Amerikai Magyar Szó, 1962. január-június (11. évfolyam, 1-26. szám)

1962-05-10 / 19. szám

AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, May 10, 1962 4 Munkásmozgalom A BOWMAN-SZTRAJK A HÍREK, amelyeket a sajtó elhallgat A Birmingham, Ala.-i kis tárgyalóteremben egyre húzódik a Teamsters Union és a Teamster 612-es lokál tagjainak a tárgyalása. 32 tagot vá­dolnak a Bowman Transportation Co. elleni gztrájkban az erőszak elleni tiltóparancs megsze­gésével. Február 27-én Sam Webb, a 612-es lokál elnöke lés két másik uniótag ügyét tárgyalták a Selma, Ala.-i körzeti bíróságon szándékos emberölés vádjával. Hónapok óta, pontosan nov. óta folyik a sztrájk a Bowman-cég ellen, s habár ez a déli államok történetének legnagyobb sztrájkja, mégis vajmi keveset hallunk felőle. Az első perctől kezdvp .'ok összetűzés volt, lövöldözések, fenyegetések, :-tb. S habár az északi sajtó kedvenc témája az erőszak, ezt a sztrájkot mégis agyonhallgatták. Mi lehet ennek az oka? Hiszen a sajtó általá­ban úgy reagál a Teamster unió bajaira, mint az éhes farkasok a friss hús szagára! Bár a sajtó majdnem minden szakszervezettel szemben elfo­gult, de ha a Teamsterekről van szó, majdnem fe­je tetejére áll, hogy rossz színben tüntesse fel. Akkor mégis miért hallgatnak úgy a Bowman- eztrájkról? A feleletet a bírósági tárgyalásokon kell keres­ni. Az egyik birminghami újság, a News, feb. 22-i számában ilyen fejeim jelent meg: Állami rendőr jelenti, hogy a Bowman-támadás közelében egy teamstert talált. Azután a feb. 21-i tárgyalás­ról jelent a cikk, ahol a rendőr felismerte az egyik vádlottat, mint aki a közelben volt, amikor két hónappal korábban egy Bowman-sztrájktörőre lőttek. De valami történt a tárgyaláson, amit a cikk csak később emlit a következőképpen: “Ko­rábban, szerdán egy teletype-iizenet a Bowman cégtől óva intette a nem sztrájkoló teherkocsi­vezetőket, hogy vigyázzanak, nehogy észreve­gyék, hogy fegyvert viselnek.” Ezt azután a védő­ügyvédek felhasználták a tárgyaláson, ami meg­ingatta a Bowman cég alelnökének korábbi vallo­mását, mely szerint a cég vezetősége tudott arról, hogy a sztrájktörők fegyveresen hajtanak. Azt azonban tagadta, hogy ők látták el a kocsiveze­tőket fegyverrel, vagy utasították őket a fegyver- viselésre. Ugylátszik, hogy az ilyen hírek nem alkalmasak a kinyomtatásra. (Not fit to print.) De egészen mást látunk, amikor a Teamsterek egy szavazást valahol elveszítenek, vagy valahol Hoffa ellen szavaznak. Az ilyen híreket nem is kell keresni, azok feltűnő helyen jelennek meg a lapokban. Aug. 14-én volt az NLRB-szavazás, ahol a Teamsterek óriási többséggel győztek (371 szava­zattal 185 ellenében, az UMvV-el szemben). Nem volt semmi kétség aziránt, hogy mi az eredmény, de a Bowman Co. mégsem volt hajlandó tárgyal­ni az unióval, igy hát nem maradt más hátra, mint a sztrájk. De a hirek agyonhallgatásának más jelentősége is van. Ennek a sztrájknak a kimenetelétől függ a szervezkedés jövője a déli államokban. Az AFL- CIO éveken át Ígérgette a szervezést, de nem tett semmit. A Teamsters Union tavaly nyári gyűlésén Miami Beachen nagyfontosságu hatá­rozatot hozott a szervezetlenek megszervezésére, különösen a Délen. Az Észak és Dél közti bérkülönbözet eltörlése A Teamsterek erőfeszítése az egységesített nemzeti bérskála elérésére legjobban a déli álla­mokat érinti, ahová az északi gyárosok a szak- szervezeti bérek elől menekülnek. Siker esetén az északi munkások is sokat nyerhetnek a munka- biztonság terén. Ez is egyik oka annak a vad pro­pagandának, amit a monopóliumok, egyes AFL- CIO vezérek, s Robert Kennedy igazságligymi- nisztériuma kifejt a Teamsters Union ellen. A másik fontos tényező a déli