Amerikai Magyar Szó, 1962. január-június (11. évfolyam, 1-26. szám)
1962-05-03 / 18. szám
Thursday, May 3, 1962 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 11 KÖRBE-KÖRBE írja: PAAL MÁTHÉ “Scab County” A “scab” a mai társadalom legutolsó férge, gennyes rákfenéje, amit mindenki megvet és talán legjobban azok, akik arra használják őket, hogy a darab kényéiért küzdőket hátba támadják. Vannak ,akik tudatlanságuk következtében vetemednek erre a testvérgyilkosságra, de vannak olyanok is, akik azért vállalják e feladatot, hogy így jussanak munkához. Gazdáik ugyanis eladják őket valamelyik társaságnak, hogy igy törjék le munkásaik szervezetét, amely a korlátlan kizsákmányolás ellen sztrájkot hirdet. Ezek a hivatásos “scabek” nem annyira dolgoznak, mint inkább kordában tartják az alkalmi sztrájktörőket, megtámadják a piketelőket és még a gyilkosságtól sem riadnak vissza. A scab elnevezés még a legzülöttebb páriára is lealázó, hát még ha azt egy egész megyére alkalmazzák, mint az “örök napsugár” megye, Dade County esetében, melybe Miami, Miami Beach és környéke tartozik. “Dade County Amerika scab countyja” — mondták a megyében működő szakszervezetek és erről Amerika összes unióit értesítették, felkérve, hogy bojkottáiják a megyét, melynek főiparágát a turisták szolgáltatják. Érdemes megvilágítani, mi is okozta ezt az országos bojkott-felhívást. .. Autóbusz-sztrájk Miami, Miami Beach és környéke közlekedését a hírhedt reakciós demokrata politikus, Pawley uralja. Az ő tulajdonát képezi a megye autóbusz társasága, melynek munkásai hónapokon át folyó eredménytelen tárgyalások után január közepén kénytelenek voltak sztrájkba menni. A sztrájk száz százalékban leállította az autóbusz közlekedést és nem volt kilátás arra, hogy Mr. Pawley le tudja törni a munkások küzdelmét. Holott valójában kiprovokálta a sztrájkot, hogy azután előre kitervezett módon a megyei ügyvezetővel és a a tanács többségével letörje a munkások szervezetét. Évek óta folytak a tárgyalások, hogy Miami megvásárolja Pawley vállalatait, ő azonban olyan magas árat szabott ki, hogy a város vezetői elejtették a tervet. A könyvek szerint a vállalatok értéke 3 és fél millió dollárt tesz ki, de Pawley 9 millió dollárt kért, a város viszont 7 milliót ígért. Amikor a sztrájk kitört, a megye urai ismét tárgyalni kezdtek és pár nap alatt nyél be ütötték a vásárt, megadták a kért 9 millió dollárt, melyre bondok kibocsátását határozták el. A bondok eladása nem ment olyan gyorsan, ezért a megegyezés szerint Pawley megvett vagy 5 millió dollár értékű bondot, vagyis egyik zsebéből kivette az 5 milliót és beletette azt a másikba. Mint a bondok többségének tulajdonosa, teljes ellenőrzési jogot kapott a vállalat felett, a megye az összes vezető állásokban megtartotta Pawley embereit és kijelentette, hogy nem tárgyal a szakszervezettel és a munkásoknak a régi feltételek mellett, az unió nélkül kell dolgozniuk, mint uj alkalmazottaknak. Napokon át egyetlen sztrájkoló sem ment visz- sza, mire a megyei urak elhatározták, hogy sztrájtörőket vesznek fel a munkások helyett. Ezt az összes lapok helyeselték és a munkaközvetítő irodák a lapok apróhirdetésein keresztül megindították a sztrájktörők toborzását, méghozzá sikerrel. A megyének azonban nem volt pénze a “scabek” fizetésére és betanítására, amikor újból megjelent a jólelkü Pawley és 300 ezer dollárt adott kölcsön erre a célra. A szakszervezetek A munkásság soraiban óriási volt a felháborodás és a szakszervezetek megyei tanácsa elhatározta, hogy általános sztrájkkal siet a sztrájkolok segítségére. Ez nagy sikerrel kecsegtetett, mert a turisták tízezrei üdültek a megyében, s ha a szállodai és vendéglőipar leállott volna, akkor sikerül a harcot meghyerni. A munkásság készen is állt, de “szerencsére” közbelépett az AFL-CIO elnöke, aki kijelentette, hogy az “általános sztrájk hülyeség,” mert az csak a megye korrupt vezetőségét, az üzletembereket büntetné. Ezzel lefújta az általános sztrájkot. A nagyesküdtszék A megyei nagyesküdtszék azonnal összeült, hogy kivizsgálja a sztrájkkal kapcsolatos helyzetet. Persze nem a Pawlyék és a megyei vezetőség üzletkötését vizsgálta, hanem arra utasította- Miami