Amerikai Magyar Szó, 1962. január-június (11. évfolyam, 1-26. szám)

1962-05-10 / 19. szám

Thursday, May 10, 1962 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD ___5. HÉTVÉGI LEVÉL írja: Rev. Gross A. László B. D., Th. M. TÁRVA-NYITVA AZ AJTÓ . . . Nem tagadom: volt idő, amikor magam is fur­csának, logikátlannak tartottam, hogy a Szov­jetunió mereven elzárkózik még a tárgyalásától is annak az USA-javaslatnak, hogy nyugati vagy semleges hatalmak megbízottai szabadon bejár­hassák Oroszország területét és a helyszínen el­lenőrizhessék, vajon a Szovjet nem szegi-e meg az atombomba gyártására és azok kísérleti robban­tására vonatkozó egyezményt — ha egy ilyen megállapodás végre létrejönne. Fonáknak, érthetetlennek tartottam ezt a ri­deg magatartást, mivel úgy gondolkoztam, hogy ha a Szovjet komolyan és becsületesen be akarja tartani az egyezmény paragrafusait — tehát nincs semmiféle hátsógondolata és takargatniva- lója — mi kifogása lehet az ellen, hogy egy pár tucat nyugati vagy semleges szakértő bevándorol­ja Oroszország területét — ki repülőgépen, ki vo­naton, ki automobilon, ki meg teveháton —, vé­gigszaglássza a gyanús pontokat és útja végez­tével jegyzőkönyvileg megállapítja: “inspekciós kőrútunk során semmiféle jelenséget nem talál­tunk, amiből arra lehetne következtetni, hogy a Szovjet megszegné a bombagyártási és kísérleti tilalomra vonatkozó egyezményt”? Az orosz “nyet” álláspont csak akkor kezdett számomra érthetővé válni, amikor egy közismert televíziós interview-program során hallottam az Egyesült Államok leszerelési bizottsága fejének azt az elképesztő kijelentését, hogy az ilyen ins­pekciós körutakra kiküldendő szakéi*tők és meg­figyelők száma “szükség esetén” bizony százöt­venezerre is rúghat. Tehát nem egy pár tucat, még csak nem is pár ezer inspektorról van itt szó, hanem egy valóságos sáskarajról amely a saját tetszése szerint bebarangolhatná Oroszország minden zegét-zugát és nyakló nélkül behatolhat­na minden ipartelepébe (mert kérem, nem lehes­sen tudni, hogy ezek a fránya oroszok egy női fejkendő — vagy gatyamadzaggyár álarca mö­gött nem száz megatonos atombombákat fabri- kálnak-e — ugyebár?), eláraszthatná az egész országot potenciális és valóságos kémek sokasá­gával, becsempészhetne mindenfajta hamis propa­ganda-anyagot, megmérgezhetné a szovjet-polgá­rok százezreinek a gondolkodását és igy tovább. Hogy egy ilyen ármáda potenciális kémnek a já- rását-kelését és minden nvilt vagy burkolt tevé­kenységét a Szovjet csak felületesen is képes le­gyen ellenőrizni, ahhoz — nem sokat mondok — legalább egy félmillió alaposan kiképzett és szem­füles ellenkémre volna szüksége, aki soha egy percre le nem venné a szemét a nyugati vagy semleges inspektor-seregnek még a leg jelentékte­lenebb tagjáról sem (mert kérem, nem lehessen tudni, hogy az ártatlannak látszó “gépirókisasz- szony” mögött nem valami Mata Hari-féle te­hetség huzódik-e meg — ugyebár?). Hát amikor meghallottam, hogy az Egyesült Államok mit ért “inspekció” alatt, nem volt nehéz belátnom azt, hogy Krucsev helyében én sem volnák hajlandó Oroszország kapuit megnyit­ni egy ilyen sáskajárás előtt. Ez magában véve is elégséges lett volna korábbi nézetem revidiálá- sára, de a közelmúltban történt valami, ami még jobban megerősített abban a hitemben, hogy az inspekció kérdésében az orosz álláspont teljesen korrekt, mig a nyugati (értsd: szigorúan U. S.) követelések teljesen tarthatatlanok és joggal kel­tik azt a látszatot az elfogulatlan szemlélőben, hogy mi csak azért ragaszkodunk hozzájuk, mert eleve tudjuk, hogy a Szovjet azokat sohasem fog­ja elfogadni. Ilyenformán a kecske (a világ köz­véleménye) is jóllakik, mert elhitetjük vele, hogy lám: mi készek vagyunk az egyezségre, csak az oroszpk makacsságán múlik az egész dolog és a káposzta is (a további zabolátlan robbantások le­hetősége) megmarad... Ez a valami, ami a közelmúltban történt, nem egyéb, mint az angol tudományos körökben vég­zett hivatalos kutatómunka, amelynek az ered­ménye azt mutatja, hogy SEMMIFÉLE INSPEK­CIÓRA SINCSEN SZÜKSÉG, mert még a legki­sebb földalatti robbantás színhelyét is csaknem, tűhegynyi pontossággal meg lehet állapítani. Vi­lágos tehát, hogy külföldi inspektorok lázas szi­matoló-munkájára egyáltalán nincs szükség. Ha pedig a legkisebb robbantás sem maradhat suba alatt, ez elég garancia arra, hogy a bombák gyár­tása is szünetel, mert senki sem olyan bolond, hogy rakásra gyártson olyan bombákat, amelyek­nek a hatóképességét nincs módjában kipróbálni. (Még egy mosógépet sem gyártunk, mielőtt a modelljét alaposan ki nem próbáltuk.) Az angol tudósok felfedezésének az adatait, amelyek napnál világosabban tanúsítják, hogy MINDEN próbarobbantás — akár többezer mér- földnyi távolból is! — azonnal felfedezhető, az angol kormány Washingtonnak rendelkezésére bocsátotta a nemrég megindult (és közben talán már elnapolt) genfi konferencia előtt, de változ­tatott ez a washingtoni követelések és feltételek természetén egy szemernyit is? Nem, kedves ol­vasó, Washington ma is ragaszkodik az inspek­ciónak egy teljesen indokolatlan, teljesen szük­ségtelen formájához, amiről eleve tudja, hogy azt az oroszok még tárgyalási alapul sem hajlandók elfogadni. Ebből a világ közvéleménye csak egyet­len következtetést szűrhet le: Washington NEM AKARJA a nukleáris bombák gyártásának a be­szüntetését. . . Ha akarná: tárva-nyitva az ajtó az azonnali megegyezésre. . . AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK ÉS A SZOVJETUNIÓ ÉRDEKE NEM ÜTKÖZIK SEHOL — mondta Kruscsev a Look folyóirat kiadójának Moszkvában. . . Gardner Cowles, a Look folyóirat kiadója és elnöke beszélgetést folytatott Kruscsev szovjet miniszterelnökkel az elmúlt hónapban. A beszél­getés alkalmával a szovjet kormányfő részletesen kifejtette, hogy mennyire igyekszik országának kapcsolatát megjavítani az Egyesült Államokkal. “Komolyabb tárgyalásokra nincs ok — mondta Kruscsev ezzel kapcsolatban —, hisz a Szovjet­unió és az Egyesült Államok érdekei nem ütköz­nek közvetlenül sehol.” Kennedy elnöknek a Szovjetunióba való látoga­tását még nem tartja időszerűnek a szovjet mi­niszterelnök. Ez még nem volna jelenleg ésszerű, mert a U-2 által okozott seb “még nem gyógyult be.” Itt Kruscsev a Gary Powers által vezetett amerikai felderitőgép 1960 májusi incidensére célzott. Az amerikai repülőgép légifelvételek ké­szítése céljából járt a Szovjetunió területe felett. “Ha meghívnánk Kennedy elnököt a Szovjet­unióba most — tette még hozzá Kruscsev —, kapcsolataink valódi megjavítása nélkül, vendé­günket furcsa helyzetbe hoznánk, mert a fogad­tatás nem lenne olyan, amilyent az ő tisztsége folytán kapnia kellene.” A két ország, a Szovjetunió és az Egyesült Ál­lamok viszonyával kapcsolatban a szovjet minisz­terelnök véleménye az, hogy sem gazdasági, sem területi vitájuk nincs egymással. Mindketten bő­ségesen el vannak látva természeti kincsekkel, nagy lakosságuk és fejlett iparuk és tudományos életük van. Ha tehát félreteszik a köztük lévő alapvető ellentétet a kapitalizmus és szocializmus között, akkor nincs ok a komolyabb vitákra. A kommunisták ellenzik a támadó háborút, mondta Kruscsev Cowlesnek, de támogatják a vé­delmi jellegű háborúkat és a nemzeti szabadság­küzdelmeket. Az utóbbi példaként az amerikai függetlenségi háborút hozta fel. A lefegyverzés nemzetközi ellenőrzésével kap­csolatban kijelentette a szovjet vezető, hogy or­szága csak a nukleáris kísérletek tilalmával kap­csolatban ellenez egy ilyen ellenőrzést. De ha a lefegyverzéssel kapcsolatban sikerül megegye­zést létrehozni, akkor a Szovjetunió véleménye szerint minden országra a legszigorúbb és leg­alaposabb ellenőrzést s felügyeletet kell kiterjesz­teni. “Nekünk az Egyesült Államok területén meg kell, hogy legyen az ellenőrzési jogunk. . . mig az Egyesült Államoknak és más országoknak meg