kampányban, hogy a Teamster lokálok integráltak úgy állami, mint helyi vonatkozásban. A néger és fehér munkások együttes szervezésének lehetősége az összes déli iparokban, halálra ijesztette a nagyüzemi érde­keltségeket, sőt még néhány szakszervezet déli lokálját is. Nem csoda tehát, ha máié szállító cé­gek segítik Bowmant a sztrájktörésben és az AFL-CIO sem sietett a munkások segítségére. Az unió szerint a cég munkásainak meg kellett hamisítani a megtett mérföldeket, sokszor a sa­ját zsebükből kellett fizetniök a gasolint, két hó­napig is utón voltak, mielőtt hazamehetlek csa­ládjukhoz. Ezenfelül a cég a legalacsonyabb rátát fizette, ami kb. 40 százaléka annak, amit az unió megkiván. Nincs nyugdíjalap, ünnepnapért nem fizetnek, a rangidősségi jogot nem ismerik el. Kedvükre bocsáthatják el és veszik fel a mun­kásokat. Az állam beavatkozása A teamsterek szerződést követelnek. Néhány szakszervezetnek az a véleménye, hogy a kor­mány kényszerithette volna a Bowman céget az NLRB-választás elismerésére. A munkások állan­dó zaklatásnak voltak kitéve az FBI részéről. Egyeseket 8—10-szer is faggattak, sőt másokat hazugságmérővel is megvizsgáltak. A cég által elkövetett jóltudott erőszakkal azonban senki sem törődött. Az egyik néger szakszervezeti tag szerint: “Ha az FBI csak félannyit tett volna a polgárjogok védelmében a Délen, mint amennyit Bowman vé­delmében tett, akkor Kennedy elnök kijelentései jelentenének is valamit.” Szép jelé} adták a munkás szolidaritásnak Sheffield, Alabama környékén két óra hosszat leállt a futószalag, megállt minden építkezés 8 ezer munkás szolidaritásának jelképeként. 300 sztrájkoló aluminium-munkás felvonulásában vet­tek részt ugyanis. Ennek az ipari városnak majd­nem minden üzeme leállt és a munkások tizes so­rokban vonultak fel Sheffield utcáin, hogy körül­kerítsék az unióellenes “Union Aluminum Co.” üzemét. Az üzem munkásai 1961 nov. 16 óta sztrájkban állnak, szervezett üzemet és $1.33 órabért köve­telve. Az üzemet sztrájtörőkkel akarták újból megindítani, s ez ellen volt a nagy tiltakozás. Két nappal a tüntetés után azonban, melyben Sheffielden kívül Tuscombia és Muscle Shoals szervezett munkásai is resztvettek, a cég ügyvéd­je értesítette a szakszervezet elnökét, Claude R. Michellt, hogy nem nyitják meg az üzemet és nem próbálkoznak sztrájtörők alkalmazásával. A helybeli újságok úgy emlékeztek meg erről, mint ami még nem fordult elő a Dél történeté­ben. A sztrájkra már csak akkor került sor, ami­kor a munkások hiába kérték William Kinget, a cég tulajdonosát, hogy tartsa be 1945-ben tett Ígéretét. King ugyanis akkoriban egy maréknyi munkással kezdte az üzemet, mely ablakrámákat készít, s megígérte, hogy szívesen köt szerződést az unióval, amint megveti üzemének alapjait, me­lyet kölcsönnel kezdett meg. Három évvel később azonban már szép, modern épületbe költözött az tizem, de ekkor már hallani sem akart King az unióról, sőt azonnal elbocsátotta a szervezkedést emlegető munkásokat. Egész idő alatt egyetlen fizetésjavitást nyertek a munkások, amikor 1955-ben életbe lépett a mi­nimális munkabér és kénytelen volt $1.15-ös óra- bért fizetni. Négy héten keresztül próbáltak megegyezésre jutni a munkások, s habár csak 4 szavazattöbb­séggel nyert a szakszervezet, a sztrájk kitörése­kor egyetlen munkás sem lépte át az üzem küszö­bét. Sikerült a szervezés A Lanolite Company szerződést kötött a United Electrical Workers Unió 1114-es lokáljával Chi­cagóban. Még a múlt évben kezdték meg a szervezést, amikor a szakszervezet a National Labor Rela­tions Boardhoz folyamodott, hogy szavaztassa le a munkásokat. Lanolite erre bezárta üzemét. Az üzemet elmarasztalták munkásellenes tevékeny­ség vádjával és kötelezték, hogy visszamenőleg fizesse munkásait az elveszített munkaidőért, amiért lezárta az üzemet. A megegyezés 5 centes órabéremelést hozott a munkások részére. A munkabér szerződésre uj tárgyalást kezdenek julius 1-én. A Midwest Tool megadta a béremelést A United Electrical Workers 1114-es lokálja 2 éves szerződést kötött a Midwest Tool Co.-val. Az eredmény 20 centes órabéremelést foglal ma­gában a szerződés tartamára. Április 2-re vissza­menőleg kapnak 6 centes, majd szept. 4-én egy újabb 4 centes órabéremelést. A munkások bizto­sítása és jóléti alapjai terén is előnyös a szerző­dés és 1963 márc. 4-én újabb 8 centes órabér­emelésre lesznek jogosultak. iliüISHlllllllllUIHIUIIIIIlllIIIIIII TILTAKOZÁS A HUAG TITKOS ÜLÉSE ELLEN Április 27-től kezdődőleg négy napon keresztül kihallgatást tartott az Amerika-Ellenes Bizott­ság (HUAC) 4 tagja Los Angelesben. Miután ki­hallgattak vagy 50 személyt, nem hozták nyilvá­nosságra sem a neveket, sem a felvett adatokat. Clyde Doyle los angelesi demokrata képviselő, aki újraválasztás előtt áll, úgy nyilatkozott, hogy majd egy hónap múlva, a demokrata előválasztá­sok alkalmával nyilvánosságra hozzák azokat. “Minden polgárt megráz az uj leleplezés,” Doyle szerint. Az eiső nap egy 900-as tömegből álló piketvo- nal köszöntötte a boszorkányhajszát. Habár ke­vesebben, de ottlétük teljes ideje alatt piketelték a bizottságot. Mrs. Dorothy Marshallt, a “Citizens Committee to Preserve American Freedoms” elnöknőjét és 8 más beidézett tanút hazaküldtek az utolsó nap anélkül, hogy kikérdezték volna őket. Meg sem indokolták eljárásukat. Mrs. Marshall előre ki­nyilatkoztatta, hogy az első függelékre hivatkoz­va minden választ megtagad a bizottság előtt. A diákok is piketeltek 4—500 ember volt a piketvonalon, amikor a ki­hallgatás befejeződött. Vagy 25 percen keresztül énekeltek és kórusban kiabáltak, mikor William Wheeler, a bizottság kaliforniai tagja és az utol­só tanú is eltávozott. A piketek főképpen diák- szervezetek tagjaiból álltak. A “Citizens Commit- te” és a “Fair Play for Cuba Committee”, amely­nek tagjai közül szintén többet beidéztek, szintén piketelt. 39 kaliforniai vezető demokrata kérte John Baileyt, a kaliforniai demokrata párt vezetőjét, hogy vonják vissza a kihallgatásokat. Rámutat­tak, hogy minden liberálist veszélyeztet a kihall­gatás. Többen nyilatkoztak a jelöltek közül a bi­zottság felszámolása érdekében. Ismerve Nixon és társai taktikáját, féligazsá­gokkal és hazug vádjaikkal bizonyára mindent el­követnek, hogy összezavarják a választó cat és egész munkájuk főképpen a demokrata párt ellen iránul, mutatott rá a kérdésre a 39 vezető egyéni­ség. A “National Conference of Student Political Parties” égisze alatt a diákok a húsvéti vakáció alatt gyűlést tartottak Oberlinben és az ország több részében az egyetemeken tiltakozva az Amerika-Ellenes bizottság ellen. Columbus, Ohioban 500 diák jött össze április 27-én tiltakozva Novice G. Fawcett, az állami egyetem elnökének precedens nélküli akciója el­len, amellyel kizárta a diákok HUAC ellen ter­vezett tiltakozó gyűlését. Az “American Asso­ciation of University Professors” is felhívást ka­pott ez ügyben és az egyetem fakultása teljes számban kijött Fawcett ellen. A diákok hallani akarják a kommunistákat Az ország legnagyobb egyeteme, az 54,000-res University of California követeli, hogy vonják vissza a tilalmat a kommunista előadók meghall­gatása ellen. Követelik intellektuális jogaikat, hogy bárkit meghallgassanak. A Riverside cam­pus diákjai ügyvédet fogadtak jogaik kiharcolá­sára és ha kell, a legfelsőbb biróságig mennek. A Magyar Szó előfizetője Egy jobb világ építője!

Next

/
Oldalképek
Tartalom