Amerikai Magyar Szó, 1962. január-június (11. évfolyam, 1-26. szám)

1962-01-25 / 4. szám

6 AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, January 25, 1962 PSZICHOLÓGIA A HIDROGÉNBOMBA MELLET A pszichológusokat is munkába állították, hogy elfogadtassák a néppel a nukleáris háborút Nagyszerű “gyógyhatást” várhatnak a H-bom- ba háborút túlélők, a polgári védelem pszicholó­gusai szerint. Az Amerikai Pszichológusok Szö­vetsége komolyan állítja ezt s azon a hátborzon­gató alapon, hogy egy ilyen “pusztító katasztró­fa” munkaalkalmakat nyújtana a romhalmazok eltakarításával és megóvná a túlélőket a lelkibe­tegségektől. “Pszichológiai Első Segély Közös Veszedelem Esetén” (Psychological First Aid in Community Disasters) című pamfleijükben, e tanult urak egy beszélnek, mintha a nukleáris háború a valóság­ban “jótétemény” volna. “Bármilyen borzalmas a katasztrófa, az általa létrejött szükségletek valósággal pszichológiai el­ső segélyt nyújtanak”, mondják a pszichológu­sok. “A mindennapi élettel ellentétben, a szeren­csétlenség több sürgős munkaalkalmat teremt, mint amennyire emberünk van. így természete­sen nagyobb a lehetőség az önbecsülés és önbiza­lom visszanyerésére.” E “sürgős munkák” segítik a megzavart túlfe­szített egyéneket, akik bizonyos fokig elvesztet­ték kapcsolataikat a reális élettel — mondják. Az “American Psychiatric Association” pol­gári védelmi bizottságában, mely e “tudományos” véleményeket elkészítette Calvin Drayer, Dale Cameron, Walter Wormward és Albert Glass dok­torok voltak és a “polgári védelem jelenlegi szük­ségletei ösztönözték munkájukat.” A cél az volt, hogy a polgári védelem önkénte­sei “tudatában legyenek”, hogy a H-bombás há­ború nagy “érzelmi feszültséget” okozna. így a pamflet részét alkotja az “óvóhely felszerelés­nek,” s azt a polgári védelmi osztagok osztják széjjel. A katasztrófa következményei A pszichiáterek szerint a katasztrófa előidézhet jó néhány érzelmi problémát. Jószivüen elismerik, hogy természetes dolog bárki részéről a “borzalom és félelem” átérzése. Ezenfelül azonban a H-bomba áldozatai veszedel­messé válhatnak a “katonai és a rendőrségi ki- rendeltségek” részére, ha látva, hogy a világ ön­magát pusztítja el, túlságos izgalomba jönnek. .. A “katasztrófa morális felértékelése” megen­gedhető, ha az áldozatok “visszanyerik önuralmu­kat,” A pszichológusok sajnálkozva bevallják, hogy "a tisztánlátás lehetetlenség lesz egy időre.” De gyorsan megnyugtatnak azzal, hogy elvégre is az emberek “minden katasztrófa után máskép vi­selkednek, mint ahogy azt megszoktuk tőlük.” A polgári védelem beosztottait csak úgy köny- nyedén figyelmezfetik, hogy óvakodjanak az “egyéni pániktól, a csüggedéstől, a, testi reakció­tól, a túlságosan aktiv visszahatásoktól.” Akad­nak olyanok is, akik merészelik majd a “hatósá­gok butaságát kritizálni”, amiért a H-bombás há­borúba vitték az emberiséget. Ezek a “legbete­gebb” emberek, mondják a lélektan tudósai. Béke, vagy megsemmisülés! Hirtelen haragú ön ? — kérdezik a pszichiáte­rek. “Ha igen, úgy vigyázzon magára”, mert ez gok bajt okozhat nukleáris veszedelem után. Még esetleg haragudhat is a nukleáris.háború előidé­zőire ! A polgári védelem pszichiáterjei itt már ko­moly üzletszerűséggel látnak a dologhoz és a hang súlyt a halottak és a félig halotthk lélekelemzé­sére helyezik. A “tulaktivok és haragosok”, akik talán hittek is a békében, vagy koexisztenciában (ilyen szava­kat sehol sem olvashatunk ebben a polgári védel­mi füzetben), az igazi gonoszok abban a jövőbeni paranoiás világban, amelyet pszichológusaink ki­gondoltak. A haragosok még “majd kritizálni fognak”, mondják elszörnyedve a pszichiáterek. Mit fognak “kritizálni” miért? Azért amit ál­talában a hatóságok butaságának tartanak. Lehet hogy egyes csoportok vagy személyek ellen nyil- tan hangoztatják majd neheztelésüket, akiket hi­báztatnak a katasztrófáért. Nyilvánvaló, hogy mi­vel az ilyen kritika néha “igen ragályos”, meg Jehet is valami alapja a haragnak ,az ilyen kriti­kusokat el kell hallgattatni! “A katasztrófáért való felelősséget később is tneg lehet tárgyalni”, ajánlják a pszichiáterek. két csak úgy, mint a radioaktiv hamueső földün­kön, ha követjük a polgári védelem pszichiaterjei “gyógyhatású” előírását. Igaz, hogy a tudományos recept sokba keiül, sok millió hullával fizetünk érte, de mit jelent az, ha közben a .megmaradt áldozatok “lelkileg” egészségesek ? Mit mond minderre a biblia? : - V. . . * “Akit az istenek el akarnak pusztítani először megőrjítik.” Lehetséges, hogy mikor a bibliai próféták e szavakat leírták, néhány őrült pszichiáterre gon­doltak? A kérdéses pamflettet, a “Psychological First Aid”-et, a newyorki polgári védelem irodájában terjesztik, Nelson Rockefeller kormányzó jóváha­gyásával, rámutatva, milyen szükség van e pamf- letre felkészülésünkhöz, illetve programjához. Szó sem esik arról, hogy a pszichiáterek hallu- cinálása szükséges volna békés programunkhoz. Pszichiáterjeink sem gondolnak arra, hogy az igazi “pszichológiai első segélyt,” amit a polgári védelem önkéntes • dolgozói részére felajánlhat­nak, csupán a béke adhatja meg. Az atomháború erkölcse Mit tehetünk a haragosokkal? “Erős fizikai munkáx*a lesz szükségük, igy a törmelékek eltakarítása, vagy a sebesültek össze- szedése javukra szolgálna. Lesz elég alkatom az összeomlott házak eltakarításával.” Ha pedig ez sem elégíti ki a béke híveinek lel­kiszükségleteit, akkor “még drasztikusabb esz­közökhöz” kell folyamodni. “A körzetek vezetőinek, a katonai és rendőrsé­gi személyzetnek éppen elég munkája lesz az ilyen katasztrófa alkalmával anélkül, hogy kifá­rasszák magukat a felbomlott tömeg megzabolá- zásával”, mondják a tudós lélekanalizálók. Ha nem segít a pamlag, majd segít a bunkó. Azért lehet “ügyesen is idegcsillapitókkal” dol­gozni, állapítják meg a polgári védelem megbí­zottai. így elhallgattathatnak minden kritikát, a pamflet következtetése szerint, így a nukleáris halál csepdesen elintéz benntin­Be kell ismerni, hogy az amerikai hadsereg a legkomolyabban veszi feladatát, munkabeosztását, a háboruviselésre való felkészültséget. Igyekszik, minden lehetőséget, esetleges fordulatot, helyzet­képet előrelátóan tanulmányozni, egy bizonyos szempontból. És pedig abból, hogy a legtökélete­sebben fel legyen reá készülve és tudja előre, ho­gyan viselkedjen, mit cselekedjen az elvárható helyzetekben. A hadsereg vezetőit az sem zavar­ja, hogy esetleg nem rendelkezik a szükséges szellemi erővel a tanulmányok folytatására. Pó­tolja ezt a hiányt azzal, hogy szerződést köt vala­melyik “gondolat-gyárral” és leadja rendelését. Mint például a Légi Erők Tudományos Kutató Hivatalának a Viselkedési Tudományok Osztálya tette, amikor felhatalmazta az Emberi Tudomá­nyokat Kutató Intézményt, hogy készítsen el szá­mára egy tanulmányt “Társadalmi Jelenségek a Nukleáris Támadás Utáni Helyzetben” címmel. Ha valaki lefekvés előtt olvasná el ezt a kézi­könyvet, ne számítson könnyű álomra. Egy, a ké­zikönyvről szóló rövid kivonatban ezt olvassuk: “A hírközlő^eszközök megsemmisítésével és az ál­lami meg helyi adminisztrációk elpusztulásával vagy teljes megbénulásával, a hadsereg tisztjei olyan helyzettel állnak majd szemben, amelyben könyörtelen és kegyetlen parancsok végrehajtá­sát kell eszközölniök.” Persze, ilyen fürkésző gondolatokat a kormány nem vetett fel abban a kézikönyvben, amiket az óvóhelyek építéséről terjeszt a lakosság között. De feltételezhető egy teljesen lehetséges helyzet, hogy pl. egy távlöveginditó telepet, amelyre a megtorló hadászatnak szüksége van, egy