhatóvá tenni és úgy bemutatni azokat, mintha az emberiség túlnyomó része könnyen túlélhetné azt és röviddel a támadás után folytathatná az azelőtt ismert életmódot. Csupán egy 5 megatonos bomba hatásait ismerteti és nem említi, hogy ma már 50, 100 és annál is nagyobb megatonos atombombák állnak rendelkezésre, melyeknek rettenetes pusztító hatása felülmúl minden eddigi emberi képzeletet. (Egy megaton egymillió tonna TNT robbanóerejével bir.) A könyvecskét sokoldalú kritika érte. Még a hidegháborút támogató Baltimore Sun (jan. 2) is gúnyosan utal arra, hogy úgy állítja be az atomtámadástól való menekvést, mintha aiz köny- nyü és sima feladat volna. Holott az esetleges atomháború leküzdhetetlen veszélyeiről számos ismertetés látott már napvilágot, alapos tanulmányok és hozzáértő tudósok munkája alapján. Egyet a Magyar Szó is leközölt eredeti formájában, angol nyelven, olvasóink, családtagjaik és barátaik felvilágosítására. Beszél a füzet tömeg-óvóhelyekről, mint a. legelőnyösebb védő eszközökről; amiket a városi és éílárni- admimsztrációk kortnánysogitséggel kell, hogy felépítsenek. Azután rátér magán-, azaz családi óvóhelyek építésére. Olyan nevetséges és haszontalan “olcsóbbfajta” óvóhelyeket ajánl, mint a pincében, vagy ahol pince nincs, egyszerűen a ház falához rézsuton odatámasztott, homok zsákokkal, földdel vagy más hulladékokkal betakart búvóhelyet. Persze, a szegény embereknek ez is megfelel. Akinek pénze van, az 5,000 dollárért már jobban felszerelt menedéket is építhet magának. Ilyenek gyártását már a Republic Steel Corp. is megkezdte. Több pénzért még ennél jobbat is lehet kapni. Arthur Krock, a N. Y. Times hírmagyarázója azokért a tényékért támadja a könyvecskét, amiket eltitkol. Az egyik az, hogy ajánlatai a gyakorlatban keresztülvihetetlenek. A másik az, hogy a kormány nem képes azt a hatalmas anyagi megsegítést nyújtani és hogy lehetetlen azt az óriási munkát elvégezni, amely az egész népet a föld alá juttatná. Hogy a füzet tanácsait csak a jómódúak követhetik. Hogy a tanácsai olyan területekre vonatkoznak, amelyek nincsenek veszélyeztetett központokban. Hogy elhallgatja azokat a siralmas, az emberi élet folytatására alkalmatlan körülmények és hiányosságok ismertetését, amik egy atomháború után az esetleg életbenmaradot- takra várnak, ha kibújtak a patkánylyukakból. De mivel fejezi be cikkék Mr. Krock? Azt állítja, hogy a könyvecske segít “jobb perspektívát” nyújtani az olvasóinak. “Ebben a jobb meglátásban az egyetlen megfelelő és mindenki számára egyenrangú védelem — a gazdasági és katonai hatalom, amit egy ellenség sem lesz elég bátor megtámadni.” Mr. Krock “meglátása” éppen olyan értékes, mint Frederick Buckley nyugalmazott püspöké, amit vendégprédikációjában kifejtett New Yorkban. Ebben arra sürgette a kereszténységet, hogy “utasítsa vissza a vakondok életet”, amit az óvóhely-program felajánl. Ez helyes. . . de. . . “Az Ur a pusztulást mindig megváltó célokra használta ... a kenyérpenészből származott a penicillin... a nukleáris pusztulás után Isten majd egy jobb világot épit”, biztatja híveit a püspök. Ilyen meglátásai csak a hidegháború kiszolgálóinak vannak, akik feláldoznák az emberiséget az üzérkedők öncélú érdekeinek. Egy Brattleboro, Vermont-beli család még aznap választ irt Mr. Krock cikkére. Elfogadták Krock minden érvelését az óvóhelyek ellen, kivéve az utolsó mondatát. Ezt saját “meglátásukkal” helyettesítették, ami igy szól: “Ezért ne pazaroljuk energiánkat hiábavaló előkészületekre az atomháború túlélésére, hanem összpontosítsuk minden erőnket az állandó béke elérésére a más országokkal való értelmes együttműködés utján.” Aláirva: John H., Cora M. és Katherine Lever. Ezt a meglátást mi is aláírjuk és — úgy gondoljuk — az emberiség 99 százaléka szintén szívesen aláírná. Mit mondanak a tudósok Az Egyesült Államok eddig az egyetlen ország, amely az ellenségeskedés és háborús hisztéria növeléséhez megindította az óvóhelyépités nagyarányú propagandáját. A külföldi országok nem követik példánkat, inkább elképedve figyelik ezt a kétes célú irányitást. Az angliái New Statesman azt kérdi: “Mi a jelentősége az amerikai óvóhelyhóbortnak ? Szerencsére sokan felismerik ennek igazi jelentőségét hazánkban. Ezt bizonyítják az állandóan növekvő erejű tiltakozások. Nagy békefelvonulások és tüntetések történnek az amerikai asz- szonyok és anyák részéről a Fehér Ház előtt, az ENSz előtt és minden nagyobb városban. Ugyan, ezt teszi az amerikai ifjúság. Az egyetemek és főiskolák tanárai eddig több mint 4,000 