Amerikai Magyar Szó, 1962. január-június (11. évfolyam, 1-26. szám)
1962-05-24 / 21. szám
►JWUJ y A'XUJ imi~x y J. *J UM /liuuxvixvAi xunu A AIV OLU XHJlNVjrAXVl-fliN WUltJJ SZÉLJEGYZETEK A tiltott szavak eredete. Még az elnöktől is megvonják a szabadvélemény nyilvánitásának jogát. A tőkés termelőrendszer jellemző tulajdonságai. Irta: GERÉB JÓZSEF Az emberi civilizáció haladásával párhuzamosan fejlődnek a nyelvek is. Időközönként egy-egy szó kimegy a használatból, vagy egészen más értelmet kap; más alkalommal egyes szavak az Íratlan, de azért széles körben elismert és betartott tiltott (tabu) listára kerülnek, amelyeket müveit ember nem használ nyilvánosan, de nem használják az iskolákban, a szószékeken, sőt a sajtónak egyetlen ágában sem. A tabu-szavak eleinte az isteneket káromló, tehát vallásellenes kifakadások voltak, azért is nevezik azokat “profán” kifejezéseknek a latin “profanus” (szentségtelen, istentelen, templomellenes) szó nyomán, miért is az ily kifejezések mk adatot nyújtanak a civilizáció történetére is. ~gy például az egyszerű “apád istenét” káromló felkiáltás eredeti értelme az volt, hogy a káromlást mondó egyén annyira nekibátorodott, hogy ellenfele istenét g.valázni merte, holott tudta, hogy azzal felbőszíti azt, akivel ily civakudása támadt. Idővel a modern nyelvek tabu-listája kibővült; a “szentségtelen” szavakon kívül odakerültek a nemi élet és- az anyagcsere körébe vágó egyes szavak is, holott azoknak értelmét, vagyis ugyanazon fogalmakat más szavakkal ki lehet fejezni az illemszabályok megsértése nélkül is, miért is a tabu-szavak használóira rámondják, hogy “durva” emberek és mint az általánosan követett illemszabályok megsértőit Ítélik el őket. Ha mérges az ember Az álszenteskedő amerikai polgári sajtó évtizedeken át oly műveltnek igyekezett bemutatni az amerikai népet, hogy itt a tabu-szavakat csak a legritkább esetekben, csak a nagy érzelmi felháborodás alkalmával használják. Bizonyította ezt állítólag az a tény, hogy ha itt egy férfin erőt vett a káromkodás ingere, akkor előbb gondosan körültekintett, nincs-e közelben egy nő, akit nagyon megsértene a tabu-szó véletlen hallása is. Ezzel szemben a tény az, hogy az átlagos amerikaiak a munkahelyeiken és mindenféle ösz- szejöveteleken is, különösen ha a férfiak és nők egymástól el vannak választva, szabadabban használják az ilyen csúnya szavakat, mint hárhol másutt a világon. Éppen azért az utóbbi években már enyhült a tabu-tilalom, sok elitéit szó szalonképes lett, sőt eljutottunk oda, hogy már a leghir- hedtebb, a legdurvábbnak tartott, káromlást is kiírják még a könyvekben és újságokban is. Pár évtizeddel ezelőtt erre még csak gondolni sem lehetett volna. Úgy másfél évtizeddel ezelőtt nagy ujságszen- zációt keltett Harry S. Truman, az Egyesült Államok akkori elnöke, midőn az újságírók előtt nyilvánosan “S.O.B.” nevezte azt a zenekritikust, aki meg merte mondani, hogy az elnök lányából, Margitból, soha sem lesz hires énekesnő, mert ahhoz nincs se hangja, se tehetsége. Ezért a mérges ki- fakadásért Trumant heteken át ostorozta az amerikai sajtó, hogy azt a kifejezést — amit még mindig csak a három betűvel jeleztek —, nyilvánosan ki merte mondani. Ez is mutatja — írták a lapok —, hogy Truman csak a kiskereskedőből felvergődött műveletlen politikus. Truman azzal védekezett, hogy mérges volt és olyankor az ember megfeledkezik magáról és akarata ellenére is kirobban belőle a káromló szó. És ha az nem bűn az átlagos embernél, miért lenne olyan nagy bűn az elnöknél? — kérdezte. Most ugyanezt kérdezi Kennedy elnök is, aki a napokban végre beismerte, hogy az acélbárókkal való összekoccanása esetén ő i ■ használta a nagy népszerűségnek örvendő tabu-kifejezést, amit a 'lapok egvideig elhallgattak, de végre április 23-án a New York Times megírta. Erre Kennedy már előzetes szóbeli “helyreigazítás” után május 9-én ezt a magyarázatot adta az újságíróknak: Mit mondott Kennedy apja “A New York Times április 23-iki cikke nem teljesen helytálló. Midőn a Fehér Házban hirül- vettük, hogy az acélipar indokolatlanul felemelte az acél tonnájának árát hat dollárral, igen nagy felháborodást keltett. Az izgatottság hatása alatt ezt mondottam: ‘Az apám mindig mondotta nekem. h«"v minden üzletemlrer (businessmen) sons of bitches, de eddig soha sem hittem.’ (íme, nevén nevezték a gyereket, kiírják ezt a hírhedt amerikai káromkodást annak rendje és módja szerint. És ha az összes amerikai lapok kiírhatták, úgy most e rovatban mi is kiírhatjuk, mert a fordítása — nősténykutya gyermeke —, nem sok magyarázatot adna. A továbbiakban azonban mégis csak követve a jóizlést, megmaradunk az “S.O.B.” jelzésnél. így most már folytathatjuk tovább az elnök “helyreigazítását.”) “A New York Times tévesen idézte az apám (Joseph P. Kennedy) mondását, aki nem Ítélhette el az üzletembereket, ami magától érthető, hiszen ő maga is üzletember volt. Kritikája csak az acél-üzletemberekre vonatkozott, akiknek egyideig ő is dolgozott s akikkel, mint a Roosevelt-adminisztráció tagj i 1937-bén az acélsztrájkból kifolyólag összekoccanása is volt. Akkor mondotta nekem az acélipar vezetőiről ezt a lesújtó kritikát, amit én azokban a felhe- vült órákban helyénvalónak tartottam felemli- teni. Nyilvánvaló, hogy az ilyen általánosítások nem vonatkozhatnak mindenkire és én is úgy korlátozom a kijelentést met mint az apám tette annak idején.” Mindig hive voltam a szabadsajtónak és a vélemény szabad nyilvánitásának, igy mélyen elitélem azon politikusokat és újságírókat, akik most oly durván támadják az elnököt és az apját, mert az “üzletemberekről” véleményüket nyilvánítani merték. Végre is joguk van hozzá, hiszen mindketten abba az osztályba tartoznak és a saját osztályukat csak ismerhetik? A korlátozás Az elnökkel csak abban nem értek egyet, ahogyan ő az “S.O.B” jelzőt kiérdemelt üzletembereket csupán csak az acélipar vezetői közül akarja kiválogatni. Szeretném tehát, ha megmagyarázná, hogy mennyivel voltak különbek például az olajbárók, amikor az amerikai tengerészeinek drágábban adták a gazolint, mint magánvállalatoknak? Avagy az orvosságokat készitő cégek jobb hazafiak voltak-e, amikor a katonaság részére ezer percenttel drágábban adták a gyógyszereket, mint a polgárságot szolgáló patikának, pedig már azok tói is kizsaroltak annyit, amennyit csak tudtak. Folytatni lehetne ezt a sorozatot nagyon sok ilyen hazafias “üzletember” felemlitésével, de mert előző rovatainkban már többet bemutattunk és a következőkben még lesz alkalmunk újakkal foglalkozni, ezúttal csak azt akarjuk mondani, hogy a korlátozásnak az elnök által gyakorolt módja igazságtalan. Nem attól függ az üzletemberek kapzsisága, vagyis az “S.O.B.” hírneve, hogy milyen iparban üzérkednek, hanem inkább attól, hogy mekkora üzletük van már? Mert manapság üzletembernek nevezik a kis autókon szaladgáló fagylalt-árusokat éppenugy, mint például a U. S. Steel Corporation elnökét, Roger M. Blough urat is, akire Kennedy gondolt, amikor az apja szavai eszébejutottak. Nyilvánvaló tehát, hogy az “S.O.B.” társaságba MEGÉLHETÉSÜKNÉL FOGVA csak a NAGY ÜZLETEMBEREK tartoznak. Ez persze nem azt jelenti, hogy a szegény emher mind jó, erkölcsös, a közösség javát kereső ideális teremtés. Szó sincs róla, van ezek közt is elég rosszakaratú ember, de ezeknek külön-külön, sőt még foglalkozási csoportjaikban sincs számottevő gazdasági hatalmuk és befolyásuk. A kivételek Egyelőre tehát maradjunk csak annál, mint ahogyan általában értjük ezt, hogy az amerikai nagy üzletemberek, az iparbárók és a kereskedelem vezetői, a bankárok, stb., stb. tartoznak az “S.O.B.” klubba. így értette az idősebb Kennedy és igy értelmezzük mi is. De azért ez sem minden kivételt kizáró természeti törvény, mert időközönként kivételeket is láttunk már. Ilyen volt Franklin I). Roosevelt is, akire azonnal rásütötték az “osztályáruló” bélyeget. (A magyaroknál a Hor- thy-érában ugyanezt csinálták Károlyi Mihállyal is.) Az a megbélyegzés természetesen most már azt jelenti, hogy az ily kivételek nem tartoznak az “S.O.B.” társaskörbe. A Kennedy elnök felett megindult nagy vita még nem nyert befejezést s igy most még teljes lehetetlen megmondani, hogy az osztálya megbocsát-e neki, vagy ő is ki fogja érdemelni az “osztályáruló” címet? Annyi tény, hogy “elszólásáért”—amit állítólag már megbánt —, nagyon keményen ostorozták. A U. S. Kereskedelmi Kamara vezetői úgyszólván egyhangúlag elitélték. A legreakciósabb szenátor, aki egyben nagyüzletember is, Barry Goldwater (R. Ariz.) igy irt róla: “Kennedy ezzel a tettével végzetes nagy sebet ejtett az aranytojásokat tojó ludon. — gazdaságunk privát szektorán. Egyetlen hét alatt olyan légkört teremtett, amely félelmet hozott az üzletembereknek és most a tőkések már nem mernek újabb üzletekbe kezdeni. Ezt mutatja a tőzsde olyan ingadozása, aminőt már évek óta nem tapasztaltunk. Láthattuk tehát, hogy a kormány nehéz keze miként sújtott le az amerikai gazdaság, az amerikai üzlet meg- nyomoritására.” Az igazi ok Goldwater nyilatkozatát nem intézhetjük el azzal a megjegyzéssel, hogy az az ellenzék legreakciósabb ágának a vezetőjétől jött, mert a lapok hirei szerint hasonló nyilatkozatot adtak le nemcsak az ipar és a kereskedelem vezetői, de az igen nagyszámú hazafias egyesületek képviselői is, mutatva, hogy rájuk nézve a profit korlátozása élet-halál kérdést jelent. A profitszerzés, a vagyon felhalmozása, más emberek munkáján alapuló nyerészkedés képezik a tőkés termelés lényegét, a profitharácsolók ezért jajdulnak fel annyira, mihelyt a profit nagyságát korlátozni akarják. Nyilvánvaló tehát, hogy MAGA A TŐKÉS TERMELŐ RENDSZER SORAKOZTATJA FEL A NAGYÜZLETEMBEREKET AZ “S.O.B.” TÁRSASÁG KÖRÉBE. Köztudomású, hogy amig a “ki nem érdemelt” jövedelem (a befektetés után nyert jövedelem: kamat, házbér, üzleti nyereség, részvényhozadék, stb., stb.) kicsi, nem sokat jelent a “tulajdonos” életében és a kapzsiság sem jelentkezik túlzott mértékben. De mihelyt jelentékennyé válik, közeledik ahhoz a határhoz, amelyből már meg lehet élni, a leghitványabb emberi tulajdonság, a gonosz kapzsiság egyre erősebb lesz. Az ily határt elérő emberek szégyenkezés helyett büszkélkedve mondják: “Nekem már nem kell dolgoznom, mert a pénzem dolgozik helyettem!” Valóiéban persze ez azt ielenti, hogv most már MÁSOK DOLGOZNAK HELYETTE. A tőkés termelő rendszerben ezt dicsekvésre méltó állapotnak tarfiák és ezért mindent elkövetnek, hogy állandósítsák és egyre nagyobb és nagyobb vagyonra tegyenek szert. Itt már odaértek, hogy a profit emelésére hivatásosan kiképzett embereket fogadnak fel, akik a tőkés termelést oda fejlesztették, hogy az ily országokban az egész gazdasági életet a nagyüzletemberek kis csoportja uralja. Ezeknek a kezében vannak az acél, a szén, az olaj, az összes ércek, a ruházat, az építkezés, a közlekedés, sőt a pakoló-rendszer alapján most már az élelmiszerek is; szóval minden, de minden, ami az ember megélhetéséhez szükséges. És mert kezükben van a sajtó is, hazaárulónak bélvegzik azokat, akik rá mernek mutatni arra, hogy az “amerikai életmód”-rendszerben tisztán csak a profit emelésére termelik a javakat. És miután most a legnagyobb profitot az őrüle- tes fegyverkezés hajtja, hihetetlen energiával szítják a háborús hangulatot, hogy a kongresszus megszavazza a sok billiós háborús költségvetést, noha ez a háborús uszítás esetleg az emberi civilizáció elpusztításához vezethet. íme, ezt ismerte el Kennedy elnök, amikoi hirtelen elszólta magát. Hogy később meghátráit, nem sokat változtat a tényen, mert annyi bizonyos, hogy akik a profitharácsolást még az emberiség jövőjénél is többre becsülik, kiérdemelték az “S.O.B.” titulust. 7 « RÉTESHÁZ és CUKRÁSZDA \ * 1437 THIRD AVENUE, NEW YORK, N. Y. J ► (A 81-ik Street sarkán)' Telefon: LE 5-8484 ^ j y Mignonok, születésnapi torták, lakodalmi, Bar- , , ► Mitzvah-torták. — Postán .szállítunk az ország „ ( ► minden részébe. — Este 7.30-ig nyitva A MAGYAR SZÓ ELŐFIZETŐJE EG Y JOBB VILÁG ÉPÍTŐJE I