kell, hogy legyen az ellenőrzési joguk a mi területünkön.” A kommunizmusról A kommunizmussal kapcsolatban a szovjet mi­niszterelnök a következőket mondta: “Ha a kommunizmust ott mondják ki, ahol, mondjuk egy nadrág jut tiz személy részére, és ezt a nadrágot egyenlően elosztják tiz részre, ak­kor mindannyian nadrág nélkül fognak járni. Mi elutasítjuk ezt a nadrág nélküli kommunizmust.” A szovjet mezőgazdaság helyzetével kapcsolat­ban Kruscsev kijelentette, hogy országának me­zőgazdasági termelése még az Egyesült Államoké mögött van. Ennek az az oka — mondta —, hogy a Szovjetunió egy elmaradt gazdasági rendszert örökölt elődjétől, a cári Oroszországtól, valamint az, hogy a mezőgazdasági vezetőknek nincs meg a képességük nagy farmok irányítására. “Mi most a múlt hibáiért fizetünk, amit a me­zőgazdaság terén elkövettünk—mondta a minisz­terelnök. — Nem értettünk a mezőgazdaság kér­déseihez és olyan politikát követtünk, amelynek keretében megokolatlanul alacsony áron vásárol­ták össze a farmok termékeit. A burgonyáért pél­dául olyan alacsony árat fizettek a termelőszö­vetkezeteknek, hogy arra sem volt elég, hogy a városba szállítsák. Ki fog akkor burgonyát ter­melni, ha nem kifizetődő?” Az ideológiai viták és a többi szocialista or­szággal való viszony kérdésével kapcsolatban Kruscsev kijelentette, hogy mindegyiknek joga van követni a saját útját a maga egyéni körülmé­nyeinek megfelelően. “Előfordul néha, hogy vala­ki helytelen elhatározásra jut és aztán megmaka­csolja magát és nem akarja kijavítani hibáját”, tette még hozzá a szovjet miniszterelnök. “Ami Albániát illeti — mondta Kruscsev Cow­lesnek —, tudja, hogy köztünk és az Albán Mun­káspárt vezetői között nézeteltérés áll fenn bizo­nyos kérdésekben. Mi vitatkozunk velük ezekkel a kérdésekkel kapcsolatban, de Albánia belpoliti­kájának alakítása magának az albán népnek a belügye.” Egy bánvész élete $1.50-t ér Dél-Afrikábait ■ 1 Időről időre úgy itt, mint más országokban tör­ténő borzalmas bányaszerencsétlenségekről olvas­hatunk. Nemrégen Saarland-on-Voellingenben, a Luisenthal-i bányában 300 bányász vesztette el életét. önkénytelenül is felmerül a kérdés: mennyit ér egy emberi élet? Menyit ér vajon 300 ember élete ? Borzalommal olvastuk pl. a fajvédő Délafrikai Unió kiértékelését az emberi életre vonatkozólag. 1960 januárjában az újságok arról jelentette!., hogy 437 bányászt ölt meg a bányarobbanás Dél- Afrikában. Végre sorra került az állami tárgya­lás ebben a borzalmas ügyben a bányatársaság és négy tisztviselője ellen. Emberölésben bűnös­nek találták őket, de az állam visszavonta a vá­dat és megengedte, hogy mindössze a bányatör­vények megszegéséért Ítéljék el őket. H. J. Potgieter, a jószivü biró nem a 437 afr - kai bányász életét nézte, hanem azt, hogy a “bá­nyatársaság jó időre elvesztette a bányát és több ezer font sterling vesztesége volt.” Győzött a szent igazság, a dél-afrikai igazság. A bányatár­saság és négy tisztviselője 235 font büntetést fi­zetett, ami 658 dollárnak felel meg, vagyis kb.' $1.50 egy bányászért. Nyilvánvaló tehát, hogy $1.50-t ér egy hányás:: élete, legalább is Dél-Afrikában. Egy ember ké­miai alkatrészei valóban nem érnek többet, ha elemeire bontjuk. Legalább is a múltban kiszá­mították, hogy 99 centet érnek, manapság azon­ban infláció van, tehát valóban $1.50-t. Az inflá­ciónak is csak a munkások az okai, mert túl nagy fizetést követelnek az urak szerint. Amikor 1946-ban John L. Lewis a bányabá­rókkal a munkabérekről tárgyalt, megmondta ne­kik : “amikor mi az életre helyezzük a hangsúlyt, önök a profit elsőbbségére hivatkoznak.” MINDENKI IRHÁT Jó ANGOL LEVELET ÍJj Több mint száz levelet tartalmazó könyv. V 8 Gyakran használt angol szavak és nevek szótára I S A KÖNYVET TANÍTÓ IRTA Megrendelhető $1.25-ért J a Magyar Szó Kiadóhivatalában \ 8 130 East 16th Street — New York 3, N. Y. l\ w T'

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom