Amerikai Magyar Szó, 1962. január-június (11. évfolyam, 1-26. szám)
1962-05-10 / 19. szám
14 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, May 10, 1962 KUBA és a "KENNEDY-TERV” (Befejező közlemény) A “Kiáltvány Amerika népeihez” rövid elemzéséből kitűnik e dokumentum egyes tételeinek tarthatatlansága. Egyik fejezete igy szól: “Olyan pénzügyi és adópolitikát kell folytatni, amely az infláció és defláció csapásaitól mentesen garantálhatja nagyszámú ember vásárlóerejét, erősen stabil árakat tud biztosítani, s megfelelő alapul szolgálhat a gazdasági fejlődéshez.” Kuba ellenezte ezt a pontot, mert véleménye szerint a pénzrendszer nem lehet alapja a gazdaság fejlesztésének, hanem csupán a termelési viszonyokat tükrözi. A második fejezetben ez olvasható: “A latin- amerikai országok fejlesztése céljából ösztönözni kell a magánvállalkozást.” Kuba ez ellen is fellépett. A dokumentumban 20 milliárd dollárról van ,szó, amelynek nagy i-észét az Egyesült Államoknak kellene rendelkezésre bocsátania. Küldöttségünk követelésével ellentétben azonban ezt az összeget nem fogják teljes egészében állami hálózaton keresztül elosztani. Az amerikai magántőke közvetlen befektetései csökkenni fognak, egyes ölyen befektetéseket azonban “kölcsönöknek” fognak tekinteni. így hát efféle “kölcsönök” révén valójában amerikai magántársaságok tulajdonában álló iparvállalatok létesülhetnek majd a latin amerikai országokban. A Kiáltvány szerint az Egyesült Államok 12 nőnap leforgása alatt, 1961 március 13-tól 1962 március 13-ig, több mint egymilliárd dollár ösz- szegü állami kölcsönt nvujt Latin-Amerika gazdasági és szociális haladásának elősegítésére. Ehhez azonban egy kikötés járul, amelynek értelmében a kölcsönkérelmeket a “Szövetség a haladásért” elnevezésű egyezmény aláírását követő 60 napon belül kell benyújtani. Ez azt jelenti, hogy vagy már tudják, kik kapnak segélyt, vagy jóformán semmit sem szándékoznak adni, hiszen ölyen rövid idő alatt senki sem tud pénzügyi segély igénylésére komoly tervet kidolgozni. A “Kiáltvány Amerika népeihez” az agrárreformról a következőket mondja: “Minden egyes ország konkrét adottságait figyelembe véve elő kell mozdítani a teljes agrárreform programjának végrehajtását. A reform célja az, hogy ott, ahol szükség van erre, hathatósan megváltoztassák a földbirtok-struktúrát és az igazságtalan földbirtok-rendszer, úgyszintén a földhasználatot, olyan módon cserélve fel a nagybirtok- és kisparcella-rendszert igazságos tulajdonrendszerrel, hogy az időben nyújtott meg felelő hitelek és műszaki segítség, az értékesítés és a termékelosztás megszervezése révén a föld alapul szolgáljon megmíivelője gazdasági helyzetének, és biztosítéka legyen szabadságának és méltóságának.” Első pillantásra ez haladó szellemű elv latinamerikai viszonylatban. Csakhogy lényeges fogyatékosságai vannak. Például ilyen kitételek vannak benne: “Minden egyes ország konkrét adottságait figyelembe véve”; “ott, ahol szükség van erre”. Ilyenformán mindegyik országnak saját “konkrét” adottságaiból kell kiindulnia, mintha az agrárreform végrehajtása nem volna mindegyik latin-amerikai nép leghőbb vágya. Ezenkívül a Kiáltvány a nagybirtok- és a kisparcella- rendszert “igazságtalan földbirtokrendszer” néven egy kalap alá veszi, anélkül, hogy említést tenne a nagybirtok-rendszer fekélyeiről. A kubai küldöttség az utolsó plenáris ülésen az összes kidolgozott okmány jóváhagyásakor tartózkodott a szavazástól és kifejtette a maga álláspontját. Elmondtuk, hogy Kuba nem ért egyet sem a “pénz”-politikával, sem a szabad vállalkozás elvével, sem azzal, hogy a záróokmányokban egy szóval sem ítélik el bajaink okozóit, az imperialista monopóliumokat, és az agressziót sem. .Valahányszor küldöttségünk feltette a kérdést, részt vehet-e Kuba a “Szövetség a haladásért” programban vagy sem, hallgatás volt a válasz, amit mi elutasításként fogtunk fel. Érthető, hogy nem vehetünk részt olyan szövetségben, amely semmit sem adna népünknek. Küldöttségünk azonban megemlítette a konferencia pozitív vonatkozásait is. “A latin-amerikai országok gazdasági integrációjáról” elfogadott összefoglaló dokumentum harmadik fejezetének 14. cikkelyéről van szó, amely szó szerint ezt mondja: “Célunkhoz, a gazdasági együttműködés és fejlődés folyamatának sikeres megvalósulásához a magánszektor tevékeny részvétele a legfontosabb. A gazdasági fejlesztésnek illetékes állami szervek által történő tervezése, eltekintve azoktól az országoktól, amelyekben nem létezik a szabad vállalkozás rendszere, nem hogy akadályozná, hanem megkönnyítheti a magánszektor részvételét...” A kubai küldöttség felolvasta ezt a cikkelyt, és kijelentette, hogy ez a békés egymás mellett élés eszméjének győzelme, amelyben kifejezésre jut a két eltérő társadalmi rendszer egymás mellett élésének lehetősége. Megjegyezte, hogy e cikkely elfogadása a konferencia égjük pozitív eredménye. (Az amerikai küldöttség utóbb élesen kikelt e megállapitás ellen, és közölte, hogy nem ismeri el kormányunkat.) Mi a helyzet most 5. Hogyan Ítéli meg Kuba a Punta del Este-i konferencia eredményeit? Mit adott ez a konferencia Latin-Amerikának ? Nem lehetünk teljesen elégedetlenek, bár azt sem mondhatjuk, hogy Latin-Amerika népei óriási győzelmet arattak. A helyzet a következő: az észak-amerikai imperialisták szerették volna elhitetni a konferencia részvevőivel, hogy Kuba nem tud békében élni Amerika más országaival és nem tudja fenntartani velük a kapcsolatot az Amerikai Államok Szervezetének keretében. Ezt a célt azonban nem érték el, és ebből a szempontból a jenki imperializmus vereséget szenvedett. Van azonban egy pont, amelynek révén az észak-amerikai imperializmus bizonj'os előnj'öket élvez. Bár ezen a konferencián újra előadódtak olyan esetek, hogy egyes részvevők nem engedelmeskedtek az Egyesült Államok diktátumának, az imperialisták mégis irányitani tudták az események menetét. így például a zárónyilatkozat azt a benyomást kelti, mintha latin-amerikai népeink gazdag ajándékokat kaptak volna, bár az észak-amerikai adomány megkapásának annyi feltétele van, hogy ez megfosztja minden értékétől. Más szóval az Egyesült Államok minden hivatalos kötelezettség vállalása nélkül úgy lépett fel, mint aki kötelezi magát, hogy az elkövetkező tiz év leforgása alatt 20 milliárd dollárt bocsát a latinamerikai országok rendelkezésére. Ezenkívül sikerült érintetlenül megőriznie hadállásait, persze csupán a latin-amerikai kormányokkal szemben, mert hiszen a népek politikai öntudata állandóan növekszik, tehát a népek egyre jobban tudatára ébrednek annak, hogy végezniük kell az imperializmussal. Milyen fontos következtetéseket vonhatunk le a jövőre nézve ebből a konferenciából? Tárgyilagosan meg kell állapítanunk, hogy a “Szövetség a haladásért”, még ha az Egjresült Államok teljesiti is ígéretét — ami igen kétséges — és tényleg a latin-amerikai országok rendelkezésére bocsát 20 milliárd dollárt, ezt a segélyt elsősorban a La- tin-Amerikában működő imperialista vállalatok jelentős részének finanszirozására fordítja majd. Ezenkívül a jelek szerint le fogják szállítani azoknak a nyersanyagoknak az árait, amelyeket javarészt az Egyesült Államok vásárol meg. Ezeknek az áraknak csökkenését a tévedés kockázata nélkül megjósolhatjuk, figyelembe véve, hogy a világpiacon a latin-amerikai nyersanyagok (kávé, gyapot, ón, stb.) kínálata meghaladja a keresletet. Ráadásul uj ültetvények létesítésének tendenciáját is megfigyelhetjük. (Afrikában pl. kávéültetvényeket létesítenek.) Az amerikai monopoltőkések kiviszik profitjaikat, s ez többé-kevésbé súlyosan érinti csaknem valamennyi latin-amerikai ország fizetési mérlegét. Növekszik a különbség a tőkebefektetések és a profitkivitel között, s ez a tendencia továbbra is fennmarad. Mindez károsan befolyásolja országaink gazdasági fejlődését. Évről évre növekedni fog a munkanélküliség, és főleg a válság éveiben ki fog éleződni a harc a piacokért. Most és a jövőben is, mihelyt egy ország gazdasági helyzete megrendül és nemzetközi pénzügyi szervezetekhez fordul segítségért, elsőnek a Nemzetközi Valuta Alap “siet segítségére”, és saját kezébe veszi a segélyezett ország gazdaságának irányítását. Ez abban nyilvánul meg, hogy korlátozzák a belső hiteleket és a nemzetgazdaságot alárendelik a külföldi monopóliumok érdekeinek. 