és Miami Beach rendőrségi vezetőit, hogy akadályozzák meg a piketelést, s ha az mégis megtörténne, tartóztassák le a piketelésben részvevőket. A két város rendőrkapitánya megtagadta a parancs teljesítését, mert a sztrájkolok a törvény előírása szerint jogosultak a békés pike- telésre. A sztrájkolok elhatározták, hogy “népszavazás” utján gátolják meg a megyei urak üzelmeit. Ehhez tízezer szavazó aláírására van szükség. A szakszervezet tagjai két hét alatt 25 ezer aláírást gyűjtöttek, de a megyei hivatalnokok még nem végeztek az ellenőrzéssel, hogy az aláírások valódiak-e s igy bizonytalan, hogy a májusi előválasztásokon szavazásra kerül-e a javaslat. A bojkott A megyei szakszervezetek határozatot hoztak, hogy felhívják Amerika dolgozóit, helyezzék bojkott alá Dade Countyt, mint sztrájktörőt. Ez a megye és a városok urainak sorában nagy riadalmat keltett, mert attól féltek, hogy a bojkott tönkreteszi az idei turistaszezont. Több város szakszervezeti vezetősége elfogadta a bojkott gondolatát és a levelek ezrei jöttek a városi polgár- mesterekhez bejelentve, hogy terveiket megváltoztatták és elkerülik Dade Countyt. Amikor az akció sikeresnek mutatkozott, akkor gyorsan ösz- szehivták a megyei szakszervezetek tanácsát, amely egyszerűen lefújta a bojkottot azzal az indokolással, hogy “ártalmára lenne a megyei üzletnek, azokat büntetné, akik ártatlanok a sztrájk letörésében.” A bojkott célja az lett volna, hogy gazdasági nyomással kényszerítsék az ellenfelet az engedményekre, s ezt az unió vezetői jól tudták akkor is, amikor elhatározták bojkottot. így tehát nagyon gyanús, hogy amikor az sikerrel kecsegtetett, ugyanazok az unióvezetők fújták le titkos gyűlésen, akik a mozgalmat előzőleg magukévá tették. A 650 motorvezető és mechanikus, aki a 750 sztrájkoló közül végig kitartott, most itt áll munka és munkanélküli biztosítás nélkül, más munkát pedig nagyon nehéz találniuk, mivel jórészük már 40—45 éven felüli. A sokszoros milliomos Pawley, a megye reakciós urai, a nagyesküdtszék, az újságok egységfrontja, az unióvezetők árulása letörte 750 munkás harcát a jobb munka- viszonyokért. A “liberális” Florida Azt hirdetik, hogy Florida a dél liberális állama, itt nem üldözik a munkások szervezkedését, a négerek éppen olyan “szabadon” élnek, mint északon. Ebben az utolsó tételben van is egy kis igazság, mert itt éppen úgy nem lakhat egy néger a fehér negyedben, éppen úgy nem étkezhet olyan helyiségben, ahol akar, mint északon. Itt, ha feltétlenül szükséges, végrehajtják az iskolák elkülönitését megszüntető bírósági döntést. De ha egy iskolába fekete tanulók iratkoznak, nem zárják be az iskolát, nem is tüntetnek, csupán a féhér gyerekeket helyezik át másik iskolába. így a parancsnak is eleget tettek és a szegregáció is megmaradt. A nagyesküdtszék Ezt az igazán demokratikus intézményt, melynek jogai közé tartozik a vádemelés, a korrupció és visszaélések kivizsgálása, stb. a demokrácia szabályai szerint a polgárok közül sorshúzás utján választják meg. Dade megyében ez a következőképpen történik: 500 szavazó neve kerül bele egy urnába, ebből kihúznak 80 nevet, melyből ugyancsak sorshúzás utján húzzák ki azoknak a nevét, akik azután a nagyesküdtszék tagjai lesznek. Ez a tökéletes demokrácia, Ilyesmit hiába is keresnénk a szocialista országokban, ott “kenguru” biróságok vannak. Legutóbb egy ügyben, ahol a védőügyvéd egy biró volt, megtámadták a nagy esküdtszék döntését azzal, hogy az törvénytelenül van összeállítva. A biró, aki évek óta végzi a nagyesküdtszék összeállítását, azt mondta: Az ötszáz nevet a megye kiváló polgáraiból szedik össze. Az előfeltételek, hogy jómódú üzletember, vállalkozó, tőkepénzes, ügyvéd, orvos kerüljön bele. Soha egyetlen munkás, hivatalnok, tanár nem jutott be ebbe a névsorba, habár a látszat kedvéért egy-egy néger nevét is belehelyezik, aki egyéb ként megfelel a feltételeknek, de a végső sorsolásnál egy néger sem került még a névsorra. Ez az ötszáz ember olyan jól dolgozik, hogy feleslegesnek tartják őket évente uj polgárokkal felcserélni, amint azt a törvény előírja. így azután érthető, hogy a nagyesküdtszék miért olya:i megértő a sztrájk letörésében, s gondolhatjuk, milyen igazságtételre számíthat egy munkás, vagy egy néger a jól megválogatott polgárok részéről. “Liberalizmus” Most folyik az elöválasztási kampány, mely egyes nagyvárosokban komoly küzdelmet jelente arra, hogy meggátolják a ténylegesen liberális, polgárok jelölését. Két jellemző esetet hozhatunk fel arra, hogy milyen eszközökkel dolgoznak ennek érdekében. Peppert, aki a legliberálisabb tagja volt a szenátusnak, odaadó hive Roosevelt elnöknek, 8 évvel ezelőtt McCarthyék hihetetlen durva rágalmakkal kibuktatták. Jelenleg képviselőnek szalad és programjában szerepel a 65 éven felüliek orvosi ellátása a társadalmi biztosításon keresztül; ugyancsak támogatja a tanítói fizetések emelését szövetségi támogatással és a polgárok legteljesebb egyenlőségét. Ezeknek a prog- rampontoknak országos méretekben is nagy propagálója. Természetes, hogy ezért a programért a gazdag ügyvédet és bankigazgatót úgy most, mint McCarthy idején kommunizmussal vádolják. Ellenfele “bizonyította” azt is, hogy egy oroszbarát és kommunista-gyanus egyéntől 500 dollárt fogadott el a választási kampányra. Ez a “gyanús” alak egy nyugalomba vonult ur, aki nemrégen tért vissza világkörüli útjáról. A tapasztalt üzletember szemével nézte a dolgokat és hiába ment nyugalomba, annak ellenére két nagy dolgot csinált: 1) Amikor Miami legnagyobb szállodája pénzügyi zavarokkal küzdött és a csőd előtt állt, ő ezt a vállalatot kihúzta a bajból, s vagy 15 millió.dollárocskát fektetett bele az üzletbe. 2) Világkörüli utjának tapasztalatait meg irta, saját költségén kinyomatta és a könyvet . ingyen elküldte a könyvtáraknak, lapoknak, képviselőknek, szenátoroknak. A könyvben megírja, hogy Amerika külpolitikája í'ossz és tarthatatlan, a külföldi kormányoknak adott billiók kidobott pénzek, mert annak legnagyobb részét a népeket elnyomó kormányok ellopják és igy a nép meggyűlök az amerikaiakat, mint elnyomói támaszát. Megirta azt is, hogy neki ugyan nem kell a kommunizmus, de tapasztalata szerint a szocialista országok óriási fejlődésen mennek keresztül, feltétlen hívei a békének, a lefegyverzésnek, s naiv gyerekes elgondolás az, hogy belső forradalom megdöntheti a rendszert. Ellenzi könyvében a németek és elnyomó kormányok felfegyverzését é% sürgeti a szocialista országokkal való megegyezést. Popperben volt annyi önérzet, hogy nagyjából magáévá tette ennek a multimilliomosnak a nézeteit. De nem úgy egy másik “liberális” képviselő- jelölt, akit annyira leterrorizáltak, hogy egy liberálisnak, Jack Gordonnak a támogatását visszautasította azzal, hogy nem ért vele egyet. Ez a jelölt, aki most is képviselő, s akit ellenfele liberalizmussal vádol, gyávaságból teljesen megtagadta a múltját. Gordon a megyei iskolaszék tagja, aki ellen az egész reakció felvonult bátor és nyílt kiállásáért. Ő is ügyvéd és bankigazgató. Ugylátszik, hogy Floridában még a liberálisok is a milliomosok közül kerülnek ki. Ténylegesen csak teljesen független emberek mernek a reakciósokkal szembeszállni, s ilyenekből tevődik ösz- sze az a nem kis számú liberális csoport, amely bátran kiáll a lefegyverzésért és a négerek jogaiért. Még egy milliomos Óriási befolyással rendelkezik egy másik milliomos, Mr. Singer, a hamburger gyáros, aki a legreakciósabb csoport egyik kimagasló vezetője. Habár a délen mindenfelé árusítják gyártmányait, mégis kijelentette, hogy inkább lezárja boltjait, minthogy megengedje, hogy azokban négerek egyenek. Szívesen eladja az árut, de a néger vevő az utcán egye meg a hamburgert. A négerek ,— a jóérzésü fehérek támogatásával — próbára teszik Mr. Singert, vajon tényleg bezárja-e boltjait. A hamburger-gyáros tekintélyére jellemző a következő eset: amikor a megye uj highway-já- nak elnevezésére készültek a lengyel szervezetek azt kérték, hogy nagy honfitársukról, Pulaski generálisról nevezzék azt el. Levelükben megírták, hogy milyen nagy ember volt Pulaski, aki hősi halált halt az amerikai függetlenségért. Két név szerepelt a bizottság előtt, mely azután egyhangú lag úgy döntött, hogy az uj highwayt Mr. Hamburgerről Singer Highwaynak nevezik el. Remélhető, hogy az ut névtábláin nemcsak Singer neve.,., de egy felnagyított hamburger is szerepelni fopc.
