Amerikai Magyar Szó, 1962. január-június (11. évfolyam, 1-26. szám)
1962-05-24 / 21. szám
8 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, May 24, 1962 Levelek a Szerkesztőhöz lV\/V\AA/V\/WWVW*A/\/\AAAAAA/W\A/WVtf\A/\<WWWW«A/V\/WWWW>A/\AAA/» ► Az ebben a rovatban kifejtett nézetek nem szükségszerűen azonosak i a szerkesztőség álláspontjával OLVASÓINK HOZZÁSZÓLNAK A KÖZÜGYEKHEZ Lesz még ünnep a világon... Tisztelt Szerkesztőség! Küldöm előfizetésemet, mellyel kissé megkéstem, mert a kis nyugdijamat be kell osztanom. S mostanában volt sok nem várt különkiadásom is. Van egy 14 éves unokám, aki golfozni tanul, s nem a kis gödörbe ütötte a labdát, hanem egy ablaküvegbe ; egy másik 7 éves unokám a szomszéd kocsijának a hátsó ablakát verte be, nem nagyon, csak egy kis lyukat ütött rajta; a nőtlen fiam pedig nem jó helyen parkolta a kocsiját, s elfelejtette elrendezni, kijött a rendőr, ezt is meg kellett fizetni. A lappal meg vagyok nagyon elégedve, mert jó munkáslap és bízom benne, mint a költő, hogy lesz még ünnep egyszer a világon. öreg bányász Huszár voll Ferenc Jóska idején Tisztelt Szerkesztőség! Küldöm előfizetésem a lapomra, melyet már 1907 óta olvasok és olvasni fogok, amig csak képes leszek fizetni érte. Küldök valamit a lapfenntartásra is. Bár küldhetnék többet, de nem tehetem, mert már beléptem a 82-esbe, de nem a huszárokhoz, mert én a 11-es huszárezredben töltöttem 39 hónapot a Ferenc Jóska jóvoltából. Födő Károly. 1804 óta olvassa lapunkat Tisztelt Szerkesztőség! Kérem elnézésüket, hogy kissé elkéstem lapom megújításával. Már én is 1904 óta olvasom a munkás sajtót, s még emlékszem a K. Sabóra és Bas- ki Lajosra. Azóta is mindig támogatom a lapomat amennyire tehetségem megengedi. D. Muller Válasz S. Ferencnek Nagyon örültem, hogy egészében tudta a verset. Dicséretes az emlékezete, amellyel igy megtartotta a több mint félszázados szöveget. Igazán kár, hogy a mai kényes időkben nem lehet közölni a régi amerikai magyarok buját-baját igy kifejező költeményt. De igy is jól jön az amerikai magyarok verses gyűjteményébe. Én az egész verset sosem hallottam, azt az egy szakaszt pedig onnan tudtam, hogy régen, évekkel ezelőtt, a detroiti városi könyvtár magyar könyveinek egyikébe kézzel beírta valaki. Már akkor elhatároztam, hogy előbb vagy utóbb megkeresem a folytatását. Erre jó alkalmam nyilt, amikor a Magyar Szó nemrégiben közölte az amerikai magyar költemények gyűjteményét; ez azon ban nem volt közöttük. De reméltem, hogy valaki csak akad az öreg amerikások között, aki emlékszik rá. így is történt. És igaza is volt, az első szakasz tényleg úgy hangzott, ahogy megírta, én nem emlékeztem egészen jól rá. Bódog András Már elmúlt 35 éves, nem kap munkát Tisztelt Szerkesztőség! Üdvözlöm lapunkat a 60 éves jubileum alkalmából és kívánom, hogy még sokáig éljen a mi igazra uwMmwv«m\«««ww«u«MMWwmv i MAGYAR SZÓ KIADÓI!VATALA f j; 13.0 East 16th Street | !>New York 3, N. Y. i <; Tisztelt Kiadóhivatal! * | Látom, hogy EBBEN A HÓNAPBAN lejárt \ < » J !íaz előfizetésem. Itt mellékelek $.......................-t< ;!Név: .......................................................................♦ leim: .................................................................... I | Város:..............................................Állam:____J mondó lapunk, úgyszintén azok, akik olyan szépen előállítják. Szeretném, ha Geréb munkástárs cikkei minden lapban megjelennének, mert idő van elolvasni. A munkából már kiestem, a bányát lezárták és más munkát nem lehet kapni, mivel 35 éves elmúltam. Ha kerülne is valahol munka, csak fiatalokat vesznek fel. Alex Bodor, Alberta, Canada Kéri a helyreigazitást Tisztelt Szerkesztőség! Az április 12-i lapszámban olvastam az “Egyházak, mint üzleti vállalkozók” c. cikküket, illetve K. N. Vilmos olvasó által beküldött levelet. Átnézve az írást, úgy látom, hogy hiba csúszhatott bele, mert a cikk egyik részében azt Írják, hogy a Harris Pine Mill, oregoni fatelep a hétnapos adventisták kezében van, mig egy másik helyen az áll, hogy a Baptist Joint Committee fizet utána adót. Gondolom, hogy valahol hiba történt és kérem, hogy javítsák ki. Mrs. E. Baumann SZERK. MEGJEGYZÉS: Utánanézve az eredeti cikknek, látjuk, hogy tényleg hiba csúszott bele a cikkbe. A Baptist Joint Committee on Public Affairsnek semmi köze nincs a Harris Pine Midhez, azt a Seventh Day Adventisták örökölték és fizetnek utána adót. Köszönjük, hogy erre a sajnálatos hibára felhívta figyelmünket. Mi van Windberrel? Tisztelt Szerkesztőség! Már én is 50 éves olvasója vagyok ennek a munkáslapnak, s ha visszagondolok, tudom, hogy sok bajon ment keresztül ez a sajtó, de hála isten, mégis él. Amikor Windberen laktam és csomagban jött a lap, Nahay Mihály barátom elvitte a hotelbe, ahol dolgozott, s mi onnan hordtuk széjjel Nyikes Mátyás barátommal. Sajnos ezek az én barátaim már meghaltak, csak én élek. Szeretném tudni, hogy mi van Windberrel, nem jön onnan semmi hir? Valamikor irt Dutzman, de most már nem hallani róla; Nyestéről sem, aki még fiatal, Hegyiről sem, aki már öreg, akárcsak én. Szeretném tudni, hogy mit csinálnak ott a munkások, ahol én 25 évig dolgoztam, mert a bányászélet ma is érdekel, habár 83 éves vagyok. Szerettem volna nagyobb összeggel hozzájárulni a jubileumhoz, de a kórház keresztülhúzta a számításomat. Azért küldök 5 dollárt, s ugyanakkor üdvözlöm a 60 éves sajtót, a szerkesztő testvéreket és a külmunkatársakat. Dancza József A két versenyről Tisztelt Szerkesztőség! Az én meglátásom szerint két verseny folyik ma a világban. Az egyiket az Egyesült Államok ajánlja, a muníciókkal, fegyverekkel való további próbákat, a további felfegyverzést, a másikat a Szovjetunió, hogy félre kell dobni a fegyvereket, haza kell engedni a hadseregeket s békés, érté kés munkát kell végezni és jobb életet adni a népnek. Az olvasókra bízom, hogy döntsék el: melyik a nemesebb ajánlat. Én ugv érzem, hogy ha az a rengeteg pénz, amit a háborús készülődésre pazarolnak, a nép sorsának javítására, a békés célokra menne, az sokkal hasznosabb lenne az egész emberiség részére. Úgy látom, hogy a kapitalizmus nem kenyeret, hanem fegyvert ad a fiatalok kezébe, hogy azzal egymást gyilkolják a kapitalisták pro- f ttjára. J. H. Szabó Üdvözlet Magyarországról Tisztelt Szerkesztőség! Én is szívből gratulálok a 60 éves jubileumhoz, mert tudom, hogy nem volt könnyű ez a hatvan év. Nekem nagyon gyorsan telik itt az idő és boldog vagyok itthon. Annakidején sok mindennel ijesztgettek, de én nem hallgattam az ilyen beszédre. Persze vannak befolyásolható emberek, akik elhiszik a rágalmakat, pedig minden vágyuk az, hogy visszajöjjenek szeretteikhez. Idehaza mások az emberek, ha valakit baj ér, vele éreznek és segítenek, amiben csak tudnak. Persze itt nincs az a nagy hajsza, ami odakinn, s nem is látni azt a félelmet, ha betegség ér valakit, hogy miből fizeti a drága orvost, kórházat. Mióta hazaértem, megcsináltam a fogaimat, ott elfizethettem volna reá az útiköltségemet. Egyelőre még nem dolgozom, vezetem a fiam háztartását; ő utána jogos vagyok a betegsegélv- zőre is, sőt még a balatoni üdülőjükbe is elmehetek, két hétre kaptam beutalást, napi 25 forint lefizetése mellett. Üdvözlöm a lap minden olvasóját és a szerkesztőséget. Zdravicsné, Budapest Kalandos kezdet Amerikában Tisztelt Szerkesztőség! Mivel már sok visszaemlékezést olvastam a lapunkban, én is megpróbálom leírni amire vissza- emlékszem “greenhorn” koromból. Hátha megnevettetem vele olvasóinkat. A Lackawanna-vonaton érkeztem meg Bernards ville-be, amikor Amerikába jöttem. Találkoztam egy néger emberrel, ami nekem nagy újság volt, mert még nem láttam ilyet. Megmutattam neki a címet, ahová mennem kellett, mert hiszen csak magyarul tudtam akkoriban, ő a magas hegy felé utasított, ahol öt magyar család lakott. Felmentem a hegyre, de mert nagyon sötét volt, beleestem egy mély gödörbe, aminek sem a -szélét, sem hosszát nem találtam, csak járkáltam benne és kerestem, hogyan lehetne kiszabadulni. Egyszerre csak magyar szóra lettem figyelmes, aminek nagyon megörültem. Az első órában Amerikában és mindjárt magyar szót hallok. A két magyar arról beszélt egymás között, hogy még bemennek a szalonba egy pohár sörre. Segítségért kiáltottam és ők kihúztak az árokból. Az egyik Járfás Kálmán volt a Veszprém megyei Pázmándról, a másik a Győr megyei Bajcsiról, Ladócsi Vidor. Az ismeretlen két jó barát elvezetett a falumbeliekhez, ahol már nagyon vártak. Akkoriban még sok burdos volt minden háznál. Már ugyan aludtak, de kevés időre rá a ház tele volt emberekkel. Mind üveggel jött elém, s igy virradt meg az első reggelem Amerikában. Ezután még vagy harminc napig ott maradtam, mikor azután elfogyott a nyári munka, az ottani magyarok elmentek a gyárba dolgozni. Én pedig írtam egy falumbelinek Palmerton, Pennsylvaniába, az meg biztatott, hogy szerez nekem munkát. Barátaimtól elbúcsúztam és útnak indultam. Egész nap utaztam, nem ettem az utón semmit, s amikor este egy állomáson leszállítottak, már túl sötét volt, hogy valahová elmehessek. Ott vártam meg a reggelt, akkor azután elindultam, hogy ehessek valamit. Betértem egy szalonba, ahol sört rendeltem és ettem abból a süteményből, amit abban az időben kitettek az ilyen bárokban. Csak két ember volt a szalonban, az egyik megkérdezte, hogy “are you hungry?” Én azt hittem, hogy azt kérdezi, hogy magyar vagyok-e, mire a fejemmel integettem, hogy igen. Ekkor hot- dog-ot, zsemlyéket tett elém, s én hozzáláttam az evéshez. Láttam, hogy nagyon néznek, s közben nevetnek, de én azzal nem törődtem. Fizettem neki egy dollárt, amiből visszaadott 50 centet. Ezután visszamentem az állomásra, megvettem a jegyemet Palmertonba és 10 perc múlva már ott is voltam. Szerencsémre várt egy ember, aki azután elvitt ismerősömhöz, Mészáros Józsefhez, aki talán még most is él valahol. Süli Frank, Middlesex N. J. NEM KELL CSOMAGOLNI! " - — <1 NEM KELL VÁMOT FIZETNI! í> A legrövidebb időn belül segithe- 4 i ► ti rokonait IKKA-csomagokkal! ^ i > Felveszünk rendelést gyógyszerekre. A “Kultúra” 4 \ y megbízottja. — Magyar könyvek. — Saját köny- " ! ^ veit Magyarországból kihozhatja általunk < j ► KÉRJEN ÁRJEGYZÉKET !; JOSEPH BROWNFIELD : ► 15 Park Row New York 38, N.Y. ' ► Mindennemű biztosítás. Hajó- és repülőjegyek ► Telefon: BA 7-1166-7 i <