6. Világos, mi az alternativa. A nemzeti burzsoáziának, hogy megmentse országát a katasztrófától, erősen meg kell változtatnia kereskedelmi politikáját, de ennek megfelelően külpolitikáját is. Ezenkívül a nemzeti tőke számára a lehető legnagyobb fejlődési teret kell engedni azokban az országokban, ahol ehhez megvannak a feltételek. De ebben az esetben is van egjr tényező, amellyel számolni kell. Brazília példája a Punta del Este-i ülésszak után megmutatta, milyen fontos tényező a hadsereg a latin-amerikai országokban. A hadsereg, amely a régi feudális oligarchia vagy a komprádor burzsoázia eszköze, aktiv ellenállással akadályozza, hogy a nemzeti burzsoázia uj rétegei vegjrék át a hatalmat és a maguk politikáját kezdjék folytatni. A fegyveres erők csaknem mindegyik latin-amerikai országban ellenségesen fogadják a függetlenség legkisebb meg nyilvánulását is, mert parancsnokságukat szoros szálak fűzik a latin-amerikai reakció legsötétebb erőihez és az amerikai monopóliumok érdekeihez. Egy világos: a nemzeti burzsoázia csak akkor folytathat haladó szellemű politikát a nemzetközi kapcsolatok és a külkereskedelem terén, ha belpolitikáját liberalizálja és a lakosság életszínvonalát legalább valamelyest emeli. Egy ilyen észszerű politika azután biztosítja a nép támogatását számára. Ám ha a nemzeti burzsoázia biztos akar lenni a sikerben, semlegesítenie kell a hadsereget. Ezzel kapcsolatban kétféle helyzet alakulhat ki. Nézzük mind a két esetet. Az egyikben ol\ran országokról van szó, amelyek az Egyesült Államoktól függnek ugyan, de megőrizték a polgári szabadságjogok valamelyes látszatát. Ezekben az országokban a szabad általános választások uj emberek hatalomra kerülését eredményezhetik. Persze ezeknek az embereknek a választási hadjárat során körülbelül úgy kell beszélniük, ahogy Janio Quadros elnök beszélt. ígérniük kell valamit és ígéreteiket igyekezniük kell teljesíteni. De mi történik ekkor? Kettő között lehet választani: a hadsereg megfékezése vagy a független politikáról való lemondás között. De szerencsétlenségünkre a hadsereg jellegének megváltoztatásához — legalábbis a mi véleményünk szerint — harcolni kell, mert a hadseregnek fegyvere van. A hadsereg a történelem által pusztulásra ítélt osztályokat védelmez, amelyek azonban harc nélkül nem adják fel hadállásaikat. És mi a másik eset? A nép akarata ellenére uj, katonai diktatúra kerül hatalomra, vagjr pedig megszilárdul a fennálló diktatúra, fokozódik a kizsákmányolás, és a külföldi monopóliumok még jobban elnyomják a nemzeti burzsoáziát és a dolgozókat. Mindegyik latin-amerikai ország dolgozói ebben az esetben ismét csak fokozni fogják harcukat végleges felszabadulásukért. Előttük lebeg Kuba példája, más, távolibb, de még világosabb példákkal együtt. A szocialista országokra, és főleg a Szovjetunióra gondolunk itt, amely elsőnek lépett az ember felszabadításának útjára. A felindult néptömegek elszántan lépnek a harc útjára, mígnem egyszer valahol kipattan egy szikra és még egjr forradalmi láng lobban fel kontinensünkön. A történelem hétmérföldes léptekkel halad előre, elkerülhetetlenül közeleg ez a nap, egész Latin- Amerika felszabadulásának napja. F0RR0NGÁSVENEZUELÁBAN Venezuela második legnagyobb hadibázisán forrongás tört ki a tengerész-gyalogosok sorában, amelyet csak két nap múlva sikerült a kormánynak levernie. Jesus Molina Villegas kapitány magához ragadta a haditengerészeti bázist, valamint Carupano várost 450 katonával és civilekkel. Állítólag sok volt köztük a Kuba-párti. A venezuelai hatóságok házkutatást tartottak a kommunista párt irodájában és letartóztattak mindenkit, hogy megfojtsák a két nappal előbb kirobbanó forradalmat Carupanóban. Csak Caracasban több, mint 100 szmélyt tartóztattak le és minden alkotmányos szabadságot flefüggesztettek Romulo Betancourt elnök rendeletére. Több napilapot betiltottak, mert a kormány azzal vádolta őket hogy támogatták a Ca- rupanói forrongókat, és “háborús propagandát” terjesztettek. A MARSEILLAISE-nek több magjrar szöveg- változata került elő. Az 1792-ben irt népdallá alakult varáinsában sokféle szöveggel maradt fenn. A dr. Molnár Imre által felfedezett szövegek rövidesen bemutatásra kerülnek. • TASAHI HARA tokiói tanár matematikaóra előtt erős koncentrálásra szólítja fel diákjait és igy szuggerálja őket: A mai óra nagyon érdekes lesz, borzasztóan örülünk, hogy matematikát tanulhatunk. A többször elismételt “varázsigék” hatásáról nem szól a jelentés.