aláírással ellátott feliratokat küldtek Kennedy elnökhöz az “óvóhely félrevezetés” ellen. Becsületes egyházi vezetők prédikációikban figyelmeztetnek ellene. Tudósok bizonyos lelkiismeretfurdalással és felelősségérzettől indíttatva, Denverben tartott értekezletükön hosszú jelentést készítettek az atomháború veszélyeiről s következményeiről s az óvóhelyek hiábavalóságáról. A jelentés néhány nappal a hadügyminisztérium könyvecskéje előtt látott napvilágot. De ezt nem terjesztik a posta- hivatalokban és nem juttatják hivatalosan az ame rikal nép kezébe. A 'dósok beisr Av4k, hogy még ök L nek felmérni az atomháború teljes pusztité kd* pességét, amely sok mindentől függ. Néhány lehetőséget azonban felsorolnak és ebben semmi biztató nincsen az atomháború utáni életlehetőségre, a társadalom további folytatására. Előre nem látható problémák merülhetnek fel szerintük. Marad-e élet és mennyi? Ha marad, mi lesz a radioaktivitás hatása az emberi szervezetre, a földre, vízre, levegőre, növény- és állatvilágra? A pusztító betegségek, a halálozás aránya, elnyo- morodás, a közlekedés, az uj társadalom felépité- *sének lehetősége — ha ugyan marad erre lehetőség — és mások, mind olyan kérdések, amelyekre a tudósok nem képesek most feleletet adni. “Azt kell következtetnünk, hogy a társadalom nem használhatja többé a háborút, mint védelmi eszközt. Ha megengedjük a háborút, akkor megkockáztatjuk az emberiség történetének végleges befejezését. A Béke, ami eddig az emberiség óhaja volt, jelenleg az emberiség szükségletévé vált.” Sajnálattal kell megállapítanunk, hogy az amerikai társadalom egy jelentős része, illetve azok, akik ennek a hatalmas tömegnek vezetőiként szerepelnek, az AFL-CIO szakszervezetek központi bizottsága, azokat támogatja, akik nem a békét, hanem a háborút keresik. A legutóbbi konvención elfogadott határozati javaslat ezt tükrözi vissza. Erre hivatkozik Leo Perlis, az AFL-CIO Community Service Activities igazgatója, amikor felhívásában a tagokat arra szólítja fel, hogy támogas sák az óvóhelyépitési programot ,és a kormányra hárítja a felelősséget tömegóvóhelyek építésére. A szakszervezetek tagsága nem támogathatja vezetőinek hidegháborús álláspontját. Éppen ők azok, akik nem részesülhetnek az 5,000 dolláros és drágább óvóhelyek amugyis kétes értékű védelmében, akiknek pincében vagy házfalakhoz támasztott biztos halálthozó búvóhelyekkel kell megelégedniük, ők azok, akik a hidegháború minden terhét viselik most is, és akik mindig életükkel fizetnek a háborúkat élező és létrehozó urak bűnös intézkedéseiért. A szakszervezeti tagság még mindig nem fejlesztett ki saját jelentőségének megfelelő tömeg- mozgalmat a béke érdekében, az óvóhelyek építésének és propagandájának, az egész hidegháborúnak megszüntetésére. Érthető, hogy a felső vezetőség állásfoglalása bénitólag hat a tagságra, de a béke SZÜKSÉGLETE át fogja törni ezt a béklyót is. Az óvóhelyek nem felelnek meg az idők követelményeinek. A békés kibontakozás az egyetlen háborút elhárító eszköz és védelmi intézkedés. A BÉKÉT követelő feltörő hangokat meg kell erősíteni az országban minden lehető módon, hogy a hidegháború előmozdítói meghallják és meghajoljanak a nép békeakarata előtt. DIÉTÁZÓK FIGYELMÉBE! A kormány alkalmazottai figyelmeztetik a nagyközönséget, hogy a diétázók ne használja- •nak “Safflower” (porsáfrány) mag olajat fogyókúrához. A “Food and Drug Administration” 50,000 Safflower olaj pirulát kobozott el a Unitéi (Whelan Drug üzem brooklyni raktárából és 1,800 könyvet, amelyet dr. Herman Taller nőgyógyász irt “Calories Don’t Count” cimen, úgy találva, hogy az félrevezető. A pirulákhoz adták a könyvet a vásárlóknak jutalékul. A kormány közegek kijelentették, hogy az ilyen könyvek rendes körülmények között nem tartoznak hatáskörükbe, csak abban az esetben, ha olyan anyagokra van utalás bennük, amelyek hatáskörükbe tartoznak, mint pl. ez esetben. Malcolm E. Stevens, az FDA igazgatója szerint a nevezett könyvben említett árucikk nem soványit, s a “Safflower” olaj, amit a könyv a diétázóknak ajánl, a valóságban se nem oszt, se nem szoroz. UWWWWVWWWWWWWWWWWWVWMMAMWWWWWWWWWVWWWWI Amerikai Magyar Szó Published every week by Hungarian Word, Inc. 130 East 16th Street, New York 3, N. Y. Telephone: AL: 4-0397 Ent. as 2nd Class Matter Dec. 31. 1952 under the Act of March 2, 1879, te the P. O. of New York, N. Y. Előfizetési árak: New York városában, az USA-ban és Kanadában egy évre $10.00, félévre $5.50. Minden más küífftld! országba egy évre $12.00. félévre $6.50. *^18^ 84 ••