ellensé­ges bombatámadásból eredő tűzvész erősen veszé­lyeztet. Adva van egy lakótelep, amely a tüzfo- lyam útjába esik. A lakótelep azonnali eltávolí­tásával a szintérről, meg lehetne menteni a táv- löveg inditóhelyet az elpusztulástól. Nincs ‘idő- a lakóházak kiürítésére, a helyi hatóság képtelen intézkedni. Mit tegyen a katonai parancsnokság? Nyilvánvaló, első kötelessége a házak felrob­bantása és fenébe a civil lakossággal. A lávlöveg támaszpontot azért építették, hogy elhárító vagy megtorló célt szolgáljon. Az elhárítástól már le­késett, de a feláldozott amerikaiak életét megto­rolhatja még ugyanannyi orosz élet elpusztításá­val. Tehát a katonatisztnek ki kell adnia a paran­csot a háztömbök felrobbantására, még akkor is, ha saját családja, felesége és 10 gyermeke, vagy esetleg öreg édesanyja lakik benne. Egy másik helyzetlehetőség: Kevés az oltó­anyag vagy a vérszérum. Úgy a katonai személy­zet, mint a civil lakosság végzetesen számit rá. Melyik kapja meg az értékes gyógyszert, amely az életet vagy a halált jelenti számára? A Légi­erő nem ad egyenes választ erre a kérdésre, de ez is nyilvánvaló. A nukleáris háború természe­tében rejlik a válasz, mert ebben .a civilek másod­lagos értéket képviselnek. A haza jövője a kato­naságtól függ, amely egyedül képes rendet terem­teni a káoszban. Ha esetleg majd mégsem lesz képes rá? — hát. .. ilyen a háború! (Az atom­háború.) Áh. . ., azért van ennek jó oldala.is, sugalmaz­za a kis kézikönyv. Jelenleg az a helyzet a mi nagyvárosainkban, hogy a mindennapi polgár­ember, aki legfeljebb csak 30 dollárt képes fizet­ni szobánként lakbérért, kénytelen 60 dollárt fi­zetni. Ha történetesen túlélné a nagy pusztulást és sokan mások nem s ha véletlenül a lakóházak rombolása aránylag nem olyan nagyméretű, ak­kor a lakbér bizonyára alacsonyabb lesz és mit lehet tudni, talán még ingyen is ellakhat egy ideig. A jelentésből az is kidomborodik, hogy kívána­tos volna, ha a veszteség aránya inkább az em­beri, mint a vagyontárgyak terén lenne jelentő­sebb. Mert, ha az embermiljiók nem halnak meg nagy számban, úgyhogy a megmaradt lakosság képes legyen fenntartania magát a megmaradt mezőgazdasági és gyáripari eszközök és felszere­lések segítségével, akkor egymást öldösnék az élelmiszerért, a fűtőanyagért, menedékhelyékért ahová meghúzódhatnának. Az ilyen eshetőség, amit <a Légierő olyan nagy igyekezettel tanulmányoz, ugyan meg sem közelíti azokat a “polgárháborúkat”, amelyek a történelem során a pusztító háborúkat követték, de a háború mesterei látják lehetőségét s csupán stratégiai szempontból, a tervek tökéletesítése szempontjából nem hagyják ki a számításokból. A BÁCSKA-VIDÉK jellegzetes népművészeti tárgyait gyűjti a bajai Tiirr István Muzeum. A múzeumban jelenleg már több niint 80ö ilyen tár­gyat tartanak nyilván. MÉG MINDIG KAPHATÓ AZ 1S62-ES KALENDÁRIUM i----------------------------------------------------------------------------------------------------­A MAGYAR SZÓ KIADÓHIVATALA — 130 East 16th Street, New York 3, N. Y. Megkaptam a naptárt és mellékelek érte §......................-t. — Egyben megren­delem a következők részére: Név: ................................................................Cim: ................................................................. Név: ................................................................Cim: ................................................................. Név: ................................................................Cim: ........................................................ Ezért mellékelek $..........................-t. A beküldő neve:........................................... Cime: ............................................................ 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom